Mindig egy ilyen állandó kérdés, amikor

beszélünk nyugati cégekkel, főleg a

feldolgozóiparban, hogy mit tudnak tenni

a kínai verseny ellen. Ritkán kapunk

nagyon megnyugtható válaszokat.

[zene]

Az elmúlt évek exportpiaci történéseit

nézzük, akkor az látszik, hogy Kína

gyakorlatilag feldolgozó parban, meg a

nyersanyag piacnak egy jelentős részén

egyszerűen ledominálta a világot és

komoly előnyre tett szert a nyugati

országokkal szemben. Hát sokszor azt

látjuk, amikor egy-egy nyugat-európai

vagy amerikai cég így találkozik a kínai

versennyel, akkor igazából ugye nagyon

nagy hátránya van, mert alapvetően

Kínában nagyon komoly versenyképességi

előnyök vannak. Tehát alapvetően ugye a

mérethatékonyság,

az alacsony energiaárak, alacsony

munkaerő, vagy hát említeni kell nyilván

azt is, hogy a munkaerőpiacon is, és is

igazából a környezetvédelem

szempontjából is nagyon visszafogottak a

szabályozások Kínában, és ezek mind-mind

segítik a versenyképességet, és mellette

pedig folyamatos állami ösztönzők is

támogatják ugye a kínai ipart. Mindig

egy ilyen állandó kérdés, amikor

beszélünk nyugati cégekkel, főleg a

feldolgozóiparban, hogy mit tudnak tenni

a kínai verseny ellen. Ritkán kapunk

nagyon megnyugtható válaszokat, és

alapvetően a a védővámok szoktak egyedül

lenni egy olyan megoldásnak, ami

valamennyire segít, de hát azért ennek

is korlátos az ereje. ezt a nagyon erős

kínai versenyt egyfajta ilyen csalásként

vagy a szabadpiacnak a korlátozásaként

állítják be, akkor azért igazából

szerintem meg kell érteni, hogy a a

jelenlegi kínai makro az hogyan néz ki.

Soha nem volt egy fogyasztásorientált

gazdaság, legalábbis az elmúlt jó pár

évtizedben ez egy beruházás és

exportvezélet volt. És noha vannak olyan

középhosszútávú gazdaságpolitikai célok,

hogy a fogyasztás GDP-n belül arányát

azt növeljék. azért jelenleg erre vajmi

kevés esély van, hiszen az

ingatlanpiacnak az összeomlása miatt a

fogyasztói bizalom az nagyon alcsony

Kínában. Emellett meg fontos

megemlíteni, hogy nagyon komoly

kapacitás többlet van

többletkapacitások vannak Kínában. És

ebből kifolyag ugye a beruházása sincs

már akkora igény. Így egyedül az export

marad mind húzóereje a gazdaságnak.

Tehát egyfajta exportkényszere van a

gazdaságnak. És ahogy előbb említettem,

nyilván a többletkapacitások is azt

eredményezik, hogy nagyon sok extra árut

próbálnak a világon mindenhova

szétexportálni, és ugye korábban

említett versenyképességi, általános

versenyképességi elnőnyök mellett ugye

ez a nagyon erős belföldi kínai verseny

is azt eredményezézi, hogy nagyon

alacsony áron tudnak termékek menni a

világon mindenfele. Ez nem csalás. A

kínai gazdaságpolitikák ezek a fő

céljai. ők így versenyezzek, így

próbálnak piacot szerezni a nagyon

általános versenyképességi elnök

mellett. Ugye a többletkapacitások

okozta öldöklő verseny is azt

eredményezi, hogy hogy nagyon alacsony

0% vagy néha azalatti inflációs dinamika

jellemzi Kínát, és gyakorlatilag ezt a

nagyon alacsony árazási dinamikát

exportálja szét a világba. azért nem

szabad elfelejteni, hogy egy-egy kínai

felmérés szerint a kínai ipari cégeknek

a közel ötöde az veszteségesen működik.

És nyilván nagyon nyomott árazást

eredményezett ez. Az inflációs

dinamikákat ugye kétféleképpen lehet

vizsgálni. Tehát, hogy egyföl persze

mondhatjuk azt is, hogy azáltal, hogy

Kína a deflációt exportál a világból egy

nagyon alacsony inflációt, az igazából

sok országnak még segít is, mert ugye az

importon keresztül ugye ezek ilyen olcsó

termékek, és akkor ugye olcsó input

termékek még így segítik így a gyártást

is, illetve nyilván a fogyasztóknak is

kedvez, de ugyanakkor nem szabad

elfejteni, hogy sokszor ez komoly

versenyhátrányba helyez egy-egy nyugati

szereplő. Tehát itt ugye arra érdemes

gondolni, hogy mondjuk hiába az, hogy

mondjuk az olcsó kínai akkumulátorok

vagy kínai autók megérkeznek most főleg

a kínai autók Európába, az persze

egyrészt jó a fogyasztónak, mert olcsón

tud venni autót, de mellette meg ez

nyilván a az európai autógyártást, ami

ugye nagyon meghatározza az egész nem

csak a német, hanem az egész európai

gazdaság számára, azt viszont komolyan

aláássa, és ez nyilván hosszú távon

visszaüt nyilván a munkaerőpiacra, és a

nap végén a fogyasztónak se lesz jó.

egyre több országnak problémát okoz, és

nem véletlen, hogy sok ország akár

Európába, vagy akár Amerikában

védővámokkal próbálkozik,

és azzal próbálja megvédeni a saját

iparágát. És nyilván így igazából

Kínának szorul ez a helyzete is, tehát

hogy már a exportba is komoly korlátókba

ütközik. És nyilván, hogyha itt a

védővámokon keresztül, és ugye ennek a

legjobb példája az amerikai kereskedelő

háború, megakadályozzák a kínai

exportot, akkor igazából a kínai

gazdaságnak az utolsó húzóerejét fogják

meg, ami komoly strukturális problémákat

eredményez majd Kínába.

A kínai gazdaságpolitikában

azért volt egy komoly irányváltás az

elmúlt talán egy évben, és ez egy úgy

nevezett ilyen kapacitás megvágásoknak a

a politikája.

És itt is azért az látszik, hogy hogy

azokba az ágazatokba, ahol látták, hogy

ez igazából nem lesz jövőben igénylel,

van egy csökkenő acél igény hosszútávon,

így igazából ezeket a kapacitásokat

folyamatosan leépítik, függetlenül

attól, hogy ez azért komoly szociális

problémákat okoz és társadalmi

feszültségeket eredményezhet egy-egy

régióba. Azok az iparágok, amik

stratégiai szempontból fontosak, azért

ott nem fogja bezárni Kína ezeket a

gyárakat. Lehet, hogy kicsit

parkolópályára tesz egy-egy új

beruházás, vagy a meglévőket átmehetileg

nem üzemelteti, de ezek nyilván ugyanúgy

fenn fognak maradni. Azok az iparágok,

amik ugye a jövőben fontosak lesznek

energiaátmelt szempontjából, mint

mondjuk az akkumulátorgyártás vagy a

lítium konverziós kapacitások, ebben

egyáltalán nem számíthatunk arra, hogy

érdemi leépítések lesznek.

Kína sok nyersanyag esetében komoly

dominanciál rendelkezik. És hogyha így

tovább eszkalálódnak ezek a geopolitikai

feszültségek, és megyünk egyre inkább

egy sokkal polarizáltabb világfele

kiéleződnek még jobban az USA Kína

ellentétek, akkor igazából mindkét

félnek az lesz az érdeke, hogy a lehető

legnagyobb mennyiségben tulajdonoljon

stratégiai szempontból fontos

nyersanyagokat. És ilyenkor Kína

dominanciája egy nyersak terén az komoly

problémát okozhat az Egyesült Államoknak

is, illetve az Egyesült Államok

szövetségeseinek is. Mindkét országnak a

szövetségi rendszerének az lesz az egyik

elsődleges célja, hogy a saját országán

belül is, vagy a saját területén belül

is ugye felfuttassa azoknak a

nyersanyagúknak a kitermelését, amit

korábban esetleg a másik féltől vett.

Független attól, hogyha mondjuk egy

teljesen szabadpiaci elven működő

liberalizált gazdaság, globális

gazdasági rendszerben, ezek piacipon nem

érnének meg, ezeket a projekteket el

fogják indítani. annak is egyébként elég

nagy esélye van, és én nem lepődnék meg,

hogyha a jövőben ugye nagyon sok olyan

országot is próbálnának ugye a saját

szövetségi rendszerékein belül tudni,

akik komoly nyersanyaglelőhelyekkel

rendelkeznek, és egyelőre még inkább

ilyen harmadik félnek vagy ilyen

semleges félnek tekinthető. De azért

nagyon sok olyan nyersanyag is van, ahol

egyébként Kínának nincs nagy

dominanciája, és például az energiaátbe

fontos szerepe van a résznek vagy a

lítiumnak, és itt egyikben sincsen ilyen

jó helyzetben Kína. alapvetően ezeknél

pedig azokat a megoldásokat keresi, hogy

megpróbál egy-egy külföldi bányában

egészben vagy részben tulajdonrészt

szerezni, és így próbálja orvosolni ezt

a ezt a problémáját. [zene]