Erőt, egészséget! Sziasztok! Ö, mint

tudjátok, a Zsolt éppen

primadonnáskodik,

mert úgy ő nem tud egyszerre négy

podcastot csinálni egy hónapba, ezért

most így a holdtba nyugdíjasokat is

dolgoztatják. Hát nagyon nagyon nagyon

kemény hely, ezért ezt a mai podcastot

ezt én fogom csinálni. Én Szabó László

vagyok, a Zsolt szerint a Holdnak a

dupla nyugdíjas elnöke, és a vendégem az

pedig Virág Barnabás. Szerintem nagyon

sokan tudjátok, hogy ki ő. Ha véletlenül

valaki nem tudná, akkor elmondanám, hogy

ő gyakorlatilag a hazai monetáris

politika Ein szilárdja.

Az öregek talán tudják, hogy Árnes

Szilárd egy meteorológus volt, aki

mindig elmondta nekünk, hogy milyen az

idő. Na most a Barnabás az időnként

megjelent, és elmondta nekünk, hogy mi

lesz a kamat. És egyszer nem ő mondta

el, hogy mi lesz a kamat, és abból

nagyon nagy botrány lett. [nevetés]

Barnabás, szeretettel köszöntelek itt a

a holdba. Jól mutattalak be.

>> Én is köszöntök mindenkit és köszönöm a

meghívást. És köszönöm a nagyon kedves

Felkonfot is. Azért remélem, hogy a

nézőink azért nem úgy emlékeznek rá,

mint a mint a monetáris politika Ignens

Szilágnyán, mert nekem az a az érzésem,

hogy azért a meteorológusokkal

kapcsolatban vannak ilyen negatív

érzések is, amikor bosszankodunk, hogy

ezek azt mondták, hogy hétvégén sütni

fog a nap, és akkor mehetünk a Balaton.

Aztán ez egész hétvégén esett az eső.

Tehát

>> jó, hát ezért a monetis politikával is

néha előfordul. Igen. Egyébként meglepő

módon vannak ilyen tanulmányok is, amik

ugye a közgazdászoknak a teljesítményét,

ilyen előrező teljesítményt hasonlítják

össze a meteorógusok előrező

teljesítményével. És

annyiban lehetek kritikus a a szakmámmal

kapcsolatban, hogy vannak olyan

tanulmányok, amik azt hozták ki ilyen

évtizedes időtávon vizsgálva a

folyamatokat. egyébként a meteorológia

többet lépett előre a a az előrejelzések

készítéséből, mint a közgazdaságtan, de

nem szeretném ilyen pesszivista

fellanggal indítani az interjút, úgyhogy

remélem, hogy ebbe a közgazdásnak is

nagyon hamar föl fognak zárkózni ehhez a

folyamathoz.

>> Aki figyelte a jegybanki

sajtótájékoztatókat,

az tudja, hogy a Barnabás a

legesleurvább gazdasági vérzivatarok

között is ilyen kifogástalan, stílusban,

jól öltözve, hígattan mondta el a

dolgokat. Én nekem most az a nagy fatom,

hogy ebből a higatságból kellene

valahogyan kimozdítanom a Barnabásat,

hogy hogy lazuljon el. De hát ez nem

biztos, hogy sikerülni fog, de van rá

egy nagyon erős törekvés. Barnamás,

három témára gondoltam, hogy amit

végigbeszélhetnénk. Az egyik az az

elmúlt öt-h év, tehát amikor te alelnök

voltál, akkor tehát hogyan látod, hogy

utólag a a magyar gazdaságban

történteket? Tehát ezen az első. A

második az, hogy mint monetáris

szakértő, mit gondolsz így erről az

egész világ adósságválságáról, monetáris

politikájáról, függ a jegybanki

függetlenségéről, hogy ez szerinted

milyen irányba fog elmenni most nem a

következő egy évben, mondjuk a következő

10 évben. A harmadik az meg kimondottan

engem érdekel, hogy hogy te, aki mondjuk

nem tudom, elindultál Hernárd németiből,

és jegybanki alelnök lettél, és ugye

végi elemzőként dolgoztál, tehát ez ez

nagyon fontos, mert mi is elemzők

voltunk, meg portfóliózelők vagyunk, és

te is portfólióelő voltál, csak te a

magyar monetáris portfóliót kezelted.

hogy hogy hogy hogy mennyiben változtak

a gondolataid, meg meg mi rakódott rád

így az elmúlt 20 év alatt, és mi itt

ugye nagyon jó fejek vagyunk a holdban,

tehát itt mindenki a kivégzésének a

módját megválasztatja, tehát

választhatsz, hogy melyik témát vegyük

előre?

>> Akkor szerintem haladjunk ebbe a

sorrendbe. Tehát nekem megfelelő az,

hogy elkezdjük azzal, hogy mi történt az

elmúlt öt öt és fél évben.

>> Figyelj, kemény vagy, kemény vagy, mert

szerintem magad szempontjáb ez a

legnehezebb téma. Én én én én

visszanéztem az elmúlt hat évet, és én

nem olyan vagyok, mint a Zsidai Viktor,

aki így mindig tudja pontosan hónapra a

gazdaságtörténelemben, hogy mi történt.

Ezért nekem utána kellett olvasnom, és

így egy időutazás volt. Tényleg öt-h

évet mentem vissza az időbe, és így

egészen egy ilyen szürreális világban

találtam

magam. Ugye mi a Barnabásonnan ismerjük

egymást, hogy 2019-ben az Infórádiónak

az Aréna című műsorában elindult egy

ilyen párbeszéd a gazdaságról, ahol a

Barnabás képviselte a Magyar Nemzeti

Bankot, akkor még talán ügyvezető

igazgatóként,

én meg a Hold alapkezelőtt, és akkor

dumálgattunk így a a gazdaságról.

Annyit kell hozzátennem, hogy nekem az a

vélemény, hogy ez annyira jól sikerültek

ezek a beszélgetések, hogy utána Barmás

Gyorsan ki is nevezték MNB alelnöknek,

vagy más lehetett az?

>> Hát azt nem tudom, hogy volt-e a kettő

között összefüggés, de de lehet az a

pozitív volt.

>> Végighallgattam az összes tényleg

végighallgattam az összes beszélgetést.

Tök nagy élmény volt szerintem. Jól

öregedtek tehát mármint, hogy tök

kultúrált volt a vita best. Tehát ma

manapság szerintem ritkán lehet ilyen jó

jó jó beszélni promóval látjuk utólag

is, mert szerintem egy egyre több ilyen

lenne szükség, hogy legyen egy őszint

a fontos kérdések volt, de akkor

igazából egy a magyar gazdaságpolitika

egy egy szerintem egy nagyon sikeres

időszak után volt. Tehát ugye 0,9% volt

a jegybanki alapkamat, jelentősen

lecsökkent a a a az államadósság. A azon

belül egyébként a devizaarány az ment a

a nulla felé. jó volt a gazdasági

növekedés, a foglalkoztatás, tehát tehát

elképesztő sikersztori volt egyébként a

magyar gazdaságpeknek az elmúlt öt

évben, és akkor vitatkoztunk arról,

szerintem ez volt a vitának a tehát

abban egyetértettünk, hogy ez egy nagy

siker volt, és azon lamentálgattunk,

hogy ebbe mennyire segített a hátcél.

Tehát egy jó, ez nagyon jó, azt mondtuk,

hogy ez egy ilyen világcsúcs körüli

teljesítmény, de hogy egyébként mennyit

segített a hátszél, és ha egyébként nem

lesz hátszél, akkor akkor akkor mi

várható? És ugye pont akkor volt a

Matolcsinak a második mandátuma akkor

indult. Tehát ugye az első

beszélgetésünk az februárban volt

19-ben,

ugye márciusban kezdődött az új második

ciklus és akkor jött ki az MMB a 330

ponttal. És akkor én így fölírogattam

ezeket a dolgokat, hogy akkor akkor ez,

hogy utól utól fogjuk érni ugye nagyon

gyorsan Ausztriát, tehát majd majd

felsorolok egy néhány olyan dolgot, ami

akkor tehát hogy hogy mondjam, nem tehát

én nem nem gúnyolódni akarok ezen, hanem

inkább azt akarom visszaadni, hogy

milyen elképesztő optimizmus volt akkor

Magyarországon, hogy olyan dolgok

hangzottak el, és ezt szerintem nagyon

komolyan gondolta a gazdaságpolitika,

ami ami ami ami így utólag azért

tehát mondhatjuk, hogy talán nem jött

be. Csak csak így Matócsi úrnak az

összes akkori előadását összegyűjtöttem,

és volt talán az iparkamarában egy

előadás, és akkor azt a olyan olyan

célokat fogalmazott meg, és azt mondta,

hogy erre van esély. Nyilván, hogyha

egyébként a 330 pontot a kormány

megcsinálja, azt mondja teljes

versenyképességi fordulat,

világszínvonalú oktatás és egészségügy,

világszínvonalú közlekedési

infrastruktúra, teljes újraiparosítás,

pénzforradalom 2.0 a jegybank

innovációkra építve sikeres népesség

népesedési fordulat legalább 110000

újszülött évente Budapest és a többi

nagyváros egységes hálózattá fejlesztése

a kárpátmedencei gazdasági tér egységes

megavárossá fejlesztése a visegrádi

csoport északdéli összeköttetése a

fejlődés felgyorsítása egy 60-70 milliós

európai régió felé zöld és

feltarthatósági fordulat az élet minden

területén

>> csak hogy legyünk pontosak a szükséges

feltételek voltak ahhoz hogy a hogy egy

fenntartó felzárkózási pályán elhaladjon

a magyar gazdaság. Szerintem hogyha ezt

megkérnénk valakit, hogy sorolja

soroljon föl most is legalább 8-10

pontot, amire szükség van, valószínű

azért ezek közül jó pár benne lenne

szerintem.

>> Persze nem is akarok ennélagadni inkább

azt, hogy hogy nagyon sikeres, tehát

volt egy szerintem sikeres öt-h év,

kimásztunk a a 10-es évek elejének a

problémájából, voltak sikereink, és ott

és ott és ott itt nagyon sok mindenki

nagyon sok mindent elképzelhetőnek

tartott, és akkor persze voltak ilyen

kicsit ilyen

lefikázó izé, hogy ez nem fog

összejönni. És akkor tudom azt nagyon

keményen reagált egyébként a Matócsúr

meg sokal, hogy hát a kétkedőknek nem

szabad hinni, mert a víziókat meg kell

jányítani és akkor ezen kell dolgozni.

És akkor nyilván én azt gondolom most de

ezen is vitatkozhatunk, hogy hogy azért

ez így most messzek kerül, tehát nem

sikerült ezeket a célokat megvalósítani,

hogy szerinted ez

miért alakult így. És annyit

hozzáteszek, hogy a hogy a Matócs is

mind leírta, hogy ugye

gazdaságpolitikában sok mindent kell

megcsinálni. Ugye volt az MM-nek a 330

pontja, volt mögöttünk siker, volt egy

cselekvedés, cselekvési terv, hogy hogy

a francba jutottunk ide. Jó, tehát hogy

szerintem érdemes azért tisztázni azt,

hogy miről szólt ez a 2010-es évtized,

annak is kifejezetten a második fele.

Azt szerintem sokban segít abban, hogy

megértsük azt, hogy mi történt utána

2020-as évtizedbe.

Azért összefoglalóan azt gondolom, hogy

azért egy tipikusan olyan időszak volt,

amik hogyha visszanézünk azt, hogy akkor

ki milyen állításokat tett akár ilyen a

világgazdaság hosszabb távú jövőjét

tekintve és most összevesztjük azzal,

hogy mi történt azóta, azért szerintem

gyakorlatilag nincsen olyan közgazdász,

aki azt meg tudta jósolni, hogy ezek az

események, amiket az elmúlt években

átéltünk, ez bekövetkeznek. Tehát azért

itt azért el kell mondani, hogy mindig

amikor gazdasági értékelést teszünk, itt

egy olyan korszakban teszünk gazdasági

értékelést, ami

gyakorlatilag olyan eseményekkel, ilyen

fekete hasó esem feketeyú eseményekkel

van övezve, amire nem lehetett nem

lehetett számítani.

>> A ugye talán csak a versenyképesség

témának a beemelésére, a jegybank

működésére, ott ott ugye te egy 2019-es

példát hoztál. Én én is picit

visszaalapoztam a fejembe, hogy mi az a

mi volt az az első időpont, amikor

elkezdtünk versenyképességgel

foglalkozni. Ez egy új dolog volt. Ugye

nem nem volt az egy ilyen megszokott

helyzet, hogy a jegybankok

versenyképességgel

foglalkoznak. És ogy azt kell, hogy

mondjam, mi 2015-ben kezdtünk el, és

2016-ban adtuk ki a kollégákkal az első

könyvünket, ugye a versenyképesség és

növekedés címmel, ahol már pontosan ezt

vizsgáltuk, hogy mik azok a feltételek,

amelyek szükségesek ahhoz, hogy a magyar

gazdaság egy fenntartó felzárkózási

pályára álljon. Ö akkor ez egy óriási

újdonság voló. Tehát ugye egy olyan

időszak egy olyan időszakról beszélünk,

amikor az átlagos gazdasági növekedés

ugye 201519 között Magyarországon több

mint 4% volt. Tehát egy borzasztó

sikeres csak a ha csak a GDP dinamikát

nézem, egy nagyon sikeres gazdasági

időszakról van szó. És ráadásul ezt úgy

értük el, ami meg a magyar

gazdaságtörténetben viszont egy

egyedülálló időszak, hogy közben nem

nőtt az államadósság, tehát az

államadóságát az folyamatosan csökkent,

az infláció alacsony volt, a

folyófizetési mérlegünk inkább inkább

többletes volt. Tehát ugye korábban is

értünk el gyors növekedési periódusokat,

csak az mindig eladósodás, külső

eladósodás árán történt meg, aminek

aztán jött a büntetése nagyon hamar.

Tehát ugye ebben az időszakban kezdtünk

el arról beszélni, hogy versenyképességi

fordulatra van szüksége, hát hogy mi

hogy mi fog mi fogalmaztunk, egy átfogó

versenyképességű fordulatra van szüksége

a a magyar gazdasánynak. Miért? Hogy

azért, mert mi egyre több hangsúlyt

helyeztünk az ilyen hosszabbtávú

tendenciára a magyar gazdaságnak,

amelyek meg úgy általában a

világgazdaságnak, amelyeket amelyek

megkároz.

>> Bará tehát gyakorlatilag egy ilyen

tinkang műhelyé, tehát hogy hogy nagyon

keményen elkezdtetek egyébként olyan

dolgokkal foglalkozni. Nekem úgy úgy úgy

tűnik, ami egyébként úgy, tehát hogy

nyilván a gazdaságpolitikába belefér, de

úgy hogy mondjam, nem úgy azt szoktuk

meg, hogy a jegybank foglalkozik

abszolút ugye ez ez részben jött a

Matolcsi elnök ú személyebből, tehát ő

abszolút egy gazdaságfejlesztő

>> ö vezetőként lépett be, hát működött a

kormányban is, és lépett be a jegybankba

is. Tehát neki az a gondolkodásában

mindig benne volt, és ezt ezt hozta a a

jegybanki működésbe is. De az is

látszott egyébként, hogyha önmagában

csak a jegybanki mandátumot nézzük,

akkor a gazdaságtörténelemnek azért az a

tanulsága, hogy stabilan alacsony

inflációt,

stabilan működő pénzügy rendszert csak

akkor tudsz elérni, hogyha van egy

fenntartó gazdasági növekedésed. Van egy

termelékenység javulás a gazdaságban,

van innováció és a többi és a többi.

hogyha ezek nincsenek meg, akkor

előbb-utóbb mindig belefutsz egy olyan

válságba, ami önmagában a jegybanki

célokat is aláássa, és akkor vagy

inflációs problémád van, vagy hát lásd,

nagy pénzügyi válság, ugye valamiféle

bankrendszeri

probléma alakul ki, úgyhogy emiatt is

sokat foglalkoztunk akkor

abban az időszakban ezzel a témával, és

és ugye akkor egy fontos állításunk

volt, hogy úgy azért kell foglalkozni

ezzel a témával, mert a 2020-as

évtizedben mondom nem tudtuk azt, hogy

ez covidjárvány, fogalmunk se volt

ezekről. De az már látszott, hogy a

2020-as évtizedben a világgazdaságban is

és a magyar gazdaságon belül is azok a

növekedési faktorok, amik mondjuk a

2010-es évtizedben is hajtották a a

világot, egyre inkább kifutnak. Ugye mik

ezek? Hát hogy alapvetően első jön a

demográfia. Tehát amikor ugye azt

mondom, hogy 2015 és 19 között ugye a

gazdasági növekedésünk az több mint 4%

volt. Ennek körülbelül 1 ne4yedét,

valamivel több mint 1 negyedét hozta

önmagában az a demográfiai

változás, ami a 2010-es évtizedben

munkaerőpiaci reformok formájában

megtörtént. Tehát gyakorlatilag ez az

úgynevezett 1 millió új munkahely

megteremtésének az időszaka, de

látszott, hogy ez a folyamat a 2020-as

évtizedben már a

>> kifullad és a demográfai a demográfiai

folyamatok kezdenek el dominálni. És

évente ugye azt arra számítottunk, hogy

30-40000 fővel csökkenni fog. Önmagában

csak amiatt, mert egyre többen mennek

nyugdíjba

a foglalkoztatásnak a létszáma. És

gyakorlatilag ez történik most, hogy

most ránézünk a foglalkoztatási

adatokra, azt látjuk, hogy éves szinten

30-40000 fővel csökk

>> bará. Bocs, hogy közben de tehát ne is

félre. Tehát nem a jegybank nyakába

akarom vanni. Inkább ez nekem az

érdekel, hogy emlékszem, amikor

kijöttetek a 330 ponttal, akkor így

mindenki így a pénzt az hú basszus

kulcs. Hát hát pont tehát tök jó

fogadtatása volt ennek a 300, mert ugye

gyakorlatilag olyan dolgokról írtatok,

ami amit nagyon sokan evidenciának

használtak, de úgy a kormány és és engem

inkább az érdekel, hogy van volt egy

nagyon sikeres öt évő, tehát mondjuk a

gazdaság, tehát a költségvetés és a

monetáris politika mögött volt egy jó

helyzet.

világos volt, hogy milyen irányba kéne

elmenni. Szerintem a piac nagyjából

egyetértette a jegybankkal. És inkább

engem az érdekel, hogy hogy és azt is

megerősítem, hogy abszolút vártátok,

hogy előbb-utóbb beüt valami. Tehát itt

a 19-es anyagokból írtátok, hogy nagyon

jó volt, de hogy biztos, hogy lesz

valami válság. Nyilván mindig onnan jön

a válság, ahonnan nem vártuk, de hogy

sőt részben mondhatátok is, hogy ez egy

válságálló gazdaságpolitika ez a ez a ez

a magyar, ami van. És és ugye nyilván

egyébként a válság mindenkit érintett

itt Európába.

hogy hogy én és azt gondolom, hogy ebből

mi nem jöttünk ki, tehát nem előztünk a

kanyarba, előztünk, de lehet, hogy jött

egy kamion, hogy hogy mi a francal

magyarázható az, hogyha volt egy jó

gyakorlat, volt egy tök világos

elképzelés. egyébként ezzel a piac is

egyetértett, hogy hogy végülis nem ez

történt.

>> Igen. Tehát, hogy itt a itt itt itt itt

azt gondolom, hogy egyrészt voltak olyan

determinációk, amiket igazából nem

sikerült ebbe az időszakba sem

átfordítani.

Itt alapvetően a

termelékménységnövekedésre gondolok és a

hát alapvetően az ipar ipar

iparszerkezetre.

És persze voltak olyan már a 2020-as

évtizedben hozott gazdaságpolitikai

döntések, amik utólag

bebizonyosítosított, hogy nem tudták a

gazdasági növekedést megtámasztani.

Tehát hogyha itt a a ugye az első

tehát hogy a gazdasági növekedést

középszú távon mindig a termelékenység

javulás határozza meg, tehát ugye

ezekkel az extenzív tényezőkkel el lehet

jutni egy bizonyos fejlettségi szintig.

És talán erről is keveset keveset

beszélünk, tehát hogy Magyarország

jelenlegi fejlettségi szintjén is, ahol

ugye most vagyunk, ez az Európai Unió

átlagának körülbelül hát ilyen 70-75%-a,

a világ 50 legfejlettebb gazdasága közé

tartozik. Tehát hogyha az egyfő utó GDP

GDP-nket nézem, vásárlőparításon mérve

ez a világ 50 legfejlettebb gazdaság

közé sorol minket. Ugye miért fontos ez?

Mert ugye azt jelenti, hogy a világon

van nagyjából 20-25 fejlett gazdaság és

gyakorlatilag a második mezőnyben

vagyunk. Ez a közepes fejlett régiónak a

fölső fölső harmadában

>> innen nehéz kitörni, ugye?

>> És ugye ez az a pozíció, ahol ahonnan

igen, ahol ahol nagyon nagy erőfeszítést

kell tenni ahhoz, hogy valaki egy

szintet fölfelé ugorjon. Viszont ha nem

teszi meg azt az erőfeszítést, akkor

nagyon könnyen lehet visszafelé sodród,

visszafelé sodródni.

>> És

ugye ahhoz, hogy ezt az ezt a ezt az

előrépést meg tud tenni, ott van

kulcszerepe a termelékenység meg a

hatékonyság javulásának a gazdaságban,

az innovációnak. Ö, és én azt gondolom,

hogy eb tekintetben lehet hiányérzetünk

a 2015-19-es időszak kapcs, már

2015-19-es időszak kapcsán is, hogy ott

egy nagyon szép növekedési számot

elértünk, de alapvetően extenzív oldali,

tehát alapvetően a a gazdasági

erőforrásoknak a mennyiségi bővítésén

keresztül, és az a minőségi ugrás az nem

következett be ebben az időszakban. úgy

szoktam mondani a tekintetben

elvesztegetett évtizede volt egyébként

nem csak

Magyarországnak nagyon sok országnak még

ez az időszak hiszen közben meg

finanszírozási oldalról egy borzasztó

kedvező állapot volt hiszen ugye nagyon

alacsony kamatok mellett lehetett

eladósodni és ugye ezekből lehetett

volna olyan beruházásokat megvalósítani

amelyek aztán később

a termelékenységet is javítják ugye ezek

hiányoztak tehát ezek nem történtek meg

nagyon sok helyt Magyarországon sem bár

ugyan meg meg A a berozási rátánk

egyébként nagyon magas szintre ment,

ugye 27%

fölött volt. Tehát ugye azt látjuk, hogy

ezekből nem képződtek olyan beruházások,

amelyek aztán képesek lettek volna, nem

tudom, új termékeket, új

szolgáltatásokat, új piacokat megnyitni

a gazdaság számára, és ez ütött vissza a

2000 20-as évtizedbe. Úgyhogy én én

ebben látom a 2015-19-es időszaknak a a

sikerei mellett a a hiátusát, ami picit

megyozott a 20-25-ös időszakban a a

növekedési pályánknak és és mondjuk,

hogyha sikereket kellene látnom, akkor

azt látom, hogy ebben teljesítettek

jobban például régiós országok, akár

akár Lengyelország, de édesarolnám, akár

Csehországot is, hogy találtak olyan

iparágakat, találtak olyan új

innovációkat, termékeket,

szolgáltatásokat, amivel nagyon gyorsan

tudtak növekedni még egy még egy egy

nagyon rizikós környezetben. is

ez nálunk megmaradt továbbra is egy

ilyen nagyon erős autó feldolgozó iipari

kitettségnek és pedig ott pedig azt

látjuk hogy most egyelőre rosszak a

kártyák amikkel amikkel hát ugye az a az

az autó az a német autóipar rendelkezik

amihez mi nagyon szorosan integrálódunk

és ez ez alapvetően egy ami korábban egy

emelkedő pályán tartotta a gazdaságot

most ez egy visszahúzó erővé erővé vál ú

én azt gondolom hogy egyrészt mondom

tehát hiányoznak azok a termelék

ékenység vagy hatékonyság javító

innovációk azok a cégek, akik képesek

lennének globálisan is, vagy akár

európai szinten

vagy itt a lokális piacokon nagyokat,

vannak cégeink, akik képesek

terjeszkedni, hiszen látjuk a napi

hírekben, de ebből ebből sokkal-sokkal

többre van van szükségünk. Ö, és hát

közben pedig ugye jött egy olyan válság,

ugye ez a 2020-25-ös, ami pedig hát,

hogy mondjam, megint rájátszott a magyar

gazdaságnak azokra a negatív

attitűdjeire, ami egyébként hosszú

évtizedek óta megvannak. Ez pedig az

inflációnak a visszatérése. Tehát

ugye gyakorlatilag az elmúlt 100 év az

arról szólt a a magyar gazdaságban, hogy

amikor inflációs problémái voltak a

világnak, akkor mi mindig nagyon jól

teljesítettünk időző betérben. Tehát

hogy nem véletlenül azt, hogy nálunk

volt a a két világháború után az egyik

legmagasabb hiperinflációs időszak. Ez

bocs, hogy ké, de hogy egyébként tök

érdekes, hogy hogy végülis a jegybank is

itt Európában a legmagasabb

inflációt Igen. És akkor tehát hogy

mondjam itt ez egy üzenet szerintem a

piacnak, hogy hát mi hajlandóak vagyunk

egyébként egy magasabb inflációval is

együtt élni. És hát nyilván egyébként a

fiskusnak meg ez marha jó. Tehát mondjuk

érted most ebbe az évbe is, hogy hogy az

elmúlt években, amikor kvázi nincs

ránövekedés, akkor azért az az infláció

azért az egyébként a fiskusnak, mármint

a költségvetésnek a mozgásterét javítja.

És ugye mer ez a két dolog, ez így

szóval nem ez egy abszolút jogos

észrevétel, azt gondolom és én én is

nagyon sokat szoktam, hogy az utóbbi

időben, tehát főleg ott a 22 utáni

időszakban sokat gondolkodtam annak,

hogy mi az oka annak, hogy a magyar

gazdaságnak van egy ilyen inflációs

hajlamat. Tehát, hogy amikor megugrik az

inflációs ráta globálisan, akkor nálunk

sokkal-sokkal jobban megugrik az

inflációs ráta. És én azt gondolom, hogy

ebben nagyon fontos szerepe van

szerintem a a fiskális változóknak.

Tehát az, hogy hogy gyakorlatilag a

70-es évtizedtől a magyar gazdaság egy

relatív magas adósság ráta mellett

működött. kifejezetten, hogyha a mi

adósságrát ugye a a régiós országok vagy

a vagy a velünk hasonló fejlesztségi

szinten lévő gazdaságokhoz

soroljuk, ugye ennek hát ugye a

története a 70-es évtized végén, 80-as

évtized elején kezdődik. Ö de

gyakorlatilag onnan ezt a ezt a

problémát nem tudta soha kinőni a magyar

gazdaság és ez a ez a ez a relatív magas

államadósság ráta ez folyamatosan ott

lebegett időzőbe téve a a a fejünk

fölött aminek ugye volt egy olyan

következménye egyrészt hogy

hogy hogy ugye volt egy ilyen fiskális

természete is úgymond az inflációnak

hiszen időről időre az hogy a

költségvetési hiányban lévő lukakat a

különböző gazdaság politikai kurzusok be

tudják tömni hoztak időről időre

adóemelé éseket, támogatásszűkítéseket

és a többi és a többi intézkedéseket,

ami aztán mindig az inflációba

ment át és az inflációba jelent meg.

És ez persze egy idő után beépült a

gazdasági szereplők várakozásá úgy,

tehát hogy szinte már mindenki ilyen

menetrendszerűen tudta, hogy oké, hogy

most látjuk, hogy elment a költségvetési

hiány, akkor ebből biztos van a

következő években valamiféle

inflációemelkedés fog bekövetkezni. Ugye

ezek elkezdtek beépülni a maga a

termelők, a szolgatóknak az áldozási

döntéseibe, és ott onnantól kezdve ezek

viszonylag gyorsan átmentek a tehát hogy

lefordíthatjuk ezt egy kicsit úgy most

nyilván ez túlzás

hogy hogy a gazdaságpika egészen ugye a

22-23-ig

azt gondolta, hogy nem az az nem az

infláció nagyon nagy probléma. Hát

nyilván jó lenne, ha kicsi lenne, de hát

ha van akkor istenem, hát akkor ezzel

együtt lehet élni. És végülis ez a 2223

döbbentett rá mindenkit, hogy hűha

egyébként ez gond. Nyilván

gazdaságpolitikai meg egyébként

politikai szempontból is, mert ahol azt

látjuk, hogy ahol mar nagy infláció

volt, ott egyébként nyilván a az a

politikára is visszahatott függetlenül

attól, hogy éppen most ilyen vagy olyan

kormány van hatalmon.

>> Abszolút abszolút és igen. Tehát én azt

gondolom, hogy ez a 2020-as étőznek a

karakterét azt abszolút meghatározá.

Tehát hogy ennek nagyon súlyos

társadalmi politikai következményei

vannak, ahol az infláció az magas

szintre szintre ugrik. Ez nem véletlen

egyébként az, hogy hogy ugye te is

mondtad, hogy azért alapvetően a a

költségvetési politikusok azok úgy nem

óckodnak az inflációtól legalábbis, mert

ugye segít kibalanszírozni a költség,

>> nem gondolják, hogy abból a nagy baj

lesz. De de azért láthatólag

amint ugye az az infláció kritikusan

magas szinteket ért el, akkor szinte

mindenki azonnal ráfordult, függetlenül

attól, hogy most épp jeg egy bankba

dolgozott vagy kormányzati szereplő volt

arra, hogy na most akkor hogyan

csökkentsük az inflációt, és valahogy

nagyon gyorsan kezdjük el lenyomni a a

az inflációt különböző

lépésekkel. Tehát látszik azt, hogy ebbe

ebbe ebbe azért nagyon gyorsan tudott

vált váltani a a világ. Én még emlékszem

egyébként 2019-ben, hogyha mondom

nyitottuk a beszélgetést, akkor még

arról szóltak a beszélgetések, hogy hát

hogy lehetséges-e, hogy ugye a

világgazdasági könyvet, ahol nem lesz

infláció, tehát ahol igazából a az új új

egyensúly az a nulla. Voltak ilyen

konferenciák

és

tehát ilyen tekintetben is azért azt

gondom óriási változott a a világ 2020

után.

Vagy inkább mondhatjuk, hogy

visszazökkent egy normálisabb

állapotába. Szerintem tekintetben inkább

a 2010-es évtized volt valószínű egy

outlierát,

mert mert hogyha itt is hosszabb

időszakra nyújtjuk nyitjuk ki a a

vizsgálódásnak a a terjét, akkor az azt

látjuk, hogy azért infláció mindig is

volt valamennyi valamekkora infláció

mindig is volt a a világban. Tehát

inkább az volt outline, amikor

világgazdaság széles köre küzdött azzal,

hogy nulla vagy vagy akár negatív

inflációs pályája volt.

>> Figyelj, nálad ez az infláció most hadd

fárasszalak ilyen hülye egyéni

sztorikkal. Itt ugye gyakran szoktunk a

holdba gyökörködni mindenféle

mondásokkal és akkor az egyiket el

szokták mondani, hogy Szabó László,

nekem vannak ilyen hülye törvényem, és

az egyik törvény az, hogy hát addig ne

bízd a pénzedet egy vagyonkező, amíg ő

személyesen a saját pénzét így el nem

bukta, vagy majdnem elbukta. És ezt

sokan félreértik, hogy mit másik mondás

az, hogy aztán ne bízd a pénzedet

olyanra, aki már kétszer elbukta. Ez

persze nem azt jelenti, hogy sőt be kell

menni, hanem ennek az egész mondásnak az

a lényege, hogy ahhoz, hogy jól tudják

kockázatot kezelni, ahhoz át kell élni

egy olyan helyzetet, amikor minden

összedől, ami behittél. Tehát tehát

tehát bekövetkezik az, ami ami amit soha

nem tudtál elképzelni. És akkor

megtanulod azt, hogy a

kockázatkezelésnél sajnos fel kell

készülni ezekre a dolgokra is, hogy hogy

nálad, amikor beütött ez az elképesztő

nagy

infláció, akkor az neked így szétzilálta

azt, amit te korábban gondoltál?

>> Hát persze. Tehát ugye érted, ugye az

ember akkor már lehet akkor már lehet

rádni pénz.

>> Igen. Hát legalábbis monetál politikai

döntéseket talán találasz majd azt azt

azt azt inkább. Tehát persze abszolút,

tehát hogy értelemszerűen én is azt

gondolom, hogy az ember pályafutása

során az, hogy te milyen milyen közegbe,

milyen világgazdaság, gazdasági

környezetbe kezdted el a pályafutásod,

milyen közegbe nőttél bele, és milyen

válságkezeteket tapasztaltál meg, az

nagyban befolyásolja azt, hogy hogyan

gondolkozol a világra. És

ugye ilyen szempontból volt szerintem új

ez a 2020-as évtized, hogy azért

gyakorlatilag a 70-es évtized óta

globális szinten azért nagy inflációs

hullám nem volt. Picit úgy mindenki

elfeledkezett az inflációról. Ugye ugye

greenspanék még ezt így is fogalmazták

meg, hogy ugye az egy optimális állapota

a gazdaságnak, hogyha úgy az emberek úgy

nem törődnek az inflációba, és akkor azt

úgy egy ilyen az úgy az az úgy van, de

nem befolyásolja,

ami a a a döntéseinket.

Ami persze Magyarországra nem volt igaz,

hiszen nekünk az inflációs problémánk

azért volt azt megelőzően is. Tehát ugye

a kettő ez én ugye a 2000-es

évek elején kezdtem a dolgozni a

jegybankba és azért egészen 2013-ig ugye

úgy működött egy inflációs célkövető

rendszer Magyarországon, amit 2001-ben

vezettünk be, hogy nem értük el az

inflációs célokat. Tehát hogy a

tekintetbe mondom ez az inflációs hajlam

azért működött.

És ugye ebben hozott egy óriási

változást ez a az, hogy hirtelen ugye

két szemüvegyő inflációs közeg alakult

ki néhány negyed év alatt, ami azt

gondolom meglepett, tehát azért

meglepetés volt a közgazdászok számára

is. Én én ilyenkor megmondőszintén

szeretek, hogy a történez visszanyúlni.

Tehát hogy

a Henry Henry Kissingertől olvastam most

itt a karácsony időszakban pont a

legutóbbi könyvét, ahogy ugye nagy

államférfiaknak az életét dolgozza

dolgozza fel. És akkor ott a bevaló

vezetőbe írta, hogy hát ő a pályafutása

során nagyon sokszor nagyon sok

politikus ment oda hozzá, és akkor

kérdezte hozzá, hogy hát hogy mit mit,

hogy ki szingerul mit csináljak, hogyan

sikeres sikeres politikus legyek, vagy

hogy lehetek jó jó politikus. És akkor

mindig a válasz az az volt, hogy hát a

történelmet kell olvasni, és a

történelemben ott vannak azok a

mintázatok, ami alapján válaszokat

kaphatunk. Úgyhogy emlékszem, amikor

elkezdett az infláció burjánzani, akkor

így picit szabad időnbe így belelapoztam

mondjuk a 70-es évtized közepének a

Financial Times-jaival. És ilyen

borzasztó érdekes tapasztalás volt, hogy

nagyon hasonló viták zajlottak akkor,

mint ott a ott a 2020-as 2122-ben. Tehát

ugye ment ez a vita, hogy akkor most ez

kínálati oldali inflációról van szó,

vagy alapvetően a monetáris politikák

futottak túl,

>> kereslet hajtott a infláció, tehát

ugyanezek a viták zajlottak és és

gyakorlatilag

Magyarország esetében én azt gondolom,

azért a helyzet az a tekintetben volt

más, hogy nálunk az olyan gyorsan

emelkedett az infláció egy nagyon magas

szintre, hogy igazából

ezeket a vitákat már nem volt érdemes

folytatni. Hiszen én én azt gondolom,

hogyha egy egy tartósan egy

>> de hogyha mondjuk 19-ben valaki azt

mondja neked, hogy mondjuk fogunk mérni

a következő öt évbe, mert engem ez a

személyes rész egy kicsit most, hogy

hogy el tudsz képzelni 20% nagy kamatot,

akkor nyilván azt mond nem, tehát az nem

tehát ez abszolút nem. Tehát mondom,

tehát a akkor akkor abszolút az volt a

hangulat a világban, hogy ez a túló

tehát ez a túl alacsony, túl sokáig

típusú helyzettel fogunk szembesülni. És

igazából azt vizsgáltuk, ennek milyen

kockázatai vannak, hogyha nagyon sokáig

alacsony marad a a kamat. Tehát ez

abszolút nem volt benne a a pakliban. Én

személy szerint azt gondoltam, hogy

inkább én is ebbe ebbe a táborba

tartoztam, aki azt gondoltam, hogy a

kockázat inkább az, hogy hogy nagyon

alacsony szinten marad az infláció. Mi

egyébként a másik oldalon, tehát hogy mi

nem okosok, tehát csak csak mi már

végig, mi korábban már így túlestünk

ezen a

>> tudod, amikor a paraszt bácsi repül és

akkor a nyakába örülök minden, hogy erre

már nem számítottam és és ugye nekünk

ugye volt is vitánk szerintem erről majd

egy kicsit beszélek, hogy

>> hogy a ugye az AKK tudom nem, tehát hogy

az AKK amikor megcsinálta a M plus-t,

tehát ami olcsó visszavált váltási

lehetőségek, tehát hogy az egész a a

különböző jegybanki meg hitelprogramok

hosszú kamat

elég alacsony kamattal befixelve. Tehát

ott az egész rendszerrel látszik az,

hogy nincsen igazából szerintem a

döntéshozóknak egy olyan opció a

fejükben, hogy ebből baj lehet. Tehát

mindenki azt gondolta, hogy belokolni a

a a kamatokat egy alacsony szinten,

abból nem lesz semmi semmi gond. És ugye

mi a másik oldalon befektetőként a M

plus-t ezért tartottuk egy marha jó

befektetési lehetőségnek, mert amíg

egyébként nincs infláció, addig tök jó.

Ha meg véletlenül van, akkor meg vissza

lehet váltani. És ugye nekünk volt ebbe

vitánk, hogy ez jó termék vagy nem jó

termék. É, csak azért hozom, mert hogy

nekem ez egy nagyon pozitív emlék volt,

és engedd meg, hogy ezt így megosszam a

többiekkel, merthogy szerintem nem

kellemetlen, sőt szerintem korrekt, hogy

volt akkor is valami podcast, és akkor

beszóltunk, nem tudom, vagy hát ez a má

plus, ez nekünk jó, de szerintünk ez

hülyeség, meg úgy meg úgy meg amúgy. És

akkor a Barrabás ugye fölhívott, hogy

hát Laci, én ezzel marha nem értek

egyet, ugye akkor már alelnök voltál. És

akkor nem azt mondta, hogy hát Lacikám,

menj te a izébe, anyádba meg minden. Azt

mondja, figyelj, gyere be, itt vannak a

MMB-s elemzők meg minden, akkor

küzdjetek meg. És akkor mondd el a

véleményedet, hogy akkor ez miért nem

jó? És mi meg elmondjuk, hogy miért jó.

És akkor bementem, és akkor ott 12

elemző gyerek, tudom én mondjuk ott

voltak a Kris és akkor és akkor

elkezdett egy tök jó beszélgetés, amiben

egyébként nyilván nekem is sokkal

szofisztikább lett a nem vá nem

változott meg a vélemény, de hogy ez egy

tök jó dolog. Mindenki úgy állt fel,

hogy sokkal többet tud erről a dologról.

De hogy én csak arra akarok utalni,

hogyha egyébként a gazdasági, és itt

most nem az a lényeg, hogy kinek lett

igaza, hanem az, hogyha egyébként a

gazdasági nézettkülönbségeket egyébként

így beszéljük meg, az marha jó. És és

nekem az egy nagyon kellemes dolog volt,

hogy hogy az MMB-ből úgymond leszólnak,

de nem azt mondják, hogy ez vagy a hogy

mondjam? Tehát nyilván nem tudtátok

volna azt mondani, hogy mondjak mást,

hanem megpróbáltatok meggyőzni. És volt

egy marha jó szakmai beszélgetés, ahol

abszolút nem úgy éreztem, hogy hogy sőt

nagyon jól felkészült embereket éreztem.

Azt éreztem, hogy még nem azok az

emberek még nem mentek végig azon, amin

én már átmentem. De nem azért, mert én

okos vagyok, ők meg nem, hanem én

annyival idősebb vagyok, meg már annyit

tapasztaltam a tőkepiacon. Tehát, hogy

nem volt meg még ez a helyzetes, amikor

minden összeomlik.

>> Ilyen szempontból azt gondolom, hogy

egybank egy borzasztó szerencsés hely.

Tehát én ezért is élvezem minden napját

annak, amit a elmúlt 22 évben ebben az

intézményben töltöttem el, mert pont

ilyen beszélgetések meg viták napi

szinten zajlanak a az intézményen, ami

neked is, amivel amivel neked is

egyébként részed volt. Ö az pedig való

igaz. Tehát én ezt a kissingeri

gondolatot egyébként a kollégáknak is, a

fiatal kollégáknak is rendszeresen

elmondom, tehát hogy hogy a igen, tehát

az nagyban meghatározza azt, hogy hogyan

gondolkozunk a világra, hogy milyen

milyen időablakon keresztül követjük

azokat az eseményeket, amelyek amelyek

körülöttünk zajnak, és könnyen el

követhetjük ugye azt a hibát, hogyha túl

rövid ez az időablak, és csak azt a

néhány éves tendenciát, vagy adott egy

évtizedet követünk, mondjuk, ami

2010-ben történt, akkor hogyha azt

vetítjük ki, akkor akkor persze, akkor

lehet, hogy kamatok túl sokáig, túl

alacsony marad maradnak. És akkor

igazából eltűnik a az infláció a

világból és a többi és a többi

gondolataink lehetnek, de valóban,

hogyha meg egy ilyen hosszabb idő

perspektívában nézzük, amiben hogyha te

gondolkodtál, és akkor azt nézzük meg,

hogy korábban milyen dinamikái voltak

ennek a folyamatnak, akkor az a látszik,

hogy inkább az volt egy outlier időszaka

a világnak, amit a 2010-es évtizedben

láthatott egy kivételes időszak, és

inkább most mozdulunk vissza. persze

komoly megrázkuttatások árán egy

normálisabb

kerékvágásba, aztán az idő majd itt is

eldöntő, hogy valóban ez egy ez egy

normálisabb közeg. Ugye arra a kérdésre,

amit föltettél, tehát én azt gondolom,

hogy

itt itt azért ketté ketté bontanám,

tehát hogy az, amit a jegybankok

csináltak, tehát

én azt gondolom, hogy akkor viselkedünk

helyesen, hogyha saját szakmánkkal

szemben is

kritikusak vagyunk. Tehát értelemszerűen

a 2010-es évtizednek ugye a nagy nóvuma,

a nagy újdonsága az az volt ott a a pénz

a 2008-2009-es pénzügyi válságot

követően,

hogy

hogy gyakorlatilag elkezdtek a

jegybankok is aktívan pénzt pumpálni a a

rendszerbe. Ugye pont amiatt, mert ugye

a megelőző időszakban ugye a

pénzteremtésnek a folyamatát azt

alapvetően a a a magánt szereplők ugye a

a kereskedelémi bankok végezték. Abból

lett is egy jó nagy válság 2008-29-ben.

Ugye azt követően a ezek a kereskedelmi

bankok, hát meg minden magán szereplő,

akinek adóssága volt, ugye arra

fókuszál, hogy akósságokat leépítse, és

hogyha leépít az adóságokat, akkor ez a

típusú pénz az kikerül a rendszerből, de

hogyha meg ez történik, akkor az elkezdi

összenyomni a gazdaságot, és elkezd hát

egy ilyen alacsony inflációs közeget

generálni, és ugye ezt próbálta mindenki

hát ugye elkerülni, és emiatt kezdték el

fölpumpálni a mérlegeiket ugye a a

jegybankok, ugye a különböző

értékpapírokat, államkötvények satöbbit

vásároltak.

Az most már utólag látszik, hogy ugye

ezekkel a az eszközvásárlási

programoknak szerintem borzasztó nagy

előnye van egy olyan időszakban, amikor

stressz alatt van a a világ és a

piacokat meg kell nyugtatni, likviditást

kell tenni a rendszerbe. Tehát akkor

ezek nagyon hatékonyan tudnak működni,

de az is látszik, és szerintem ez is egy

tanulság a 2010-es évtizedő, hogy

hajlandóak hát a gazdaságpolitikusok

túlhasználni ezeket az eszközöket. És

szerintem tehát ez az a része, ami ami

azt gondolom egy jogos kritika a a piaci

szereplők, vagy hát ugye ezekben a

beszélgetésekben te is elmondtad

korábban, tehát azért az látszik, hogy

hogy ebben azért a monetáris politikusok

tévedtek, hogy túlhasználták ezt ezeket

a mérlegbővítő eszközöket már ebben a

ebben az időszakban, aminek azért

reálgazdasági következménye nagyon

erőteljesen nem lett. Viszont az

eszközárakat azt iszonyatos mértékben

elkezdte már akkor fölpumpálni. Tehát az

ingatlanára a részvények nagyon gyorsan

a fiataloknak mondom ugye, hogy 100

milliárdnyi

adósság forgott negatív kamattal. Tehát

hogy gyakorlatilag ha vettél egy

kötvényt, akkor nem kaptál, hanem neked

kellett fizetni, hogy visszafizet

futamidő.

>> Igen. És ugye tehát én én tehát hogy én

is azt gondolom, hogy ebben a legnagyobb

probléma az az volt, hogy ez nem

ugyanakkor még nem vitt közelebb minket

egy fenntartó világállapothoz, mert

mondom közben az eszközárakban

buborékokat képzett. Öze akik ezeket az

eszközöket birtokolták, ők örültek, mert

nekik a vagyonuk az emelkedett, de ez

egy óriási vagyoni

feszültséget növekvő vagyoni

különbségeket okozott egy nagy egy csomó

gazdaságban, aminek aztán lettek

politikai következményei.

Lásd, lásd a UK, Brexit, a az amerikai

választások, de még nagyon sok példát

sorolhatnánk ide. És közben a gazdasági

növekedés az meg nagyon nagy lendületet

azért nem nem kapott az egésztől. nem

látod azt, hogy egy ugrásszerű gazdasági

növekedés következett volna be, miközben

olyan témákat már be se hozok, hogy

egyébként meg egy lépésre nem kerültünk

közelebb ebben az időszakba, mondjuk a a

klimatikus vis a föld klimatikus

visszamonyainak a javításához vagy

valamiféle zöld beruházásoknak a

realizálásához.

>> Ugye ez ez tényleg izgalmas téma, és jó,

>> csak csak a tudod mit? Csak merthogy de

hogy erről kéne beszélni, mert meg

fogunk is, csak még egy picit még még

vissza akarok, hogy ne észrevétlenül

menjünk át a másik dologba, hogy nekem

még lenne egy ilyen

>> Na tehát csak bocsánat, csak nem

szeretnék a szavot, tehát hogy tehát

csak kritikából iratt azt, hogy ugye a

jegybankok akkor ott ugye hosszú

futamidőre fix kamatokkal adtak.

>> Nem, inkább inkább az volt az érzésem,

hogy nem nem számoltak azzal, hogy ez

nagyon feje tetejére tud állni ez. Én

azt gondolom, hogy ezt ilyen történelmi

szempontból még azért nem tudjuk az

egyenleget megvonni, mert ugye mit

jelent? Persze, tehát hogy ezeken egy

óriási óriási vesztesége van mostai

bankoknak ezeken a ezeken a hosszú

futamidejű ö forrásokon vagy ezeken a a

hitelkezéseken

gyakorlatilag a kamatkockázatot azt

egybankok vették át ilyen szempontból.

Ezt így is le így is lefordíthatom, hogy

>> hogy gondoltak valamikora kamatemelést,

de azt mondták, hogy annak a kockázatát

azt magyar jegybankok fogják futni.

Persze erre senki nem gondolt, hogy

ilyen mértékű kamatemelések fognak

szerintem bekötni. És hogy ebből adódik

az most, hogy nagyon sok jegybank

negatív eredménnyel, negatív saját

tőkével működik.

De én azt gondolom, hogy közben meg,

hogyha a 2020-as évtizednek a

folyamatait nézzük, ez ez azért

segítette azt, hogy ezeket nagyon

brutális shopokat, ami jött a

covidválság a a energiaválság képében

valahogy kimo kimozogja a világ. És a

tekintetben, hogyha csak az elmúlt öt

évet nézem világgazdasági szinten, azt

gondolom, hogy jobb a teljesítménye a

világnak, mint amit mondjuk előzetesen

várni lehetett. Tehát én emlékszem

azokra a beszélgetésekre akár a

koronavírus időszakban, amikor arról,

amikor arról szóltak, hogy hát ezt ezt

nem nem lehet túlélni, és a kommentek

ezek, hogy akkor k alakú meg W meg l

alakú meg milyen alakú lesz a kilábolás.

Aztán az látszott, hogy néhány év alatt

helyre állt belőle a világ, aztán jött

az energiaválság. Ott emlékszem, mentek

ezek a beszélgetések, hogy hát nem

tudom, a 2022 telt nem éri túl Európa,

aztán 2023 telt nem éri túl Európa,

aztán viszonylag jól túlélte, tehát ő

képes volt alkalmazkodni hozzá az

európai gazdaság. Persze nem volt egy

durva gazdasági növekedés, de nem volt

az a recessziós amit vártak. És ugyanez

volt 2025-ben is, hát emlékszem a amikor

mondjuk a Trump

elnök úr bejelentette a kereskedelmi

ugye a Vámháborúnak a az intézkedését,

akkor ugye az volt a az állítás, hát

hogy hát ebből nem tud más kijönni, csak

valamiféle egészen brutális

recesszió, áremelkedés satöbbi. És

egyelőre nem látjuk azt, hogy ez ez

bekövetkezett volna. Tehát ezzel csak

azt szeretném mondani, hogy ebben még

azt gondolom még mindig benne van az a

hatás, hogy akkor nagyon sok gazdasági

entitás, tehát a 2010-es évtized második

felében egy alacsony kamat mellett

hosszú futamidőre szerzett forrásokat,

és gyakorlatilag ezek még mentesítették

őket azoktól a azoktól a

refinanszírozási költségektől, amit

egyébként egy magasabb kamatkönet meg

kellett volna tenni. Ez persze a

monetárisnak transzmissziónak a

hatékonyságát csökkentette, de

ugyanakkor meg a gazdaságnak az

alkalmazkodó képességét viszont

javította. Persze egyébként ezt látjuk

manapság is, hogy ugye elméletileg egy

kamatcsökkentési ciklusban van a világ

legtöbb gazdasága a japánt kivéve és

mégis egyébként a jelzállóhitelekre

fizetett átlagos kamat emelked is, mert

a jelenlegi alacsonyabb kamata rövid

távon az még mindig magasabb, mint az

öt-h éves kamatok. Tehát ugye tényleg

látszik, hogy a monetáris politiká

hosszú ugye hosszú azok meg

>> hát főleg Amerikában, mert Európában

ugye több a több az átárazott kötvény.

Ellen még még még egy picit egy gondolat

erejéig visszakanyarodva, ami persze

egyébként aztán a harmadik kérdésre is

összefüggésben van, hogy hogy ugye itt

mutatja, hogy egyébként és ez tényleg,

hogy ti 19-ben is vártátok azt, hogy itt

jönnek nehéz idők. Tehát itt most éppen

így egy 19-es anyagot látok.

kereskedelmi háború, gyengékedő német

gazdaság, régió erős német kitettsége,

irány, mint geopolitikai kockázat, magas

gazdasági, nyitottság, fiskális

koordináció hiánya Európában,

klímaváltozás gazdasági költségei. De

hogy ezek nem 2020 eleji, hanem ez egy

2019-es MMB-s anyag. Tehát, hogy

egyébként nyilván teljesen jól láttátok

azt, hogy valahonnan majd jönnek

csapások, tehát ugye nyilván a

válságállóságát a magyar gazdaságnak

erősíteni kell. És akkor itt jön a

véleményem, vagy itt itt itt jön a

kérdésem, és egy kicsit ugye még a

Párbeszéd, a gazdaságról című, tehát a

hivatalos adás előtti meg utáni

vitáinkra utalok egy kicsit, mert ebben

érdekel egyébként, hogy változott-e a

véleményed, hogy szerintem nekünk

leginkább abba tért el a véleményünk,

hogy az államnak mekkora szerepet kell

adni a gazdaságba.

>> És ugye nyilván amikor jönnek ezek a

sokkok,

>> akkor ugye mit mondanak a a az

ökológusok? Az ökológusak azt mondják,

hogy mi a fejlődés. Azt mondják, az a

fejlődés. Tehát akkor fejlősz, hogyha

azt a képességedet javítod, amivel

egyébként tudsz az állandó változáshoz

alkalmazkodni. Tehát ez egy ez egy ez ez

egy szerintem ez egy nagyon jó

definíció, mert a változ ez egy én csak

azért válkosszabb. Én én én ezzel a

mondattal én mindig amikor ilyen

hosszútávú növekedésről vagy

versenyképességről beszélek, akkor az

elmúlt években van egy ilyen Darwini

mondat, ami nagyjából ugyanezt fedi le,

hogy ugye az evolúciós sorány

gyakorlatok azok azok képes azok voltak

képesek egy következő szintre lépni. Nem

a legerősebb, nem a leggyorsabb. hanem

azok, akik a legjobban voltak képesek

alkalmazkodni egy megváltozó

>> környezethez. Tehát én azt gondolom, ez

ez az állítás abszolút igaz a

gazdaságokra is. Tehát, hogy a nap végén

azok lesznek sikeres felzárkózó

gazdaságok, akik képesek a folyamatosan

változó külső környezethez a lehető

leggyorsabban adaptálódni, és képesek a

leg erősebbakat fölépít. Szerintem ha

Magyarországon ugye azért ez egy

kommunizmus jövő ország és szerintem

mind a mai napig ennek nagyon

>> pontos hagyományai vannak a a

gondolkodásmódban.

Megkérdezed azt, hogy mondjuk egyen

nagyon nagy változó világban covid meg

energia meg háború meg minden, hogyan

lehet egyébként jól alkalmazkodni? Akkor

azt mondják, hogy erős vezető, erős

kormány, erős gazdaságpolitika. És

hogyha megnézzük mondjuk az elmúlt x

időt, akkor azt látjuk, hogy mondjuk van

egy kormány, ami 16 éve kétharmaddal

kormányoz. Ugye most már 2016-ó a

rendeleti kormányzás. Gyakorlatilag

elkölti évente a GDP 50%-át, tehát ő ő

költi el. Gyakorlatilag a szabályozás az

belőti mindenbe az órát. Tehát, hogy nem

csak azt mondja meg, hogy melyik

iparágot preferáljuk, hanem hogy melyik

vállalatot preferáljuk. még azt is

megmondják, hogy mondjuk a pár mikor

nyithat üzletet, meg hogy ott mennyibe

kerül egy liter tej. Tehát, hogy

gyakorlatilag egy korlátlanul

korlátlan eszközrendszerrel lévő államot

látunk magunk mellett, tehát hogy van

fegyver és mer is használni büszkén.

És te elégedett vagy az eredményekkel?

Tehát, hogy mondjam, ennél nagyobb,

tehát ennél már csak tényleg már csak a

Kubá, nem tudom, tehát ennél ennél

nagyobb hatalmat nem tudok elképzelni,

hogy egy államnak adsz. Ö, hogy hogy én

azt mondom, hogy hogy nem

mentünk semmire ezzel. Neked mi erről a

véleményed?

>> Hát most szerintem, hogyha nagyon

őszintén megkérdezünk bármelyik

közgazdászt, hogy mondjuk öt évvel

ezelőtt így képzelte el a az akár saját

gazdaságának a teljesítményt, akkor

szerintem biztos, hogy kevesen mondják

azt, hogy ezzel elégettek. Tehát

értelemszerűen én sem ezt vártam a

magyar gazdaságtól ezen a most nagyon

bocsán tudod én most nem Orbán Viktor

tudod most nagyon fontos, hogy én tudod

én nem Orbán Viktor akarom beszélni,

hanem hanem hogy maga egyébként hogy

hogy hogy mit gondolsz arról, hogy hogy

itt itt itt itt mit csináltuk rosszul,

vagy egyébként ezt továbbra is így kell

csinálni, hogy erős állam nagyon jó tud

izélni, csak úgy mi rontottunk el

valamit. Tehát itt én tehát én nem

szűkítenem le ezt a tehát ugye ezt az

állam versus piac

kettősséget ugye nem szűkíten csak a

hazai folyamatokat én az azt gondolom ez

egy globális tendencia gyakorlatilag a

2008-2009-es

válság után az állam szerepe az erősödő

pályán mozgott szemben mondjuk a

megelőző 30 évvel

ami gyakorlatilag 2000 mondjuk 1980-as

évek közepétől indult amikor még egy

pont ellentétes tendencia volt hogy

gyakorlatilag a piac piac mint

koordináló erő vált egyre erőteljesebbé

a világon mindenütt. Ugye ez a tendencia

megfordult a 2010-es évtizedbe

és tovább erősödött a 2020-as évtizedbe.

Tehát csak ezzel csak azt szeretném

mondani, tehát hogy szerintem ez egy

általános tendencia most, hogy hogy

hogy a hogy a kormányzatok egyre

aktívabban szólnak bele a gazdaság

gazdaság működésében, mint szabályozási

oldalon, akár iparpolitikán keresztül,

akár az erőforrásoknak az elosztásán

keresztül. hogy a napv végén mind az a

kérdés, hogy ezeket ezekkel sikerül-e

olyan alapvető struktúrákat felépíteni a

és akkor itt térnék vissza a

termelékenység növekedésnek a

kérdéséhez,

amelyek képesek lesznek

hogy mondjam, hosszú távon is új

innovációkat hozni a gazdaságba képesek

lesznek a termékenységet növelni,

új piacokat szerezni. Ugye én azt látom,

hogy egy itt van hiátusa a magyar magyar

gazdaságnak, hogy ezek ezek a struktúrák

nem alakultak még ki, nem épültek ki, de

ezt mondom, ez már ez már 2010-es

évtizednek a második felének is egy

hiátusa volt, és ezt vittük tovább

magunkkal a 2020-as évtizedre is. Mert

szerinted egyébként a Mert ugye tudom,

hogy a a kezdeti gondolataid isy a

versenyképesség körül, tehát hogy még a

330 pontra, amikor visszanézünk, hogy

hogy te azt gondolod, hogy nem tudom

egyébként a választ, tehát ez nem

provokatív kérdés, te azt gondolod, hogy

a versenyképességet az államnak kell

megvalósítani, mert hogyha most

megnézem, hogy versenyképességi szinten

mi történik, tehát mondjuk AI vagy

mondjuk önvezető autók meg ilyesmi,

akkor valahogy mindig azt látom, hogy

ezt valahogy

>> én az a válaszom, hogy igen, tehát én

azt gondolom, tehát én azt gondolom,

hogy az állam nagyon aktív szerepet kell

betölteni abban, hogy hogy verseny a se

GPTbe, se a Elonasnak a izé, tehát hogy

nem nagyon látom az államot mögötte,

csak inkább azt látom, hogy hagyják,

hogy hadd csináljátok, aztán

>> hát de igen, de azért tehát, hogy itt

itt szerintem megint megint az számít,

hogy mi a mi a window, amin keresztül

majd ezeket a folyamatokat nézzük. Tehát

ugye

ugye gyakorlatilag ez egy régi vita,

hogy akkor ugye piac versus állam, tehát

hogy ki az, aki allokálja az

erőforrásokat egy gazdaságba. Ö nekem az

az állításom, hogyha megnézzük azt, hogy

hol tehát az a sikeres gazdasági

növekedés időszakai, tehát nem a nem

arról beszélek, amikor mondjuk három-

négy évig van gazdasági növekedés,

mondjuk évtizedes időizonton van

>> gazdasági növekedés.

Ott ott ott többnyire

fontos szerepe volt az államnak. az

áramak fontos koordinátó szerepe volt.

Ugye ezek voltak tipikusan a akár a

skandináv országok, akár akár mondjuk a

a több ázsiai délkeret- ázsia ország,

mondjuk Dél-Korea, japántól elkezdve,

tehát ugye Kína,

Taiwan, Szingapúr satöbbi. Tehát ezekben

az országban mindegyikben fontos szerepe

volt. És akkor itt lehet behozni a

témát, oké, de ott van US, tehát ott ott

van az Amerikai Egyesült Államok, hogy

akkor ott mégis mitől van

volt egy nagyon gyors gazdasági

fejlődés. Én azt gondolom a tekintetben

az Amerika Egyesült Államok ez egy

kivétel. Bár azért megjegyzem, hogy ott

is, hogy amikor a második világháború

utáni időszaknak a fejlődési pályát

nézzük, akkor azok az azok a

technológiák, amelyek ugye dominánssá

váltak, aztán a 80-90-es

évtizedre is gyakorlatilag repítették

ezeket a nagy mamut amerikai cégeket

IT-ba

és hát ugye manapság ugye a

telekommunikációs szektorba, vagy éppen

a mesterséges, emögött mind-mind volt

alapvetően egy ilyen hadipari

megrendelés, tehát volt egy ilyen állami

innovációs

kényszere úgymond a a gazdasági

szereplnek. És persze abban a privát

szereplők sokkal jobbak voltak, ugye

ezeket az új technológiákat, mint az

érintőképernyő vagy a műholdas

helymeghatározás, azt az azt iszonyatos

sebességgel skálázzák föl és vigyék át a

privát privát szférába óriási

jövedelmezőségeket

ebből erből. Tehát ezzel csak azt

szeretném mondani, tehát ott is azt

gondolom magának az innovációs

szakaszban van egy fontos szerepe a az

államnak. Tehát én erre azt gondolom,

hogy a hogy az államnak a

versenyképesség alakításában fontos

szerepe van. Az a kérdés, hogy mely

területeken? És szerintem itt kellene

megtalálnunk nekünk is a a a kulcsokat.

ezekből a amit fölsoroltam példákat,

tehát akár skandináv példa, akár a az

ázsiai példák, ugye az látszik, hogy

hogy ahol biztosan az államnak nagyon

fontos szerepe van, az az oktatási

rendszernek a a versenyképességének a

javítása. Tehát az az egészen biztos,

hogy hogy ezen a területen

nagyon aktív szerepet kell vállalni a a

az államnak. És a tekintetbény megmondom

őszintén egyébként kíváncsi vagyok, hogy

mondjuk azok a kapitalista, tehát azok a

nagyon piaci fundamentalis alapon működő

gazdaságok ebben hogyan fognak tudni

teljesíteni, mikor a következő 10-15- 20

évben. Tehát hogy persze ott

elitegyetemeket

nagyon jól tudsz működtetni, de amikor

majd a társadalomnak az alsó 50-60%-ának

kellene valamiféle

kézzel fogható, jól hasznosítható dudást

adni, hogy abban is képesek lesznek-e

ugyanolyan sikeres eredményeket elérni,

vagy nem. Erre mondom azt, hogy

szerintem még kevés a az az a

megfigyelési időszak, ami eddig eltelt

ebben a folyamatban.

Tehát az oktatási rendszer az

mindenféleképpen egy egy ilyen. Én azt

gondolom, az innovációban is, tehát a

magának az innovációnak a kezdeti

szakaszában jó, hogyha az államnak van

egy egy fontos

szerepe, aztán utána fölskálázni már nem

az államnak szükséges. A a abban

egyetek, hogy nyilván mondjuk

infrastruktúra és és én beleértem a

szellem, tehát tényleg alapszintű

oktatás, tehát nyilván a mobilitát tehát

én én is azt gondolom, hogy egyébként az

államnak

>> és bocsánat, tehát hogy ezek mindegyik

szerepelt a az MMB-nek a 330 pontjáb és

azokat, tehát hogy amikor ugye azt

keressük, hogy hogy realizáltuk-e azt a

növekedési pályát,

>> amit ugye ott ott ezenok elérése mellett

mi elképzelhetőnek tartottunk, ugye ezt

sokszor ki szokták figurázni egyébként,

hogy akkor most Ausztria fejlettségi

szintjét tű tűzték ki ezek az elemzések.

célul

értelemszerűen emögött azért volt egy

olyan megfontolás is, hogy hogy hogy

tehát kell kell valami olyan kézzel

fogató célt kitűzni azért, hogy hogy

azért a a magatartási

ö viszonyait a gazdaságnak megszá meg

változtasd, ami önmagában inspirálja a

gazdasági szereplőket arra, hogy ezeket

a változásokat megtegyék. De hozzátenném

nagyon sok történ nem történtek meg ezek

a ezek a ezek a fordulatok, amelyek

tehát ha jól veszem ki, akkor akkor

nagyjából egyébként te továbbra is

hiszel abban, hogy hogy az államnak

azért azért sok szerepet kell adni. Csak

azt mondod, hogy itt most nekünk az

elmúlt öt-h évben éppen most nem

sikerült.

>> Én azt mondom, hogy ez hogy egy

tendencia, hogy az állam egyre egyre

nagyobb szerepet fog vállalni a gazdaság

működésében, tehát szerintem ez mindütt

be fog ez már mindenütt ebbe az irányba

mozog jelen pillanatban az ing.

>> De nek te örülsz?

Én ezt nem szeretném ilyen érzelmi

kérdéssé lefordítani. Szerintem ez egy

szemkálisan. Tehát most nem így ér,

hanem így intellektuálisan. Tehát azt

gondolod, hogy jó les még egyszer, még

egyszer én azt gondolom, hogy azért azok

a gazdaságok, akik sikeres felzárkózást

vagy sikeres növekedést értek el,

azon belül azon az államnak a szerepe

hangsúlyos volt, de azt is hozzá kell

tenni, hogy persze legalább ennyi példát

oda oda tudunk tenni, ahol az állam az

meg gyakorlatilag visszahúzta a

gazdasági fejlődést. Tehát, hogy azért

vannak olyan példák is, ahol mondjuk

Argentína, aki mondjuk a 20. század

elején a világ, nem tudom, 10

legfejlettebb országa között

volt található, mert most épp nem néztem

meg, hogy épp most hanyadik fejlettségi

lépcsőfokon áll, tehát hogy de én azt

gondolom, hogy ez egy tendencia és hogy

ezzel ezzel mindenkinek meg kell ezzel

most mindenkinek tudomásul kell venni.

Tudá

>> ami egész egyszerűen mondom abból jön,

hogy hogy

szerintem végetér a a az emberiségnek az

a nagyon unikális szakasza, ami mondjuk

a 17. században indult el. Tehát most

épp hozzád megnéztem, hogy 17. században

nagyjából 5-600 millió fő volt a föld

népessége.

>> Igen. 1800-an voltunk 1 milliárdal.

>> Igen. A 10 igen 1800 körül volt az 1

milliárd. És gyakorlatilag innen egy

ilyen exponenciális pályán emelkedett

ugye a a Föld népességének a létszáma.

Tehát hogy gyakorlatilag gazdaságokat

úgy kellett üzemeltetni, tehát mióta

mondjuk a modern

piaci alapú gazdaságok elkezdtek

elterjedni ugye a világban különböző

formában. Tehát ugye még egyszer amit

amikor kapitalista gazdaságról

beszélünk, akkor hajamosak vagyunk azt

így leszűkíteni, hogy hát az valami

olyasmi féle, mint ami nem tudom

Amerikában van, de hogy szerintem az egy

elég unikális kapitalizmus és és vannak

a kapitalizmus nagyon eltérő válfajai

még a világban, amik amik a ami ahol az

állam és a a piaci

ö működésnek valamiféle kombinációját

látjuk.

Tehát ezzel csak azt szeretném, hogy hát

ez a szakasz ez nagyon gyorsan vége

véget fog egyetőbb államban már végetér,

amikor gyakorlatilag úgy tudsz

gazdaságot üzemeltetni, hogy a hogy a

hogy a populációnak a tehát a

társadalomnak a népes a a népesség száma

az folyamatosan emelkedik. Ugye most már

jelen pillanatban a világ GDP-nek

körülbelül felét állítják olyan elő

olyan gazdaságok, ahol a népességszám az

elkezdett csökkenni, és ebbe olyan nagy

gazdaságok is bele fognak egyre inkább

esni, mondjuk mint Kína,

ami úgy egy másfél milliárd fős fős

gazdaság. Tehát én azt gondolom, ez egy

teljesen új keretet fog adni a a a

gazdasági működésnek, hiszen

értelemszerűen ez ez feszesebbé teszi

majd a munkaerőpiacokat. Egyre nagyobb

nyomás lesz majd a társadalmi elosztó

rendszereken, amire amire én azt

gondolom, hogy önmagában piaci alapon

egyelőre nem találtunk még

választ, hogy hogy ezeket hogyan ezeket

a nagy rendszereket, akár egészségügy,

akár nyugdíjrendszerek hogyan tudjuk

csak szintisztán piaci alapon

működtetni. Tehát önmagában azt gondolom

lesz egy olyan társad egyre növekő

társadalmi igény, hogy itt az államas

szerepet vállaljon, ami ami mondom

önmagában azt fogja hozni, hogy hogy ez

a állami szerepvállás ez növekszik. És

akkor már nem is beszélek olyan

dolgokról, hogy egyébként meg hát itt

van velünk a geopolitika, itt vannak

velünk a háborúk, és az meg a történelem

sor mind az mind mind mind olyan terület

volt, am egy egy sokkal aktivistább

állam

>> azt gondom, hogy egy sokkal aktivistább

állam és ilyen szemp és ilyen

szempontból ez persze ez a felelősséget

is növeli. Tehát innentől kezdve azt

jelenti, hogy a politikának a

felelőssége jött nagyobb a a a gazdasági

döntés benne, hogy majd ők át fogják

érezni

>> ennek a

>> Figyelj, én azt mondom a tehát hogy

értet a nap végén

persze a politikus mit szeretne

választást nyerni, de választást nyerni

meg csak úgy tud hosszú távon, hogyha

amögött ténylegesen van gazdasági

teljesítmény. Tehát láthatólag, hogyha

egy romló gazdasági közegben kell

választásokat megnézni, sokkal nehezebb

pálya mindenkinek. Tehát, hogy e

tekintetben

én abban azért optimista vagyok, hogy

hogy azt a politikusok is fölismerik,

hogy hogy a nap végén

az ő szerepük növekedett, és ezt csak

akkor tudják sikeresen használni, hogyha

abban ténylegesen gazdasági előrelépés

is lesz.

>> Annyit annyit azért hozzátenné, de ez

nem akarok ebbe az irányba elmenni, csak

csak hogy én azt gondolom egyébként,

hogy a demokráciának szükséges, de nem

alapvető feltétele ez a szabadpiaci

gazdaság. Tehát én attól tartok

egyébként, hogy hogy én is látok arra

esélyt, hogy olyan irányba menjen el a

világ, amerre

felvázoltad. Csak én azt gondolom, hogy

akkor egyébként a a politikának a

működése se fog abba a keretrendszerbe

megmaradni, amit tehát nem mindegy. H

itt azért vannak jó példák is, tehát

hogy én értem értem, hogy mire gondolsz,

hogy hogy akkor azt gondolod, hogy itt a

demokráciából is akkor vissza vissza

kell adni most nem Magyarország, hanem

igen, én azt gondolom, hogy ahogy az

állam meg a politikusok úgy egyre inkább

sokkal inkább inkább azt a kérdést

tenném fel neked és akkor lehet, hogy a

harmadik dolog, de visszatérhetsz majd a

válaszodba, hogy hogy akkor

>> ebbe a nagyon aktivista politika által

vezérelt jövőben te látsz független

jegybankokat?

És itt most nem Magyarországról

beszélünk, tehát nagyon fontos, hanem

így globális folyamatokról.

>> Hogy én azt szoktam, tehát ugye a ugye e

tekintetből is érdek amire már utaltam,

hogy érdekes mindig az amnek a kérdésnek

a vizsgálatánál az, hogy ugye milyen

korszakba nőttél bele. Tehát hogyha csak

abból indulok el, hogy ugye a jegybanki

függetlenség ugye hát jegybankok

nagyjából a 17. században jelentek meg,

ugye Svéd jegybank volt az első és akkor

utána jött a Bank of England a 17.

század végén. Tehát nagyjából a jegybank

mint intézmény az az

hát egy ilyen 350 éves éves konstrukció.

És

>> de a modern jegybank inkább a 20. század

elején.

>> És a modern jegy 20. század elején jött

létre. Igen. De és akkor csak ez csak

csak azért szeretem, hogy hogy ezen

belül ez a független jegybank, ami ez

ugye most mint hát ugye mint mint keret

ugye mindannyian viszonyítjuk azt, hogy

akkor merre tartunk. Ez gyakorlatilag a

az 1990-es éveknek az előzéland volt az

első

>> Újzéland volt az első, aki ugye azt az

inflációs célkövető rendszert ugye

bekövet bevezette, és ugye onnan indult

el a jegybanki függetlenségnek

ez a nagyon erőteljes igénye és ugye

terjedt el a világba. Tehát

gyakorlatilag egy 30 éves konstrukcióról

van szó. Nekem az a az a az a

gondolatom, hogy

és ennek kapcsán is egyébként sok sok

ilyen gazdaságtörténésznek a munkáját

olvastam, csak azért, hogy hogy ne

kövessem el azt a hibát, hogy csak mert

hogyha csak ezt az idévedsz, figyelj,

nem baj, ha tévedsz, mi nagyon sokat

tévedünk itt a mond tehát hogyha csak

ezt a 30 évet nézz, akkor azt mondom, mi

szükség van a a független jegybankokra.

Viszont a történelemnek a tanulsága az

meg azt gondolom az, hogy sokkal

könnyebb egy jegybanki függetlenséget

olyan időszakban elérni, amikor a

alacsony az infláció, b alacsonyok a

alacsonyak a költségvetésnek a

>> világos adósságterhei, tehát alacsony az

államadósságnak a szintje. Na most,

hogyha ezt a két dolgot megnézem, akkor

most ugye nem alacsony általában az

infláció, persze sokat csökkent az

elmúlt években, de azért még mindent azt

látjuk, hogy nagyon sok országban azt

látjuk egész pontosan, hogy az

országoknak több mint a felében még

mindig az infláció az a jegybanki célok

fölött fölött van. A

és benne van a pakliban, hogy hogy azért

nehéz lesz megint egy nagyon azt a azt

az alacsony inflációs pályát tartósan

elérni. és kettő közben az

államadósságok iszonyat emelkedésen

mentek át. Tehát mondjuk még az 1980-as

években a fejlett világ mondjuk egy

40%-os államadósság GDP rátával

működött.

Addig most most már teljesen sztend az,

hogy 100 100% fölötti

>> zárójában azért megjegzem, tehát én

ennek nekem egyébként van itt van a

legnagyobb problémám, amikor ez a

államtusz kapitalizmus vagy az állam

vertus piacvitáról

gondolkodunk, hogy szerintem ezt ezt a

folyamatot nem kellően

domborítjuk ki, vagy nem kellően értjük

meg. Tehát ugye a 80-as év évektől

indult ilyen ilyen

ugye a liberális neoliberális fordulat,

aminek a ugye a célja ugye a

Washingtonin konszenzusnak volt ugye

ugye ennek ennek a ennek talán a

csúcspontja, hogy ugye mind

dereguláljunk, privatizáljunk és

liberalizáljunk, tehát hogy alapvetően

szabadítsuk föl minden területen a a

gazdaság működését az állami állami

befolyástól. Most nagyon

leegyszerűsítve, ugye erről szólt a

világ.

>> Ugye gyakorlatilag ezt egy területen nem

sikerült megtenni. Ez az állomadósságok.

Tehát, hogy azt azért szerintem azt ki

kell mondani, hogy ebbe az időszakba

töretlenül emelkedett a a az

államadóság. Most megnéztem,

gyakorlatilag 1990 óta

2025-ig az amerikai államnak a

költségvetési hiánya az 6% volt. Tehát

az azt jelenti, hogy minden évben a

GDP-nek körülbelül 6% k-átt most nagyon

egyszerűsít, persze kamatoktól szűrni

kellene, extra keresletként tette be a a

gazdaságba. Szerinted, bocs, ne fele

majd, hogy de szerinted egyébként ez

számodra újráértékeli mondjuk a

gazdasági növekedés fogalmát is, mert

tudod én mindig azt mondom, hogy persze

tök jó a GDP nő, majd ezt egyébként

fenntarthatóság szempontjából is

beszélhetünk erről egy kicsit, de hogy

egyébként azt látom, hogy ez a

növekedés, tehát szerintem nagyon magas

szinten van a növekedés a fejlett

országokban, azt látom, hogy igazából

csak úgy tudunk fejlődni, hogy vagy

levisszük a kamatokat nullára, akkor a

monetáris hatóság ad egy kicsit a

növekedésnek, vagy egyébként eladósodunk

és egy csomó olyan pénzt költünk el

vásárlás, ami ami ami a jövő

generációkból lenne. Tehát, hogy azt

látom, hogy ez egy tehát mintogyha

lerohad volna ez az autó már egy 20 év,

és akkor van innent tologatjuk, onnan

tologatjuk, a jegybankárok tologatják, a

kormányfők tologatják a túlköltéssel.

Tehát tehát nem lehet, hogy egyébként

már egy olyan magas szinten van a a

fejlettség, hogy innen már valójában

egyébként kiegyensúott körülmények

között ez a 3%-os gazdasági növekedés,

ez talán

illúzió. Csak az be csak a negyedbanki

függenség nem szeretném megkerülni.

Tehát én tehát egy visszatérve még

egyszer, tehát most egy olyan állapot

alakul ki, ahol magasabb az infláció,

magas az adósság. Ez azt jelenti, hogy

óhatatlanul azt gondolom, hogy közelebb

fognak egymáshoz kerülni a jegybankok és

a és a és az állam. Ugye ennek már

látjuk

>> nagyon szépen nagyon szépen mond

>> ennek [nevetés] már ugye en hát ennek

már látjuk ugye gyakorlatilag a

megtestesülését ugye hogyha

körbenézzünk, tehát egyre több helyen

ugye meg zajlik a vita. Tehát ugye megy

a hát most az Amerika Egyesült Államtól

UK-n keresztül Magyarországig látjuk azt

az elmúlt években, hogy mekkora vita

alakult ki arra, hogy most éppen a

kamatok hol vannak. Ez gyakorlatilag

ennek a ennek a megtestésülése, hogy

értelemszerűen

ez a ez a ez a ez a típusú feszültség az

elkezdett növekedni a a

>> Barbá, hogy megkönnyítsem a dolgodat.

Itt ugye mi sokan azt gondoljuk itt itt

a hogy ugye amibe mi megyünk majd az egy

az egy erőteljesen curve kontrol. Tehát

te nem zárod akkor ezt kén én ezt nem

zárom ki. Tehát hogy de értem szem se

szeretném bocsánat. Tehát hogy azt

mondjuk [nevetés] a a sajtó holnap ezt

ezt ezt majd lehozza. Barnabás, hát te

már nem vagy alelnök, tehát hogy most

még nem Magyarországról beszélünk sajtó

szeret kiszerkeszteni. Mond csak e csak

azért tettem ide ezt a diszkléimet, de

abszolút tehát hogyha megnézzük ugye

azt, hogy mi történt még a második

világháború után akkor ugye abszolút ez

volt a megoldás. Tehát ugye itt itt is

tehát hogy tehát hogy e tekintetben

azért nagyon nagyon sok mindent már

föltalált az emberiség, hogy hogyha

magas az adósságod, akkor ugye három

dolgot tehetsz ugye a kinövöd ezt a ezt

a növe

>> bízunk az AI-ba. Bízunk az AIB.

>> Igen. Itt bízhatunk az AI-ba. De

egyelőre nem sok előjele van, hogy olyan

nagyon brutális gazdasági növekedést

mutatna a világ, mondjuk, mint amit ott

a második világháború al tehát ez csak

csak abba világháború után 10 évben volt

jellemzják elett épített

>> ugye kettő fiskálisan elkezdesz

konszolidálni. Hát szerintem

ez ez nincsen tehát mondjuk szerintem

érdemes megnézni a francia

>> eseményeket. Nem tudom ötödik

miniszterelnök bukottnál meg azért, mert

nem tudják a költségvetést

elfogadni. Szerintem egyre több ország

fog ebbe a problémába bele utani

igazából nem tudja a költségvetési

hiányát. Egyszerűen nem les nem lesz

társadalmi támogatottsága. Tehát hogy

>> 5000 milliárdot most nem akarom a magyar

odkö csak úgy akarom mi is. Tehát 5000

milliárdál nagyobb kisebb hiány nem

tudunk.

>> Így van. Így van. Tehát hogy tehát hogy

ezekbe ezekbe benne vannak ezek a

detens. Akkor van a harmadik rész, hogy

elkezded valamilyen módon a

reálkamatokat, hogy mondjam

kontrollálni. Ugye gyakorlatilag erről

szól a erről szól a kör kontroll. Én azt

látom egyébként, hogy a fej fejlett

világ el is mozdult ebbe az irányba.

Tehát hogyha megnézzük azt, hogy hogy

mondjuk a reál kamatok hol vannak az

Európa nagyon sok országáb ott már most

elérte ezt a nulla negatív tartományt,

és én azt gondolom, hogy az Amerika

Egyesült Államok is ebbe az irányba

halad.

>> És szerintem szorosan ehhez kapcsolódik

egyébként az, hogy az, hogy mondjuk a

ezüst vagy az arany árfolyam az

egyébként az elmúlt időszakban ez az

elmúlt időszakban hogyan alakult? Tehát

ebben emögött van egy ilyen van egy

ilyen hí. egyébként ez marha érdekes.

Beszélgettünk itt a srácokkal, hogy

éppen küldtem Madnak egy pár ábrát, hogy

hogy marha érdekes, hogy látjuk, hogy mi

történt az arannyal, mi történt az

ezüstel, mi történt a platinával, tehát

egy teljes szétcsúszás a jövőre

vonatkozik. De ha megnézzük egyébként a

a a tipszek alapján, tehát a

inflációkövető kötvények alapján számolt

inflációs várakozásokat, azok meg ott

vannak kettő 2,5%-nál. Tehát marha

érdekes, hogy hogy ugye meg lehet

határozni az árfolyamok alapján. Ez egy

ugye pénzügyileg meg van támogatva egy

tehát a pénzpiacon gyakorlatilag 2,5%-os

a a az inflációs hosszávú inflációs

növekedés. Közben egyébként mindenki azt

gond a piac másik részé meg azt gondolk

szétesik az egész pénrendszer és akkor

aranyat kell venni háromszor annyiért,

mint amybe került három éve. Szóval

nagyon-nagyon érdekes, hogy a piacok

egymás mellett mennyire eltérő jó

nyilván ezek pici piacok. Tehát az

aranypiac, platinapiac, ezüst piac, ezek

nagyon pici piacok. a kötvények, tehát

az államkötvények piaca az egy hatalmas

piac. Valakinek nem lesz igazába,

>> de de szerintem én azt gondolom, az a

félelem azért jogos, hogy túl

túlmonetizáljuk a tehát, hogy gyakorlat

a NAP végén a a jegybankok

kormányzatokkal közösen túlmonetizálják

a rendszert. Tehát hogyha megnézzük

azért az elmúlt 20-30 évak a tendenciát,

az abszolút ebbe az irányba mutat. Én és

ugye gyakorlatilag erről szól az

adósságnak a növekedése is, hiszen ugye

egy olyan pénzrendszert működtetünk,

ahol ugye

>> többlett pénz, mennyiséget a gazdaságba

hitelen keresztül tudsz ugye bele

beletenni. Tehát valakinek el kell

adósodnia ugye vagy az államnak, vagy a

vagy a magánszereplőknek. Ugye

2008-2009-ig ezek tipikusan a

magánszereplők voltak. Azt követően

pedig az államok vették át a szerepüket,

és ebben egyelőre nem látszik a

folyamatnak a vége, hogy hogy ezt ezt

hogyan lehetne kontrollálni. Úgyhogy,

úgyhogy én azt gondolom, a távolság az

csökkenni fog. Itt az a szerintem az

lesz a kérdés, hogy kép képesek

vagyunk-e egy új keretrendszert

kialakítani közösen jegybank és és

kormányzat. Tehát én azt gondolom, hogy

hogy ehhez az új típusú világhoz a

mondom egy csomó megatrend az átfordul,

tehát

demográfia

a technoló új technológiák jelennek meg.

Ö azt az azt gondolom, hogy hogy az a

típusú pénzrendszer, amit mondjuk az

1970-es évek elejét napjainkig

működtettünk, az az nem lesz az nem lesz

elegendő. Tehát teljesen újra kell majd

gondolni, mert mert az csak láthatólag

csak ezeket a buborékokat k ennek az

egyenletrendszernek ebbe az értelmezési

tartományb ninc megoldás. Így van. És

akkor visszatérve a kérdésed, hogy a

gazdasági növekedés, tehát

pont tegnap volt egy egy beszélgetésem,

és megnéztem az adatokat, hogy a világ

milyen növekedési számokat produkált

mondjuk az elmúlt 30 évben, és ugye az

látszott, hogy körülbelül az átlagos

gazdasági növekedés mondjuk 1990 óta a

világban 3,5% volt. Hogyha most

megnézzük a prognózisokat, akkor azt

mondják a következő évekre, hogy 3,1

3,2% nagyjából ez most a a a konszenzus.

Tehát az látszik, hogy azért az

átlagosnál már most van egy lassabb

gazdasági növekedés. Ugye ami miatt ezt

kifejezetten fájdalmasnak érezzük itt

mondjuk mi Európában, az ugye az, hogy

még mondjuk 1990-ben annak a 3,5%-os

gazdasági növekedésnek körülbelül

kétharmadát azt a fejlett világ adta,

tehát Észak-Amerika és Európa. Most

ennek a 3,1%-os gazdasági növekedésnek a

kéthadát azt Ázsia

állítja elő. Ö tehát ugye láthatólag itt

van egy átrendeződés abban, hogy hol

mekkora növekedési potenciál bírnak a

gazdaságok, és ebbe sajnos Európa leg

gyengébb vagy legrosszabb pozícióban