devizagyengítéssel nem lehet egy

országot versenyképessé tenni. Ha ez

ennyire egyszerű lenne, akkor

valószínűleg sokan próbálkoztak volna

vele a múltban.

>> Üdvözlöm! Ez itt a Concord podcast, egy

műsor, ahol a Concord munkatársai minden

héten alaposan megmondják véleményüket

pénzről, gazdaságról, politikáról és

mindarról, amit egy Concordos nem

hagyhat szó nélkül. Tartson velünk! A

Concord podcast április 27-i adásában

arról beszélgettünk, hogy kell-e

Magyarországnak az euró. Ma egy

kérdéssel tovább lépünk, és amit ma

vizsgálni szeretnénk, az az, hogy

realitás-e a magyar euro. Ebben a

beszélgetésben ma társam lesz Gyurcsik

Attila, az akkord alapkezelő

vezérigazgatója és Szőnyi Dávid, az

akkord alapkezelő junior portfólió

menedzsere. Szia Attila! Szia Dávid!

Szia Ricsi!

>> Sziasztok

>> Attila! kicsit visszatérek a az április

27-i adásunkra, akkor ugye az volt a

kérdés, hogy kell-e Magyarországnak az

euró. Samu Jánossal itt konszenzusban

hármasban abban maradtunk, hogy kell

Magyarországnak az euró. Ha egy kicsit

visszatérnénk, miért kell

Magyarországnak az euró? A fő konklúzió

nekünk ebből az volt, vagy az adásnak az

egyik legnagyobb konklúzi az volt, hogy

a legnagyobb nyertese a bevezetésnek

Magyarország lenne. Tehát nagyon sok

euróbevezetést láttunk már a múltban, de

egyértelműen mi lennék ennek a

legnagyobb nyertesei. Ennek az oka

nagyon sok minden. Erről nagyon sokat

beszéltünk, de talán amit ami a mai

adást is fogja érinteni, és ezért talán

érdemes róla beszélni, az az, hogy hogy

ugye az, hogy nekünk forintunk volt,

ugye forinttal nem bántunk jól az elmúlt

20-30-40 évben, és ennek a a

következménye két dolog. Egyrészt, hogy

nagyon drágán finanszírozzuk magunkat,

tehát ennek a az, hogy nekünk forintunk

van, annak volt egy nagyon magas extra

költsége a múltban, és mindezt tessz

tesszük egy nagyon magas államadósság

szinttel. Tehát a mi a magyar

államadósság a GDP-re vetítve az 75%,

75-76%. Ez ehhez képest a régiós átlag

az ilyen 55% körül van. Szlovákok is

egyébként, amikor csatlakoztak az

eurozónához, akkor 50 pár%-os

államadóssággal tették. Tehát van egy

nagyon magas államadósságunk, és ezt

nagyon drágán finanszírozzuk, ami azt

jelenti, hogy a költségvetésben, ugye az

egyik legnagyobb tétel valójában az

adósságszolgálat, hogy rukamatra költünk

nagyon-nagyon sok pénzt és és ugye arról

is beszéltünk a múltkor, hogy hogy azért

cserébe, hogy milyen sokat költünk a

kamatra és önálló devizát tartunk fenn,

ennek igazából ami a pozitív hasznait,

tehát az, hogy a magyar konvergencia az

elmúlt 20-30-40 évben mondjuk gyorsabb

lett volna ennek köszönhetően. Tehát

sikerült volna, úgy tetszik hanyar

előzni. Ezt nem tudtuk bebizonyítani.

Tehát akkor felmerő a kérdést, hogy

akkor mi szükség is van nekünk

tulajdonképpen saját devizára?

>> Nagyon röviden.

>> Tehát vissza lehetne fordítani a

kérdést, hogy szüksége van-e

Magyarországnak forintra, vagy kicsit

fegyelmezettebbek, kicsit rendezettebbek

lennénk, hogyha eurónk lenne? Te hogy

látod ezt a kérdést, Dávid? Hát én

alapvetően azt gondolom, hogy ha egy

ország felelősen tud bánni monetáris

politikájával, akkor akkor mindenképpen

jobban megéri, hogyha saját valutája

van, mint ahogy azt látjuk mondjuk a

cseheknél, mint ahogy azt látjuk a jó

példát a lengyeleknél, de tényleg,

hogyha azt figyeljük meg, hogy az elmúlt

években, és most az elmúlt másfél év az

teljesen kivétel ez alól, a monetáris

politika szempontjából volt egy olyan

téves gondolat, hogy a forintnak ez a

szoft leértékelőd

az engedése az egy versenyképességi

többletet tud eredményezni Magyarország

számára. És ez egy olyan pontja

szerintem a a gazdaságpolitikának,

amivel ami ami egy elhibázott döntés

volt. És emiatt, hogyha belépnénk az

eurozónában, akkor ez az önálló

monetáris politikának az elvesztése, ez

nem feltétlenül okozna olyan nagy

gondot, és inkább az előnyeit fognánk

fogjuk meglátni. Nagyon röviden, amit a

ugye a Dávid mondott az, hogy volt egy

ilyen közel 15 évig tartó ember

kísérlet, ahol bebizonyítottuk azt, amit

leírtak már sokan előtte, hogy

devizagyengítéssel nem lehet egy

országot versenyképessé tenni. Ez

ennyire egyszerű lenne, akkor

valószínűleg sokan próbálkoztak volna

vele a múltban. Hát ugye akkor térjünk

rá a realitás témánkra. Ennyi elég volt

szerintem a kelle kérdésre.

Ugye itt a realitásnak azért van egy

nagyon-nagyon komoly tesztje. Masrikti

konvergencia kritériumok. hogy állunk

ezzel jelen pillanatban és mennyire vagy

mikorra tartjátok ezt elérhetőnek, vagy

mennyire fontos ez a 2020-as évek

második felében még egy magyar eurozóna

csatlakozáshoz?

>> Én azt gondolom, hogy mielőtt rátérünk a

MRIX-re, ami egyébként nagyon izgalmas

része ennek a kérdésnek, én azt

gondolom, hogy az, hogy realitás-e

Magyarországon az euro, annak a az egy

ilyen hármas harapófogó, én én így

fogalmazom meg, kényszer a a magyar

gazdaságpolitik ellenállás szerint, és

akkor megvilegítom, mi ez a három dolog.

Tehát, hogy miért nem olyan egyszerű ezt

az eurót bevezni? Ha ilyen egyszerű

lenne ezt az eurót bevezetni, akkor ezt

a házi munká vagy ezt a házi feladatot

már elvégezte volna a valamelyik kormány

valamikor az elmúlt 20 évben, de nem

történt meg. És mi ez a mostani hármas

harapófogója szerintem a magyar

gazdaságpolitikának?

Az egyik, amit szerintem Richről te

podcastoltál régen nekem nagyon úgy

legalábbis cikket biztosítál róla, ez a

zsugorinfláció, amikor a úgy próbálják a

túróit meg a joghurtot, hogy

ugyanannyért adják, de egyre kisebb a a

mi még itt a podcastben strandbüfé

inflációztunk, mert annak volt egy ilyen

nagyon speciális karaktere, hogy hogy a

minőség emelkedik, de abba el van rejtve

azért infláció. Tehát mindig is van egy

burkolt rejtett infláció. A magyar

magyar helyzetben ez rosszabb, mert itt

az történt, hogy azért mondom, hogy

zsugorinfláció, mert hogy úgy

eltüntettünk a költségvetésből tételeket

is tüntettük jobb színben fel a

költségvetést, hogy valójában a

közszolgáltatásokat infláltuk el

magyarul, hogy

hogy az oktatás, az egészségügy az

infrastruktúrából tűntek el pénzek, és

ezért tűnt relatíve jó helyzetben

lévőnek a költségvetés. És ezt azért

mondom az euro szempontjából egy

izgalmas kérdésnek, mert van egy komoly

társadalmi nyomás, hogy ezeket a

közszolgáltatásoknak a minőségét helyre

kell állítani. Magyarul amikor arról

beszélünk, hogy eurót akarunk, akkor

ugye azzal is személyes vagyunk, hogy

társadalom viszont szeretne nem csak

eurót szeretne, hanem szeretne jobb

közszolgáltatásokat. Tehát ez egy nyomás

a kormányzatra, a gazdaságpolitika egy

nagyon fontos nyomás, hogy kérem szépen

legyenek jó minőségű közszolgáltatások

újra. És ezt ezt ezt én sokszor úgy

fogalmaztam meg magamnak, hogy a mintha

államból vissza kell térni sokszor a

minta állam ö státuszba vagy

struktúrába. Tehát ez az egyik. A másik,

amiről ma nyilván nagyon sokat fogunk

beszélni, hogy emellé tartozik, hogy még

nem tudjuk ma jelenállás szerint, hogy

hogy mekkora bajban van a költségvetés.

Még mindig ugye valószínűleg még fognak

kiesni csontvázak a szekrényből. Ezt nem

tudjuk még jelenállás szerint, de

akárhogy is lesz, az biztos, hogy ahhoz,

hogy eurónk legyen, ahhoz kell egy

nagyon komoly költségvetési

konszolidációt csinálni. Erről is majd

akkor nyilván fogunk sokat beszélni,

hogy ez milyen elemekből áll, milyen

tételekből.

És a harmadik, hogy mindemellett, hogy

ezt a kettőt kell csinálni, amellett még

van egy harmadik probléma is, hogy a

növekedést valamilyen szinten helyre

kell állítani a gazdaságban, merthogy

nyilván ez is a társadalomnak egyfajta

vága vágya, meg hát a

gazdaságpolitikának egy egyértelmű

célja, hogy a négy éves stagnáló magyar

gazdaságot ebből a stagnáló állapotból

ki kellene kergetni. És ezek a célok,

amiket most itt elmondtam, azért

többé-kevésbé ellentmondanak egymásnak,

meg főleg az eurónak. És ezért szerintem

amikor arról beszélünk, hogy realitás-e

az euro, akkor tulajdonképp ezeket a

kérdéseket kell valamilyen szinten, vagy

vagy ezek között a dimenziók között kell

valamilyen szinten a magyar

gazdaságpolitikának egyensúlyoznia

ahhoz, hogy ezt is lehessen, meg azt is

lehessen. És az és ugye én azt látom,

hogy az az őrült tempójú rohanás, ami

most zajlik az Európai Uniós

forrásokért, az elsősorban emiatt a

hármasság miatt van. Mert ha egyszerre

akarsz költségvetési konszolidációt

csinálni, meg közben szeretnéd

helyreállítani a közszolgáltatátások

minőségét, meg még növekedést is

csinálni, ahhoz kellenek EU források,

hogy pótolni tud ezeket a ki azokat a

tételeket, amik értelemszerűen rombolják

a a növekedésed, hiszen a költségvetési

konszolidáció rombolja a növekedést. A a

kiadásnövelés, a közszolgáltatások

helyre egy kadásnés, az meg akadályozza,

hogy bevezesd az eurót, mert ahhoz meg

ugye többet többlet kiadásokra van

szükség. Tehát rénegében szerintem ez a

ez a három dolog, ami ami között

egyensúlyznia kell a kormányzatnak

ahhoz, hogy lehessen eurónk.

>> Nagyon érdekes ez a kérdés, amit

felvetsz, és rögtön Dáviddal egy tavaly

októberi podcastünk jut eszembe, ahol

ugye a az államháztartási hiányok nagy

léptékű csökkentésének a legjobb eszköze

volt az, ha ezt sikerült kinőni és

sikerült jól növekedni. Nyilván az

elsődleges egyenlegnek a helyetételével

szerintem mindkettőről fogunk beszélni.

De akkor visszatérek ehhez a kérdéshez,

hogy mát mennyire releváns ez, hol

vannak a releváns pontok, hogy állunk

most ezzel a helyzettel. Hát ugye

alapvetően négy fő master kritérium van,

illetve egy egy árfolyamtabilitásról

szóló kritérium, tehát összességében öt

darab kritérium, de kezdve először a

négy kritériummal, itt ugye az inflációt

kellene kordában tartani, hogy a

legalacsonyabb három tagországnak az

átlagos inflációját megnézni, és ahhoz

más5% pontot hozzáadunk, és ezt nem

haladhatná meg a magyar infláció, amikor

csatlakozni szeretnénk az eurozónába.

Hosszú hozamokra is van egy kitétel.

Ezenkívül van egy kitétel a 3%-os

költségvetési hiányra, ami valószínűleg

az egyik legnehezebb pontja lenne a

kritériumok teljesítésének. Illetve az

államadósságra is vonatkozik egy

kritérium. Itt ugye 60%-os államadóssági

rátát kellene elérni, de itt igazából

azt is elfogadná az Európai Unió, hogyha

csökkenő pályára tudnánk állítani az

államadóssági rátát. És akkor

kiegészítve az ötödik kritérium az pedig

az ERM2 mechanizmusba való csatlakozás,

ami lényegében arról szól, hogy

kijelölnek egy 15%-os sávot egy

középpárf egy forint középpárfolyamhoz

képest, és azon a 15 plusz mínusz 15%-os

sávón belül kell maradjon a

devizaárfolyam két évig. És hogyha ezt

az öt kritériumot teljesítjük, akkor

tudnánk belépni az eurozónába. És én azt

gondolom egyébként, hogy nyilván, hogyha

rendbe rakjuk a költségvetést, akkor a

hosszú hozamok azok amiatt fognak

csökkenni, hiszen van egy deklarált cél

a csatlakozáshoz.

Alapvetően alacsonyabb lesz folyamatosan

évről évre a nettó finanszírozási

igénye. Az államnak emiatt ugye kevesebb

kötvényt kell kibocsátani. Itt van egy

ilyen kötvénykínálatűkülési hatás. Tehát

hogy hogy a a hosszúoknak a a lejövetele

az relatíve könnyű. Ez kéz a kézben jár

ugye a hiánycsökkentéssel, de ez a két

fiskális kritérium lesz szerintem a

legnehezebb. Egyrészt a 3%-os hiánynak

az elérése, másrészt pedig, hogy valóban

csökkenő pályára álljon az államadósság.

>> Költségvetés. Akkor ezzel bele is

megyünk ebbe,

>> hogy látjátok ezt a helyzetet jelen

pillanatban, és itt bemondom, az adásunk

felvétele az június 4e, tehát ha közbe

jön valami a

pár napban, amíg ugye leadjuk ezt, akkor

arról nyilván nem tudunk beszélni, de

hogy látjátok jelen pillanatban a magyar

költségvetés helyzetét? Mennyi

tartalékot láttok ebbe? Mennyire lehet

gyors az eléggé elburjánzott

költségvetési államháztartási hiánynak a

csökkentése? Szerintem alapvetően mi azt

szoktuk csinálni, hogy megnézzük azt,

hogy a régióval összevetve

mire költ többet, meg mire költ

kevesebbet a magyar állam. Tehát erről

van egy egész jó ábránk. A Dávid majd

erről fog beszélni. Tehát hogy ennek

alapján próbáljuk nagyjából belőni, hogy

hol lehetnek mondjuk durvó elcsúszások.

Ugye az elején beszéltünk a

kamatkiadásokról, ami egy egyértelműen

durva elcsúszás a magyar költségvetésben

a régiós átlaghoz képest. Erre gyógyír

lenne egyértelműen ugye az euró

bevezetése, vagy az euró pálya, az euró

felé való konvergenciának a megtörténte.

Ez kétségtelen. És hát akkor ezen belül

meg vannak nagyon komoly eltérések, amik

a a ugye a fejezett címek mögött nagyon

sok tartalom van, tehát egyébként nagyon

nehéz ezt így egyenként szétszálazni.

Szerintem ma még ezt nagyon nehéz

megmondani, ami amit látunk, és majd

akkor Dávid kijavít, hogyha rosszakat

mondok, hogy hogy a alapvetően a a

gazdaságfejlesztésre ment el nagyon sok

forrás, és ugye ez azért nagyon érdekes,

tehát relatíva a régióhoz képest, és

erről is beszéltünk szerintem a múltkor,

hogy hogy hogy lehetséges az, hogy a

magyar gazdaság vagy a magyar

költségvetés gazdaságfejlesztésre

aránytalanul többet költ, mint a régió

és versenytársak az elmúlt négy évben.

És ehhez képest a mi gazdaságunk

növekedett a leglassabban a régiós átlag

vagy a régióhoz képest. Tehát ez

szerintem nagyon beszédes, hogy akkor

ott valami olyasmire ment el a pénz, ami

biztosan nem hatékonyan lett elköltve,

hogyha az volt a cél, hogy fejlődjön a

magyar gazdaság, hiszen hát láthatóan

nem fejlődött. Tehát ez már önmagában

egy olyan fejezettétel, amin vélhetően

valamit meg lehet spórolni. Ez amit én

úgy hívok, hogy támogatós dij, amikor

ugye költünk valamire és és láthatóan

nem tér meg. Ez egy ez egy nagyon

komolyan minden egyes Concord podcast

adásban az elmúlt két hónapban, ami

ezzel foglalkozik előjövő téma. Ez Jasi

Györggyel, amikor fölvettem, rögtön a

választás után egy adást előjött, és

Lakatos Péter is elmondta ezt. Tehát

gyakorlatilag ez ez egy ez egy konstans

jelenlévő olyan pont, ami azonnal

nagyon-nagyon látható és nagyon-nagyon

szembe

>> azt gondolom, hogy ez egy szakmai

konszen tehát tehát a gazdasági elitben

ez egy egy szakmai konszenzus. hogy

egyszerűen nem lehet versenyképes

gazdaságot úgy csinálni, hogy pénzt

tömögetsz emberek zsebébe valamilyen

kritérium szerint, és elvárod, hogy

ettől ők majd versenyképesek. Ha ez így

lenne, akkor csak ilyen lottós, akkor

gondoljunk bele, hogy hány lottó ötösből

lett Elon Musk meg meg

nem tudom Google meg Facebook meg ezek,

tehát hogy hogy vagy Zuckerberg, tehát

hogy hogy magyarul az, hogy valaki

megnyerel ott ötöst, abból szerintem nem

lesz versenyképes vállalat, meg nem lesz

versenyképes vállalkozó alatt. És azért

hozom példaként medőság egy támogatást.

És végül is a támogatási arra a

vállalatók pont ugyanígy tekintenek,

hogy hát kaptam, most megnyertem, de jó,

akkor örülök neki, de nem. Pont, hogy az

ellenkezője kell. Tehát szerintem a

Concord sikere, meg az akkord sikere,

meg nagyon sok magyar vállalatnak a

sikere, akikre büszkék vagyunk

jelenállás szerint, azok egyl olyan

cégek, akik versenyben edződtek,

versenyben bizonyítottak. Szerintem a

verseny az egyetlen olyan dolog, ami

képes megedzeni egy vállalatot arra,

hogy olyan dolgokat, olyan terméket,

olyan szolgáltatásokat gyártsa, ami

hosszú távon megállja a helyét.

Támogatásokkal ezt nem lehet elérni.

>> Tehát érvényesül az az elv, amit a

jógaoktatóm nagyon egyszerűen úgy

fogalmaz meg, hogy ha könnyű az edzés,

nehéz az élet. Ha nehéz az edzés, könnyű

az élet. Gyakorlatilag akkor ezt az

igazságot így így elkönyvelhetjük ide.

Szerintem nézzük meg akkor az ábrát,

amiről amit már említettünk eddig, és

itt behoztuk a hallgatóknak, és próbálom

>> a hallgatóknak is próbáljuk ezt minél

jobban elmondani, hogy hallható is

legyen. Ez ne kelljen megnézni, de most

tényleg kivételesen ajánljuk a YouTube

csatornánknak a megtekintését is erre,

aki csak hallgatni szeretné, azoknak is.

>> És itt ez az ábra lényegében euró statos

adatokat tartalmaz. Fontos kiemelni,

hogy 2024-es adatokat, mert a tavalyi

adatok még nincsenek feltöltve. És az a

lényeg, hogy a költségvetésben a nagy

fejezett címeket néztük meg. Különböző

régiós országokat vettünk alapul

Csehország, Lengyelország, Románia,

Magyarország és még az EU-s átlagot is

betettük. És azt néztük meg, hogy az

egyes fejezett címeknél mennyivel költ

Magyarország adott esetben többet, vagy

adott esetben kevesebbet. És azt

láthatjuk, hogy az általános

közszolgáltatások terén Magyarország

extrém mértékben kilóg, akár a régiós

átlaghoz képest, akár az Európai Uniós

átlaghoz képest. Itt a mi többletünk,

amennyit mi többet költünk általános

közszolgáltatásokra, az 4,8% ponttal

haladja meg a régiós átlagot. És

mindjárt fogunk egy külön ábrát mutatni

ennek a dekompozíciójáról, hogy

általános közszolgáltatásokon belül

pontosan mire költünk. De még mielőtt

erre rátérnénk, szeretnék végigmenni a

többi tételcsoporton. Ugye honvédelemre

2%-ot költünk, ez teljesen beleillik a

régiós profilba. Közbiztonságra 1,8%-ot

költünk. Ugye minden szám GDP arányosan

értendő. És akkor elérkeztünk a

gazdaságfejlesztés

tételponthoz, ahol azt látjuk, hogy GDP

arányosan mi 7,7%-ot költünk, ami 1,6%

ponttal meghaladja a régiós átlagot, és

még ennél nagyobb mértékben is

meghaladja az Európai Uniós átlagot. És

ez tipikusan egy olyan pont, ahol ugye

Attila is, ahogy említette, rengeteg

támogatott hitel megy ugye a gazdaságba.

csomó pénzt küldtünk gazdaságfejlesztési

támogatásokra, és ez egy olyan tételpont

a költségvetésben, amit igazán lehet

racionalizálni, és hogyha be tudnánk

húzni legalább a a régiós átlagra, akkor

1,6% pontos kiadást tudnánk lefaragni,

ugye GDP arányosan. Nyilván ezt nem

egyik évről a másikra kell egyértelműen

levágni, hiszen annak lehetne egy

növekedési kára, de az, hogy fokozatosan

csökkenteni, az az mindenképpen egy

kifejezett célja a Tisza kormánynak.

Ugye fogunk beszélni a közbeszerzéseknek

a túlárazottságáról is, az tipikusan itt

leelhető fel.

Tovább menve picit az egészségügyre

láthatjuk, hogy 4,7%-ot költünk GDP

arányosan, ami 2,1% ponttal elmarad a

régiós átlaghoz képest. És ezt nyilván

érzékeljük Magyarországon

>> bocsánat. Ezt szerintem itt érdemes így

kiemelni, hogy még százalék-okat

mondunk, azért ez az nagyon sok

egyébként. Tehát a a 2,1% ugye 88000

milliárd a magyar GDP, tehát

>> bocsánat 96000

>> vagy már 96 ezek már 90, akkor még

rosszabb a helyzet, akkor azt jelenti,

hogy körb 2000 milliárd Ft hiányzik a

magyar egészségügyből, ha csak ahhoz,

hogy a régiós átlagot 2000 milliárd Ft,

azért ez rengeteg,

>> tehát így kimondva is sok. Tehát, hogy

százalékokról beszélünk, hogy hát 2%-kal

kevesebbet költünk, de ez a realitásban

ez 2000 milliárd Ft azért az nagyon sok

nagyon-nagyon sok pénz.

>> És az a 99,5%

között lévő GDP arányos OECD átlaghoz

képest meg még egy szint, nem is érdemes

erről már beszélni sem. Igen. A igen,

ezt akartam is talán kiemelni, hogy hogy

és ez fele annyi, mint amint amit a

csehek költenek. Fele annyi. Tehát tehát

itt óriási óriási elmaradás van. Az

amikor a zsugor inflációinláció, amit

mondtál, ez itt látható és itt jön

előbb. Tehát egy csehek a cseh, és hogy

a csehgazdaság azért GDP azért jóval

nagyobb, tehát de méretre ugyanakkora

mint ugyan ugyanaz a 10 milliós

országról beszélünk. Effektíve kétszer

annyit költenek egészségügyre. Ez nagyon

érdekes volt.

>> Ez ez szerintem egy döbbenetes dolog

egyébként. És azért ezt behozni, ez nem

lesz egyszerű, ha gondoljatok abba bele

még 2%-ot is pluszba rákölteni, hogy

csak a régiós átlagot elérjük, az is

ugye 2000 milliárd. És miközben és ugye

ezt mondjuk meg lehet spórolni a

kamatkiadásokon, hogyha ügyesen

konvergálunk a a az eurozónához, de

akkor is még ugye kell költeni másra is,

nem csak egészségügyre, és akkor is csak

a régiós átlagon leszünk. Ez az egyik

állítás. És közben még egyébként kéne

költségvetést konszolidálni, hiszen a

mostani hiány az értelemszerűen túl

magas ahhoz, hogy eurónk lehessen.

>> Na, itt látszik az a labirintus, amit az

elején mondtál a három paraméterrel.

Bocsánat, Dávid folytatú. Jaj,

nyugodtan. Tehát az a az a lényeg, hogy

alapvetően egészségügy terén láthatjuk

azt, hogy régiós átlaghoz képest 2000

milliárd Ft hiányzik durván így a az

egészségügyi kiadásokból. És ugye a

Tiszának az egyik ígérete az, hogy

évente plusz 500 milliárd Ftot

költenének az egészségügyre. Tehát akkor

négy év alatt hoznák be kvázi ezt a ezt

a lemaradást, régiós átlagot. Ugye,

hogyha tovább megyünk, még három

tételpont van. Ugye kultúra is vallás,

ott ott 1,2% ponttal költünk többet,

mint a régiós átlag. Ugye 2,5%-ot GDP

arányosan. Oktatásra 4,9%-ot

költünk, ami nagyjából megfelel a régiós

átlagnak. És ugye a Tisza program

alapján az oktatásnál nem feltétlenül

pénzbeli gondokat azonosítottak, hogy

miért rosszabb a magyar oktatási

rendszer, hanem másfajta reformokat

szeretnének csinálni, de azt mondták,

hogy ez nem pénzbeli kérdés, mintogy az

egészségügynél ez az

alulfinanszírozottság

okozza a legtöbb esetben a gondokat. És

akkor az utolsó tétel az a szociális

védelem, ahol GDP arányosan 12,3%-ot

költünk, ami 2,7% ponttal marad el a

régiós átlaghoz képest. És ez azért

érdekes, mert ugye az előző kormány

rengeteg olyan szociális juttatást

biztosította a a lakosságnak, ami

alapján úgy tűnhetett, mint

Magyarországon óriási a szociális

védelem, de a valóságban abszolút nem

erről van szó. Tehát van egy

struktúrálisan

sok tekintetben a régiós átlaghoz képest

eléggé elütő költségvetésünk. Na, hogy

indulhat el innen Magyarország? És

szerintem akkor bontsuk ki a következő

ábrát, mert azért a legnagyobb eltérés

az az általános közszolgáltatások

esetében állt fönt. És ugye itt az

elsődleges és a normál egyenlegben azért

kettő dolog lesz, két különböző dolog,

mert ugye az átlános

közszolgáltatásokban rögtön benne van az

adósságszolgálatunk. Kezdjük ezzel

szerintem.

>> Így van. Tehát alapvetően azt láthatjuk,

hogy a legnagyobb tétel 50%-át az

általános közszolgáltatásoknak

maga az adósságszolgálat teszi ki, ami

ugye azt jelenti, hogy mennyi pénzt

fizetünk a kamatkiadásokra. És azt

látjuk, hogy ez a régiós átlaghoz képest

2,9% ponttal nagyobb. Tehát ezek

döbbenetesen

nagyobb száma, ahogy Attila kezdte a a

beszélgetés elején is, hogy sokkal

többet költünk ugye kamatokra, és ebben

benne van az inflációs hullám, 2022-es

inflációs hullám okozta óriási

hozamemelkedést, amit itt láthattunk

Magyarországon. És nyilván, hogyha az

eurót be szeretnénk vezetni, akkor

önmagában az az ígéret, vagy az a terv,

hogy az eurót be szeretnénk venni, az

vezetni ugye az azt implikálja, hogy

rendbe fogjuk tenni a költségvetést. Ha

rendbe tesszük a költségvetést, akkor

ugye emiatt előlegezi meg a bizalmat a

piac, és emiatt csökken a

hozamkörnyezet, és így tudnánk lefaragni

ezen a tételen.

>> Azért most így fejben elkezdtem

számolgatni, hogyha nekünk már eurónk

lett volna ebben az inflációs hullámban,

ami szerte a világon végigment 2021

április májusában elindult ez a dolog. A

nagy lement 22-ben, de még 23-ban voltak

nyomai.

Azért itt az elmúlt öt-h évben GDP

arányosan finanszírozási költségben egy

öt kötőjel 8% pontot megtakaríthatott

volna a magyar költségvetés. Tehát

szürreálisan nagy volt az ára az elmúlt

időszakban a forinttartásnak, vagy az,

hogy forint volt a Magyarországnak ugye

a nemzeti devizája? mentem én egy egy

beszélgetés, ahol meg megkértem a

Dávidot, hogy számolja ki, hogy a

2020-tól számolt kumulált infláció az

mennyi volt a régióban, Magyarországon

és mennyi volt az eurozónában.

Magyarországon 60% volt egyébként ez

alatt a hat év alatt nagyjából, vagy öt

év alatt, 2020-tól számítva az

eurozónában pedig 27%.

Tehát itt nem, tehát most nyilván a k

azért nyilván ez nem mindent spórolsz

meg a kamatkiadáson keresztül, de

mondjuk ha abba belegondolunk, hogy hogy

a a növekedés és akkor itt akkor

rátérünk tényleg egy mondolat elég a

növekedésre meg meg majd a növekedésre

érdemes szerintem többet is beszélni,

hogy hogy önmagában az, hogy hogy a a

lakosságot ért egy ilyen inflációs sok,

emiatt van egy ilyen óvatossági

momentum, ami talán mostanra kezd

eltünedezni a fogyasztásból, hogy ebben

ez a plusz 30%-nyi inflációs sok, amit

itt a a a forint, ha úgy tetszik, a

forint okozott ebben a szisztémában,

de még a lengyelekhez képest is egy

ilyen tizenpár százalékkal

nagyobb infláció érte a hazai

lakosságot. Az ezt ki lehetett volna

kerülni, akkor már egy valamivel jobb

profilú növekedést látnánk ma például.

Igen, csak egyetlen gondolat ide, hogy

önmagában az eurozónás tagság az sosem

fog megvédeni olyan szempontból egy

inflációs soktól, hogy nem emelkedne meg

az infláció, hiszen láthattuk azt

2022-ben, hogy Észtországban is 20%

fölötti infláció volt. Ugye

Magyarországon 25,7%-on

érte el a csúcspontját a az infláció. De

de az a az a tény, hogy ha bent vagy az

eurozónában, akkor legalább az árfolyam

veszt az árfolyam gyengülés miatt nem

lesz egy átárazás ugye az a a az

importárakban. Az már rengeteget

rengeteget tud segíteni,

>> vagy nem kell, mint ami nálunk történt,

18%-os kamatlábbal védeni a további

leértékelődéstől a a forintot.

>> Így van, így van.

>> Bocsánat, hogy megszakítottam. Tehát

akkor itt van ez az adósságszolgálatunk.

Ugye ez nagyon nagy. Itt mit láttok? Ez

mennyire gyorsan csökkenhet? Mennyire

gyors lehet a változás? Nyilván ez kéz a

kézben jár a költségvetési politika

hitelességével is valahol majd egy adott

időponton túl.

>> Hát szerintem ennek nagyon egyszerű a

matematikája. Tehát ugye a a realitás

az, hogy most számoljunk egyszerűen 75%

az államadóságok 76, de mindegy 75-tel

számolsz. Tehát minden egyes 1%, amit a

kamatkiadásokon megspórolsz, az a

GDP-nek a 0,75%-át

jelenti megtakarításban. Ez közel 800

milliárd Ft évente minden egyes

százalék, de ez nem azonnal ütt be, mert

káb három év a az átlagos lejárat az

államadósság. Tehát mondjuk négy év

múlva ilyenkor kijelenthető az, hogy

akkor 1%-on spórolsz automatikusan 800

milliárd Ftot. És most ugye 2% közel

2%-kal csökkentek a választást követően

a hazai hozamok, ami praktikusan azt

jelenti, hogy négy év múlva ilyenkor már

évi 1600 milliárdot spórol az állam, és

GDP-nek a közel ugye más5%-át spórolja

magyar állam automatikusan azzal, hogyha

csak így marad, ahogy most van, de

nyilván nem fog így maradni, hiszen

hogyha és ugye ez egy nagyon fontos

kérdés, erre mi se tudjuk a választ, de

hogyha itt az októberben be lesz

jelentve egy olyan költségveti,

hosszútávú költségvetés terv, amelyet a

piac hitelesnek gondol, és azt fogják

gondolni a befektetők, hogy hiteles az,

hogy Magyarország 2030 környékén

bevezeti

30-as évek elején bevezeti az eurót,

akkor ez a kamatkiadás ez értelemszerűen

tovább fog csökkenni valahova. Ha most

olyan 5% 5,5% ugye a forintos

kamatszint, akkor megyünk 4% közelébe.

újabb más5%-os kórolunk, ami ami

gyakorlatilag azt jelenti, hogy az itt

látott extra kamatkiadást, azt azt négy

év alatt elporlasztjuk és bejövünk a

régiós átlagra, még úgy is, hogy az

államadósságunk azért véletlen továbbra

is a régió egyik legmagasabb

államadóssága, már a GDP arányosan.

>> Igen. Én picit más oldalról közelíteném

meg. Ugye a államadóságnak a az átlagos

átározás ideje az jelenleg 4,8 év a

tavalyi évvégi adatok alapján, ami azt

jelenti, hogy egy adott évben a teljes

államadósságnak 20-21%-a az, ami

átáraik. És hogyha ebből indulunk ki,

akkor azt láthatjuk, hogy ugye minden

egyes kamatcsökkenés, amit ugye idén

érzékelünk, az lényegében a teljes

adósságnak a 20%-ára tud hatni. És ezért

nem mondhatjuk azt, hogy most van egy

5%-os kamategyenlegünk, ugye ez 2024-es

adat. Várhatóan idénre 2026-ra ez már

csak 4% lesz GDP arányosan. És ezért nem

mondhatjuk azt, mivel csak 20% árazódik

át évente, ezért hiába van idén egy 2%

pontos hozamcsökkenés, ez a 4% ez nem

fog egyből lejönni háromra vagy kettőre,

hanem az az új bety szabály, hogy évente

egy 20 bázispontot tudunk leforagni a

kamategyenlegen, és ez egy

hólabdaeffektusként

folyamatosan évről évre nőni tud. És

ahogy Attila is említette, volt már egy

nagyjából 2% pontos hozamcsökkenés

idén, ugye a megelőlegezett bizalom

miatt. És ez azt eredményezi, hogy

2030-ra

1% pontot tudunk lefaragni a

kamategyenlegen, ami azt jelenteni, hogy

a 4%-ot le tudjuk vinni 3%-ra. És ez

azért fontos, mert hogyha 3%-os lenne a

kamategyenlegünk, akkor egy 0%-os

elsődleges egyenleggel már teljesíthető

lenne a 3%-os smart city kritérium.

Tehát ezért kulcsfontosságú

nem 30, hanem 31-re nagyjából, tehát

hogy nem igen, de hogy igen, tehát hogy

lényegében jelentőset spórolunk. Igen.

Tehát itt van ez a kamat, ami a kiinduló

5%-ról akkor így lecsökkenhet 3%-ra GDP

arányosan. És szerintem térjünk át a

többi részére, mert valószínűleg a

nehezebb feladat az a jelen pillanatban

hol tart ez az elsődleges egyenleg,

elsődleges hiány, 2,5%-os

GDP arányos. Ezt kellene ugye nullára

lefaragnunk, de itt ugye azért én még

látok tételeket továbbra is a végrehajtó

és törvényhozó szervek vagy az általános

szolgáltatásoknál,

ami a regionális átlagnál szignifikánsan

nagyobb.

>> Igen. Tehát itt is láthatjuk azt a a

dekompozíció alapján, hogy végrehajtó és

törvényhozó szerveknél 0,7% ponttal

költünk többet, mint a régi ósátlag.

Általános szolgáltatások esetén pedig 1%

ponttal. És ugye azt, hogy pontosan mit

könyvelnek le, ezeket még jobban le

kellene bontani, de összességében ugye a

Tisza egyik ígérete, vagy az egyik terve

igazából a fiskális konszolidáció

szempontjából az az, hogy a számítások

alapján a közbeszerzésekre a magyar

állam a GDP 12-13%-át

költi. És rengeteg tanulmány született,

EU-s tanulmány, hogy Magyarországon még

konzervatív becslések szerint is az

átlagos túlárazottság a

közbeszerzéseknek az ilyen 30% körül

van, de sok esetben különböző

szektorokban akár a 40%-ot is eléri. És

hogyha ezeket elkezdjük arányosítani,

akkor azt jelentené, hogyha mondjuk 10%

pontot tudunk csökkenteni egy ilyen

30%-os átlagos közbeszerz közbeszerzés

túlározottságon, akkor évente a GDP

0,86%-át

tudnánk megspórolni. Tehát ez megint egy

olyan tétel, ami az elsődleges hiányt

tudná csökkenteni. És akkor ezeket a az

általános szolgáltatásoknak a ezt a a

ezt a többletét, ezt az 1% pontos

többletét, vagy visszamenve a

gazdaságfejlesztésnél ezt az 1,7%-os

többletet, ami ott volt, azt lehetne

konvergálni vissza a régiós átlagra. És

nyilván itt mindig az első 10% pont

lehetne az ilyen alacsonyan lógó

gyümölcs. És ahogy megyünk lefele, úgy

egyre nehezebb és nehezebb

visszaszorítani ugye nullára ezt a

túlárazottságot, de vannak olyan

tételek, amivel igenis, hogyha

hozzányúlunk, akkor az elsődleges hiányt

csökkenteni tudjuk. Mennyire csökkenhet

le ez szerinted elsődleges hiány, ha

most meg kellene becsülni 2027-re?

Mondjuk

>> szerintem azért nehéz ez, mert nem

tudjuk, hogy mi a valós helyzet. Tehát

én én én nem mernék ebbe nagyon előre

menni, de

>> nem tudunk még miből kiindul.

>> Nem tudjuk, hogy mi a kiindulópont. Volt

egy olyan megérzésünk még a tavalyi

évben, hogy az elsődleges egyellegünk

nem is áll olyan rosszul. Aztán most

ahogy jönnek a hírek, úgy tűnik, hogy

egyre rosszabbul.

>> Igen. Tehát, hogy ezt nagyon nehéz

megítélni innen, tehát míg nem tudjuk mi

a kiindulópont, addig nagyon nehéz

megmondani. Az kétségtelen, amit Dávid

is mondott, hogy óriási tartalékok

vannak, főleg a közbeszerzések terén.

Tehát hogyha ott a közbeszerzéseket csak

azt rendbe teszi a mostani kormányzat,

akkor akkor megvalósulhat az e

konvergencia anélkül egyébként, hogy

valami óriási konszolidációt a többi

tételsorba kellene csinálni. Tehát ez

simán elég lehet, de nem tudjuk. Tehát

ez nagyon nehéz, hiszen ezek gondolom

vannak köztük hosszútávú szerződések,

ilyen például az autópályakoncessziók

kérdése satöbbi, ami ugye mint kiderült,

nincs is benne a költségvetésen. Tehát,

hogy azért vannak ilyen tételek, amikről

nagyon nehéz lesz látni pontosan, de nem

tűnik egyébként lehetetlennek. Tehát nem

teljesen lehetetlen az, hogy a a a

költségvetési szerkezet az konvergáljon

a a régiós átlaghoz egy számos számos

ponton.

Ez szerintem nem egy lehetetlen feladat.

És közben meg nyilván a azok a célok,

ahogy a előbb is említettem, hogy hogy a

közszolgáltatások szimulált meg mondjuk

el tudják kezdeni javítani. Ebben

nyilván az kulcszerepet játszik, hogyha

az EU források ténylegesen jönnek,

hiszen akkor úgy lehet konszolidálni és

javítani a költségveté vagy a a

közszolgáltatásoknak a színvonalát, hogy

hogy nem kell valami óriás dolgot tenni

emellé. És akkor a harmadik dolog az,

ami szerintem egy nagyon nehéz téma,

hogy mindemellett valahogy azért a a

növekedést is helyre kell állítani, ami

nem feltétlenül ilyen

technikai könyvelési tétel, hanem han

egy sokkal-sokkal nehezebb feladat, mert

szerintem erre is van egy nagyon komoly

igény. Meg nyilván, hogyha ezeket a

problémákat a magyar gazdaság képes

kinőni, az egy sokkal jobb megoldás,

mintogyha itt tologatjuk a a ezeken a

csártokon is ezeket a ezeket a csusákat

>> tologatjuk, de ugye rögtön jön az

adósságpályánknak a csártya, ahova ahova

nagyon-nagyon komoly szükségünk lenne

arra, hogy beinduljon a magyar

növekedés. Igen, mert ugye amit a

Dáviddal is itt beszéltünk, hogy hogy

gyakorlatilag a ha ő említette, hogy a a

költség, tehát a az állam a GDP arányos

államadósságot, azt ugye egy

csökkenőpályára kell állítani, az is az

egyik fontos mástri kritérium. Nyilván

ha ezt sikerül kinövekedni ezt a ezt a

problémát, az egy sokkal jobb megoldás,

mintogyha ilyen vaszigorral érjük el

ugyanezt. Tehát az nyilván politikail is

egy sokkal könnyebben eladható történet.

És hát ugye itt vannak szerintem nagyon

komoly egyfelől vannak nehézségek, meg

vannak alacsonyan lógó gyümölcsök

szerintem a növekedések.

>> Akkor ezt a növekedést szerintetek mik a

nehézségek és mik az alacsonyan lógó

gyümölcsök a magyar növekedési pályával

kapcsolatosan?

>> Szerintem a az alacsonyan lógó gyümölcs,

és emiatt én alapvetően optimista vagyok

a a gazdasági növekedés, amik ilyen

két-három éves távon szerintem

meglepetést fog tudni okozni a magyar

gazdaság. az, hogy a alapvetően a és ez

kapcsolódik szerintem nagyon sok

mindenhez. Tehát egyfelől

Magyarországon úgy működött a

gazdaságpolitika, ami egy ilyen

szerintem egy ilyen republikánus

gondolat, hogy hogy egy picit adjunk

több pénzt a gazdagoknak, és így

próbáljunk egy ilyen felfele húzó hatás,

egy ilyen nemzeti tőkésosztályt

megteremteni. És

és az adó struktúra is úgy épült fel,

hogy azért a társadalomnak az alsó

rétegei azok relatíve túl vannak

adóztatva a társadalomnak a felső

rétegeihez képest. Most ugye ez a

republikánus logika az, hogy adjunk

pénzt a gazdagoknak és majd ők

vállalkoznak. Szerintem ez Amerikában

működik, bár ott is óriási társadalmi

egyenőtlenségek árán, de ott mondjuk

cseréiben van egy óriási gaz vagy egy

készetten jó gazdasági növekedés.

Szerintem Magyarországon egy kis nyitott

gazdaságnál ez nem működik. És látjuk,

hogy nem működik. És

és az és az látszik, hogy a az a az a

fajta gazdaságpolitikai mix, ahol ezt a

társadalmi réteget preferáltad, ez nem

hozott nem hozott olyan növekedést. mint

amit amit amit vártak tőle. És ha csak

annyit csinál a a Tisza, és ugye ez

benne is van a programjában, hogy ezt az

aránytalanságot megváltoztatja, hogy a

társadalomnak a a szegényebb rétegeinek

több forrást juttat különböző módokon,

akkor ez a társadalmi réteg ezt el fogja

fogyasztani, hazai termékekre és hazai

szolgáltatásokra fogja elfogyasztani, és

ebből lehet egy értelemszerűen azon

relatíve gyorsan egy jobb növekedési

profil.

És ugye ha és hogy ennek még van egy

csomó érdekes ilyen fun factje, meg

érdekes történetehez kapcsolódóan a a

amiről szerintem viszonylag kevés szó

esett eddig, hogy hogy például ugye az

euró bevezetés kapcsán is, vagy az

euróvágyunk kapcsán is ugye sokszor

elhangzott az, hogy hát a

gazdaságpolitika mindig belátta azt,

hogy hogy olcsó finanszírozás kell a

vállalatoknak, meg olcsó hitel kell a a

a vállalatoknak, meg a jelz zokóhitelnek

satöbbi olcsó forrásokra van szükség,

mert hogy ez kell a növekedés. Ezt

abszolút látták, és ezt úgy érték el,

hogy felvettek ugye relatív drágán a

piacról hitelt, és akkor beálltak a

piaci kamatok meg a meg a meg a meg a

támogatott rész közé. Ugye ez volt a

magyar megoldás, ez az otthonstart, ami

szintén nagyon népszerű, és ezek a

különböző vállalatoknak, kisvállatoknak

adott támogatott hitelek. És akkor ettől

vártuk a növekedést.

És ugye nem lett belőle növekedés, mert

hogyha a piaci kamat mondjuk 678 vagy

adott esetben 18%, te meg 2-3%-on adsz

hitelt a vállalatoknak, akkor mit fognak

csinálni? Hát állampapírt vesznek

belőle. Ugye ennek ez most már látható

meg meg eléggé nyilvánvaló, hogy az lett

vele, hogy a k-3%-on felvett vállalat

hitelek azok vagy az állampapírpiacon

kötöttek ki, és egyszerűen csak

learbitrálták az államot. magyarul

adtunk a, ha úgy tetszik, a társadalom

gazdagabbik rétegének megint egy extra

juttatást anélkül, hogy hogy bármiféle

addicionális hasznunk ebből származott

volna, mármint gazdasági növekedés

életemben addicáns hasznunk. Ez az az

egyik. A másik meg, hogy a pénzeknek a

másik fele meg kikötött az

ingatlanpiacon okozva ott egy elég

komoly lakhatási válságot, és ugye

felpumpálta az árakat. Ez volt a másik,

ami történt ezekkel a pénzekkel. Tehát a

47. székhelyt is ugye meg lehetett

nyitni a ezekkel a különféle stolzok

persze támogatott hitelekkel. Tehát a

ott ott csatolnék erre vissza, hogy ezek

a kamatkiadások, amiket láttunk, tehát

hogy azért itt itt azért 2024-ben volt

ugye a nagy infláció után a az

állampapírkamat, a 18%-os

állampapírkamatoknak a kifizetése. És

ugye erre elment plusz 1000 milliárd Ft,

ami oda lett adva a magyar

háztartásoknak, hiszen ezeket a ezeket a

infláció követő állampírokat ezek a

háztartások vették. És akkor vártuk,

hogy majd ez az 1000 milliárdos

stimulus, ez majd majd hogy belöki a

magyar gazdaságot. Hát nem lökte be

magyar gazdaságot, mert hogyha a

társadalom felső rétegének az 200000

milliárd Ftot, hát ők nem fognak tudni,

nem tudom, egy hamburger helyett ötöt

venni értelemszerűen. Tehát ez ez nem ez

nem költődött el olyan hasznosan. Tehát

ez egy nem egy jó stimulus, főleg

Magyarországon, mert ez nem Amerika.

Tehát ez ilyen szempontból fontos

kijelenteni.

>> Mik lehetnek a nehézségek a gazdaság

beindításával kapcsolatosan? hogyha

megközelítjük mondjuk felhasználási

oldalról a a GDP-t, akkor

akkor azt egy nehéz pontot kiemelhetünk

mondjuk az exports szerkezet

szempontjából. Ugye pont amiatt, mert

azt láthatjuk, hogy a kínai áróexport az

teljesen ledominálja most már nem csak a

világot, hanem főleg Európát is. És

ebben a nagyon-nagyon felfokozott

versenyben lehet, hogy a magyar export

szerkezet nem úgy van kalibrálva, hogy

fel tudjuk venni a a versenyt. miatt a

gazdaság beindításában ez egy ez egy ez

egy nehéz pont lehet, hogy exporton

keresztül, nettó export pozíciónkon

keresztül nem tudunk növekedési

többletet elérni, de kicsit pozitívumént

kiemelve, hogyha mondjuk a beruházásokat

nézzük, az elmúlt négy évben volt egy

24-5%-os

volumencsükkenés a beruházások

terén. Ez hogyha elkezd megfordulni,

akkor ez tud adni egy növekedési

többletet. És én azt gondolom, hogy az

EU-s pénzeknek a hiánya nagyon nagy

részben hozzájárult ahhoz, hogy hogy a a

beruházások terén ekkora csökkenést

láthattunk. Itt ugye Kelet-Európában

abszolút megfigyelhetünk egy olyan

hatást, hogyha jönnek az EU-s pénzek,

ami kvázi egyfajta állami

állami puffer, egy állami támogatás,

csak az Európai Unió államától a a

támogatás, akkor ennek egy ilyen sajátos

crowdin hatása van, mert ugye mindig azt

szoktuk olvasni az ortodox közga

tankönyvek alapján, hogyha az állam

ruház be, akkor annak egy ilyen crowding

out hatása van, mert a magánszektor nem

akar beruházni. De itt meg pont a

fordítottja van, hogyha azt mondja az

állam, hogy EU-s pénzből megépítik a

valamilyen infrastruktúrát, valamilyen

utat, akkor hogyha megépül az út, akkor

mellé rakják szívesebben a gyárépületet,

hogyha ez a rész már úgymond megvan.

Úgyhogy úgyhogy a pozitívum az tényleg

ez lehet, hogy a beruházások el tudnak

fel tudnak lendülni. Emellett ugye a

fogyasztás az fokozatosan tud tovább

nőni. Nyilván így, hogy nincsenek

tervezett adóemelések, hanem azt

láthatjuk, hogy a mediánbér alatt

szeretnék az SZ- csökkenteni. Ugye

egyfajta progresszív adórendszert

bevezetni a mediánbér alatt. Ennek lehet

egy egy fogyasztási többlete, hiszen

azok az emberek, akiknek a az SC-juk

csökkenni fog fog, ők ugye alacsonyabb

kereshetőek, és ott sokkal magasabb a

fogyasztási határhajlandóság, tehát ők

szinte biztosan el fogják költeni azt a

pénzt. Úgyhogy én ezeket a pontokat

tudom kiemelni. Hát

>> én a kihívások kapcsán alapvetően két

dolgot emelnék ki. Picit hasonlóan

gondolkodunk a Dáviddal. Hát a tehát

alapvetően úgy látom, hogy a magyar

gazdaság az nem egy gazdaság, hanem két

gazdaság. Van egy gazdaság, ami ami egy

exportra épít. Nagyrészt a német

járműiparra és most már kisebb kisebb

részben, de ugye a kínai

akkumulátorgyártásra meg kínai

autóiparra építő, de alapvetően a

járműiparra építő. versenyképes,

alapvetően termelék, nagyon magas

termelékenységgel dolgozó szektor,

aminek a német része, ahogy Dávid is

említette, elvesztette részben a

versenyképességét, mert a kínaiak

leversenyezték.

Ez tény. Ezzel nekünk, magyaroknak

igazából most kis túlzással, de sok

dolgunk nincs. Tehát ez ellen se ez egy

sodródunk ebben a történetben, sokat nem

tudunk ellene tenni. Ezek olyan

döntések, hogy a német járműiparral

ennyire összefonódunk. Ezek 102 évvel

ezel 30 évvel ezelőtt meghozott

döntések. Ezekkel nem tudunk

változtatni. Amin tudunk változtatni

ennek kapcsán az, hogy szerintem

nem érdemes hosszú távon, tehát nem nem

kell elkergetni az FDI-t, de az, hogy

amit eddig csináltunk, hogy mondjuk 1000

milliárdért csalogatni ide

akkumulátorgyárakat és és különböző

vállat, ez szerintem nem a magyar

gazdaságnak a hosszútávú kitérési

pontja, hogy továbbra is ilyen

összeszerelő üzemként próbálunk működni,

mert van egy csökkenő népességünk, tehát

nekünk muszáj lenne a termelékenységünk

et javítani, és és ezt nem lehet

megvalósítani hosszú távon azzal, hogyha

összeszerelő üzemeket hozunk ide. Tehát

ezekben a kínai gyárakban valószínűleg a

büfés nnélni is kínai lesz már. Tehát

hogy már nem nincs hozzá magyar ember

már. Tehát hogy nem nem valószínű. Nem

azt mondom, hogy 100%, de nagyon nagyon

nagy rész már azt én azt látom, nekem ez

egy személyes példám. Most voltam

Németországban, meg voltam egy magyar

vidéki szállodában és a Németországban

egy vidéki hotelben az összes pincér

magyar volt. A ebben a vidéki magyar

szállodában meg az összes pincér

külföldi volt. Tehát tehát látszik az,

hogy hogy fogy el a magyar munkaerő.

Tehát tehát ide hozni olyan

beruházásokat és ezeket 1000 milliárd

Ftokkal támogatni, ami tömeges magyar

munkaerőt igényel. Miközben látjuk, hogy

hogy néz ki a magyar demográfia és hogy

fog kinézni öt meg 10 év múlva. Nem csak

Magyarország van, tehát az egész Európai

Unióban, sőt mond a lengyel lengyelek

például jobban öregednek, vagy vagy

durvább a korfájuk, mint nekünk. De

ezzel nem változat a tényen, hogy

szerintem ez nem hosszútávú kitörési

pontja a magyar gazdaságnak. Nem kell

elkergetni az FDI-t, de túl sem szabad

tolni a a azt, hogy az összeszerelmi

üzemeket minden áron ide csalogatjuk. Ez

az egyik dolog. A másik a kihívásokról

beszélve, a másik, hogy ezzel szemben

van egy másik magyar gazdaság, ez a

magyar tulajdonú kis és közép és

nagyvállalatok,

ahol viszont óriási hatékonytalanság

van, és nagyon széttöredezett,

és hozzászokott a gyengülő forinthoz,

hozzászokott a támogatásokhoz

és és nem igazán versenyképes, és ezt a

Tisza nem fogja tudni négy év alatt

megoldani. De ezt a munkát, ez egy 10-15

20 éves munka, ezt el kell kezdeni.

ennek növekedési ára lesz. És nagyon sok

szempontból azt gondolom, hogy amit a

Dávid is mondott, hogy az euforrások

tompíthatják egy ideig azt, hogy ezzel

nekünk dolgunk van, de nekünk ezzel

dolgunk van. Tehát ez ez nem egy

megoldott probléma. És itt csak mindig

olyan példákat tudok nektek hozni, hogy

nézzük meg a a lengyeleket, nézzük meg a

csehelyeket, nézzük meg akár a

románokat, hogy hazai tulajdonúvá, tehát

bemegyünk egy plázába, vagy magyar

plázába, akkor tele van lengyel

kiskereskedőkkel.

A lengyeleknek van önálló olyan retail

hálózatuk, mindig azzal mindig az volt a

az előző kormányzatnak is a panasza,

hogy a hogy a kiskereskedelmi szektorban

a túrnyomórészt külföldi tulajdonú

láncok üzemelnek és hogy ez mekkora baj.

A Lengyelországban van Tőzsdén van

egyébként egy olyan kiskereskedő

egyékbén Dino Poszkának hívják, ami aki

ami kenterbe veri a német

diszkontláncokat mindenféle gond nélkül.

Tehát organikus módon létrejött.

nagyvállalati szektora van. A cseheknek,

a lengyeleknek, a románoknak nulla

állami támogatással működtetett, hanem

alapvetően organikus tehetség, verseny,

szorgalom alapján létrejött vállalati

szektoruk van, amelyek most már ugye

jönnek ide, sőt itt vannak. Elmegyünk

csak azért mondom a plázát, mert az egy

nagyon képletes, hogy bemész egy magyar

plázába, és tele van lengyel boltokkal.

De hát ugye már az online térben is

tudnék mondani olyan kiskereskedőt,

olyan olyan retailert, ami vagy cse vagy

vagy lengyel vagy román tulajdonban

legyen az ruházati bolt, vagy bármi

ilyesmi. Tehát ezzel ez azt gondolom,

hogy ez egy nagyon komoly elmaradása,

egy nagyon komoly adóssága a magyar

gazdaságpolitikának, hogy az elmúlt

20-30 évben ez a dé, tehát ez a

dédelgetett hazai KKV szektor, akik a a

akik minden létező jót és kedveset

megkaptak, ez nem tudott valamiféle

versenyképes

vállati szektorrá növekedni. Ez egy

nagyon komoly adósság. Ezt nem hiszem,

hogy négy év alatt egyébként helyre

lehet hozni, de ezt a munkát el kell

kezdeni. És ez a növekedésünkön egy egy

probléma. És azért látjuk ma azt, hogy

ez a növekedésünknek egy nagyon komoly

problémája, mert ezt a problémát, ez az

német járóiparra építő exportszektor, ez

az elmúlt 30 évben eltakarta. Tehát mert

mindig annyira jól teljesített, hogy nem

nem tűnt fel, hogy a másik része a

gazdaságunnak egyáltalán nem működik

jól. És most viszont szembesülünk vele.

>> Nekem még rengeteg kérdésem lenne, és és

tényleg itt meg is nyitottunk egy új

adást, hogy a összehasonlítható országok

a régiónkban azok, akik már bevezették

az eurót, mit csináltak, és erről fogunk

is beszélni a jövőben, mit csináltak

jól, mit csináltak rosszul, miben

lehetnek minták a számunkra, de muszáj

egyszerűen eljutnom már a záró kérdésig.

Tehát láttam azt, hogy ide azért kellene

valami növekedési többlet, ami

nagyon-nagyon jó lenne nekünk. Valahogy

az elsődleges egyenlegünket le kellene

csökkenteni nullára, mert az már

önmagában segítené azt a bizalom

megtartásával,

hogy a kamatkiadásaink is lecsökkenjenek

GDP arányosan pár év alatt 3%-ra. Ezzel

teljesíthetnénk a máikti konvergencia

kritériumot. Megfelelő növekedéssel a az

adósságállományunk

GDP arányosan ezáltal csökkenni tudna.

Tehát meglennének ezek a dolgok. Láttuk

ezt, nincs erre recept. Hogy álltok

ehhez? Mennyire vagytok optimisták? És

akkor ez a zárókérdésem jelen

pillanatban azzal, hogy realitás lesz a

magyar euro.

>> Én alapvetően optimista vagyok. Azt

mondtam, hogy van ez a hármas szorítás,

hogy hogy három dolognak kellene

megfelelnie a gazdaságpolitikának.

Ez egy egy ilyen penge élen táncolás.

Sok szempontból nagyon komoly

egyensúlyozást igényel, de nem

lehetetlen. És szerintem ezért vagyok

optimista, mert nem lehetetlen ezt

megvalósítani. Tény, hogy nagyon

kényes egyensúlyokat kell itt figyelembe

venni, de nem egy lehetetlen feladat elé

áll állt a gazdaságpolitika, amikor ezt

bevállalta. Tehát ez szerintem

megvalósítható, de tény, hogy

nagyon-nagyon sok munka árán valósítható

meg. Tehát ez nem lesz egy nem lesz egy

könnyű menet, ez kétségtelen, de

szerintem realitás.

>> Realitás. Dávid szerinted?

>> Én abszolút csatlakozok Attilához az

optimizmus terén. Én azt gondolom, hogy

nyilván az a kiinduló pont, ahonnan

indulunk, a hiányt tekintve, a gazdasági

növekedés szerkezetét tekintve, az

államadóságnak a szintjét tekintve, az

az nem nem túl szerencsés. és

összehasonítva más euró csatlakozás

csatlakozni akaró országokhoz képest

tényleg a mi hiányszintünk az a

legmagasabb konkrétan Máltának volt még

hasonló szintű nagy hiánya de én azt

gondolom alapvetően lehet más a

gazdaságpolitika mint amit eddig

megszoktunk azt gondolom hogy a számok

alapján reális az hogy 2030-ra rendbe

tenni annyira a költségvetést hogy hogy

elérhessük ezeket a kritériumokat

nyilván ezt mindig hozzá kell tenni

semmilyen nagy külső egzogén sok ne

történjen egy újabb háború, egy újabb

pandémia jellegű

esemény, ami ugye nyilván el tudná

időben tolni azt, hogy értelemszerűen

akkor nem tudnának teljesülni a

kritériumok, de én abszolút optimista

vagyok. Nyilván szeretném látni azt,

hogy hogy néz ki a pótköltségvetés, amit

nyáron fogunk látni. Szeretnénk látni

azt, hogy ősszel milyen lesz majd a jövő

évi költségvetés, milyen lesz majd ez a

középtávú fiskális strukturális terv,

amit publikálni fog a Tisza. És ezek

lesznek azok a fogóckodópontok, ami

alapján a piac meg tudja ítélni azt,

hogy ez a konvergencia, ez tényleg

reális, hogy milyen pályán haladunk,

hogyan lehet ezt időben megoldani. Hát

itt tartunk akkor. Reméljük, hogy ez

realitás lesz. És Attila Dávid nagyon

szépen köszönöm nektek ezt a mai

beszélgetést. Köszönjük szépen.

>> Köszönjük szépen.

>> YouTube nézőinket arra szeretném kérni,

hogy iratkozzatok fel a Concordsoport

YouTube csatornájára, és jelöljétek be

az értesítéseket, hogy mindig frissen

megkapjátok az új tartalmainkat.

Podcast hallgatóinkat pedig arra kérem,

hogy iratkozzatok fel Apple és Spotify

podcast csatornáinkra. Írásainkat pedig

olvassátok a concordlog.hu.