Na hát üdvözlünk mindenkit.

>> Sziasztok. Szia Tomi.

>> Sziasztok. Ismerős beköszönések egy

élőben is.

>> Igen, igen. Az a élő élő adás élőadás

hátán. Most épp a HVG New World Talks

rendezvényén vesszük fel élőben ezt a

adásunkat, és olyanok vagyunk már, mint

a New Kids on the Block koncertturnén,

de itt a a nagy újdonságokban

a múltkori adásunkon elfelejtettem

Gauder Milánt bemutatni. Ő volt az

ötödik a színpadon, úgyhogy most

bemutatom. Ő Gauder Milán volt. És most

Szauer Tamás az új arc, a HVG

tulajdonosa és CEO-ja. A cápák között

című műsor egyik befektetője. Ez igen,

Tamás, mondj ehhez valamit.

>> Szerintem is igen, ez hatalmas dolog.

>> Melyikre vagy a leg? Szóval te láttál

már valaha ilyen cápák között? Én még

egyet se néztem meg úgy egyben.

Részleteket láttam

>> én is a Facebookon ugye a feed néha

feldobálta. Bocs, Tomi, nem ismerjük

ezt, de téged már ismerlek tőle.

>> Hát az az igazság, hogy én azt láttam

először, amiben én benne voltam, úgyhogy

együtt tudok érezni veletek.

>> Na, jól van. És ha valakiben fölmerül,

hogy a HVG tulajdonosa, a HVG

rendezvényén beül a Hold After OSba, az

nem-e olyan, mint amikor a Real Madrid

tulajdonosa beállna egy meccsre, annak

mit üzenünk?

Figyelj, lehet, hogy a Tomy csak be

akart ülni a kedvenc podcastjába

beszélgetni, és hát így érte el, hogy ez

megvalósulhasson. kihasználta a nem

tudom lehetőségeit, ami adatott volt.

>> Nekem úgy tűnt, hogy mindig elég

őszintén beszélgettek, úgyhogy a

Balázsnak teljesen igaza van. Tudja,

hogy egy kicsit ilyen fanboy momentem

van, és nagyon szeretem a podcastot,

amit csináltok. Mindig szoktam

hallgatni, és ezt a Balázs onnan is

tudja, hogy reggelente 6:00-kor, amikor

kutyát sétáltatok, akkor küldöm neki az

üzeneteket, hogy megint mit mondott a

Zsolt, vagy hogy ezzel nem értek egyet,

vagy

>> most is lesz olyan. Most is lesz olyan.

Először is, figyelj, a HVG ugye

egyszerre a legkapitalistább

újságunk talán. Ugye én nekem a van egy

hírlevelem ott kapitalizmus Balázsival

ez a címe és

Nóra a szerkesztők, amivel már nagyon

jól tudunk dolgozni mindig aggódom, hogy

átmennek-e a kőkemény üzeneteim.

Mondjuk, hogy a vage gap az egy

politikai hazugság, és akkor ott egy

kicsit megbicced, de azok is átmennek,

úgyhogy, úgyhogy szeretném őt is

megdicsérni. De téged nem tudom, hogy

hogy kezeljelek, mint mint kőkemény

kapitalista, vagy mint Lipsi Hópi,

melyik melyiket szoktad vállalni?

>> Nem kell vállalni egyiket se, mert amúgy

az élet kihozza belőlem ilyen helyzetben

meg olyan helyzetben mind a kettőt. De

azért alapvetően az én múltamhoz,

tapasztalatomhoz, azért ez a

kapitalizmus, ez valamennyire közel áll.

Én Londonban éltem hat évig, vagy hat és

fél évig, mielőtt a HVG-ben elkezdtem

dolgozni, és ilyen bűnös dolgokat

csináltam itt bankban dolgoztam, meg

tanácsadónál, ahol azért ilyen, hogy

fogalmaztál? Hopei Hel Lipsi. Na, ilyen

Hope Lipsiként nehéz volt túlélni, vagy

nehéz lett volna túlélni még Londonban

is, pedig akkor még nem uralkodott

ennyire ez a PC.

>> Na igen, most akarom mondani, hogy ott

is mindkettő megvolt, azért ott lehet

Lipsi Hopének is lenni, meg kemény

kapitalista bankárnak is.

>> De sőt most már megvan. Tehát azért

London most már egy erős húpihe húpihe

fellegvál.

>> Hát amúgy annyira azért nem, csak egy

rövid történet, hogy voltam egy

eseményen Londonban még, mikor

befejeztem az egyetemet és baromira

dolgoztam, hogy munkát kapjak valamilyen

bankban, vagy brokerage-be, vagy

ilyesmibe, és körbeállt egy három- négy

ember, akik ilyen helyeken dolgoztak.

Előadtam magamat, mekkora király vagyok,

miket csináltam az egyetemen, milyen

tapasztalataim vannak, és így

bólogattak, hogy igen, igen, ez szép

dolog. Na, az ilyenek miatt nem lesz

munkája a mi gyerekünknek, úgyhogy

takarodj haza, hogyha befejezted az

egyetemet.

>> Jó, nem mindenki, úgy látom, nem

mindenki.

Na figyelj, Tamás mondta, hogy

foglalkozzunk gazdasággal, de ez egy

podcast lesz. Figyelj, podcasten

hívtatok minket, hogy az lesz, amit mi

akarunk.

>> Az azért nem azért nem járja, hogy

megmond, hogy miről beszélgessünk.

>> Az a az a világ az már nem nem az sosem

volt és sosem lesz itt.

>> Na, szóval az a baj, hogy nekem már

nagyon elegem van a gazdaságból. Tehát

ugye több évek óta járunk különböző

stúdiókba elmagyarázni, hogy miért rossz

a Nér. Most két hónapja vagy egy hónapja

járunk, hogy elmagyarázni, hogy miért

lesz nagyon jó. Már nem tudjuk. De és én

már nagyon unom, tehát nagyon unom a

gazdaságot, de azért lesz. Tehát én

például most mindenki kap 10

másodpercet, hogy elmondja, hogy mitől

lesz itt más Magyarországon. És én meg

én kezdem, hogy bemutassam, hogy milyen

röviden is el lehet ezt mondani. Minden

sokkal jobb lesz, de a ennek annak az a

az a titka, hogy mindenki saját magától

várja a segítséget. Ne az államtól. Az

államtól csak annyit várjunk, hogy ne

kúrjon szét mindent. Ugye ami az elmúlt

16 év után már elég nagy előrelépés, de

na én ezt szeretném.

>> Egyetértek. Ugyanazt elmondom. Egyéni

felelősségvállalás megerősödik ebben a

10 másodpercben. Szerintem is annak van

itt most a korszaka.

Hát szerintem az egyén mellett még van

egy fontos dolog, amit amúgy várnunk

kell az államtól, és az az, hogy

intézmények létezzenek. Tehát ne csak

egy központi hatalom legyen, ami mindent

megmond, hanem ez a függetlenség, vagy

kvázi függetlenség, ami különböző

intézményekben lehetne, ez úgy valami

pislákolás legyen már ebben, mert ezek

az intézményrendszerek, amik az egyen

szabadságát fel tudják erősíteni.

>> Igen. Magyarul az állam hatalmát

kontrollálni. És ugye most így 16 év

után, hát teljesen új én én például

teljesen föl vagyok dobva már itt egy

hónapja egyfolytában.

És egy kicsit például a HVG cékeimmel is

az volt a bajom, hogy hogy egy folyton

valahogy mindig próbáltam kerülni, de

valahogy mindig Orbánozás lett. És

és de hát ugye végülis ez volt a céljuk.

Tehát azért másztak bele az életedbe, a

lakásodba, a családodba, hogy senki,

senki ne foglalkozzon mással, mint hogy

az ő munkájuk meg újra és újra

megújuljon, és és még többet. Szóval

előtte nem volt ilyen. Tehát szerintem

ez akkor kezdődött, amikor azt mondta,

hogy Orbán Viktor még ugye 2000-ben

vagyunk, hogy mindenki hozzon egy még

egy embert. Ez a Berlusz Colni, mint

akkor kezdődött el. És én szerintem egy

óriási váltás az lesz, hogy hogy a

politikai kik eltávozik a családokból

vagy a mindennapi életünkből.

És úgy és ilyenkor fölmerül bennem, hogy

kell-e még velük foglalkozni egyáltalán.

Tehát tehát például mit fog csinálni

Tóta V Árpád, ugye aki mint hal a vízbe

lubickolt ebben a elnyomó környezetben,

például ő vele mi lesz? Hát az érdekes,

hogy ő saját magának is feltette ezt a

kérdést, hogyha követett Facebookon,

akkor kiposztolta, hogy hát ha így megy

minden, mint ahogy most tűnik, akkor

neki nem lesz munkája. Ezért nem aggódom

az Árpén, hogy nem lesz miről írnia, és

hogy nem találja meg a témáit. De ha egy

picit így kágítom ezt a kérdést, akkor

akkor egy olyan változás van, amihez

adaptálódni a közbeszédben, a médiában

vagy egy családi ebédnél is szerintem

hatalmas nagy kihívás lesz. Jobb

kihívás, minthogyha valami máshoz

kellene alkalmazkodni, azt gondolom, de

nem hiszem, hogy nem tanulnánk meg hamar

együtt élni egy új világgal.

>> Hát örömteli lesz, az biztos. Csak

Balázs, te nem izgulsz emiatt? Mi am mi

a holdak?

>> Nem izgulok. Hát nyilván én is

eufóriában vagyok egy hónapja, és végre

van miről beszélni. Tehát te most azért

nem akarsz a gazdaságról beszélni,

merthogy egyébként rengeteg konferencia

van, meg TV, meg rádió, meg podcast

szereplés. Megláttam a telek cikkedet,

hogy már megint megkérdeztek arról, hogy

hogy fog a izé be beindulni a magyar

gazdaság, és már már ez heróton volt. Ne

>> harag

>> még 35 percet tölthettél volna velem

virtuálisan.

Hát igen, de hogy azért ez összességében

nyilván egy elképesztően pozitív dolog,

úgyhogy így nyilván nem félek, de az

igaz nálunk is, hogy most így senki nem

tudja, hogy mit csináljon, hogy így hogy

definiálja magát az új érában. Tehát nem

tudom, hogy van aki lelkes mindenre, van

aki már most ellenzéki lett egy pillanat

alatt. Tehát, hogy azért a skála, minden

véglete megtalálható, és ez tök jó,

tehát hogy végre valami új dimenziók

mentén differenciálhatjuk a

véleményeinket, nem csak a nem csak a

jól megszokott régi, de már nagyon

unalmas dimenziók mentén.

>> Hát illetve kiderülhet, hogy nincs

véleményünk egy csomó dologról.

>> Az meg az meg abszolút. Tehát igen, ez a

mit kéne csinálni, akkor hirtelen most

Ja, hát eddig senki nem gondolta, hogy

van értelme arról beszélgetni, hogy mit

kéne csinálni. Most hirtelen lett

mindenki oldja meg magának, hogy mit

kéne csinálnia. És és nem csak túltav

Járpád, de Szilágyi Ákos is mit fog

csinálni. Ugye ő a a magyar narancsban

kommentálta az Orbán Viktori

sajtótájékoztatókat, a csütörtökieket,

vagy ilyen Kossut rádiói beszédeket, és

>> péntek reggel volt, nem?

>> Akkor péntek akkor péntek reggel nem nem

néztem őket. És ö és ő ő ő Újpéter hír

leveliből találtam el hozzá, és nagyon

szórakoztató most már így utólag

olvasni. Úgyhogy tőle egy bekezdést itt

fölolvasok, és akkor ezzel búcsúzunk

ettől a blogtól. A magyar ugye ő most

itt gúnyolja az Orbán Viktori narrációt.

A magyar emberek sikere a

brüsszelitáknak olyan, mint a köröm alá

fúródott szálka. Fáj, fáj neki, hogy

ismét hasít a magyar, hogy örökké győze.

Had, győzitja fergeteg, mert győz. Egyik

győzelmet aratja, a másik után már alig

győzi.

Na, nekem ez nagyon tetszett. És

figyelj, Tamás, ha már itt vagy, tehát

elemezzük egy konkrét médiajelenséggel

azt, hogy szerintem hogyan változhat ez

az ország, meg itt a mentalitás. hadd

kérdezze meg a közönséget, és ez

leveszem a szemüvegemet, hogy tegye föl

a kezét, aki egyetért azzal az

állítással, hogy ugye most volt ez a Mi

Hazán kivonult a parlament

megnyitójáról, vagy valami ilyesmi.

Tehát egyetért azzal az állítással, hogy

a mi hazánk

a roma gyerekek bevonulása miatt vonult

ki a parlamentből.

Nyugodtan jelentkezzen, aki akar. És

lesz még egy állítás.

Kiért egyet azzal az állítással, hogy a

Mi Hazánk

az örömmóda lejátszása miatt vonult ki a

parlamentből?

Na ez több, egy picit több. Olyan

mondjuk olyan 60-40%.

>> Ja, én egyenlőnek láttam.

>> Nagyjából egyenlő. És és hadd tehát

akkor a mi hazánk jól pozícionálja

magát, mert mindkét oldalt keményen üti.

>> Ja. Szerintem szerintem egyik sem. Amúgy

>> az van egy megoldás, hogy mind a kettő

ugye, hogyha azt az ember elemzi

szerintem akkor arra fog jutni, hogy

sokkal nagyobb a valószínűsége az

örömódának. Tehát hogyha az lett volna,

hogy roma gyerekek nincsenek, de örömóda

van, akkor kivonultak volna és fordítva

még nem vonultak ki volna ki. Tehát

szerintem ez ez így teljes. És és nekem

se kutyám, se macskám a mi hazánk, tehát

most kerültek igazán a radalomra. Azt

tudom, hogy ők hogy ők hogy ők olyan

olyan magyarok, akik nagyemmel írják a

magyarokat. magyarul a leg leg a leg Na

mindegy. És ö és de és nem és nem a mi

házánkat akarom elemezni, hanem azt a

jelenséget, amit a Facebookon láttok egy

kicsit a médiában még a HVG-ben is, mert

a HVG-ben is a cím az volt, hogy a roma

gyerekekről kivonult a a a miánk. És

akkor csak valahol el a cikk

kétharmadánál volt az, hogy hát

szerintük az örömódáról vonultak ki. És

hogy szerintem ez egy óriási probléma.

És ugye ezt ezt nyergelte meg a Fidesz

is, hogy az emberek hergelődni

szeretnének, arra szeretnének klikkelni,

ahol valahogy ugye most a Mi hazánk itt

akkor most a a politikai szekérttábor

másik oldala, ahol a politikai

szekérttábor másik oldalát valamiért

gyűlölni lehet, erre klikkel mindenki

lelkesen, nem arra, hogy megtudjam, hogy

mi az igazság, hanem ami kiszolgálja

azt, amit én érezni szeretnék. És az a

baj, hogy a média ugye, mert

klikkelésből ér, ezért ezt kény

kénytelen, nem tudom, hogy kénytelen, de

de kiszolgálja. És szerintem itt lehetne

egy óriási itt előre lépni. Tehát hogyha

nem nem ez a gyűlölködős valami menne

tovább, mint ahogy ment 16 éven

keresztül extr módon, persze ez megy

Amerikában is. Tehát a demokrata

republikánus harc az ugyanez. De mondj

erre valamit Tamás.

Hát egyrészt részben igazad van, hogy

van az üzleti modellnek valami valami

keresnivalója ebben. És pont ezért most

lesz hány van? 2026 most lesz hét éve,

hogy elindítottuk a digitális

előfizetéseket. És ez nem csak arról

szólt, hogy akkor kérjünk tartalomért

pénzt, hanem ennek van egy ilyen

szakmára elég pozitívan ható része is.

Pont az, hogy nem csak a hirdetési

bevételtől függ egy egy kiadó vagy egy

médiavállalat, hanem attól is, hogy hány

ember fizet a tartalomért. Ez

értelemszerűen mindig sokkal kevesebb

lesz, mint ahányan összesen olvassák.

Mondjuk a HVG-tett

és, fél millió ember olvassa egy

hónapban. Hát örülnék, ha kétséss fél

millió előfizetőnk lenne, de hogyha a

fele annak is. Viszont egy ilyen üzleti

modellben, amikor az kvázi fizet

aki aki olvassa is, el tudunk érni egy

elég más dolgot, hogy mások az

ösztönzők. És itt ezért ha mégis csak

visszakanyarodunk a médiában a gazdasági

témákra. Tehát ha az lesz az ösztönzője

egy újságírónak, hogy olyat írjon, amire

előfizetnek, az nem ugyanaz, mint amire

kattintanak. Ö azért persze kell az

előfizetőnek is kattintani, az előfizető

is ember, de nem biztos, hogy

ugyanakkora erőforrások mennek különböző

típusú

munkákba,

amit ami csak akkor működne, hogyha ha

előfizetői tartalom nincsen. Tehát

mindig azt a példát szoktam mondani,

hogy Vajna Timi cicája private jeten

utazott az orvoshoz. az így a top olvasó

cikkei között van, és nem biztos, hogy

arra vagyunk a legbüszkébbek, de hogyha

üzletileg nézném, akkor az borzasztó

nagy mennyiségű hirdetés szolgált ki.

Tehát hogyha csak az Excel táblában

nézed, akkor az a cikk az értékesebb,

mint akár nem tudom az előző

köztársasági elnök megbuktatása. Most

mondok valami extrémet, ami nyilván a

való életben nem nem ez az érték, amit

generáltunk. Az előfizetéses modellen

meg lehet ebbe az irányba tolni. Szóval

mindenki fizessen elő, hogyha kevesebb

clickbaitet akar. Az egyértelmű.

Amúgy a mi hazánkos dolog reagálva még

szerintem ebben benne van az is, hogy

ezek kezdik megérteni, hogy hogy médiah

hackeket kell csinálni. És az egyetlen

dolog, amin ezen a napon, ami ők fel

tudták hívni magukra a figyelmet, az egy

kivonulás. Tehát lehetett volna

bármilyen gyerekkórus, vagy az örömmódán

kívül bármi más, amit lejátszanak, a

biztos, hogy nem kerültek volna be a

hírekbe, hogyha nem állnak fel és

csinálnak valamit. Ja, tehát mindenképp

kivonultak volna, hogyha

>> szerintem muszáj volt kivonulniuk,

különben észre se veszik, hogy ott

vannak,

>> mert a mi mi hazánk is mint egy

clickbait működik, ugye? Tehát le le

lefordíthatjuk ezt.

>> Hát mi igen. Média hack.

>> Igen.

Hát azért Tomi most így átfordította

gyorsan marketingre ezt a dolgot, hogy

jó, hát hogyha meg akarjátok oldani ezt

a problémát, akkor fizessetek elő.

>> De hogy mondj mondj már valamilyennél

túlmutatóbat. Tehát itt van heti

világgazdaság, legacyzi lap, 1000 éves,

itt ül az édesapád is a sorok között.

Most te is, tehát hogy ebben az új

világban mi a mi lesz a ti szerepetek,

vagy mi az a nagyobb, amit látsz? És

akkor tudod, hogy a szerkesztőség

független meg satöbbi. Szerintem

mesélhetsz a hallgatók erre kíváncsiak,

csak hogy mégis hát azért biztos, hogy

ti is beszéltek róla, hogy most ebben az

új rendszerben mi a ti szerepetek?

>> Nem csak, hogy beszélünk róla, hanem két

nappal ezelőtt indítottunk el egy ilyen

belső beszélgetés sorozatot, ami erre

keresi a választ. Vannak azért

elképzeléseink, tehát nem arról van szó,

hogy a HVG egy közel 50 éves múlttal így

el van veszve, és hogy akkor nem

találjuk a a kilincset az ajtón. De

amire picit utaltam az elején, és hogy

mindenkinek kell valamilyen módon

alkalmazkodnia ehhez az új helyzethez.

És szerintem a mi esetünkben, igazából

az egész médiában én azt mondtam eddig,

hogy van két képesség, amiből az egyik

nagyon felül volt értékelve az elmúlt

években, és ez a bátorság, az

újságíróknak a bátorsága, hogy egyrészt

bírták azokat a támadásokat, amiket

kaptak, másrészt meg tehát szó szerint

mondjuk a saját kollégáink esetében akár

néha a fizikai épségüket kockáztatták

bizonyos történetekért, vagy bizonyos,

úgy szoktam megfogalmazni is, hogy

bizonyos módon bemutathassák a

rendszert. Tehát amikor üldöztek egy

politikust mikrofonnal a kezükbe és

éppen beugrott a a minienivennyébe, nem

érettségizett mit csináltál Tiborcé

diplomát szerzett vizsgázott. Tehát,

hogy ezek a típusú munkák, ezek óriási

bátorságot igényeltek és és nagyon

nagyon nagy kitartás szerintem a és

remélni tudom, hogy most sokkal inkább

fog a szakmailiság irányába tolódni ez a

munka, mert hogyha nem lesz ekkora igény

arra, hogy hogy fülön csípjunk

tolvajokat és

és olyan embereket üldözzünk, akik nem

akarják megmutatni a valóságot, akkor a

mi dolgunk az lesz, hogy sokkal

mélyebben menjünk bele témákba. És ez a

fajta clickbaitség, amit most éppen

számon kértek, ez nyilván üzletileg egy

megmagyarázható dolog, de amúgy a

közönségnek is erre van igénye. Tehát

ugyanúgy, mint ahogy a Facebook vagy a

TikTok vagy bárminek az algoritmusa, azt

nem magától találja ki, hogy mit kell

eléd rakni, hanem valójában táplál

valamilyen benned lévő vágyat, ösztönt.

A mi szempontunkból pedig azt gondolom,

hogy ez a szakmaiság ez

ez nem egy új dolog, tehát nem az van,

hogy valamihez a valami új helyzethez

úgymond alkalmazkodnunk kell, egy picit

visszaállás a a korábbi

elképzeléseihez, működéséhez a HVG-nek.

Tehát a mi dolgunk az az, hogy mélységet

adjunk a felületesség fölött. De akkor

ez egy ilyen Final Times Economist

irányú eltolódás. Tehát

>> Balázs volt már ilyen. Hát tehát azért a

16 17 éve a HVG az olyan volt.

>> Hát azért nem volt olyan, mint a Final

Shems vagy az Economist. Ott egy kicsit

hosszabbak, mélyebbek. Jobb volt

>> nem akarom bántani AVG-n, de ott lá

nagyobb a büdzséje azért ezeknek a

cégeknek, azt éreztem.

>> Ez kétségtelen.

Ö na. Ö igen. Tehát egyébként ez a ez a

előfizetéses modell, ez nem csak reklám,

tehát ezt én is amikor bejöttek akkor és

meg

>> téged is meglepett az elején.

>> Nem, nem, nem, nem, nem. Én is

megörültem ennek, hogy így most

lemegyünk a clickbaitől, hiszen az

előfizetés az az arról szól, hogy

lemenjünk a clickbaitől. Na ez egy, ezt

én mindig megszoktam ünnepelni.

>> Vagyis, hogy rá kell, hogy klikkeljenek.

Tehát ezért mondom, hogy az előfizetés

ösztönzése is kell valamilyen

figyelemfelkeltésben, viszont ott úgy

már nem lehet bullshitelni utána. Tehát

nem az van, hogy bejött a a klikkelő és

volt valami hangzatos cím, aztán egy

teljesen üres pár mondat utána, de

megvan a hirdetészt. Kipipáltuk, hogy

van adview. Az előfizetésnél ez nem úgy

működik. Ott már valamit találni kell

azon a linken ahhoz, hogy az ember azt

gondolja, hogy volt értelme oda

kattintani.

>> Még egy gondolatot befűzthetek ide?

Szóval én még abban gondolkodom, hogy

Magyarországon ugye nagyon rákaptunk

ezekre a véleménycikkekre. Sokszor ugye

ismerjük az újságírót is, mármint hogy

nem személyesen, de hogy ja ő szokta

írni, hogyha külföldön, tehát hogyha

economistot vagy Financial Timest

olvasok, ott nem érdekel, hogy ki írja.

Nem tudom, igazából csak az számít, hogy

mit ír, és igazából a politikai

véleménye sem számít. Az, hogy

Magyarországon erről, hogy jövünk le,

hogy a véleményikket ennyire imádjuk,

mert egy ilyen rendszerben nem lehetett

valahol nem véleménycikként megírni.

Tudom, meglehetett. Ez az én személyes

szubjektív véleményem, de hogy ezt nem

látom, mert mert nem tudom, én ezekre

függtem rá, és valószínűleg még sokan

vagyunk így ezzel, tehát nehéz lesz

nehéz lesz ez a változás, ha egyáltalán

lesz.

>> De hát ez azért is van, mert nem állt

rendelkezésre adat és információ. Tehát

azok a kollégáink, akik nem véleményből,

hanem hanem tényszerűen akartak volna

dolgozni, hát nem beszél velük senki,

nem kapnak adatot, még a a közigényű

adatigénylésrezem sem érkezik meg a

válasz, miután kimondta a bíróság, hogy

márpedig oda kell azt adni. Tehát

természetes, hogy a véleménycikkek

mentek fel, mert hiány volt abból a az

alapozó téglából, ami ahhoz kellett

volna, hogy a véleménycikk mellett ott

legyen más is. És amúgy a másik része

viszont azért, hogy a véleménycik nem

csak Magyarországon

lőttek így ki, hanem az egész világban.

Pontosan azért, mert fel kell vennünk a

versenyt más médiumokkal, tehát azzal az

influencerrel, azzal a youtuberrel,

tiktokerrel, mindenkivel, aki amúgy

véleményből dolgozik, hiszen nem lehet

rajta számonkérni az újságírói etikát.

az újságírói sztenderdeket,

és azt nézik az emberek pontosan azért,

mert tud polarizálni, indulatokat

kelteni,

muszáj ezzel versenyezni. A véleménycikk

egy ilyen formátum.

>> Az embereknek kell lejönniük az

indulataikról. Na most itt egy higattabb

téma. Tessék Tamás, te szerettél volna a

narratív gazdaságtanról beszélgetni

nálad, vagy fölolvasom, amit te mondtál.

Miről szeretnék itt?

>> Mert nem emlékszem, hogy mit mondtam.

Olvasd föl Zsolt,

>> mik a sztorik, amik keretezik

Magyarországot, és mik keretezik most a

világot? Mi az, amit el kell adni most

az embereknek a gazdasági fejlődéshez?

Ti is sokszor beszéltek róla, hogy Elon

Musk a legnagyobb szélzest, mert mindig

azt mondja, amit épp a befektetők a jövő

technológiájának gondolnak. Hogyan lehet

narratívával irányítani, megváltoztatni

a valóságot?

Ez a ez a téma. Kik ez? Én én ezt

elkezdem szívesen, hogy az a baj, hogy

Magyarországon például az olyan sajtóst

a HVG meg a Telex meg satöbbi, amiről mi

is beszélünk, és már mondtad, hogy hogy

unott Zsolt, azok ugye meghívják ezeket

a makrogazdasági szakerdőket, mint mi is

hac Istvánt, nem tudom, három héttel

ezelőtt. És akkor ugye mindig az a hiány

alakul ki, hogy megbeszéljük a nem tudom

aktuális stabilitási meg GDP növekedési

számokat, az oké, kicsit száraz, kicsit

unalmas. Aztán eljutunk oda, hogy nem

tudom, beszélünk egy kicsit így nagy

általánosságban a magyar KKV szektorról

satöbbi, és aztán így elfogyunk,

hiányzik a át átlag megfogható

mese, ami úgy átlag, hogy eladható a

utca emberének, és hogy nincs nincs az

egésznek egyfajta ilyen jól megfogható

története, amibe bele lehet kapaszkodni,

hogy na akkor én holnap felkelek, és ezt

kell csinálni, vagy na akkor felkelek,

és az újságban azt kell olvasnom, hogy a

maga magyar egészségügyi szektor az nem

tudom most már annyira jó lett itt. Itt

a magánegészségügy, hogy idejár a nem

tudom félurópa és akkor ezt az iparágat

kell nézni. Tehát ugye nem mondunk

iparágat sem, csak példáló példákat

hozzunk maximum. Tehát a a mese vagy a

történet vagy ennek a megfoghatósága az

a baj, hogy ez ez egyszerűen kívül marad

a a közgazdászok világán. És hogy

gondolom ezért hozta be a Tomi is ezt

ide, hogy ugyan próbáltam most tegnap

este megnézni, nem olvastam el a

könyvet, mert azt nem lehetett ilyen

gyorsan, meg nem volt meg a könyv, de

hogy ott ugye negatív példák is vannak.

Most nyilván te a pozitív példákat

akarod hozni, hogy milyen történeteket

tudnánk rállni ahhoz, hogy nem tudom,

mint Észtországban, hogy ott a

digitalizáció nagyon erős volt, akkor

Magyarországon is lenne nem kell egy,

lehet három, négy-öt ilyen történet

kötődtet ipadrágakhoz vagy más témákhoz,

és akkor abba bele tudnánk

szerelmesedni, és azt gondolnánk, hogy

azt így nézzük, azzal így együtt

vagyunk, az abba dolgozókat jól tudjuk

motiválni, és akkor nem csak annyit

mondanánk, hogy na majd a piac megoldja,

amit egyébként mindig mondunk, és ami

ettől igaz, de ettől még Lehetnének

ilyen meséktörténetek.

>> Nekem ezzel az a bajom, Balázs a szíónk

a cégnél. Én meg én meg én meg a

>> Te meg nem

>> a sz a szorgos. Mi vagyok? Szorgos

hangja. Az nem vagy. Az is én vagyok.

>> Fogaskerék. Szorgos fogaskerék vagyok.

És és nekem és ott is mennek ilyen nagy

tervek, hogy mit tudom én, mennyi lesz a

marketing költségvetésünk, mert akkor és

akkor és én meg én ezt pont fordítva

látom. Tehát ha mindenki teszi a saját

dolgát, mindenki fogaskereik. A

marketing például ugye a marketingnél ez

egy ez egy jól levoldott, tehát

megmondjuk, hogy nem tudom 100 Ft lesz a

marketing költségvetés és évvége felé

még csak 70-nél járunk, akkor mi lesz?

Akkor gyorsan 30-at el kell költeni, ez

hülyeség. És hogyha ha már 100-nál

járunk augusztusban, és még rengeteg jó

ötletünk van, akkor nem költünk többet.

Tehát, hogy szerintem ha mindenki a mi a

mikro szintre koncentrál, akkor abból

össze fog állni. Tehát az a baj, értem,

hogy az ember hogy működik, és megint az

érzelmekkel van a baj, mert hogy az

rángatja magán, de azt is lehet élvezni,

hogy az ember teszi a dolgát és jól

teszi a dolgát, és a sok kicsiből egyre

inkább előrejut. Ugye a futók szoktak

így így ki így kitűzni célt, hogy nem az

a célom, hogy izé lefussam a 42 km-t,

hanem az, hogy először lefussam az ötöt,

aztán a 10-et, aztán a és tehát ezekkel

a kis célokkal és egyszer csak oda fogsz

érni, hogy na hát de jó, már le tudod

futni a 42 km-t és igaz ez a marketing

büdzsére és igaz ez az országra is.

Tehát hogyha mindenki megoldja a saját

problémáját, teszi a saját dolgát, akkor

narratíváknék, mert most mondtad

Észtországot, tehát igazából nem az

történt, hogy És Észtország fölrakta a

zászlójára a nem tudom mit, az

internetet, hanem az történt, hogy a

>> szerintem nem rakta föl. Ja, de

fölrakta, de nem az történt, hogy az

emberek ezért aztán mind internetettel

kezdtek el foglalkozni, hanem

megteremtettek egy új infrastruktúrát

hozzá, és és kész. Gyakorlatilag

gondoltok kezdve az emberek tették a

dolgukat, és abból lett a

>> szerintem meg kész. Nem kész egyébként

meg figyelj, bocs, tehát hogy az, hogy

te azt gondolod, hogy a cégen belül is

piaci alapon működnek a dolgok, az

valami teljesen, tehát érted, a piac az

így a vállalatok világában működik, meg

így a gazdasági szereplők közöddel. Azt,

hogy a cégen belül mi van? Hát mondok

egy példát, tessék. Volt onboarding

meetingünk, te már ilyenekre nem jársz.

Oda az új kollégák jöttek, és akkor

elmeséltem nekik, hogy szerintem hogy

működik a holdnak a biznisze, hogy itt a

bevétel nagyon fontos, a kölcsek

viszonylag stabilak satöbbi egy szintig,

amit ott más el lehetett mondani. És

mindenkinek mondtam, hogy ebből

logikából az következik, hogyha mindenki

ho ötleteket, hogy hogy tudjuk növelni a

kezelt vagyont, akkor az sokkal

fontosabb, mint hogy egyébként rögtön

eszébe jut, hogy az mennyibe kerül az ő

ötlete. Tehát maradva a marketingnél a

költségekkel nem nem kell foglalkozni,

foglalkozzanak a bevétellel, mert hogy

ez egy olyan cég tud lenni, ahol

egyébként a költségek sokszor tök jól

kiszámíthatóak, fixek, nem szabad

végtelen költségnek lennie, de próbáltam

egy gondolkodásmódot lefesteni. És akkor

lehet, hogy ezek után a kollégák, érted

azt mondják, hogy na itt van egy

történet, egy mese, jól megfogható,

megértettem, és tudnak segíteni a cégünk

életében többet. És ugyanez a kérdés,

hogy a gazdaságban akkor a

digitalizáció, tehát

>> bocs, a cégeknél pedig mint

>> elképesztően így működik. Tehát az, hogy

te elmondod, hogy a cégben mindenki

teszi a dolgát, hát

>> valaki elmegy aludni, érted, ahelyett,

hogy tenni a dolgát jól tudől beszélek,

hogy utána jól tegye a dolgát. De

Balázs, nem itt most nem itt most te

most leírtad azt, hogy hogy te meg

megteremted azt az infrastruktúrát, hogy

mindenki hozza az ötletet és mindenki

hozza. És visszatérve a marketing

költségvetésre, tehát hogy ha marketing

mindig csinál egy olyan projektet,

aminek aminek megtérül és az eredménye,

tehát nagyobb a mit tudom,

ügyfélbevétel, mint a kiadás, akkor azt

mind meg kell csinálni szépen,

mikroszinten, és akkor abból egy tök jó

marketing stratégia lesz a végére. ezt

csináljuk. De a marketinggel meg kellett

beszélni, hogy mi a hold, hogy az a

lényeg, hogy a kezelt állomány, az a

lényeg, hogy így úgy. Tehát érted, azért

van egy mese.

Hát én azzal a részével kezdenék el már

az elején vitatkozni, hogy ezek az

érzelmek rossz dolgok. Ezt nagyon

sokszor el szoktad mondani a a

podcastban, és ezek ez az egyik olyan

dolog, amire a barznak szoktam írogatni

a kora reggeli üzeneteket, hogy

szerintem

>> nem rossz, hanem káros.

>> Na igen, az úgy ne mosdasd magadat, azt

hiszed, hogy rossz.

Ja, nem. Pontosabban azt van, hogy hogy

máshol van a helye. Na most az a

helyzet, hogy az ember az érzelmek

nélkül nem létezik. Az érzelmek nélkül

nem ember. Tehát azt mondanád, hogy az a

az a laptop, ami ott előtted van, azzal

akarsz egyenértékűvé válni, mert

érzelmek nélkül nincs különbség.

>> Ki nem akar egyenértékű válni? Az

laptop.

>> Hát akkor tegye fel a kezét, aki nem

akar egy ilyen laptoppal egyenértékűvé

válni, és akkor

>> rosszul tetted fel a kérdést. 100ból

100. Igen,

>> igen, igen.

>> Ki szeretne csak jó döntéseket hozni az

életében? Ott fontos. Nincs olyan, hogy

csak Nincs olyan, hogy csak jó döntés.

Pontosan azért, mert a a az embernek az

az agya az úgy működik, hogy vannak

benne mindenféle területek, hormonokat

termelnek, tehát te nem tudnád, hogy

valami jó vagy rossz, hogyha nincsenek

érzéseid. Tehát nincs olyan, hogy

abszolút jó. Nem létezik olyan, hogy

abszolút igazság. Nincs olyan, hogy

valami abszolút jó. Pontosan ezért

visszakanyarodva ezért kellenek ezek a

történetek, azért kellenek narratívák.

Tehát amire amiről most beszélünk,

mondjuk az amerikai állom az egy ilyen

típusú gazdasági narratíva, ugyanolyan,

mint az ész digitalizációs csoda.

Magyarországon ez a nemzeti szuverenitás

volt. És erre fogtuk azt, hogy hogy itt

egy gazdasági csoda van. Hát kilőttünk

és hogy mi hogyan teljesít Magyarország,

ez fantasztikus, mert végre egy nemzeti

szuverén kormány van, ami mindent

Magyarországér tesz. Csak persze közben

mindenki lehagyott minket a környéken

meg gyorsabban növekedett.

>> Látod, milyen káros az érzelem. Tehát

pont erről beszélek.

Nem lehet, hogy a mese volt rossz? Nem,

nem, nem az érzelem káros, mert anélkül

nem. Tehát én ezt továbbra is tartom

magam hozzá, hogy érzelmek nélkül nem

létezik az emberi valóság. Tehát anélkül

nincs élet. Érzelmek.

>> Bocs. Az előző mese, az előző mese egy

olyan mese volt, ami az embereknek azt

mondta, hogy mivel magyarok vagyunk,

ezért ez önmagában jó. Nem várt el

egyéni felelősséget és tetteket. Most

lehetne egy olyan mese, ami az egyen

egyéni felelősségre meg a tettekre épít.

Az milyen mese? Úgy gondoljuk, van egy

jobb mese, tehát mégis csak van olyan,

hogy nincs olyan, hogy hogy 100% jó meg

100%, de olyan van, hogy látjuk, hogy az

egyik mese jobb, mint a másik és a na

mindegy.

>> A kapitalizmus egy ilyen mese, amiről

azt gondoljuk, hogy amúgy jobb jobb,

mint a másik.

>> Biztos, hogy az mindenre jó mese.

>> Semmi se jó mindenre. Ebbe ebbe

megegyezhetünk.

Na, mehetünk tovább. Vagy

>> jó, azért itt még dolgozni kell a

mesénken. A következő podcastban

jelentkezünk a jön egy

>> győz győztes magyar mesével. kicsit

dolgozni kell rajta. Most akkor nyári

szünet után jelentkezünk ezek szerint.

>> Igen, igen. De az amúgy amire vissza

vissza nézünk, hogy ez az egyéni

szabadság, amit te ugye folyamatosan

piedez társz, hogy mindenki csinálja

azt, ami neki a legjobb, és akkor az

egészből majd összeáll valami de azért

kell valami közös gondolat, tehát nem

tudom, a vallás is ilyen volt

évezredeken keresztül, ami valamilyen

közösségbe szervezte az embereket. Tehát

muszáj valamiben hinnünk közösen. Most

amúgy szerintem az elmúlt egy hónapban

létezik egy ilyen közös hit. Öhet, hogy

ez még egy rövidtávú köt, de az, hogy

itt valami jobb lesz, valami elindul,

tehát, hogy változást éreznek az

emberek, csak ez a fajta ö eufória, ezt

valamilyen történetbe bele kell bele

kell tenni. És és ezt még én amúgy várom

a Magyar Pétertől meg a Tiszától, hogy

mi lesz az, amiben majd egy év múlva,

két év múlva, öt év múlva is hinnem

kell, hogy na ez az, ami minket

összeszervez, mert azon kívül, hogy itt

nagy magyar nemzeti szuverenitás van,

azért kelleni fog egy pár másik vezérlő

gondol.

>> Nagyon nagyon kevés dolgok kell az

országnak együttműködnie, szinte semmin.

Neked, mint HVG kell működnöd jól, és

attól az országnak jó lesz. De egyébként

az elmúlt egy hónap azért a

szakértelembe vett hitet próbálta

szerintem erősíteni, meg tehát a

minisztel kinevezése meg a mostani

meghallgatás is erről szólt a héten.

Tehát, hogy szerintem vannak már ilyen

témabuborékok, és ez ez egy elég erős.

Azt nem mondom, hogy ezt a Magyarország

100%-kal követte a miniszteri

meghallgatásokat, de akik itt ülnek,

akik a mi podcastunkat hallgatják,

valószínűleg ők azt mondják, hogy

technokrácia szakértelemben vetett hit.

Aztán majd eldől, hogy ez jó vagy rossz,

de most hit ebben van, és ez szerintem

önmagában nagyon erős.

>> Én és még egy dolog, hogy nem kell

mindenkinek követni amúgy a miniszterel

miniszterek beiktatási beszédeit, tehát

ahhoz, amit mondasz, hogy én HVG-ként

csináljam a dolgom, és akkor mindenkinek

jó lesz meg. És amúgy most a Balázs

kijutat arra, hogy de azért így talán

nézték ezt a miniszteri beiktatási

dolgokat is. Tehát van egy könyv, amit

kiadtunk, a Rutger Bregmannak a morális

ambíciók című könyve, amiben amúgy tök

jól megfogalmazza azt, hogy az

akármennyire is elit ellenes egy

társadalom, vagy mindenki azt gondolja,

hogy az elit az egy rossz dolog, a az

elitek irányítják a világot. gondolkodó

elitek is, gazdasági elitek is. Ez igaz

amúgy a náci Németországra is ott is egy

1%-os elit irányította az országot egy

olyan irányba, ami aztán katasztrófához

vezetett mindenkinek, de ez a pozitív

irányba is megtörténhet. Tehát amúgy

szakmailag működő emberek, szabadon

gondolkodó emberek, amikor egy

kiscsoport gondolja ugyanazt, akkor

képes a tömeget befolyásolni, mert az

átlagnak tök mindegy.

>> Ide is kellene valami új név, merthogy

az, hogy értelmiségi meg elit, az most

éppen le van járatva. Tehát vagy vissza

kéne foglalni, vagy ide is kell egy új

mese, egy új névvel.

>> Én nem tudom, mi legyen az. Na, itt van

egy tessék egy kis kapitalizmus.

Most voltam a tém az ott én vagyok bal

oldalt, azt lefényképeztem.

>> És a táncos videóidat nem hoztad? Csak

>> nem, azt nem hoztam. És és fölmerült

bennem a gondolat, hogy hát Görögország

GDP-je közvetlenül 10 15%-a a

turizmusból a turizmus, és közvetlenül

33%-a a GDP-nek a turizmus. És ha így

haza akarják küldeni a turistákat, akkor

bajban lesznek, gondoltam én.

>> Egyéni felelősség az, aki odaírta, csak

tette a dolgát. Ő nem él a turizmusból,

ő nem a nagy görögország része. Látod?

Nincs olyan, hogy mi görögök. Ő nem

abból él. Lehet, hogy teljesen másból

él, és nem is tudja, hogy abból él. És

így gondol, hogy abból él, mert ugye ott

>> ad meg neki is a szabadságát.

>> Lehet, hogy valamiből élt, amit a

turizmus turizmus hazavágott.

Hát azt hiszem a jobboldali felirat az

egy kicsit erre erre magyarázat,

merthogy ugye a a até lakás árakat vágta

egy kicsit hazá és ezt a feliratot

olvasgatva bementem egy kávézóba, kértem

egy kapucsinót, úgy éreztem, hogy én

vagyok ott a jófej kapucsinú ivó,

úgyhogy megkérdezhetem a jó fej

felszolgáló lányt, hogy mi a baj a

turistákkal, vagy nem mi a véleménye a

turistákról? Ez ez volt a ez volt az

egyszerű kérdésem. És ő szemmel

láthatóan zavarban válaszolt, hogy erre

a kérdésre nem válaszolok. Hát hogyhogy?

Rosszkor, rossz helyen kérdezett? Baj

van velük? Nem a rendszerrel van a baj.

A kormánnyal nem a rendszerrel. Úgyhogy

ott ott nagyott forr valami a

kapitalizmus ellen. Valami ott forr.

>> Hát azért van hagyománya a baloldalnak.

>> Meg lehet, hogy még nem adtál iattot.

>> Ög

igen. Mután nem bírtam. Tehát azt hittem

jó, jóban vagyunk, de aztán ezek után a

beszédúkán már nem gondoltam, hogy jóban

vagyunk. Én is egy személyes történet,

hogy Tenerifén voltunk egy hónapja, én

is találkoztam ilyen fák turiszt meg nem

tudom feliratokkal, és akkor de egy

olyan helyen voltunk, ahol ahol már az

egész város vagy falu vagy nem tudom én

mi volt az a déli tengerparton volt,

hogy így szinte már csak újépítésű

hotelek meg kávézók meg nem tudom a

boltok is arra épültek, hogy tehát hogy

minden az elmúlt ö-10 évben lett ott

felépítve és akkor futottam a faluba,

városban, és mentem kijjebb, és akkor

még ott és ott is, ott is és a

legeslevégén volt egy ilyen 10 ház, ami

mondjuk ilyen 50 éves volt, és ott

laktak a helyiek. És akkor így ezen

gondolkoztam, hogy milyen érzés lehet,

hogy volt 50 éve vagy 30 éve egy falud,

városod, kis falud vagy kisvárosod, és

akkor így szépen lassan ugye, hogy

mindenki rájött, hogy ez egy

elképesztően szuper lokáció, mert

déltelenedi féntal leginkább süt a nap

és lehet napozni. Így mindent

felvásároltak, és így te maradsz az

utolsó. Érted, hogy így, hogy már csak

turista van, és te maradsz a meg a

szomszédod, és ott van 10 család, és ott

>> jó érzés, vagy rossz érzés? Ugye kicsit

az Erzsébet város buli negyed volt

ilyen, hogy

>> szerintem nekik és ja és oda volt

kiírva, hogy faktorisztás.

>> Na de jó, de tehát hogyha részvett,

tehát nagyon meggazdagodhattak belőle.

Ugye hát az Erzsébet város buli negyedre

jó példa, mert ott

>> hát elképesztően jó áron tudná eladni a

lakását. Ezzel

>> tudta volna most már egy kicsit

visszajött. Tehát, hogy tehát, hogy most

már

>> azt nem, hát most én a tenerifére

mondom, hogyha érted, ha minden új

építésű hotel melletted és csak te vagy

az utolsó 50 éves, akkor gyanítom, hogy

jó áron el tudja adni, de hát lehet,

hogy őt nem a pénz érdekli, hanem ide

szeretett. És hát érted, ezért én

továbbra is meg tudom sajnálni a na

mindegy, az RB MB kapcsán a hatodik meg

a hetedik kerületieket, de ez a te

szereped, hogy te meg nem tudod?

>> Na most nem kell őket sajnálni, mert

tessék, így állunk. Most ugye ez a

>> nem az Airbnb-söeket sajnálja, hanem a

nem Airbnb-seket. Várjál,

>> hát mindenki legyen Erben.

>> Bocsánat, ha fordítva mondtam, ez meg

csak egy nap, érted? Ez a BL döntő.

>> Ez két nap. Apa fej. És és igen, ez a BL

döntő. Ez a 444-ből vett vett kép. És

hogy oké

>> azért ott kilóg az a két 2,3 milliós

szállás. Nem, az ott bepróbálta

rendesen. Vagy bocs, van 3,3 milliós is.

>> Lehet benne van egy jegy. Ezt nem

tudjuk.

>> Mi van benne? Ja, jegy jegy

>> ugye a cikkben a hát ugye most lesz az

most lesz Beldöntő a hónap végén, és a

arra az éjszakára így fölmentek a a

árak. A teljes képhez tartózhat még azt

a néni négy cikkből idézem, hogy a

ötcsillagos szárodai szobát a BL

hétvégére már nem találni Budapesten.

Bizony, bizonyára ez is felfelé húzza az

egyéb árakat, illetve arról is érdemes

megemlékezni, hogy a melléket á Zsolt,

akkor te kiadod a lakásodat, vagy hogy

lesz?

>> Én ne nem nekem én egész közel vagyok.

>> Azért mondtam. Hú hú micsoda lehet.

>> De várjál várjál mindjárt be mit itt

oknyomozás folyik majd mindjárt mindjárt

egy kicsit hátrébb dőlhet mindenki.

>> Egyé kapitalista.

>> Szóval illetve arról is érdemes

megemlékezni, hogy a mellékelt ábrán

ábrákon nem a magyar gógyi sajátos

megnyilvánulását látjuk. Ez a világon

mindenütt így van, vagy majdnem így. És

én része tagja vagyok a RBNB

csoportoknak, tehát ilyen Facebook RBNB

csoportok. És tessék, itt van egy

problémájuk. Sziasztok. Sajnos a

Bajnokok Ligájára alulárasztam a lakást.

Ha a foglalást lemondom az RBNB-nél

ilyen okkal, az nekem mivel fog járni?

Magyarul szegény RBNB-sek, akik már

kiadták korábban ezt az éjszakát, azok

most látják ezeket az árakat, és

kétségbe vannak esve, hogy most mit

csináljanak.

>> Hát ez arbitráz

hát olcsón lehet ugyanazt az értéket

megvenni,

>> hogy

>> én hát én én én kibéreltem, és utána

tovább adom. Ja, ez igaz, de lehet, hogy

te is azért bérelted ki, hogy megnézd a

döntőt.

>> Hát jó, de mi jobb, miért többet tudod,

az a döntő, vagy az, hogy keressetek

plusz K millió Ft-ot, hogyha valaki

kiadta 200000-ért vagy 300000-ért.

Szóval elképesztő dolog ez a

kapitalizmus, nem?

>> Igen. Egyébként it

>> nagyon nagy dilemmák elé állít.

>> A többiek azt üzenik neki, hogy nemhogy

hagynád és korrekt lennél. Tehát azért

van van ilyen RBNB-s is. És mondom

tovább, mint az RBNB problémákákat. egy

jó tanács RBNB-re. Vedd le azonnali

foglalást a BL döntőig. Sok a lemondás,

újrafoglalás és sok új profilos lesz

ultrág zárójelbe, akiket be nem engednék

a lakásomba 10000 EUR-ért is.

És és akkor itt már rátérünk arra, hogy

valójában megkérdezik a a többiek, hogy

valójában mennyi a mennyi a valóság. És

itt azt mondja, hogy 550 EUR per éj, ami

ugye 1000€ két ére. a magyarul itt a

400000 a a a a a valós, mert ezek ezek

állítólag nem fognak el elmenni, mert és

akkor itt van még egy komment, senki ne

döjön be a milli milliós lehetőségeket

hirdető hozzámemértő cikkeknek. Itt van,

tessék. Ezek az összegek nem reálisak.

Akkor sem, ha senki nem adja olcsóbban,

akkor el fognak utazni éjjel vagy közeli

egy közeli városba, vagy egy átmulatott,

átszomorkodott éjszakát követően az első

géppel haza.

amit tudok 30 lakás tapasztalatából ki

volt adva neki is 30-ból 29 lakás magas

áron szépen mondogatják le és árazzák át

működik a kapitalizmus tehát

>> nekem úgy tűnik hogy eddig csak te

dőltél be neki nem hát ez az egész cik

arról szól tehát hogy és nem és

>> de ez szabad

>> ez szabad ez ez clickba nincs lefoglalva

>> ez clickbait na hát igen, de ugye ők

ennyiért szeretnék kiadni és és átag nem

lehet tehát mindenki nyugodjon meg nem

lehet ennyiér kiadni

2500-es áron már nem viszik el a

felszabadult lakásokat. Tehát mondjuk az

se rossz, de mégsem ez az ár. Szóval ez

is egy kemény szaknya. Na és egyébként

ez a mi szakmánkukhoz is kapcsolódik,

mert ugye az, aki most újra akarná

foglaltatni a izéjét, mert nem nem kért

eleget, az annak azzal kapcsolatban

fölmerül a kérdés, amit én is mindig fö

föl szoktam tenni magunknak, ugye

tőzsdével foglalkozunk, hogy mi fáj

jobban az, hogyha lemaradok valami egy

részvényről, ami nagyon emelkedik, pedig

meg kellett volna vennem, vagy vagy a

konkrét veszteség, mert ugye az egyikből

csak kimaradtam, és nem lett profitom, a

másikbanon pedig konkrét veszteségem

van, és ők is valahogy, hogy ezt így

érezhetik, hogyha valaki RBNB-zik

aktívan, akkor ez a akkor az a bénázás,

hogyha ezt az ilyen lehetőséget azt nem

lovagolja jól meg, de hát és lehet, hogy

jobban fáj neki, mint amikor ki se tudja

adni valamelyik hétvégén a lakását, mert

igazon bukik. Ezt ezt a kérdést amúgy

már megválas megválaszolta a viselkedés

közgazdaság közgazdaságtan, hugye Daniel

Conneman Nobel díjas közgazdásznak van

egy híres Lossa Version görbéje, ami azt

mutatja, hogy sokkal jobban fáj mindig,

amikor valamit vesztesz, mint amennyire

boldog vagy valamitől, amit nyersz.

Tehát egy ilyen csökkenő határhaszna van

annak a boldogságnak, ami a a

pozitívumtól van. És amúgy növekvő, hát

nem tudom, ez határhaszon,

növekvő meredegsége van annak a

görbének, ami azt mutatja, hogy mennyire

fáj valami, hogyha rossz. Tehát ez

szerintem nem kérdés. Hát minden ember

megtapasztalja, hogyha elveszít 1000

Ft-ot az utcán, vagy ha talál 1000 Ft-ot

az utcán, akkor ha mindig az első sokkal

jobban fáj, mint amennyire őrülsz annak,

amit találsz.

>> Amúgy így most látom, hogy Tomi így a

HVG-vel lőtt fel, és így minden kérdésre

egy ilyen HVG könyvet így elő tud húzni,

hogy pont olvasta. Érted?

>> Tomi készült az adásunkra, bármire be

tudja idézni. Amúgy nem mondtam, hogy

Hávg kiadó, de köszi szépen.

>> Na figyeljetek, 15 percünk van, akkor

most kihagyunk egy témát, de a

következőt azt nem hagyjuk ki. Ő Lloyd

Black Blankfein, a gold Goldman

szakciója volt 2006-tól 2018-ig,

és a legrosszabb ember a

kapitalizmusban.

Ugye ő arról beszél, hogy hogy nem

akarod az országot DKI, tehát ilyen

biztonságos kötvényhozás irányítani. azt

akarod, hogy legyen kockázatvállás az

országban, legyen animal állati

szellemek elszabaduljanak. Ugye az

Egyesült Államok erről szól. Azért

tartanak ott, ahol tartanak bizonyos

szempontból, és nem tartanak ott, ahol

nem tartanak. Szóval, hogy hogy ez

megint ez a ugye ez a kérdés, hogy hogy

azt szeretnénk, hogy az emberek nagyon

kockázatot vállaljanak, vagy azt, hogy

kerüljék azt a kockázatot, és ő szerinte

azt akarja, hogy kockázatot vállaljunk.

Mondjatok erre valamit.

Én szerintem ez egy tök érdekes

paradoxon Amerikában. Azért Amerika

valószínűleg a legkockázat vállalóbb

nemzetek között van. Hogyha mondjuk

megnézed, hogy lakosság arányosan

mekkora kitettségük van a részvények

felé a befektetésekben, akkor ez egy

iszonyat kockázatvállaló nemzet. Tehát

megvan, megvalósult, amit a amit a

Blankf mondott. De neki ezt nem kellett

mondani, ez már régóta jön, hogy mitől

ilyen a kultúra, az már egy kérdés.

hogyha összehasonlítod az európai jóléti

államokkal, ahol sokkal magasabban van

ez a safety net a biztonsági háló, tehát

nem esel olyan mélyre, hogyha valamit

elrontasz, ha sokat kísérletezel, ehhez

képest az európai kultúra sokkal kevésbé

kockázatvállaló, pedig védi a seggünket

egy háló,

>> de ugye az a háló az vissza is fog,

tehát hogy hogy az, hogy az, hogy az

állam, tehát milyen háló ez mondjuk az

állam által izélt, de akkor az állam

mindent le is szabályoz, hogy ne

legyenek nagy balesetek, és ha mindent

leszabályoz, akkor kevésbé lesz. kedved

vállalkozni egyáltalán azt a kultúrát

szívod magadban, hogy jaj csak nehogy

fölfele nem látom ezt a ezt a cappet.

Hát van sok szabályozás, de az minden

cégre igaz, nem csak az európaira, hanem

azokra is, akik idejönnek,

>> de Amerikában sokkal kevesebb a

szabályozás. Tehát például ez ennek a

kultúrának a része, hogy hogy hadd

menjen, tudod a a tenger alatt járó, aki

izé jól van, hát nyolc emberrel első,

első legalább megpróbálta.

>> Én azért szeretek itt élni.

>> Én hadd legyek baloldali, vagy még

baloldalibb itt a kapitalisták között.

Akkor

tehát valahogy ez ilyen hamis dilemmának

tűnik nekem, amit felve. Tehát milyen

szerepből mondja ezt? Abból a szerepből,

hogy ugye ő maga is egy sikeres ember,

különböző sikeres emberekkel van

körülve, és azt mondja, hogy persze

jöttem a tudásommal, a tapasztalatommal

és hát kockáztatok, és akkor mi lesz?

Hát jó esetben most tőzsdire lefordítva

néha vannak 20-30%-os éves hozamok, meg

néha van egy 40-50%-os krak, amit hú,

hát igen, de majd akkor kemény férfi

leszek, túlélem, tanulok belőle,

tapasztalatszatot szerzek, megyek előre.

Igen, ez egy csomó emberrel így van. Ez

Amerika egyik oldala. A másik oldala meg

van az az ember, aki az egész életében

sokkal kevesebb lehetőséget kapott, és

éppen nem tudom, hajléktalan, és ott ül

a nem tudom a San Franciscóban a globál

technológiai cégek előtt, akik nem tudom

virtuálisan meg részvény árfolyamban

ilyen dollármilliárdokban gondolkodnak,

minimum meg most már 100, meg már 1000

milliárdokban egyesek. És akkor előttük

meg meg a városban, vagy a város szélén

meg ott lakik sátrakban a magam is

jártam San Franciscóban láttam, ott áll

a rengeteg elesett, vagy ott lakik a

rengeteg elesett ember, aki meg nem

biztos, hogy érti ezt a mindsetet, vagy

nem biztos, hogy lehetősége volt

egyáltalán kipróbálni tökös csávónak

lenni és 20-30%-ot nyerni, hanem hanem ő

egyszerűen kisodródott már korán ebből

az egész társadalomból. a társadalom nem

segített neki, hogy egyáltalán odáig

eljusson, hogy eldönthesse, hogy ő hogy

van, Treasury Billbe, magyarul

diszkontkincstár egybe szeretne ülni,

vagy éppen részvényeket akar, vagy

részvényekkel akarjon kockáztatni. Tehát

egy picit ilyenkor azt mondom, hogy

azért van egy részen Amerikának, aki

akiről ilyenkor ő nem beszélt, és és nem

biztos, hogy mindenkinek ott volt ez a

lehetőség.

>> Azért 18 éves koráig ő is járadott

iskolába, tehát azért ez nem igaz, hogy

nem kapott meg.

>> Ez nem. Ez nem biztos.

>> Jó, oké.

Na. Nem mondom, hogy tisztában vagyok az

amerikai szabályokal, de nem egy könyvet

olvastam, ahol sodródtak ki gyerekek a

18 éves koruk alatt előtt az iskolából,

és nem jártak Amerikában, ahogy mondtad,

sok minden nincs szabályozva. Most ez

lehet, hogy éppen van, de nem tudom

megmondani. Igen. Ez a szabályozás

kérdés, megint csak visszatérve, tehát

hogy ez a a két két szélsőségre

igaz kérdés, hogy hogyan szabályozod a a

túlteljesítőket, vagy hogyan hozol létre

olyan szabályokat, amik segítik a a

legalsó decilist, legalsó 1%-ot. Tehát

itt a a társadalmi igazságosságról

beszél a Balázs. És amúgy azért ez a

társadalmi igazságosság kérdés, ami

fortyong mindenhol a világban. Tehát

Amerikában is abszolút téma,

Magyarországon is a vagyonadóval ez egy

téma, de Európában mindenhol téma. hiába

van valamekkora, mondjuk akár

közgazdászok szerint nem is olyan vészes

vagyoni vagyoni eloszlás vagy társadalmi

egyenlőtlenség, a kirívó esetek és az,

hogy a kirívó eseteket 1zerszeres vagy

százzerszeres mértékben látjuk a

médiának amúgy részben miattunk is,

részben a a social média miatt, tehát

ezek az érzések, ezek olyan szinten

feltolódnak, hogy hogy az ilyen emberek,

mint a mint a Blankf meg egy Goldman Sex

CEO, tehát a Goldman Sex így a a

kabzsiságnak nak a szinonímája, nem

tudom, a társadalom egyik felében

Amerikában, ezek ezek igenis

megbotránkoztatóak.

És

hogyha mondjuk belegondolsz, hogy hogyan

hol van ez kevésbé, annak ellenére, hogy

mondjuk Svájcban valószínűleg az egy

főre jó jutó gazdagok száma magasabb,

mint az összes olyan országban, ahol

ahol ez a probléma most igazán a

felszínen van. Ö, valahó mégis csak egy

ilyen treasury jellegű ország ez a

Svájc, ahol kiszámíthatóság van

biztonság, kábé konvergál mindenki a

közepéhez, és akik felette vannak, azok

meg meg nem váltják ki ezt az

ellenérzést a társadalom alsóbb

szegmenseiben.

Vagy nem annyira, mert ilyen kábé

mindenkinek jó, tehát egy ilyen unalmas

jó treasurynek szerintem nem rossz

lenni. Egyszer megnéztem a Norvégiában

az alsó 1edet, hogyan azoknak mennyi

van, és ott is most nem emlékszem a

konkrét számra, de hogy tehát ilyen

súlyos, persze drágább meg mit tudom én,

de hogy tehát hogy súlyosan jó, hogy így

mennyire nincs leszakadva.

Természetesen, ha most megkérdeznék

ezeket a norékat, ők úgy élnék meg, hogy

éppen ki tudom fizetni a lakhatásom, meg

éppen tudok valamit kajálni, ami lehet,

hogy igaz, de már ez is százszor jobb,

mint ugye a legtöbb meg relatív. Tehát

az emberek egymáshoz képest nézik a

jólét, nem pedig abszolút mértékben.

Tehát abszolút mértékben szinte

mindenkinek

jó, mondjuk köztünk is, de még

Magyarországon is elképesztő nagy

mértékben a lakosságnak, ha azt az

abszolút értéket nézed, hogy van mit

enni, van hol lakni, és meleg van télen,

vagy relatív meleg van télen, nyáron meg

meg el lehet lenni. Tehát azért egy pár

száz évvel ezelőtt ez így az elitnek a

kiváltsága volt ezek mind. Tehát az

emberek egymáshoz képest nézik a azt,

hogy milyen jó, nem pedig abszolút érték

benne dobd ez ugye soká tapasztalt

hallgatóként ugye hát az érzelmek

rosszak, hogy egyés ilyenkor egyszerűen

az irigységet az irigységet emellett

példeztára, tehát hogy nekik rossz, mert

irigykednek más,

>> de az a ez az irigység az a

kapitalizmus, amiről a hírlevelet szól.

Tehát hogyha nem lenne ez az ösztön,

hogy egymáshoz képest akarunk jobban

teljesíteni, akkor nem létezne a

kapitalista rendszer.

Igen. Tehát lehet jól használni az

értséget

>> az hogy te használod és mindenki más az

rosszul. Lehet a az, hogy sajnáljuk őt,

mert neki ő rosszul érzi magát, azért

mer a szomszédnak jobban megy. Na azért

sokat kell dolgozni.

>> Szép volt, Tomi. Erről szól ez a

podcast.

>> Na Tamásban egyébként kibújt a Lipsi

Opia az előbb. Remélem mindenki

figyelte, hogy azért izé. Na

figyeljetek, itt a vége. Komoly komoly

kérdésem van. Sőt nem is nekem. Varga

Zoltán kérdezte a a hogy versenytárs

centrál média. Köszönöm.

>> Komoly kérdésem van. a Facebook falán

kérdezte, úgyhogy remélem nem lesz, nem

bírunk nem politizálni. Jól értem?

>> Ö kérlek segítsetek. Újjá kell építeni a

magyar médiapiacot. Azt gondolom, ilyen

szakmai vitákban a magyar nemzetet, a

pesti srácokat, vadhajtásokat nem lehet

bevonni. De mi legyen az indamédiával és

a TV2-vel? Igazi médiák vannak, igazi

tulajdonosaik. Értelmezésem szerint,

mivel magyar adófizetők finanszírozták,

valójában a magyar állam kellene a

tulajdonos legyen. Szabad-e szóba állni

médiák, ügynökségek vezetőivel,

tulajdonosaival, akik korrumpálódtak az

elmúlt időszakban? Köszönöm, segítsetek.

Na, segítsünk neki. Én elmondom röviden

az én izémet, hogy ez igazából nem

probléma. Ez most tűnik problémának, de

ez egy-két év alatt eltűnik. Tehát KZ

theorem, a Kó ez az egy közgazdász. Neki

volt az a teóriája, hogyha, és nagyon

vicces, mert pont ilyesmivel ő a

rádiójogokkal példálozott, hogyha

kioszthatja az állam a rádiójogokat a

haverjainak, a teljesen direttáns

haverjainak, hogyha egy működő piac van,

akkor az előbb-utóbb az összes

rádióállomás egy egy olyan ember kezében

fog kikötni, aki ért a rádióállomás

üzemeltetéséhez, hiszen neki sokkal

többet ér. És ugye persze az elején

rosszul járt, vagy jól jártak a haverok,

azt utáljuk, de aztán működni fog a

piac, és valahol itt itt itt itt én itt

ezt érzem,

>> mielőtt még Tomi válaszol, tehát hogy

figyelj, tehát én ezt tanultam még az

egyetemen, ugye igen, tranzakciós

költségek elmélete, ami olcsóbb a

vállalaton belül, azt ott kell csinálni,

ami meg nem, azt meg kívül, és akkor az

meg marad a piacon. És mi van akkor,

hogyha itt tartalékba valaki ül 50- 100

milliárd Fton, és úgy gondolja, hogy

politikai okokból szeretné finanszírozni

az adott médiát. Tehát akkor akkor

működik ez a Amerikában. Nem tudom,

1962-ben leírtál valahogy akkor nem

működik a piac. És

>> várjál, de Balázs, de nekem úgy tűnik,

hogy nem erre akarják használni. Tehát

nekem úgy tűnik, hogy szétspriccelt ez a

sok pénz. Hát nem nem.

>> Te tudod ezt?

>> Hát azt látom, hogy hirtelen a Revolver

médiája a Fidesznek szétesett. Na jó,

Tamás, mondjál erről valamit.

>> Hát nyilván nekem sokkal nehezebb erre

válaszolni, mert benne vagyok. Egyrészt

>> azért kaptad a kérdést. Igen, egyrészt

nem vagyok benne biztos, hogy hogy akár

Varga Zoltának, akár nekem tisztünk

eldönteni, hogy az egész szakma az

hogyan működik majd együtt, hanem hanem

valószínűleg ezt valamilyen piac fogja

meghatározni. Tehát itt vannak ezek,

akiket felsoroltál, Indéia TV2. Most az

igazság, hogy mindennek ellenére ezeket

az emberek nézik és olvassák. Tehát fenn

kell tartani ezt ezek vagy fenn kellett

tartani rengeteg közpénzzel vagy

támogatva rengeteg közpénzzel ezeket a a

cégeket de ezeket olvassák emberek nézik

emberek a TV2-nek ott volt ez a szenny

amit tényeknek hívnak és az egész

propaganda, amit vittek de a az amúgy

bulvárműsoraik azok teljes mértékben

versenyképesek a az RTL-el tehát ha

megnézed a nézettségi adatokat akkor

akkor igenis és ezt Lehet, hogy furán

hangzik pont tőlem, de hogy így vannak

piaci teljesítmények mindegyik oldalon.

Az, hogy szakmában hogyan működik

együtt, hát nem kérdés, hogy barátok

leszünk-e, mert nem nem nem fogunk

szerintem izé jókat kávézgatni és

beszélgetni arra, hogy itt közösen mit

hogyan kéne csinálnunk. De amúgy vannak

olyan szakmai kérdések, amit egyszerűen

az alapján kell eldönteni, hogy az a a

piac hogyan működik, minek van

közönsége, mit olvasnak, mit néznek.

Tehát ha nem tudom egy nagyon szakmai

dolgot mondok, hogy hogyan néz ki a a

programmatik hirdetési piac. Ez ez az,

amikor automatikusan vásárolnak

valamilyen felületen hirdetést, mint a

Google Adsben. Ilyen felületek be vannak

kötve az Innamédia, HVG, mindenféle

kiadónak a az oldalaira. A különbség az

az, hogy hogy ki hova, milyen prémium

zónákba enged be mondjuk ilyen típusú

hirdetéseket, amiket nem ő ad el, hanem

valamilyen automatizált rendszeren lehet

megvásárolni. Most ebben például ha nem

működünk együtt, akkor lehet, hogy

mindenkinek rosszabb. Tehát a a a NES

egyensúly az nagyon sok mikrokérdésben

ott lehet, hogy együtt kell működni,

mert mert különben egy valaki el tudja

rontani mindenkinek a játékát. Kell egy

jó sztori, Tomi.

>> Kell egy jó sztori. Amúgy szerintem az

lesz a jó sztori, hogy itt vannak ezek a

cégek. Ezek egy picit úgy szenvedjenek,

meg úgy úgy forrolódjanak álmukban, hogy

hogyan fognak működni. Aztán hogyha

tudnak tudnak túlélni, akkor

igyekezzenek. Hát ezt szajkóztuk idáig,

hogy piaci alapon kéne működnie. Most

az, amire az amire itt utaltuk egy

picit, meg amire szerintem az egész

közhangulat irányul, hogy meg kell-e

büntetni őket. Tehát, hogy utólag kell-e

elvonni olyan forrást, ami nem biztos,

hogy jogszerűen került oda. Tehát amit

te mondtál, hogy van-e a párnacidában

100 milliárd Ft, amiből ezt fenn lehet

tartani, az egy sokkal fontosabb kérdés,

de ezt nem biztos, tehát ez nem ezekben

a cégekben van, nem ott van a Benetjén

ezeknek rengeteg milliárd Ft tartalékba,

amit nem vettek ki, és ott van, hogy bár

ha rossz idő van, majd használom, hanem

ezek máshol vannak, amire te utaltál,

hogy nincs ott. Most, hogy ez vissza

tud-e odafni, na az már egy másik

kérdés.

>> És hogy akar-e?

>> És hogy akar-e visszafolyni. Igen, de

tehát hogyha én nem ott fognám meg, hogy

szakmailag együtt kell működni, mert

mert lehet, hogy valamiben igen,

valamiben meg nem. Az, hogyan lehet

ezeket finanszírozni, és hogy azokkal a

pénzekkel mit lehet csinálni, az már más

kérdés.

>> Most megnéztem itt a telefonoman, a

szegény Kóz megírta ezt a 1937-ben, hát

nem biztos, hogy arra gondolt, hogy itt

a magyar médiac piacon 2026-ban ez majd

egy alkalmazható tudás lett, de biztos

boldog lenne, ha élne.

>> Így van. Na figyeljetek most egy

>> Ja, még még csak annyi, hogy azért én is

olvastam ezt a Facebook posztot, és

azért azt gondolom, hogy minden szentnek

maga fele hajlik a keze. Tehát az, aki

ezt írta, neki azért nagyon nagy érdeke

fűződik ahhoz, hogy essen szét ez az

egész.

>> Na, akkor mondok egy sokkal kézzel

foghatóbb kérdést. Te is a szóba került

a tények, ugye? A tények, TV2 tények,

aminek az arca Gönci Gábor, ugye a a

propagandaarc. És Gönci Gábor, ő egyben

rock and roll énekes is. Én meg táncolok

rock and roll zenekarokra. És néha

föltűnik Könci Gábor, és ő énekli a

csókkirályt. És most az én dilemmám az,

hogy most itt mi a teendő? Nekem ki kell

vonulnom? Ki lehet-e vonulni egy

csókkirályról csak azért, mert egy

propaganda genyó csinálja? Na, erre

mondjatok

>> valamit? Ez annyira nehéz ez a kérdés.

Itt a 5 n 3 k lejár az idők. Én én nekem

napok hetek kellenének, hogy kigondoljam

a választ.

Nekem erre egyértelmű válaszom van, hogy

ki. És ez pont ez az egyéni felelősség,

amit te mondasz. Szerintem abszolút ki

lehet vonulni rá. És pontosan az volt az

egyik legnagyobb probléma az elmúlt 16

évben, hogy az emberek nem álltak ki

olyan dolgokért, amikben hittek, mert

nem konformálódtak középhez, vagy féltek

valamilyen véleményt formálni. Tehát ha

valamivel nem értesz egyet, azt ki lehet

fejezni szerintem ezerféleképpen most,

hogy felállsz és kimész, vagy ott

felállsz és megmondod, hogy ne én neked

már a csókirályt, mert amúgy én szaralak

vagy. Tehát

>> szerintem elég Zsolt, ha beszélgetsz

vele. Hát a csókirályt, a művészt itt a

művészhettől különítsük el, és külön

tedd meg ezt a beszélgetést. Zsolt, én

inkább azt javaslom, mégis kigondoltam.

>> Jó, akkor egy kis művészettel búcsúzunk.

Egy perc. Gávölgyi János tények címeket

fog fölsorolni nekünk. És akkor

köszönjük. Nem, a végén megköszönöm még

a

TV2 tények. Túlélték, mégis meghaltak.

Túlélték, mégis meghaltak. Egy fül

nyulat simogattak. Zombik és vámpírok

támadtak. Izmos macskaszépséget

fogdostak. Bezárták a buszba a

nagymamát. Ő csavargatta a buszsofőr

orrát. Megfőzte volna a német

juhászokat. ők sajtkrémmel álcázták

magukat, csókolgatták a legrondább

kutyát, míg Soros megölte volna az

anyját. Túlélték, mégis meghaltak, okos

varrógéppel hamisítottak,

borostásársasszonyok borot váltak, s

remegő babákat gyakoroltak. Kisvárosnyék

pörkölt adag az udvaron, lábakat

találtak a padláson. Húslevest esznek a

csimpánzok, székekkel támadnak a

migránsok. Borókabogyós marha a vonaton,

veszélyes pókpeték a banán.

Túlélték,

mégis meghaltak. Büdös virágot

szagolgattak,

birkákat loptak a kislábúak.

Békatalban hokizgattak,

de mégis meghaltak. Túlélték,

de mégis meghaltak.

Köszönjük szépen, Tamás.

>> Köszönjük szépen. Köszönöm én is

>> a viszonthallásra. Sziasztok.