azért ne felejtsük el, hogy a

rendszerváltás után indult be igazán a

turizmus fölpörgése is, és ez hozott

magávól egy olyan plusz jelenséget, ami

mondjuk inkább az óvárost vagy a

belvárost érintette elsődlegesen, hogy

egyszer csak elkezdtek ezek a picit ezek

a túlulturizmus jelek megjelenni.

>> Azt mondja teljesen racionálisan egy egy

budapesti vagy egy nagyvárosi magyar,

hogy értem, hogy magasabbak lettek a

lakásárak, ehhez képest én nem kapok

többet, akkor miért ne mennék ki az

aglomerációba? és teljesen racionálisan

kimennek az agglomerációba.

>> Megkérdezünk 100 embert, hogy hol

képzeli el az életét ideális helyzetben,

akkor nagyon sokan azt fogják mondani,

hogy egy családi házban. És ez azt is

jelenti, hogy nagyon kevesen vannak,

akik tudatosan meg felmérik azt, hogy ez

milyen egyéb kompromisszumokkal járt.

>> Általában egy kicsit amikor tervezzük a

lakuhóhelyválasztást és az agglomeráció

mellett döntünk, akkor egy kicsit

optimistábbak vagyunk a közlekedési

lehetőségekkel kapcsolatban, mint

amilyenek azok a valóságban. A fő

motiváció, ugye a kiköltözéshez valóban

ez a a zöld terület, a csend, a

légszennyezettségi problémák és

általában a szolgáltatásoknak a kérdése.

Ezek viszont nem hatalmas több évtizedes

strukturális kérdések. Tehát az, hogy

milyen, miért tartják mondjuk

Budapestet,

a budapestiek a legszennyezettebb

városnak köztisztasági szempontból,

összehasonlítva más fővárosokhoz képest

ezekben lehet változtatni. 30 év alatt

több százrel csökkent a magyar

nagyvárosok népessége, miközben az

agglomerációjuk folyamatosan nő. A mai

adásban azt járjuk körül, hogyan függ

össze az élhetőség és a szuburbanizáció,

és mitől válhatnának vonzóbá a magyar

nagyvárosok. Első két vendégünk Szemerei

Samu építész, urbanista, a Danu partnere

és Gerendai Károly vállalkozó, a Sziget

alapítója. Utána szokás szerint az

Egyensúlyintézet vezetőivel, Boros

Tamással és Filippov Gáborral folytatjuk

az adást. Én Bánáti Anna vagyok, ez

pedig a Magyarország jövő időben.

>> Sziasztok! Köszönjük, hogy elfogadtátok

a meghívásunkat.

>> Köszönjük a meghívá.

>> Azzal kezdeném, hogy a Brit Intelligence

Unitnak minden évben van egy listája a

legélhetőbb városokról. Ez onnan lehet

ismerős a az embereknek, hogy általában

Bécs szokott ezen végezni legelől. És

Budapest az relatív elől szokott

szerepelni ezen a ezen a rangsoron.

2024-ben a 32. helyen volt, ami

körülbelül a középmezőny, és az látszik,

hogy évről évre összességében lépdes

fölfele. Szerintetek az ilyen listák, ez

a lista és az ehhez hasonló listák, azok

mennyire festenek reális képet

Budapestnek az élhetőségéről?

Hát én nem ismerem a pontos

összehasonlítási szempontokat, de

azáltal, hogy Budapesten élek, abból ki

tudok indulni, hogy mondjuk ezt mennyire

tartom reálisnak. Úgyhogy szerencsére

ráadásul elég sok helyen jártam már a

világba. Én úgy gondolom, hogy egyébként

Budapest valóban egy élhető város. Tehát

az, hogy kinek mik az ezzel kapcsolatos

szempontjai, abban lehetnek azért komoly

eltérések, de hogyha önmagában a az

életminőséget,

a szórakozási lehetőséget, a

kultúrafogyasztás lehetőségeit, a

parkokat, a nem tudom, a alapvetően a

vendéglátás kínálatát, a az egyéb

dolgokat, a tömegközlekedést, szóval

sok-sok mindent lehet ebbe bele

belevenni, amik mint szempontok

lehetnek. Ennek egy jelentős részében

szerintem Budapest valóban a

világelittel is sok mindenben

versenyképes.

De nyilván vannak olyan szempontok, meg

olyan időszakok, meg olyan részei a

városnak, meg amire ez kevésbé igaz

általánosságban.

De én mindig is azt mondtam, hogy én

kifejezetten szeretek Budapesten élni,

és tökre megértem azt is, hogy nagyon

sokan vannak, akik akár ide költöznek

más országokból is, vagy akár az ország

más részeiről, mert szerintem Budapest

egy élhető jó hely.

Ezekkel a listákkal valóban az szokott

kritikus kérdés, hogy miből állítják

össze azt, aminek a mentén értékelik a

városokat, illetve hát azért általában

az a helyzet, hogy a listák élvonala meg

a legalja az, ami számít, és hogy

közötte pontosan hogyan helyezkednek el

a városok, azért az az véleményes tud

lenni. Az, hogy Budapest az a

világviszonylatban

mondjuk egy ilyen tágabb élmezőnyben

szerepel, az úgy gondolom, hogy

természetes is lévén, hogy egy Európának

az egyik legnagyobb városa komoly

történelemmel az európai kultúrában van,

ami általában azért az ilyen listáknak a

az összeállítóinak a keze azért efele

szokott húzni, hogy az európai típusú

városokról szokták azt gondolni, hogy a

legélhetőbbek. És akkor amelyek ezeknek

a jellegzetességeivel bírnak, azokat

szokták ezekben a listákban előre

sorolni. De teljesen egyetértek azzal,

ami ami amit mondtál, hogy hogy valóban

ez a város ez egy nagyon jól jól

teljesítő, egy jó város. Nyilván nagyon

sokban múlik az, hogy mit értünk

élhetőség alatt.

>> És hogyha összességében a tendenciát

nézzük, akkor milyen irányba tart akár

Budapest, akár a magyar nagyvárosok?

Tehát egyre élhetőbb irányba haladnak,

vagy esetleg van egy stagnálás, vagy

inkább visszafele zajlik a folyamat?

Hát itt szerintem azt érdemes tisztázni,

hogy kinek a szemével, mert én el tudom

képzelni, hogy mondjuk egy nyugdíjas, és

azon belül is már egy inkább idős, már

inkább nyugalomra vágyó, alapvetően már

kevésbé szórakozni eljáró valakinek.

Ez az, ami az elmúlt években vagy

évtizedekben történt Budapesten, az

kevésbé szimpatikus és kevésbé érzi

élhetőnek a várost. aki meg egyébként

egy, nem tudom 20-as 30-as éveiben járó

egyébként aktív kultúrafogyasztó,

szórakozni járó ember, ő meg

valószínűleg a azokat a folyamatokat,

amik itt az elmúlt évtizedekben

zajlottak, inkább pozitívan látja és

inkább élhetőbbnek érzi tőle a várost.

De mondom, hogyha ezeket az ilyen nagyon

objektív a közbiztonság, az utak

állapota, a tömegközlekedés minősége, a

nem tudom a a köztisztaság szintje,

ezeket nézzük, akkor ebben valamiben

szerintem volt érdemi fejlődés volt,

amiben nem feltétlen, vagy mondjuk más

városokban tapasztalható fejlődéshez

képest inkább elmaradás volt. Tehát ezt

inkább elemeen meg célcsoport

tekintetében érdemes vizsgálni, de

összességében szerintem itt sincs nagy

szégyenkeznivaló.

>> Igen, én is úgy gondolom, hogy ezek

egyszerre zajlanak. Tehát van amiben

jelentős előrelépés volt az elmúlt

évtizedben. Mondjuk Budapesten, hogyha

végiggondoljuk, akkor nagyon sok

közterület megújult, parkok, tehát azok

a területek, ahol mondjuk együtt

szoktunk lenni, és nem a lakásunkban,

magánterületeken, ezek ezekben elég nagy

fejlődés van. Lehet azt mondani, hogy

egy sorurópai városban sokkal

jelentősebb vagy komolyabb, vagy

ambiciózusabb megújulás történik, de én

azt gondolom, hogy ez egy nagyon fontos

változás Budapest esetében.

Itt sem mindegy, hogy a külvárosokról

beszélünk, vagy a belvárosról, tehát

mivel azonosítjuk, és a magyar

nagyvárosokkor azért nehéz összemérni

ezt, hiszen a legnagyobb magyar

nagyváros az a tizedénnél is kisebb

Budapestnek különse, hogyha még az

agglomerációt is hozzászámoljuk.

És akkor van olyan dolog, amiben

megstagnálás van, vagy akár visszalépés,

vagy egy küzdelem. Nyilván mindenki

tudja, hogy rendkívül kevés forrásból

működnek a magyar városok. Azt az arányt

nem biztos, hogy mindenki tudja, hogy ez

adott esetben a mondjuk a csehországi

városoknak a a saját forrásainak mondjuk

a nem tudom kevesebb mint a fele, vagy

van, ahol azt lehet mondani, hogy

majdnem a az 1edénél van az az összeg,

vagy az a erőforrás mennyiség, amivel

egy magyar város gazdálkodik, illetve a

saját területén működő intézmények és

szolgáltatások közül nagyon sok olyan

van, ami nem a városnak az irányítása

alatt van. Tehát mondjuk az, hogy egy

városban az egészségügy vagy az oktatás

hogyan működik, abban a mai magyar

városoknak csak részben van

beleszólásuk, és megtesznek, amit

tudnak. Tehát ilyen téren is van egy

csomó nagyon érdekes előrelépés, de de

ez nem mindig tudja érinteni azokat a

közvetlen szolgáltatásokat, amik mondjuk

a mindennapoknak a minőségét

meghatározza.

>> Ez a ez a forráselvonás, amit

említettél, az az milyen területeken

érvényesül szerinted a leginkább? Tehát

mi az, amiben a leginkább lemaradunk?

Hát azok a közszolgáltatások, amelyek

központi irányítás alá kerültek, ugye az

oktatás, az egészség, ugye ezek

mindenképpen ilyenek,

ugye hulladékszállítás és egy csomó

közművel kapcsolatos szolgáltatás is

központosítva lett. Ezek olyanok,

amelyek voltak olyan magyarországi

nagyvárosok, ahol nyereségesen és

sikeresen működtek saját kezelésben, és

voltak olyanok, ahol abszolút nem

működtek sikeresen. Most egy központi

kezelés van, ami nyilván ennek a félhető

előnyeivel és érezhető hátrányaival

együtt van. Tehát a mai mondjuk, hogyha

visszatérünk a a életminőségi listához,

és azt megnézzük, hogy mik azok a

tényezők, akkor rend szerint ezek

szoktak szerepelni benne. Ö az egy nagy

kérdés, hogy milyen hatása van mondjuk

arra egy városnak, vagy egy Budapest

esetében ráadásul a főváros és a

kerületek is elkörülnek egymástól, hogy

mondjuk milyen minőségben zajlik a

hulladékgyűjtés, vagy mi milyen

támogatást kapnak a helyi

kisvállalkozások, vagy egyebek. Tehát,

hogy ebben nagyon nagyon nagy a szórás

azért.

>> Ennyit akartam én is hozzáfűzni, hogy

hogy értelemszerűen az az, aki egy adott

ponton él a világban, az nem azt

vizsgálja, hogy melyik kasszából fizetik

azokat a szolgáltatásokat, hanem ő csak

megéli a végén azt, hogy ott jó élni

vagy nem jó élni. És ezért is ugye

szerintem Budapestnél sokszor az ember

így próbál megengedőbb lenni azokban a

kérdésekben, amiről mondjuk aki itt él

és tisztában van vele, hogy nem

feltétlenül a város döntése, hogy mire

mennyi út, az az ezt egy picit próbálja

elnézőbben tekinteni. De hogyha csak

objektíven azt nézzük, hogy egyébként mi

minden lenne jobb, hogyha több pénzutna

rá, vagy jobb minőségben, jobb

szolgáltatás színvonalon működne, akkor

biztos, hogy számos dolgot föl lehetne

még sorolni. És hogyha mondjuk az, hogy

a forráselvonások miben érezhetőek a

legjobban, akkor azt gondolom, hogy pont

a fejlesztések hiányában, hiszen

jellemzően a fejlesztések azért az

elmúlt évtizedekben, vagy valamilyen

vállalkozói logika mentén magán

vállalkozások fejlesztései vagy adott

esetben, amit akár a kormányzat úgy

döntött, hogy bizonyos

presztízsberuházásokat ő valósít meg.

Ezek voltak, amik a leginkább érezhető

fejlesztések voltak a városban. Ö de

önmagában az életminőség szempontjából

én tényleg azt gondolom, hogy azért

hogyha most évtizedekben nézem az elmúlt

évtizedeket, amit én megéltem, akkor

azért szerintem összességében még így is

egyre élhető városról beszélünk.

>> Így van. És hogyha talán ez azt érdemes

hozzátenni, hogy amiben mondjuk

szerintem Budapest kitűnik, az pontosan

az, hogy a nagyon szűkös forrásokból is

milyen minőségű fejlesztéseket tud

megvalósítani. Tehát az elmúlt éveknek a

azt gondolom a legsikeresebb

fejlődése az pont ezen a téren volt

tapasztalható. Vannak olyan budapesti

kerületek, amik ebben élen járnak.

És akkor a főváros is, meg a kerületek

is szerintem nagyon sok példát mutattak

arra, hogy hogyan lehet mondjuk

arányaiban sokkal kevesebb pénzből és

mindenféle más erőforrások

felhasználásával nagyon nagy minőségi

ugrásokat végrehajt.

>> Erre mondasz példákat? Hát én most az én

fejemben elsősorban köztérfejlesztések

vannak ezen a téren, de hogyha most

megnézzük a ablahalúizateret, vagy

megnézzünk József városban egy sor olyan

utcát, ami amiből iskolautcák lettek a a

Treford utcában, vagy vagy sétáló utcák,

ezeknek a nagyrésze ez nagyon

takarékosan, nagyon okos ilyen pontszerű

beavatkozásokkal valósultak meg egészen

kicsi összegekből, és a hatásuk viszont

nagyon komoly. És ebből a városban azért

sok helyen lehet ilyet találni.

Beszéltünk már arról, hogy hogy más

lehet a megélése, nem tudom, egy egy

nyugdíjas embernek, meg egy 20-as30-as

éveiben járó embernek. Kulturális

szempontból mi az, ami ami szerintetek

élhetővé tesz egy várost, egy nagy

várost vagy vonzóvá?

Hát ugye általában az a jellemző, hogy

minél nagyobb egy város, annál inkább

alakul ki eleve egy olyan lakossága,

akinek színes a kulturális igény szintje

is, mert nem mindegy, hogy

tehát vannak olyan rétegműfajók, amik

egyébként hogyha nincsenek elegen, akkor

eleve nem tudják eltartani egy-egy

műfajnak a a kínálatát, vagy nincs rá

megfelelő kereslet. Egy ilyen méretű

világvárosban, mint Budapest, tényleg

azt gondolom, hogy már kellően színes a

szinte minden kulturális ágazatból a

kínálat. Sőt, vannak olyan ágazatok,

amiben kifejezetten azt lehet mondani,

hogy még nemzetközi összehasonlításban

is például a színházi kínálata

kifejezetten erős a fővárosnak. Ebben

benne van az is, hogy a magyar

kultúrában valahogy bizonyos műfajok

jobban jelen vannak, vagy nagyobb igény

van rájuk. Ö még nem tudom azok a

színfoltok, az ártmozi hálózat, vagy nem

tudom, egy-két olyan dolog, ami ami azt

gondolom, hogy egy picit ilyen helyi

specifikum. Ö de egyébként szerintem a a

kulturális kínálat az nem csak arról az

oldalról fontos, hogy egyáltalán

megteremteni ezt a kínálatot, hanem ez

egy ilyen önmagát gerjesztő folyamat,

hogy minél inkább van ebből a

szempontból egy színes, élhető kínálat

egy városnak, annál nem csak jobb hely

lesz az a város, hanem annál inkább

lesznek nyitottak, kulturáltak a lakói

is. És ez ez valahol utána meg minél

inkább van már igény a

kultúrafogyasztásra, a lakók részéről,

annál inkább van esély arra, hogy

fejlődjön az a kultúra, mert hogyha csak

a közpénzforrásokra lehet ezt építeni,

ezt a kínálatot, és nincsen mögötte egy

valós fogyasztóigény, ami hozzá tudja

tenni a maga költéseit, és ezáltal

fejlődik egy-egy ágazat, akkor ugye

azért abból lesznek azok a fura

helyzetek, mint amit én inkább vidéken

kisebb településeken láttam egy időben,

hogy mondjuk voltak a művelődési házak,

ami úgy kellett volna valamilyen fajta

kultúrát közvetítsen, és előbb utóbb

állás butikok lettek belőlük. Tehát

>> igen, ugye azt szokták mondani, hogy egy

városban akkor jó élni, hogyha hogyha

van egy laza hálózat, amibenek a része

tudsz lenni. Tehát hogyha van egy van

egy laza kapcsolódásod azokkal az

emberekkel, akiknek mondjuk köszönsz, ha

találkozol velük, de nem biztos, hogy

nem tudom, nagyon sokszor találkozol

velük azért, hogy valamiről

beszélgessél. Ilyen a egy bolt, ahova

mindig betérsz, vagy egy vagy egy hely,

ahova közösen elmész, vagy egy kávézó,

vagy egyebek. Ez is a kulturális életnek

a nagyon fontos része. Ez az, ami

valakit megtart, és igazából kiépíti azt

a fajta kötődést, ami egy városhoz ö az

embert érzelmileg is, meg az élet

céljait tekintve is nagyon jól tudja

összekapcsolni. Szerintem az egy nagyon

fontos kérdés, hogy egy város ezt a

fajta

közösségi életet, ezt fenn tudja-e

tartani és tudja-e támogatni. Tehát

azokon a mondjuk úgy, hogy csúcsminőségű

kulturális termékeken kívül, amit itt az

előbb említettél, tehát a színház, a

mozi, a a rendezvények, nagyon fontos,

hogy meglegyen az a réteg is, ami ezt a

személyes életet be tudja fogadni és

támogatni tudja. És hogyha valakinek

ötletei vannak, vagy vagy kísérletezni

van kedve, akkor erre is legyen egyfajta

háttér, hogy ezt meg tudja tenni,

megtalálja azokat a közösségeket, azokat

az intézményeket, amik segítik abban,

hogy csatlakozzon egy amatőr

szénjátszócsoporthoz, vagy vagy

elkezdjen kórusban énekelni, és akkor ők

együtt tudjanak valamit csinálni. Tehát,

hogy ez a belépési küszöb hol van a

kultúrában? Ez az, ami egy kulcskérdés.

És ebben szerintem például sokat javult

is Budapest, de az is látszik, hogy az a

fajta hagyományosan függetlennek

nevezett szén, ami ezt a fajta életet

támogatni tudta, az azért az elmúlt

másfél évtizedben a tényleg a megszűnés

szélére került.

leti modell, finanszírozás mindenféle

egyéb okokból. És az egy nagy kérdés

lesz, én úgy gondolom, a ahogyan a

vidéki városok esetében talán még

élesebben, meg még régebb óta, de

Budapest esetében is egy kulcskérdés

lesz a a jövőben, hogy ez a fajta

közösségi megtartó erő ez mennyire tud

fejlődni, vagy vagy megmaradni, és hol

tud erős lenni a városban, hol tud egy

közösség megtámogatni?

Bocsánat, ehhez megint csak annyit

szeretnék hozzáfűzni, hogy szerintem én

nem vagyok nagy híve ennek a 23 város

egy városban logikának, mert azt

gondolom, hogy ez sok szempontból inkább

nehezíti vagy kevésbé hatékonnyá teszi a

a nagyvárosi működést, de ebből a

szempontból

>> Budapest most Budapest most ez, hogy 23

város egy város

>> hát közigazgatási meg finanszírozási meg

számos szempontból igen. De egyébként ha

van valamiben előnye annak, hogy mégis

nem csak egy ilyen nagy monstrumról

beszélünk, hanem egy picit tagoltabban

lehet gondolkodni a városon belüli

városokba, az pont az, hogy azért a

közösségi aktivitások azok egy bizonyos

méretig értelmezhetők. A a fölött már

nagyon nehéz bevonni az embereket, mert

ha megszűnik az, hogy ismerem a

szembejövőt az utcán vagy a boltban,

akkor egyre kevésbé van az, hogy azokkal

az emberekkel igazából egy közösségként

tudok együtt élni és aktívan részt venni

az ő bármilyen kezdeményezéseikben.

Tehát, hogy ebből a szempontból azért a

nagyvárosi létnek megvannak a maga nem

csak előnyei, hanem hátrányai is. és

minél inkább tudod a nagyvároson belül

kialakítani azokat a kisebb közösségi

tereket, ahol viszont még az embereknek

megvan ez a fajta komfortzónája, hogy

hogy úgy tudom, hogy ki az, aki éppen a

boltba mellettem vásárol, vagy aki beül

a programra mellettem a nem tudom, a

jazz klubba, vagy bárhol, az az mindig

sokat segít abban, hogy hogy kialakuljon

az a fajta otthonosságérzete a

lakosságnak, ami szerintem fontos azért,

hogy ahol élsz, ott ott meglegyen a a

környezeteddel is valamilyen viszonyod,

és ne csak a szolgáltatásokat kapd meg.

Most elég sok területet lefedtünk

elhetőség szempontjából, hogy mi miket

figyelnek az emberek, meg melyik

korcsoport mire érzékeny. Lakhatás,

egészségügy, oktatás, zöld területek. Ö

és van egy van egy olyan jelenség is a a

legtöbb magyar nagyvárosra jellemzően,

hogy az emberek elkezdtek kiáradni és az

agglomerációban keresnek inkább

lakhatást.

Mikor kezdődött ez akár Budapest, akár a

magyar nagyvárosok

tekintetében?

>> Talán érdemes Budapesttel kezdeni, mert

egyértelműen ez a legnagyobb és a

leglátványosabb folyamat. Igazából azt

lehet mondani, hogy Budapest, mint

egyesített nagyváros születésével egy

idős ez a kérdéskör.

Már a 19. század végén ugye elindultak

azok a viták, aminek az eredménye az

lett, hogy Nagy Budapest 1951-ben, tehát

fél évszázaddal később létrejött, de

ezek kevésbé arról szóltak akkor, hogy a

városból kiköltöznek emberek a környező

agglomerációba, hanem inkább arról

szóltak, és azért is mondom ezt, mert a

kettő most is együtt létezik, hogy a

város körülvevő agglomerációba költöznek

az ide érkező vagy ide beköltözők, akik

jellemzően munkahelyek miatt érkeznek

ide, vagy vagy olyan szolgáltatások,

mint oktatás vagy egyéb. És ugye már a

századfordulón is azok a viták indultak

el körül, hogy hogy hol legyen Budapest

határa, hogy azok, akik a környező

településeken laktak, nem tudom,

Maglódon és és Gyömrön és az összes

többi hasonló településen

azok a gyerekeiket iskolába Budapestre

járatták, kórházba Budapestre jártak,

tehát hogy a a főváros szolgáltatásait

vették igénybe, de valójában nem ott

laktak. És akkor ugye ebből kialakult az

a vita, hogy hogy akkor hol is, ki is

legyen ennek a része. És ennek volt egy

nagy lépése az, amikor a nagy Budapest

létrejött.

És akkor az a fajta klasszikus

szuburbanizáció, amikor a városból

költöznek ki az emberek, az igazából a

szocializmus időszakában nagyon lassan

indult, de aztán kicsit felgyorsult.

Ugye volt ez a híres sztori, hogy Érd a

legnagyobb magyar falu, ami a 80-as

években ilyen 800-es lakossággal bírt,

de nem volt város.

De igazából az a folyamat, ami mondjuk

az európai nagyvárosokban a második

világháború után zajlott le, az Budapest

körül gyorsítva indult meg, és nagyon

intenzíven zajlott a rendszerváltás

utáni évtizedekben. És ez is két fő

pályán ment. Egyrészt kiköltöztek azok,

akiknek elég pénzük volt arra, hogy egy

jelentősen jobb minőségű kertvárosi vagy

családi házas környezetbe költözzenek.

Másrészt pedig azok is kiköltöztek, akik

viszont lefelé szorultak ki a

fővárosból. Tehát nem volt elég pénzük

arra, hogy fenntartsák a az

életszínvonalukat úgy, hogy a városban

élnek, és ezért kijjebb költöztek

nyilván máshován, meg más körülmények

közé. Ez körülbelül a mai napig így

zajlik, de azért ezek ciklikus dolgok.

Tehát a évtizedről évtizedre látszik,

hogy mi az, amikor többen mennek ki a

városból és aztán újra visszajönnek.

Ugye azt lehet mondani, hogy Budapestről

igazából nem nagyon érdemes az

agglomerációja nélkül beszélni. És akkor

viszont nem 1,7 millió emberről

beszélünk, hanem 3, fél millióról.

És akkor az ma is igaz, hogy egyszerre

van egy egy ilyen jóléti szuburbanizáció

és egyszer egy szegénységi. Tehát ez ma

is igaz, hogy mind a két irányból

>> a hangsúlyok eltolódtak, de igen, tehát

hogyha nem f vagy kiegészülnek, tehát

például, hogy az elmúlt év években,

évtizedben nagyon sok olyan támogatási

program indult el országosan is, amelyek

ugye családi házépítést

hiteltámogatással

megpróbálták, vagy az otthonteremtéssel

kapcsolatos dolgokat támogatták. És ezek

jellemzően olyan olyan lakások vagy

olyan lakhatási körülmények irányába

mutattak, amelyek az agglomerációs

családi házépítést erősítették föl. Ez

volt az a hullám, ahol például az elmúlt

évtizedben az összes magyarországi

megyőjogú város lakossága csökkent.

azért, mert azok körül is elindult ez a

szoborbanizáció, hogy gyakorlatilag

Soprontó Miskolcig

azokon a helyeken is, ahol egyébként nem

feltétlenül volt erős a természetes

elvándorlás, ott is nagyon sokan

költöztek ki ezeknek a városoknak az

agglomerációjából a környezetében. Hát

meg bocsánat, itt megint ugye nyilván ez

nekem nem szakmám, de azért itt

születtek olyan döntések már az elmúlt

rendszerben is, meg azután is, amik

valamilyen módon mesterségesen

irányították vagy befolyásolták ezeket a

folyamatokat. Tehát amikor mondjuk a

lakótelepítési időszak volt, akkor ennek

nyilván az egyik oka az volt, hogy az

ide beköltözőknek helyet biztosítsanak,

mert szüksége volt a nagyvárosnak

munkaerőre, mindenféle egyéb. ö ezzel

kapcsolatos folyamatok ezt erősítették.

Aztán mert mert ugye amikor egyáltalán

Budapestről beszélünk, akkor azért az

nem mindegy, hogy most egy lakótelepről

vagy a hegyvidékről beszélünk, vagy a

nem tudom én, hiszen nagyon más

környezet, nagyon más életminőség akár

sok szempontból az, hogy egy ilyen

kertvárosias, családi házas Budapestről

beszélünk éppen, vagy egy túlépített

kifejezetten lakótelepi környezetről. És

aztán ahogyan beindultak ezek az új

lakópark logikák és az ehhez kapcsolódó

modern kvázi ilyen lakó fejlesztések,

ezek megint ugye bizonyos helyeken

elkezdtek koncentrálni egy új

lakosságot, még máshol meg kifejezetten

az volt az érzése az embereknek, hogy

ahol már ez a fajta túlsűrűség van,

onnan megmenekülnének akár az

agglomerációba, és ott inkább valahol

azt a fajta picit élhetőbb életérzést

kapják. meg a a az este, a nyugalom vagy

a hétvége szempontjából, amit nem

biztos, hogy mindenki szeret, állandó

van, mert az, hogy pörgés van egy

városban, van hova elmenni étterembe,

színházba szórakozni, nem tudom, közel

van a bolt, meg a bevásárlóközpont, meg

jó a tömegközlekedés, ez egy szempontból

nagyon előnyös, de akkor, amikor az

ember pihenni akar, akkor már nem

biztos, hogy ez a fontos szempont, hogy

milyen közel van a bevásárlóközpont,

vagy a legközelebbi szó szórakozóhely,

mert ott meg ez már inkább hátrányként

jelentkezik. És ami még fontos, hogy

azért ne felejtsük el, hogy a

rendszerváltás után indult be igazán a

turizmus fölpörgése is, és ez hozott

magávól egy olyan plusz jelenséget, ami

mondjuk inkább az óvárost vagy a

belvárost érintette elsődlegesen, hogy

egyszer csak elkezdtek ezek a picit ezek

a túlult turizmus jelek megjelenni, hogy

koncentráltan egy olyan pluszt tömeg,

aki kifejezetten azért jön ide, hogy itt

lehetőleg szórakozhasson, elmessen

valahova este, és nem a szállásán akar

üldögélni, és magának kenegetni otthon a

zsíros kenyeret. Tehát ez a fajta

pluszigény, ez ez megint egy picit

átrendezte a városnak a funkcióit is,

hiszen korábban azért inkább egy ilyen

előregedő

óvárosról lakosság tekintetében

beszélhettünk, és mostanra ugye jelentős

részben azok a lakások azok elkeltek, és

Airbnb-k vannak benne, vagy olyanok

költöztek oda, akik már azért költöztek

oda, mert egyébként ezt a fajta pörgést

szeretik. És akik meg ott maradtak, azok

részéről a mai napig van egy erős

ellenállás az ottani folyamatokkal

szemben, mert ők meg ezt úgy élik meg,

hogy az ő jó kis nyugodt, nem tudom

házaikhoz képest most ott este éjfélkor

is még hordák mászkálnak az utcán és

hangoskodnak.

>> Igen, de ez más városokra is jellemző.

Persze hát ez egy világjelenség, csak

azt mondom, hogy ez ennek megvannak a

logikus okai meg szempontjai, és nyilván

ezekben egy ponton ellentmondásokba

kerül akár a döntéshozó, akár egyáltalán

a város természetes fejlődési folyamatai

is.

>> Igen. Hát ezek életmódbeli preferenciák,

és ugye egy nagy város azért is nagy

város, mert sokféle életmódnak tud teret

adni.

Én azt gondolom, ezek sokszor kulturális

jelenségek is, amik nagyon ugye nehezen

mozdulnak és lassan mozdulnak. Ha lehet

ilyen általánosságot mondani, akkor azt

azért lehet mondani, hogy a magyar

kulturális képzeletben

az ideális élet az jellemzően egy kertes

házban való életnek a képe. Ez nem

mindenkinek

ilyen. Nekem például személyesen

egyáltalán nem ilyen. Én nem Budapesten

nőttem fel, viszont mindig belvárosba

laktam egész életemben. Nekem az a

természetes élet, jól érzem magamat és

azt szeretem, és ott ott érzem magamat

nyugodtan, és nem a Kertvárosba.

De de az egy ez egy nagyon erős és

meghatározó kép, hogyha megkérdezünk 100

embert, hogy hol képzeli el az életét

ideális helyzetben, akkor nagyon sokan

azt fogják mondani, hogy egy családi

házban. És ez azt is jelenti, hogy

nagyon kevesen vannak, akik tudatosan

meg felmérik azt, hogy ez milyen egyéb

kompromisszumokkal jár. Tehát, hogy

azzal, hogy én kiköltözöm a városból, az

mit jelent nekem egyrészt én nekem mit

jelent költségben, meg időbeosztásban,

meg életmódban, mivel tudok közlekedni.

mennyi időt töltök ezzel, hányszor tudok

elmenni

színházba bevásárolni egyebek. Másrészt

pedig milyen terhekkel jár a város

számára, hiszen ugye nyilván

városfejlesztési szempontból az az

agglomerációnak az leg talán a

legfontosabb problémaköre, hogy az onnan

a városba jövő közlekedés az hogyan

csatornázható és ezt hogyan tudja vagy

nem tudja megoldani egy város. Úgyhogy a

a családi házas életformával nagyon sok

olyan dolog jár, ami ami szerintem

elsősorban akkor derül ki inkább, amikor

valaki ebbe belelép, és és akkor már

sokszor kényszerként jelentkezik a

rezsiköltségektől. Ugye ez egy

tulajdonképpen egy rendkívül drága

életforma, amit nagyon kevesen ismernek

fel, vagy ismernek el.

Hát és bocsánat, ne felejtsük el, hogy a

nagyvároson belül is vannak olyan zónák,

ahol ezt az életérzést megkapod, csak

hát nem véletlen. Általában azoknak ment

aztán a legasabbra föl az ára, mert az

ezt a kettőt együtt tudta adni.

>> Így van. Így van. Így van.

>> Igen. De ez a kártvárosi kultusz, ez

alapvetően szerintetek alakítható lenne?

Szerintem ez lassan alakítható, de

hogyha mondjuk megnézzük a tehát nagyon

óvatosan nyilatkozom mindig ilyen

kulturális, hogy mondjam, változásokkal

kapcsolatban, mert ez ez hogyha egy

divat előkerül, vagy egy váltás sok

ilyet láttunk az elmúlt évtizedekben,

akkor ez nagyon gyors tud lenni. De

azért én úgy gondolom, hogy a lakás, ami

a leg fontosabb vagyontárgya a legtöbb

embernek, a leg lényegesebb döntése az

életében, hogy hova költözik, és ez az

övéje, vagy hogyan, az azért ez egy

nagyon komoly dolog, és ez nagyon

nehezen változik. Plusz, hogyha

végignézünk a magyar kulturális életen,

akkor azért a 20. században mindig is

volt egy nagyon erős ilyen, hogy hogy

mondjam, ilyen városellenesség a magyar

kultúrának egy bizonyos terén. Tehát a

regényekben, a filmekben, a minden

amekben az ideálok, a kritikák azok

sokszor ugye a bűnös város, ez minden

országban vagy mindenfajta nagyobb

kultúrában jelen van, de hogy mennyire

erős, azért az változó. És az ilyen

hosszútávú mintázatok miatt én azért

nagyon óvatos lennék azzal kapcsolatban,

hogy ezt lehet-e így gyorsan

elkanyarítani. Abban viszont optimista

vagyok, hogyha ha lehet olyan ajánlatot

tenni, amire az előbb utaltál, hogy a

városon belül, nem csak Budapesten,

hanem a nagyvárosokon belül egy olyan

minőségű, ezt a szakmában általában

alacsony intenzívnak szokták hívni,

merthogy kisázak, de sűrűn beépítve

városiasend, de úgyhogy mindenkinek van

kártyje, ez tud lenni az a minden

világok legjobbika, ami egyébként

szerintem a legélhetőbb városokban

nagyon nagy mennyiségben megtalálható.

Bben is egyébként, ahol egy olyan kvázi

kisvárosias szomszédsági környezetben

lehet élni, ahol a kert és a a jó levegő

és a természetes élet az így

megtalálható. Viszont nem kell másfél

órát ingázni és nem kell egy családi

házat rezsivel együtt meg a kerttel

együtt fenntartani. Tehát ez az, ami

szerintem jól tudja kombinálni. És

egyébként ez az a lakásforma, amiből

Budapesten rendkívül kevés van

arányaiban, és nagyon jó lenne, hogyha

ebből sokkal több tudna megvalósulni.

Akkor szerintetek lehet arról beszélni,

hogy hogy egy világváros az egyszerre

tud nyugodt és zöld lenni, és közben egy

intenzív kulturális központ, ahol

megvannak azok a kapcsolódási

helyszínek, am

>> mindenképpen hát a legtöbb világváros,

ami igazán jó hely, az ilyen. Én nekem

én éltem egy pár évig New Yorkban. A az

az ilyen. Tehát New Yorkban például

sokkal erőteljesebb volt az a kis

szomszédsági identitás, amit említettél,

miközben egy 10 milliós város, ahol ahol

a a kisbolt, a kávézó köszönsz az utcán

annak, aki szembe jön, mert ismered és

már a harmadik heted találkozol vele.

Ezt sokkal erősebben éreztem ott, mint

Budapestnek egy csomó negyedében. Tehát

egy ekkora léptékű város is tud nagyon

jól működni akkor, hogyha erre figyel.

Abszolút.

>> Igen. Tehát a kérdésedre szerintem

egyértelműen igen a válasz, csak megint

azt kell látni, hogy attól függ, hogy ki

men miben vesz részt, vagy mit vár tőle,

mert hogy a azok, tehát hogy Budapest is

egy ilyen város, ami egyszerre ilyen is,

meg olyan is, csak aki mondjuk a mai

napig a nem tudom, a belső ötödik,

hatodik kerületben lakik,

az lehet, hogy ebből és nem is nagyon

mozdul ki onnan, abból nem nagyon

érzékeli azt, hogy közben itt van egy

élhető kertvárosias rész is, mert ő nem

ezt tapasztalja meg. Aki meg nem jön be

mondjuk a mit tudom én a külső, nem

tudom 22-23.

kerületből a lóvárosba, az meg azt

gondolja, hogy hát ez egy tök jó ilyen

kis családi házaskertes,

zöld város és a nem tudom, tehát hogyha

azt nézzük, hogy egy turista szemével

ilyen-e Budapest, akkor szerintem

abszolút ilyen. Sajnos szerintem a

budapesti lapók egy része nem így éli

meg, hogy ilyen

>> Igen. A kíváncsiság az a kulcs, hogy a

saját városod érdekeljen, és akkor el

fogsz menni, és rájössz, hogy milyen sok

színű.

>> Samu és Károly, nagyon köszönjük, hogy

itt voltatok. Várunk titeket máskor is.

>> Köszönjük szépen.

>> Köszönöm.

>> És akkor folytatjuk a műsort Filipov

Gáborral és Boros Tamással. Sziasztok.

>> Szevas.

>> Szervus.

>> Az adatokból az látszik, hogy a

visegrádi országok fővárosai közül

egyedül Budapest az, amiről több ember

megy el, mint amennyi beköltözik. És az

látszik, hogy itt három évtized alatt

egy 300000res nagyságrendel lett

kevesebb ember Budapest határain belül.

És ugyanez a tendencia a magyar

nagyvárosoknak a a többségére is igaz

néhány kivétellel.

Miért szivárognak el az emberek a magyar

nagyvárosokból?

>> Hát gondolom, hogy ez ezek drasztikus

adatok, tehát hogy összességében a

rendszerváltás óta így összehadjuk,

nagyjából fél millióval kevesebb lakos

van a nagy városokban, mint mint

1990-ben volt. És ez egy olyan

drasztikus adat, amiről nagyon kevés szó

esik. Szerintem ha visszapörgetjük az

emlékünket, hogy az elmúlt évtizedekben

rendszerváltás óta miről beszéltünk

demográfiával kapcsolatban, akkor mindig

a vidék elnéptelenéséről volt szó.

Tehát, hogy van egy ilyen toposz, ami

egyébként az is egy igaz toposz, vagy az

is egy igaz tény, hogy elnéptelenik a

magyar vidék.

Amit szerintem döbbenet, hogy az egész

világon az látszik, hogy a a vidék

elnépteledik, méghozzá azért népteledik

el, mert hogy költöznek be az emberek a

nagy városokba. Minden hónapban több

mint 4 millió ember költözik be

nagyvárosokba a világszerte.

Tehát a nagyvárosoknak van egy vonzere

és valóban elnépteledik a vidék. Az

Egyesült Államoktól kezdve nagyon sok

országot tudunk említeni nyugaton és

keleten egyaránt. Magyarország ebben

azért egyértelműen egy egy nagyon furcsa

paradoxomban van, hogy hogy nem csak a

vidék népnépeledik el, hanem a

nagyvárosok is. Ö sőt egyébként az

elmúlt években nem függetlenül nyilván

sok kormányzati támogatástól a vidéken

belül kifejezetten a kis településeknek

a falvaknak a népesség megtartó

képessége sokkal jobb volt mint a

városoké tehát hogyha az elmúlt éveket

nézzük akkor már nem az a kérdés hogy

elnépteledik-e a magyar fal mert ott

egyébként nem olyan rossz a helyzet

arányaiban, mint amennyire elnéptelen

ennek a magyar nagyvárosok. Szóval ez

egy nagyon-nagyon nagyon furcsa helyzet.

Ennek két oka van. Az egyik nyilván

általában fogy a magyar lakosság. Ez

nyilván nem egy urbanisztikai vagy

szuburbanizációs kérdés. Majd egy

demográfiával vagy népesedéssel

foglalkozó podcastban erről nagyon

szívesnak mesélünk. De hogy van egy

másik, amiről itt a műsor első fele

nagyrészt szólt, hogy nem elég vonzóak

ahhoz a nagyvárosaink, hogy

odaköltözzenek az emberek, hanem

megállnak a határokon kívül, és nagyon

sokan vidékről, ugyanúgy a nagyvárosok

fele költöznek, mint egész világon

mindenütt. De aztán nem költöznek be a

belvárosba, hanem valamif külvárosokba

költöznek be, és ez a fiatalokat és

idősebbeket egyaránt érinti. És akkor

van a másik oldal, hogy nagyon sokan

költöznek ki is.

Ez vezetett összességében ahhoz, hogy

mondjuk a rendszerváltásnál több mint 2

millióan laktak Budapesten, most pedig

1,6 millióan egy 10000 lakosa volt a

legutóbbi népszámás alapján Budapestnek.

A kérdésedre válaszolva egyébként vannak

kutatások, amelyek magyarázzák, hogy mi

ennek a népmozgásnak a az elsődleges

oka. És itt alapvetően három tényezőt

lehet sorolni. Az első az, hogy tehát a

lakóhelyi választ választáskor az első

az, hogy az ember milyen bérszínvonalat

tud megk milyen milyen színvonalú bért

tud megkeresni az adott lakóhelyen. Ugye

itt az a az érdekesség van, hogy

nyilvánvalóan a magasabb béreket

általában a nagyvárosokban lehet kapni.

viszont ez nem akadályozza az

agglomerációba költözést, hiszen az

ingázásnak köszönhetően ugyanazok a

munkahelyek elérhetők annak is, aki az

agglomerációban él. A mi szempontunkból

szerintem a legfontosabb az a második

tényező, nevezetesen az életkörülmények,

az életminőség, amelybe beletartozik

egyrészt a környezetnek a minősége,

mennyi zöld van, például, milyen tiszta

a levegő, de beletartozik az is, hogy

milyen pezsgést, milyen szolgáltatásokat

tud elérni az illető az adott

lakóhelyen. Itt egyébként azt látjuk,

hogy hogy az ezzel kapcsolatos

problémákat általában alul szokták

becsülni az agglomerációba költözők, és

alul szokták becsülni a harmadikat is.

nevezetesen az ingázásnak a költségei.

Tehát általában egy kicsit amikor

tervezzük a lakuhóhelyválasztást és az

agglomeráció mellett döntünk, akkor egy

kicsit optimistábbak vagyunk a

közlekedési lehetőségekkel kapcsolatban,

mint amilyenek azok a valóságban. És

mindezek együtt véve hozzátetjük még azt

is, hogy a távunka is azért lassan, de

terjedőben van Magyarországon. Itt egy

hosszú távú trendről beszélünk. Ezeknek

következtében. Említettétek kétszer is a

ezt a 300000 plusz 200000-es számot,

amennyivel eddig csökkentek a

nagyvárosok. Vannak a KSH-nak hivatalos

előrejelzései. Ezek azt mondják, hogy

nagyjából 2050-re, tehát a következő 25

évben ez a szám, ez további közel

300000-rel fog növekedni. Tehát ennyivel

fognak kevesebben a nagyvárosi

központokban lakni akkor, hogyha minden

úgy megy, mint ahogy a mostani trendek

meghosszabbításával látjuk.

>> Mik azok a területek, amikben

szerintetek különösen rosszul állnak a

magyar nagyvárosok, azok azok alapján a

szempontok alapján, amiket fölsoroltál

az előbb? Van egy olyan, ami szerintem

az egész világon láthatóan egy probléma,

ez nyilván a lakásárak. Tehát a nagy

városokban radikálisan nőnek a

lakásárak, így Magyarországon is,

elsősorban egyébként Budapesten. És

ehhez képest nyilván jóval olcsóbb

vidéken lakást vásárolni, vagy egyébként

akár az agglomerációban is lakást

vásárolni. És azt mondhatnánk, hogy

ezzel nincs mit tenni, tehát az egész

világon a nagyvárosban magasak az árak,

magasak a lakásárak.

Mégis egyébként hát ha körbenézünk a

világba, Londonban, ahol nyilván a

budapesti lakásáraknak a sokszorosát,

10esét, 20szorosát, 30szorosát látjuk,

Párizsban, rengeteg olyan városba

özönlenek az emberek, nem csak a saját

országukból, hanem akár harmadik

világbeli országokból is, ahonnan azt

gondolnánk, hogy ezt nem tehetnék meg,

hiszen hiszen még drágább, miért miért

odamennek ők miért nem költöznek

vidékre? És ugye erre az a válasz, hogy

egy ár az ideális esetben, ha magas,

akkor megfelelő szolgáltatások társulnak

hozzá. Én hajlandó vagyok többet fizetni

egy szolgáltatásért,

hogyha egyébként amit én cserébe kapok,

az arányban van. Tehát egy lakásár, az

persze lehet jóval magasabb, mint az én

fizetésem. Lehet megfizethetetlen, de

alapvetően az emberek elkezdenek

mérlegelni. ennyi pénzért én milyen

szolgáltatásokat kapok, és hajlandó

vagyok többet fizetni egy

szolgáltatásért, adott esetben egy

lakásért venni egy kisebb lakást, venni

egy rosszabb helyen lévő lakást, ha

egyébként a város olyan szolgáltatásokat

nyújt, hogy ez nekem megéri. Mi a gond a

magyar városokkal vagy a magyar

nagyvárosokkal? Az, hogy ugyanez a

trend, a az árrobbanásnak a trendje az

megérkezett Magyarországra is. 2010 óta

egyébként az Európai Unióban

Magyarországon nőttek legjobban a a

lakására készt országgal párhuzamosan.

De ehhez képest a szolgáltatások nem

tartották, a városi szolgáltatások nem

tartották ezt a versenyt. Tehát azt

mondja teljesen racionálisan egy egy

budapesti vagy egy nagyvárosi magyar,

hogy értem, hogy magasabbak lettek a

lakásárak, ehhez képest én nem kapok

többet, akkor miért ne mennék ki az

agglomerációba? És teljesen racionálisan

kimennek az agglomerációba? Tehát a

válasz erre igazából az, hogy a lakásár

robbanást nagyon nehéz megállítani. A

lakhatási podcastban erről egyébként

nagyon sokát beszéltünk. minden nézőnek

javaslom, hogy néz nézzék vissza a

lakhatásos podcastunkat, de ebben nehéz

nagyon radikális változásokat hozni.

Abban viszont lehet, hogy ezért az

értékért én milyen szolgáltatásokat

kapok a várost, ahol szó szóva kerülhet

a kultúra, a zöld területek, a

köztisztaság és még sorolhat. De közben

meg azt is látjuk, és a műsor vagy az

adás előző részében is volt szó erről,

meg meg most is, hogy egyébként az

agglomerációs területek se tudnak lépést

tartani a szolgáltatásokban. Tehát az

emberek úgy úgy mennek ki, hogy ugye szó

volt arról, hogy nem feltétlenül mérik

föl ennek a költségeit vagy hátrányait.

>> Ez teljes mértékben így van. Ugye

gyakran szokták ilyenkor emlegetni

példának érdet, amely nagyjából egy

olyan 50000 50-55000 főre lett tervezve,

és most már 70000 fölött van a lakosság,

ami nagyon szépen meglátszik abban, hogy

a közutaknak a bővülése, az óvodai

férőhelyeknek a bővülése, a

vízközműhálózatnak a bővülése, ez mind

nem tud lépést tartani ezzel a ezzel a

növekedéssel. És ez a legtöbb

agglomerációs településre egyébként

igaz. És ehhez jön az is, mert most itt

szépen egybeérnek egyébként az egyes

adások. Most említette Tamás a

lakhatást, amiről volt egy külön

adásunk. Én most visszautalnék a

légszennyezettségi

adásunkra, ami szorosan összefügg ezzel

a problémával, méghozzá kétszeresen is.

Arról van szó, hogy az emberek, amikor

arról döntenek, hogy kiköltöznek a

nagyvárosból, és egyébként nálunk ezt

jellemzően fiatalabban teszik meg, mint

fejlettebb mondjuk nyugat-európai

városokban, ahol ugye a nyugdíjas éveket

szeretik inkább egy békésebb, vidéki

környezetben tölteni, nálunk nagyon

jellemző az, hogy gyermekvállaláskor

szeretnének kiköltözni, mert azt

mondják, hogy borzalmasan rossz a levegő

minősége, túl kevés a zöld felület.

Nyilvánvalóan én akkor szeretnék

magamnak egy olyan környezetet, illetve

a gyerekemet olyan környezetben nevelni,

ahol nem fog belehalni a

légszennyezettségbe, és ahol esetleg

zöldben tud játszani. És ez azzal jár

együtt paradox módon, hogy az amúgy is

rossz minőségű levelő levegőt, azt

ezeknek a döntéseknek a következtében

fogjuk még tovább szennyezni, hiszen az

ingázásnak az egyik legfontosabb

környezeti terhe a megnövekedett

légszennyezés, és a megnövekedett dugók

az ebből származó konfliktusok minden

járul járulékos veszteséggel együtt.

Erről van is egy ábránk, hogy hogy

egyébként mennyivel nagyobb Pest

megyében a az egy főre eső autóknak a

száma.

>> Ugye nagyon sokszor esik szó arról, hogy

Budapesten mekkorák a dugók, mennyire

zsúfolt Budapest, nem fér be több autó

Budapestről, és ez nyilván tapasztalati

úton is tudjuk, hogy így van.

Minden évben egyébként átlagosan három

teljes napot ül egy budapesti dugóban.

Tehát, hogyha össze összeadjuk a dugóban

töltött óráknak a számát, akkor egy

évben egy teljes három napot

elvesztegetünk ebben. De ez alapvetően

azért van így, mertogy a nem

budapestieknek nagyon sok autójuk van,

és csak így tudják megközelíteni

Budapestet. Tehát, hogy még Budapestiek

a nyilván az ország átlagosan az ország

leggazdagabb emberei, vagy hogy egy egy

főrejutó jövedelem szempontjából a

budapestiek jóval inkább megengedhetnénk

maguknak, hogy autót vásároljanak. Ehhez

képest az országos átlag alatt van,

ahogy így látszik az ábrából is, az egy

főre jutó vagy 1000er főre jutó autóknak

a száma. Cserébe Pest megyében, ahonnan

ugye ingáznak az emberek, és nem nagyon

máshogy nem tudják megtenni, vagy nagyon

nehezen tudják megtenni, mint hogy

autóba üljenek, ott pedig az jóval az

országos átlag felett van az egy főre

jutó vagy 1000er főre jutó autóknak a

száma. Szóval, hogy a dugók meg a

légszezés, vagy Gábor is említette, azok

nagyrészt amiatt vannak, hogy az emberek

kiköltöznek a jó levegőjű

agglomerációba, és utána visszajönnek

Budapestre, merthogy ugye a munka

lehetőségek, a jó minőségű oktatási

lehetőségek, a jó minőségű

közszolgáltatások, a kulturális

programok, ezek mind mind Budapesten

vannak. És egy egy nagyon fontos

gondolat itt még, amit amit hadd

említsek meg, hogy hogy nagyon sok olyan

témánk van, ami hatalmas strukturális

reformokat igényel, meg több évtizedes

átalakításokat.

Itt azért a fő motiváció, hogyha

leszámítjuk a lakásárakat, a fő

motiváció, ugye kiköltözéshez valóban ez

a zöld terület, a csend, a

légszennyezettességi problémák és

általában a szolgáltatásoknak a kérdése.

Ezek viszont nem hatalmas több évtizedes

strukturális kérdések. Tehát az, hogy

milyen, miért tartják mondjuk

Budapestet,

a budapestiek a legszennyezettebb

városnak köztisztasági szempontból,

összehasonlítva más fővárosokhoz képest,

ezekben lehet változtatni, hogy miért

jóval alacsonyabb az egy fölre jutó zöld

területnek az aránya Budapesten, mint

nagy városokban. Ezeken lehet

változtatni. Ezek nem olyan típusú

strukturális nagy reformak, mint

mondjuk, amit az oktatásban vagy az

egészségügyben kellene tenni a javulás

érdekében.

>> Ez azért nagyon fontos, mert hogyha

körülnézünk a világban, és nem kell

feltétlenül nem tudom én, Brazíliáig

menni, bár oda is mehetnénk, de akár

csak a régiónak a környező nagyvárosait

nézzük, akkor azt látjuk, hogy

ténylegesen nem egy szükségszerű

folyamatról van szó. annyiban

szükségszerű folyamatról van szó, hogy

az urbanizációt követő szuburbanizáció,

tehát a városokból való kiköltözés, a

városok szétterjedése, az egy az egy

jellemző folyamat. Tehát hogyha nem

történik semmilyen beavatkozás, akkor ez

meg tud történni. Viszont azt látjuk

magunk körül Európa szerte, hogy

megfordítható ez a folyamat, vagy ha

Bécset nézzük, akkor azt mondhatjuk,

hogy megelőzhető ez a folyamat. Vannak

olyan jól azonosítható szakpolitikai

beavatkozások, hogyha egy városban

felismerik a problémát, amelyekkel ez a

probléma, ez kezelhető. Itt a probléma

az, hogy miközben a beszélgetés előző

felében szó esett róla, hogy Budapesten

nagyon sok pozitív változás történt az

elmúlt évtizedekben, aközben az ország

egészéhez hasonlóan ezek a változások

egyrészt nem voltak eléggé nagyok,

eléggé szerénynek mondhatók a azok a

javulások, amikről itt

szók szó esett. Másrészt pedig nem

ágyazódtak be egy átfogó szemléleti

keretbe. Nem volt egy olyan stratégia,

ami arról szólt, hogy hoppá, látjuk,

hogy Budapesten és Magyarország más

nagyvárosaiban is négy kivétel

kivételével az összesben elindult ez a

jól ismert szoburbanizációs folyamat.

Ezért valamit tenni kell, ki kell

dolgozni egy stratégiát, ki kell

dolgozni azt, hogy a következő 10 évben,

hogy fogjuk megfordítani ezt a

folyamatot.

>> Erről a jelenségről készültetek is egy

grafikonnal. Erről meséltek egy kicsit,

hogy hogy azok az azok a városok,

amiknál azt amiknél azt láttuk, hogy

visszafordítható volt ez a folyamat, ott

milyen példákkal sikerült ezt elérni?

Ezek a példák általában, ahol ahol nem

csak a fővárosok, hanem a regionális

központok újravonzóvá váltak, ott ott

alapvetően a fő szempont az az valóban

az élhetőség kérdése volt. Ö amikor

mondjuk zöld területekről beszélünk,

akkor senki sem azt nézi, hogy hány

darab elszáradt fával van több mondjuk a

főút mellett, hanem vannak-e olyan

parkok, amelyek helyettesítik azt, hogy

nekem van egy saját kertem. Vannak olyan

kulturális szolgáltatások, amelyek

annyira vonzóak, hogy azt mondom, hogy

inkább ott maradok, és nem pedig

kiköltözök.

Van egy nemzetközi verseny is, tehát

ezek a városok, ezek nemzetközileg is

versenyeznek a legtehetségesebb

fiatalokért és kevésbé fiatalokért.

Költöznek-e olyan munkahelyek a nagy

városba, ami miatt én nem csak, hogy a

nem akarok az agglomerációba elköltözni,

hanem akarok elköltözni mondjuk Varsóba

vagy Prágába vagy Bukaresbe. Sajnos most

ezekkel a városokkal is versenyez

mondjuk Budapest, és ezekkel a

városokkal szemben is vereségre áll,

vagy veszteségeket szenvedett az elmúlt

elmúlt jó pár évben, mert hogy mondjuk a

nagyon vonzó munkahelyek, ami ami amik

fiatalokat vonzzák, hogy mondjuk ben

Magyarországon maradjanak, azok nem

Magyarországot vagy nem Budapestet

választották. Szóval, hogy hogy a a

vonzómunkahelyek

a valóban használható zöld területek, a

szolgáltatások minősége és

legesleginkább köztisztaság,

levegőszennyezési kérdések azok, amiken

ezek a városok tudtak változtatni. Ugye

híres példa, nyilván ezen összehasított

Budatvest, de fontos példa Detroit.

Detroitról, hogyha jó pár évvel ezelőtt

hallottunk, akkor mindenkinek a fejében

a az összeomló iparváros van, tehát hogy

hogyan tud egy virágzó nagyváros

összeomlani, és és hogyan özönlenek el

onnan az emberek. De hogy itt itt most

már nagyon nem erről szól egyébként pont

pont ezekben az órákban van ott az egyik

kollégánk. Pont ezzel kapcsolatban azt

nézni, hogy hogy Detroit egyébként ma

már egyik legvonzóbb amerikai város.

Detroitba özllenek vissza az emberek. Ö

tehát létezik ez a típusú trend, hogy

hogy egy erősödő szuburbanizáció után

van-e egy valamifajta reurbinizáció vagy

visszaköltözés a nagyvárosban,

nagyvárosba, egyszerűen attól, hogy

megváltozott ennek a városnak a

funkciója, és már nem egy nem egy

iparváros, hanem hanem egy vonzó zöld

kulturálisan sokszínű város lett. hogyha

közelebbi példát keresünk egyébként

igazából szerintem a kivételeket lenne

könnyebb megtalálni. Tehát hogy Európa

szerte ez a városi újraéledés vagy

reneszáns, ez egy nagyon jellemző

történet, de én nagyon szeretem mondjuk

Hamburg vagy Lipcse példáját. Mind a

kettő nagyon hasonló trendekkel nézett

szemben a 90-es évektől kezdve, mint

Magyarország. egy kicsit súlyosbítva a

problémát, mert itt

korábbi funkciók szűntek meg részben a a

gazdasági tervezésnek az átalakulásával,

részben a víziszállításnak az

átalakulásával, és mind a két városban

azt csinálták, és itt most visszautalnék

arra, amit Gerendai Károly mondott

korábban, hogy egy városról

beszélhetünk-e, vagy 23 egymástól

független kisvárosról. azt nézték meg,

hogy a város egészét hogyan lehet újra

gondolni funkciók szerint, hogyan lehet

létrehozni új belvárosi magot, hogyan

lehet oda magasan képzett fiatal,

családalapításra készülő embereket

vonzani, hogyan lehet oda

vállalkozásokat vonzani, és eköré a

belvárosi mag köré kezdtek el különböző

funkciókat kiépíteni a város köré. előbb

tervezték meg a városrészeknek a

közlekedését azerint, ahogy azt

kigondolták, hogy hogy fog később a a

funkciók munkamegosztásában kinézni ez a

város, és megnézték azt, hogy hogyan

kell olyan lakógyedeket létrehozni,

amelyek azt a típusú népességet vonzák,

csúnyán mondva abba a városrészbe, amit

elgondoltak. Tehát a lényeg az, hogy a

város egészében gondolkodtak, és nem

beruházás vezérelt, vagy nem ilyen kis

lokális szigetekre koncentráló

városfejlesztés történt.

>> Igen. hogy ugye ez elhangzott itt a

műsor első felében, és ugye ez nagyon

nehéz mondjuk Budapest tekintetében

egy nagyon egyszerű példát végignézve

ha belvárosban megnézzük, hogy mondjuk

kifelel egy adott területért, hogy ott

rend legyen, tisztaság legyen, megfelelő

fejlesztések legyenek, akkor egyrészt

van egy társasház, ez a társasház felel

egyébként a saját járda szakaszáért.

Tehát hogy mondjuk ott tiszta legyen a

járda, azért egy társasház felel. Ha ott

van mellette egy étterem, akkor már

egyébként egy magáncég is felel ennek a

tisztaságáért.

Hogyha ez egy kerület és mondjuk egy

fővárosi út sarkánál helyezkedik el,

vagy vagy közvetlen közelébe, akkor

felel ezért a Budapest főváros, illetve

felel a kerület, és még jó esetben van

valamilyen állami tulajdon a

környezetben. Tehát például ott van a

egy vasútállomás, amikor felel ezért a

MÁV, és ráadásul a szemét szállításáért

mondjuk jól részt az elmúlt időszakban a

Mohu felett. Tehát, hogy mondjuk egy

átlag teljesen

véletlenszerűen kiválasztott területen,

rend legyen, tisztaság legyen és

kulturált környezet, azért akár öt-h

különböző teljesen különböző szereplő

felel, ami nyilván egy olyan totális

káoszt eredményez, amit amit sokszor

láthatunk is. Egymásnak passzolják a

felelősséget, igazából senki nem érzi

magáénak, és nyilván ennyi szereplő

között akár a legegyszerűbb fejlesztést

is leegyeztetni, az az lényegében

nonszens. Tehát ez a típusú egységesség,

ami ami egy ekkora városnak a

fejlesztéséhez kell, az az ezekben a

keretek között, ahol egyszerre van

állam, főváros, kerület, magántulajdon,

céges tulajdon és még egyébként rengeteg

állami cégnek a a tulajdonjoga, ez

lényegében ebben a keretben nem meg nem

megfelelő. Tehát hogyha egy picit

elindulunk akár a megoldások felé, az

első lépés az biztos az, hogy ezt a

káoszt ezt ezt ezt mindenképpen

elrendezni kell és meg kell szüntetni. Ö

mindjárt rátérünk majd a konkrét

szakpolitikai javaslatokra is. Még

előtte egy kérdés a az agglomerációban

élőknek a szem pontjából, hogy most elég

sok számmal dobálóztunk, hogy hány száz

ember hiányzik a a városokból, de hogyha

valaki az agglomerációban él és jól érzi

magát, akkor neki miért miért kéne

visszamennie a városba? Hát ha az

agglomerációban él és jól érzi magát,

akkor semmiért. Szerintünk pont ez a

probléma, hogy szembe kerül az, hogy mi

egy magánembernek mi a jó, és általában

mi jó jó az ország érdekének. A városok

egyébként

méretgazdaságosság miatt a innovációs

szempontból a népsűrűségnek a a a vagy a

népsűrűsödés miatti innovációs és

kreatív ötleteknek a kipattanásának a

tényleg a a központja. Tehát egy olyan

típusú lehetőség akár az ország

gazdasági fejlődése szempontjából, ami

ami pótolhatatlan. Ha egy város és

általában magyar nagyvárosok ilyenek nem

elég vonzóak, hogy én magamtól a

nagyvárost válasszam, és nem az

agglomerációt, akkor teljesen racionális

döntés, hogy val valaki kinél. Tehát

szerintünk a fő probléma nem abban van,

hogy hogy itt az egyének mit tesznek. A

a magyar lakosok teljesen racionálisan

és okosan döntenek akkor, mikor azt

mondják, hogy elhagyják a nagyost.

Hiszen jelen pillanatban jó esetben egy

akglomerációs

város az élhetőbb, mint a nagy város. A

gond az, hogy ez miért így van. Tehát

amin változtatni kell, az semmiképpen

sem van, nem tudom a magyaroknak a a

szokásai vagy a gondolkodásmódja, hanem

az, hogy hogy nekem az legyen a

racionális választás és az legyen az

emocionális választás is, hogy én a

nagyvárosban élek, mert hogy egyszerűen

vonzóbb termék, mint mint az

agglomeráció. Azt én is nagyon fontosnak

tartom, hogy azt hangsúlyozzuk, hogy itt

nincsen szó agglomerációba költözők

megbéjegzéséről. Tehát nyilván nem velük

van probléma, és senki ne így nézze ezt

az adást. Itt arról van szó, amiről

szintén keveset szoktunk beszélni, de

eléggé egyfele mutat a közgazdasági

irodalom, hogy nincsen sikeres ország

sikeres erős városok nélkül. Erre Nobel

díjat tattak az utóbbi évtizedekben erre

a felismerésre, hogy a termelékenység

növekedésében, az innovációban

kulcszerepet játszik a nagy népsírűség.

Az, hogy nagyon sok kreatív, magasan

képzett ember napi szinten találkozik

eszmé cserélja, méghozzá személyesen

teszi mindezt. Tehát nem online, hanem

személyes eszmecserék során születnek

azok az új ötletek, akár teljesen

egymástól távolálló területeknek a

képviselőitől, amiből aztán a

technológiai haladás, világsikerű

vállalkozások és hasonlók tudnak

születni. Ezzel kapcsolatban hadd

mondjak egy csak egy számot. Itt kevesen

tudják, de Budapest az egyik

legritkábban lakott város egész

Európában egyébként. Hogyha jól

emlékszem, akkor most 3250

fő/ km Budapestnek a népszűség

népsősége. Ez önmagában persze semmit

nem mond, de hogyha hozzátesszük mellé,

hogy Kopenhágának a nép népsűrűsége, ami

egy élhető városként él a fejünkben, az

5000 fölött van. Hozzátesszük azt, hogy

Párizsnak a népsűrűsége az 20000 fölött

van, tehát többszöröse a

magyarországinak, akkor

elgondolkodhatunk azon, hogy hova lehet

még tovább fejlődni ezen a téren. És itt

az ország egészének a

versenyképességéről beszélünk. És ha ha

már ha már ilyen gyönyörű

számdobálásokban vagyunk, akkor hadd

tegyek még kettőt belé, mert szerintem

nagyon fontos és kapcsolódik ahhoz, amit

a Gábor mondott, hogy ugyanezek a

közgazdászok kiszámolták azt, hogy egy

adott országban, hogyha nő az

urbanizáció, akkor hogyan növekszik a

gazdasági teljesítmény, tehát hogyan

lesz több pénzük a végén az embereknek.

10%-kal nő az urbanizáció egy adott

országban. az nagyjából 30%-kal növeli a

GDP-t. És itt nagyon fontos, hogy az

urbanizáció az nem azt jelenti, hogy

jogi kategóriákat megváltoztatunk és

várossá teszünk olyan településeket,

amelyek egyébként szerkezetében és

funkciójában falvak. Magyarországon

nagyon sokszor ez történik, hanem

valóban ez a magas népsűrűség, rengeteg

szolgáltatással és rengeteg gazdasági

potenciálisan potenciával rendelkező

nagy városok. Ha ilyen nagy városokba

költöznek az emberek, akkor döbbenetesen

nő a gazdasági teljesítmény. És ami

nyilván az átlag embereket is érinti,

hogy van egy úgynevezett, hívhatjuk

nagyvárosi prémiumnak. Egy nagyvárosban

az élete során egy átlag ember nagyjából

20%-kal többet keres, mint ugyanaz az

ember ugyanezekkel a képességekkel,

ugyanazon a munkahelyen, ha egy kisebb

településen él. Tehát annyival

premizálják azt, hogy valaki

nagyvárosban él, hogy ez lényegében az

egész élete során 20%-kal nagyobb bért

jelent. Nyilván miért premizálják?

Azért, mertogy a nagyvárosok az

innovációnak és a és a a

méretgazdaságosságnak a központjai,

tehát egyszerűen jobban tud valaki

ugyanazokkal a képességekkel és

ugyanannyi munkaidőben termelni,

mintogyha nem nagyvárosban él.

volt szó arról, hogy hogy a ez a

szuburbanizációs folyamat, ez középtávon

is erősödni fog. Hogyan hogyan lehetne

ezt befolyásolni szakpolitikával?

>> Szerintem a legelső lépés az lenne, hogy

egy városként kezeljük például

Budapestet, ha csak Budapestről

beszélünk, de ezt mindig zárójában

tegyük hozzá, hogy a többi magyarországi

nagyváros is érvényes négy kivételével

mindaz, amit amit eddig elmondtunk. De

ez nagyon fontos lenne, hogy ezzel a

szép szab szétszabdaltsággal valamit

tudjunk kezdeni.

>> Mármint a kerületi szintű

szétszabdaltsággal, vagy a azzal is,

hogy az agglomeráció is

>> a kerület most elsősorban a kerületi

szintű szép szétszabdaltságról beszélek.

Tehát hogyha azt szeretnénk, hogy az

emberek önként válasszák a

városközpontban való élést, akkor akkor

el kell kezdenünk tudni egy egységes

egészként kezelni a főváros. Tamást

elmondta, elmondta, hogy ez most miért

lehetetlen. Itt a itt kétféle lehetőség

is van. Egyrészt az, hogy kezdünk

valamit ezzel a két szintű, ha a

kormányzatot is belevisszük, akkor akkor

háromszintű városirányítási rendszerrel,

és ezt racionalizáljuk. Ez egy ez egy

mélykas, ezt mindenki tudja. Tehát

hogyha valaki ezt felveti, az rengeteg

politikai költséggel jár. A szerencsé

az, hogy ez nem egy szükségszerűség.

Tehát a kerületeknek meg lehet hagyni

nagyon-nagyon sok jogkört, ami most is

van. Jó lenne, hogyha létezne a városban

egy olyan városi agytörröszszerűség,

mondjuk egy ilyen városfejlesztési

központ. Mi ezt javasoljuk egyébként az

Egyensúly Intézet javaslat csomagjában,

amelyik el van látva azokkal a

jogosultságokkal, azokkal az

erőforrásokkal, amelyek ahhoz kellenek,

hogy egyrészt azonosítani tudja azt,

hogy milyen problémák miatt költöznek ki

az emberek. Ezt regionális szinten vagy

város város részekre lebontva tudja

kimutatni, és tudja kutatni azokat a jó

gyakorlatokat, és vizsgálhatja ezeknek

az adaptálhatóságát, amelyek nemzetközi

szintéren már beváltak. Szerintem ez

lenne a nulladik lépés, hogy egyáltalán

Budapestről mint egységről tudjunk

beszélni.

Abszolút. És és szerintem ezt követi,

hogy következő lépés, hogy legyen valódi

várostervezés.

A és ez a várostervezés, ez ne onnan

induljon, hogy a befektetők megérkeznek

és fejlesztenek valamit, és fut utánuk

az adott város, hanem hogy egy-egy

városnak és elsősorban Budapestnek

legyen arra koncepciója, hogy amikor a

magántőke bármilyen fejlesztést végez a

városban, akkor a magántőke be van hívva

egy tervezett rendszerbe

és alapvetően a város érdekeit

képviselve fejleszt.

Tehát magyarul ne az történjen, ami ugye

mostanában történik, vagy illetve hát

lényegében rendszerváltás óta történik

Budapesten meg a főbb nagyvárosokban,

hogy nagyon izgalmas dolgokat is

építenek magántőkéből és magán pénzből.

Így készül rengeteg akár lakópark, akár

bevásárlóközpont, akár köztér, de ez

ugye mindig a a befektetőnek az agyából

pattan ki, és örül neki a város, hogy

valami történik. véletlenszerűen,

>> teljesen véletlenszerűen és teljesen

befektetés, befektető orientáltan vagy

befektetői szempontokat nézve. És ez nem

feltetően rossz, tehát nyilván nagyon jó

dolgok tudnak történni, de hogy azért ez

ideális esetben úgy történik, hogy van a

városnak egy elképzelése, hova

szeretnének új lakóparkokat, hova

szeretnének új bevásárlóközpontot, hova

szeretnének új közfunkciókat, és utána

erre meghívja a magántőkét, hogy itt van

a lehetőség, melyik őtök az, aki ezt

hajlandó fejleszteni, és nyilván a végén

ezek a cégek versenyeznek egymással.

Tehát, hogy teljesen más logika alapján

működik szinte az összes nagyváros.

És itt fontos szerintem, hogy ezek nem

állami források. Tehát amikor az a

kérdés, hogy mennyi állami forrás van

állrendelkezésen, nagyon sok nagy város

nem állami forrásból fejleszt, hanem

magántőkéből. Csak ez a magántőke, ez

egyfajta szolgáló lánya a

városfejlesztésnek, nem pedig a főnöke.

És szerintem ez a koncepcionális váltás

Magyarországon sajnos nincsen meg. Nem

nagyon láttunk olyan jelentős

magántőkéből történő fejlesztést a

nagyvárosokban, ami egy egységes

városkoncepció alapján történt volna.

Erre egyébként megint nagyon jó példa

Lipcse, ahol a város megújításának az

egyik kulcsa volt az ilyen típusú

együttműködések létrehozása. Lépcsének

egy nagyon kiterjedt Európa szerte is

egyébként példátul példátlanul nagy régi

történelmi épületegyüttese van volt,

amelynek az állapota az borzalmas

borzalmas volt a 90-es években. És ott

például ez egy tudatos városvezetési

politika volt, hogy pénzügyi

ösztönzőkkel, adókedvezményekkel a

magántőkét vették rá arra, hogy

tömegesen újítsák fel ezeket az

épületeket, és adjanak nekik új

funkciókat az irodaháztól kezdve a

kulturális központig.

>> Hogyha a politikai realitást nézzük,

akkor szerintetek mik azok az

intézkedések, amik rövid távon egy-két

éven belül már eredményt hozhatnának? A

legesleegyszerűbb ez a köztisztaság

kérdése. Ez egy ilyen nagyon kis

apró ilyen üvegszilángak tűnik, hogy mi

miért foglalkozunk a köztisztasággal,

amikor ekkora nagy ügyek vannak

Magyarországon. De fontos egyrészt

azért, mert ha csak a szubjektív oldalát

nézzük, akkor ha megkérdezzük a

bármelyik nagyváros, magyar nagyvárosnak

a lakóját, hogy mit tart a legnagyobb

problémának, akkor a köztisztaság és a

közrend az első helyen van a közvény

kutatásoknak van. Tehát a magyarokat

egyébként ez zavarja a legjobban a

nagyvárosi magyarokat. A másik pedig,

hogy alapvetően a ahogy erről sokszor

beszéltünk, ez az egyik oka sok ok

mellett, de az egyik fő oka annak, hogy

miért költöznek ki a városokból. Nagyon

nehéz mondjuk úgy gyereket nevelni,

hogyha smokban és szemétben kell

futkároznia, és nincs meg az a rendezett

környezet, ami mondjuk az

agglomerációban akár a saját kertjében

megvan az embereknek. A köztisztaság

kérdésében például hihetetlen érdekes,

de hogy lényegében nem lehet

szankcionálni a szemetelést

Magyarországon. Tehát hogyha valaki

akár városban, akár nem városban

bármilyen szemetet eldob, vagy elhajít,

akkor lényegében senki nem megy utána,

mert annyira alacsonyak a büntetési

tételek, hogy adminisztratív okokból

káris elkezdeni vele foglalkozni. Ö

lényegében az összes európai uniós

országot nézzük, akkor Magyarországon a

legalacsonyabbak a az egyik

legalacsonyabb a büntetési tételvásárló

erőparításon. Ennek mondjuk a radikális

megemelése

és általában a szemetelésben a zéló zéró

tolerancia bevezetése az egyrészt

népszerű, másrészt iszonyatosan fontos a

magyarok saját megítélése szerint és

politikailag sem jelent semmilyen

semmilyen veszéd és egy nagyon egyszerű

jogszabályváltoztatás. Tehát ezzel

például azt, hogy hogy a magyarok

mondjuk Budapestet tartsák európai

összeításban az egyik legszemetesebb

városban városnak, az mondjuk egy első

nagyon nagyon komoly lépés. És a másik

és ezzel összekapcsolódik, hogy legyenek

olyan zöld felületek, amelyek valóban

használható zöld felületek. Most egy

kezünk meg tudjuk számolni, hogy az

egész Budapesten hány olyan közpark van,

amelyik rendelkezik összesen négy

funkcióval. egyik, hogy tiszta és

rendezett, a másik, hogy van benne

valamifajta szolgáltatás, tehát hogy nem

csak száraz fű van, hanem van kávézó,

játszótér, tehát hogy érdemes odamenni,

van valamifajta vizes helység, és a

negyedik pedig az, hogy hogy őrzött,

tehát hogy biztos, hogy rendezett

körülmények vannak. Ezek is olyan

dolgok, amik egy országos politikában

nem hatalmas, nem 100 milliárdos

tételek, de döbbenetesen megjavítja az

élet körülményeit azoknak, akik

egyébként nem kertes házban élnek.

>> De a zöld egyébként nem csak azt

jelenti, hogy vannak gondozott

közparkok, mert az nagyon fontos, meg

hát az ugye közidej a városnak a tüdeje,

hanem az, hogy hogyan közlekedünk,

hogyan tudunk közlekedni a városainkban.

És Európa szerte azt látjuk, de

Amerikában is egyébként, sőt Kínában is

már van erre törekvés, hogy a városokon

belül egyrészt, másrészt a városok

között is létrehoznak olyan zöld

sugárutakat, zöld folyosókat, ahol vagy

gyalogosan, vagy biciklivel, vagy

mikromobilitási eszközökkel lehet a

pontból B pontba adott esetben akár a

lakóhelyemről, a munkahelyemre eljutni.

Ez egyébként rengeteg járulékos

haszonnal is jár, hiszen jót tesz az

egészségnek, jót tesz a közösségi

életnek, különösen akkor, hogyha az

említett szolgáltatási hálózat az

kiegészíti az ilyen típusú

közterületeket. De nagyon fontos lenne

elkezdenünk gondolkodni azon, hogy

mondjuk Budapestet és általában a

magyarországi városokat hogyan lehetne

újra gondolni ilyen zöld folyosóknak a

hálózata keretében. Koppenhága, amelyik

ugye rendre a legélhetőbb város városok

között szokott kikötni az ilyen

felmérésekben,

tudatosan, koncepciózan elír előírja

azt, hogy amikor valamilyen

városfejlesztés történik, nehogy isten a

város elkezd terjedni valamilyen

irányban, akkor annak milyen zöld

hálózati bővítés az előírt minimuma?

Március 19-én az Átriumban arról fogunk

beszélgetni az egyensúly intézettel,

hogyan újítsuk meg a demokráciát. Miért

kell erről beszélgetni egyáltalán?

>> Hát ha csak Magyarországot nézzük, akkor

10 magyar lakosból hat elégedetlen a

demokrácia működésével. És bár ez egy

drámai számnak tűnik Nyugat-Európában,

és szinte az egész fejlett világban

nagyon hasonló adatokat látunk. Szinte

mindenütt ez a fő kérdés, hogy ami eddig

működött demokráciában, az az így

folytatható-e, és hogyan tudunk úgy

demokratikusak maradni, hogy közben a

választópolgárok elégedettek legyenek.

Ezekről van nagyon sok olyan kreatív új

ötletünk, amit talán kevesen hallottak

még Magyarországon.

Ugye

>> Magyarországon a viták mindig arról

zajlanak, hogy milyen rendszerben élünk,

demokrácia, nem demokrácia. Ez az a

kérdés, amiben szerintem nyugvópontra

nem fogunk jutni a közeljőben. Az ország

fele mindig ezt fogja gondolni, a másik

fele pedig azt. De érdemes látnunk,

amikor demokráciáról vitatkozunk, hogy a

világban is egy vitatott kérdéskörről

van szó, ahogy azt Tamás is mondta, fogy

a bizalom a demokráciában ez a legjobb

működési mechanizmus, kormányzati forma,

és mit lehetne másképpen csinálni. Van,

aki szerint a demokráciától el kell

fordulni, mert nem vált be, és van

olyan, aki szerint a minél több

demokrácia megoldás mindenre. Mi ebben

egy kicsit másképpen gondolkodunk, és

ezt fogjuk megmutatni majd ezen a

beszélgetésen.

>> Ha élőben is kíváncsiak vagytok a

műsorra, akkor gyertek el március 19-én

az Átriumba, a Magyarország jövő időben

élő adására.

เฮ