Köszönöm szépen elnök úr beszédét és

most szeretném elkérni

magyar Péterő

urat.

Köszi. Köszönseszem.

Ezt jó pic pillan.

Tisztelt elnök úr, tisztelt közgyűlés,

tisztelt hölgyeim és uraim! Először is

köszönöm szépen a meghívást.

Kevés nagyobb megtiszteltetés létezik

egy magyar ember számára, mintogy a

magyar társadalom által legmegbecsültebb

közintézmény

a Magyar Tudományos Akadémia közgyűlésén

felszólalhasson.

nem megszokott, és a napjainkban

legtöbbször aggodalmat szül a tudományos

közösségben, ha politikust látnak a

köreikben.

Szeretnék megnyugtatni mindenkit, ez nem

az önök hibája.

Az elmúlt 16 év bőven adott okot erre.

Pedig nem is volt ez mindig így, amikor

a volt idő, amikor a politika sokra

vitte, segítette a tudomány ügyét.

Az 1825-ös

pozsonyi országgyűlésen Gróp Széchenényi

István, a reformkor egyik

legjelentősebb, legkiválóbb államférfia,

birtokainak egy éves jövedelmét

ajánlotta fel garanciaként

a Magyar Tudóstársaság megalakításához.

Példáját pedig több neves követte. Az ő

önzetlen hazafiságuk és a magyar

tudományos, valamint a magyar művészeti

kiválóság egymásra találása szolgál

biztos alapként immár több mint 200 éve

ennek a patináns intézménynek.

Széchenyi Gróf az akadémia jól ismert

címerének megszületésénél is

bábáskodott. Johann Nepomuk Ender

festményén az ifjúság görög istennője

Hébé magasba emelt kelyhéből itatja a

magyarságot szimbolizáló sast. Baján

pedig a magyar címeres pajzsot tartja,

melyen az akadémiai elmondata szerepel.

Borúra derű.

Egyszerű, rövid és tömör jelmondat.

A festmény hátterében szakadoznak a

sötét fellegek. Mindenki számára érthető

az üzenet.

Nemzetünket a legnehezebb, legembert

próbálóbb helyzetekből is a kiművelt

emberfők vezetik ki, és akik ezt

lehetővé teszik, azok minden

tiszteletünket megérdemlik.

Az akadémia megalakítása körüli éveket

sokan a reformkor kezdeteként tartják.

Nyilván ma 200 évvel később egy újabb

korszakhatárhoz értünk. Magyarország

történelmi lehetőséget kapott arra, hogy

végrehajtson egy valódi rendszerváltást,

és ebben a tudománynak és a tudósok

közösségének fontos szerepe lesz.

Erre a történelmi szerepvállalásra

joggal számíthatunk. A 21. és a 20.

század egyetemes történetét,

társadalmát, gazdaságát és tudományos

életét magyar tudósok sorral formálta

olyanná, ahogyan azt ma ismerjük.

Az elmúlt két évszázad bebizonyította,

hogy a tudományos közösség Magyarország

egyik legfontosabb tartóoszlopa, és

egyben a magyar jövő záloga.

Széchenényi, akit egyik legnagyobb

politikai vetélytársa, Kossuta Lajos is

a legnagyobb magyarnak nevezett, tudta,

hogy azért a nemzeti a jövé, amely a

tudásba és a tudományba fektet. A magyar

tudományos élet magvai, amelyek akkor

termékeny földbe hullottak, folyamatosan

sarjadnak és egyre nagyra nőnek,

virágoznak és bőséggel teremnek a

napjainkban is. Szentgyörgyi Alberttől,

Karikó Katalinig, Najma Jánostól Krausz

Ferencig hosszan sorolhatnánk azokat a

tudományos kiválóságokat,

akiknek az útja Magyarországról indult.

Közösen, közösen kell dolgoznunk azért,

hogy egy szabad, megfelelően megbecsült

tudományos szférában megérje legkiválóbb

intellektuális utánpótlásunknak itthon

kamatoztatni a tehetségét.

1990 májusában

36 évvel ezelőtt Anta József a

rendszerváltás utáni első

miniszterelnökként szólt a Magyar

Tudományos Akadémia 150. közgyűléséhez,

ami akkor szintén tisztúítás előtt állt.

Akkor két kiváló történész, Kosári

Domokos és Szabad György voltak a

jelöltek.

Az akadémiai elnök végül kosári Domokos

lett, Szabad Györgyöt pedig nem sokkal

később az első szabadon választott

országgyűlési elnökévé választották meg.

1990 májusában a frissen hivatalba

lépett miniszterelnök ezt kérte akkor az

akadémia közgyűlésétől és vezetésétől

idézem:

mindent kövessen el az akadémia, hogy a

tudomány, a tudományos élet és a kutatók

között az igazságot szolgálja. Ne

maradhassanak ki nagyósok a testületből,

és ne kerülhessenek be oda arra

érdemtelenek.

Anta József az Akadémia szellemisége

előtt tisztelegve megígérte, hogy

kormánya nem irányítói, hanem

koordinálói szerepet vállal az

akadémiával való együttműködésben.

Tisztelt hölgyeim és uraim, szomorú, de

szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy

a tudományos kutatói szfére az elmúlt

évek és évtizedek politikai kurzusainak

a kárvallottjává vált. Az Antali

hozzáállás az utóbbi 16 évben szinte

nyomtalanul eltűnt a magyar kormányzat

filozófiájából.

A kormány sokszor inkább ellenségként,

sem mint partnerként kezelte a

tudományos közösséget.

Hasonlóan más társadalmi alrendszerekhez

az akadémiai szférában is irritálta a

hatalmat az autonómia, a kritikai

gondolkodás,

a valóság tényszerű feltárása, az

adatvezérelt érvelés nem volt kívánatos

a kormányzati döntéshozatal számára. Az

akadémiai szféra maga alágyűrésétől

remélték, hogy eltéríthetik,

engedelmességre kényszeríthetik, vagy

akár el is lehetetleníthetik a nekik nem

tetsző kutatókat és szakterületeket,

a számukra kedveseket pedig

felemelhetik.

Az akadémiai képviselőkkel folytatott

egyeztetések sokszor álságosak voltak,

és nem is törekedtek egy mindenki

számára kedvező kompromisszumos megoldás

elfogadására.

erőből lenyomták akaratukat az akadémiai

világ torkán, melynek fontos bizonyítéka

volt az akadémiai kutatóhálózat

2019-es erőszakos átszervezése, aok

megkérdezése, érdemi bevonása nélkül és

az egyeztetés mellőzésével.

A társadalomtudósokat,

a bölcsészeket a kormányzat különösen

fenyegetőnek érezte.

Érthető. ők azok, akik a társadalom

valós helyzetét tényszerűen képesek

feltárni.

Valószínűleg

aják őket kutatói részéről, és az

erőteljes tiltakozás ellenére az ELTE

irányítás alá helyezték a négy

társadalomtudományi és

bölcsészettudományi intézetet, nem

mellékesen szinte kizárva őket a

többieknek egyébként megadott

béremelésekből.

A politikai nyomás időközben elérte a

felsőoktatást is. A KEKVA rendszerben

történő alapítványi kiszervezés

következményeként

magyar tanulók, hallgatók és kutatók

tzreit fosztották meg az Erasmus vagy

éppen a Horizon programokban való

részvétel lehetőségétől.

Bár egyértelműen sértette az uniós jogot

a kialakult helyzet, annak

helyreállítását, orvoslását mégis

elszabotálta a most lekössző magyar

kormányzat.

Miért? Azért tették, mert féltek attól,

ami most áprilisban be is következett,

hogy a polgárok megvonják tőlük a

bizalmat. Ők pedig az alapítványokon

keresztül igyekeztek volna maguknát

tartani a döntéshozatal

és az alapítványokba kiszervezett vagyon

kezelésének a jogát.

Ez két okból is főbenjáró bűnnek

minősül. Egyfelől a tudomány az

igazságon, a szabad kritikán és a

kiszámítható hátteren alapszik.

Ha ezek nincsenek meg, az a tudományban

dolgozókat bizonytalanságba taszítja.

Ezzel aláásva a morált és a

produktivitást, amiből a kutatók, a

kutatóktól a gazdaságig mindenkinek csak

hát hátránya származott. Ezt a helyzetet

idézte elő az előző kormány politikája.

Másfelől az Európai Unió nagyon komolyan

vette az akadémiai autonómia sérülését,

amely akkora normasértésnek számít, hogy

annak helyreállítása a befagyasztott

uniós fejlesztési források lehívásának

is az egyik kritériuma.

Ezt a helyzetet a távozóminiszterelnök

és a kabinettje egy pillanatig sem

szándékozott helyreállítani.

Nekünk első kormányzati teendőink lesz.

ennek a kérdésnek a rendezése.

Mindezeken túl a GDP arányos

kutatásfejlesztési ráfordítások

hazánkban messze, messze elmaradnak az

uniós átlagtól. Magyarország K+F

ráfordítása a GDP alig 1,3%-át

teszi ki, miközben az uniós átlagben 2%

felett áll. Az európai élmezőny,

Svédország, Ausztria, Németország pedig

a GDP 3%-ánál is többet költ kutatásra

és fejlesztésre.

Magyarországon évente hozzávetőlegesen

1000 milliárd Ftot költünk kutatásra és

fejlesztésre,

de ennek a 3/4edét nem az állam, hanem

cégek fizetik. A magyar állam minden

évben kétszer, háromszor annyi pénzt

költött el propagandára, mint

tudományra. A magyar állam kétszer,

háromszor annyi pénzt költött el az

utóbbi években propagandára, mint

tudományra.

Helyes volt ez vajon? Nyilvánvalóan nem.

Emellett a pályaelhagyáson gondolkodó

fiatal kutatók, tudományos szakemberek

aránya is aggasztó. A kutatói átlagbér a

bejelentett béremelések után is csak

bruttó 800000 Ft körül mozog, továbbra

is elmaradva a diplomás átlagbértől.

A Magyar Tudományos Akadémia saját

felmérése szerint a fiatal kutatókat

leginkább a személyes anyagi nehézségek,

az alacsony jövedelem, a kutatási

források hiánya és a kiszámítható

karrier hiánya tántorítja el a

pályánmaradástól.

A választadók 442%-a

kénytelen másodállást vállalni a

megélhetéshez.

És mindezt, hogy úgy, hogy a Hunren

Magyar kutatási hálózat vezetői havonta

közel 10 millió Ftot keresnek.

10-20szor annyit, amit a legtöbb fiatal

kutató.

Ez nem mehet így tovább. Tudjuk, hogy

komoly strukturális és szemléletbeli

változásra van szükség. A kormányzati

tudománypolitikában.

Az áprilisi választásokon jelentős

részben ezen változás szükségességének

társadalmi felismeréséből fakadóan,

adódóan a magyar emberek erős

rendszerváltó többséget szavaztak meg

nekünk a törvényhozásban,

amit az imént körülrt problémák

orvoslására is használni fogunk.

Mi kiemelt prioritásként kezeljük a

szektor kihívásait.

és nemzetgazdasági potenciáját.

Ezért is hozzuk létre a tudományos és

technológiai minisztériumot Tanács

Zoltán vezetésével.

E tárca feladata kizárólag a tudomány és

a digitalizáció fejlesztése, valamint az

innováció támogatása lesz. A tárca

vezetője a kormányzatban a legmagasabb

szinten képviseli majd a tudomány

szempontjait.

Tisztelt hölgyeim és uraim!

Az akadémia új vezetést választ. Ez a

döntés nem könnyű, de bármelyik jelölt

is nyeri meg a választást. A

Tiszakormány kész lesz vele konstruktív

együttműködésben a tudományért dolgozni.

A Tisza kormány és az Akadémia új

vezetése együtt ugyanis történelmi

lehetőséget kapra, hogy jó irányba

fordítsa a hazai tudományos életet, hogy

egy olyan pályára állítsa a magyar

tudományt, amely Magyarországot a

sereghajtók közül ismét az éllovasok

közé sorolhatja.

Új fejezetet kell tehát nyitni a kormány

és a magyar tudomány viszonyában,

melynek legfontosabb céljai hazai

kutatási ökoszisztéma megerősítése,

a stabil finanszírozás biztosítása,

az intézetek autonómiájának erősítése

és a kutatási szabadság védelme. A

tudománypolitikában a fontos döntéseket

a tudományos közösséggel együtt azokat

érdemben megvitatva kell kialakítanunk.

Szabadt tudomány nélkül nincs

szabadország.

A kutatóknak állandó átszervezések

helyett biztonságra és kiszámítható

jövőre van szükségük, hogy a

legfontosabb kérdéseikben dolgozhassanak

a természet, a társadalom, a bölcsészet

vagy éppen a műszaki tudományok sokszínű

világában.

Mi vállaljuk, hogy visszaállítjuk,

garantáljuk az akadémiai szabadságot,

halljuk a tudományos kutatók

értékképviseleti szerveinek hangját.

Halljuk az elszakított kutatóintézetek

hangját, és halljuk a Magyar Tudományos

Akadémia hangját is, miszerint az MTA

nyitott arra, hogy a korábban elcsatolt

kutatóhálózatot visszafogadja.

Az új kormány minden támogatást megfog

adni ahhoz, hogy ez a kérdés megnyugtató

rendezésre kerüljön. A Magyar Tudományos

Akadémia és a Kutatóintézetek

vezetésének bevonásával kialakítjuk azt

a kutatóhálózati működési

és irányítási modellt, amely hosszú

távon tartósan biztosítja a kutatók

számára az autonómiát és egyben a

leghatékonyabb működést. A modell

kialakításában

a társadalomtudományos intézeteket

természetesen

a gondolkodás szerves részeként és aktív

közreműködőként kezeljük. Megszüntetjük

azokat az igazságtalanságokat, amelyek

jelenleg joggal felháborítják a tudósok

jelentős részét. Biztosítjuk az akadémia

függetlenségét, az átláthatóságot,

a közpénzek hatékony felhasználását és a

politikai befolyásolástól való működést.

Az alapkutatásra szánt forrásokat

növeljük és biztosítjuk, hogy a

tudományos szakma saját maga dönthessen

a források legcélszerűbb

felhasználásáról.

A forrás források elosztásánál is

megszüntetjük a politikai beavatkozást.

A tudományos eredményeket beépítjük a

kormányzat működésébe.

Minden minden fontos szakmai döntés,

szakpolitikai döntés legyen szó

egészségügyről, oktatásról, energiáról,

közlekedésről vagy éppen

éghajlatvédelemről,

tudományos megalapozottságon nyugszik

majd. tényeken,

adatokon,

az érintett szakterületek legjobb

tudásán

folyamatos párbeszédre törekszünk majd a

tudós társadalommal. Nemcsak a

mostanihoz hasonló ünnepi évfordulókon,

hanem rendszeresen

intézményesített formában, a Magyar

Tudományos Akadémia új vezetésével

szoros együttműködésben.

Megteremtjük a stabil finanszírozási

feltételeit az intézeteknek, emellé

egyszerűbb, gyorsabb pályázati rendszert

állítunk fel. Az államháztartás

rendbetételét követően több éves

viszonylatban kiszámítható pályára

állítjuk a közkiadásokat,

és a teljes kutatásfejlesztési

ráfordítást a bruttó hazai összmék 2%-a

fölé emeljük középtávon. A hosszútávú

cél pedig az uniós átlag, majd 3%-os

átlag elérése.

A fiatal kutatók megtartását, az

elvándorlás megállítását,

valamint a külföldön élő dolgozó

kiválóságaink hazatérését ösztözőleg

kezdőkutatói ösztöndíjak, mobilitási és

visszatérési programok indulnak. A

fiataloknak kiszámítható bérpálya és

lakhatási támogatás fog járni.

A szükséges törvényi változtatások

meghozatalával lehetővé tesszük, hogy a

magyar egyetemek, kutatóintézetek és

kutatók előtt újra megnyíljon a

lehetőség az Erasmus és a Horizon

programokban való részvételre.

A következő 10-15 évben nem arról

leszünk ismertek Európában, hogy itt

vannak a legnagyobb összeszerelő üzemek.

Arról akarunk ismertté válni, hogy itt

vannak a legkiválóbb kutatók és a

leginnovatívabb vállalatok, hogy

Magyarországon születnek a tudományos

áttörések, hogy innen indulnak el azok a

startupok, amelyek egy évtized múlva a

kontinens élvonalában lesznek. hogy a

magyar egyetemekről kerülnek ki azok a

mérnökök, biológusok, közgazdászok és

bölcsészek, akik nemcsak elvégzik a

feladatukat, hanem meghatározzák a jövő

fejlődési irányait.

Tudom, ezek komoly, de elengedhetetlen

változások, hogy végre egy szabad,

autonóm perspektívával rendelkező

pályára állíthassuk a magyar akadémiai

szférát.

ennek a megvalósításához kérjük az önök

további szakmai együttműködését és

támogatását.

Én pedig garantálom, hogy a kormányzat

visszatér a tudományos világot tisztelő

és partnerként kezelő attitűdhöz, amit

Antal József, a Magyar Tudományos

Akadémia 1990. évi májusi közgyűlésén

megígért.

Engedjék meg, hogy a Magyar

Tudóstársaság

1832.

évi első pesti közgyűlésér résztvevő

nemzeti költönn kölcsei Ferenc soraival

zárjam gondolatomat.

Messze jövendővel, komolyan vess összve

jelenkort. Hass, alkos, gyarapíts, s a

haza fényre derül. Jöjjön újra, Borúra

Derű. Köszönöm a megtisztelő

figyelmüket.

[taps]

[taps]

เฮ

[taps]

[zene]

[zene]

[zene]