2026-tal a fordulat éve lehet Európában.

Ez egy ilyen utolsó es Európának, hogy

összehúzza magát és összerántsa magát és

és közösen gondolkodjon a a régióról

minden szempontból.

Egészen 2022 ebben volt egy általános

konszenzus, hogy Európa egy olyan

pozícióban van, ahol van egy elérhető

olcsó energiaforrás Oroszországból, az

olcsó orosz gáz. van munkaerő tartalék,

főleg Közép-Kelet-Európában.

Nyilván ez nem versenyképes a

táborkereti munkaerőnek a a

munkabérköltségével. És volt egy

alacsony hozzamkörnyezet, ami ugyancsak

segítette az európai gazdaságot és mind

a beruházásokat, mind egyébként a

lakosságnak a fogyasztását adott

esetben. És ami még egy nagyon fontos

faktor volt, az hogy a kínai növekedés

az magával hozta azt is, hogy ki alakult

Kínában egy középosztálya, aki egy

jelentős fogyasztója tudott lenni

egyébként a a világon termelt

eszközöknek. Igazából ebbe a ebbe a

modellbe Európa jól tudott funkcionálni,

viszont ebbe idővel megjelentek törések

és megjelentek élések is, meg

megjelentek szépen lassú repedezések is.

Ebből az élés az a 2022-es orosz-ukrán

háború volt, ami azért volt fontos,

mivel ugye onnantól kezdve egy pillanat

alatt el kell dönteni Európának, hogy

akar-e támaszkodni a az orosz gázra a

jövőben is, vagy sem. És ugye itt a

levállás felé ment Európa, ami egy

jelentős alkalmazkodást jelentett az

európai iparnak. Tehát nagyon gyorsan az

energiainten intenzív iparágak azok

versenyképtelenné váltak. Illetve amit

magával hozott még az orosz-ukrá háború,

az egy ennek egy egy impliczit

következménye, hogy megemelkedett az

infláció. Ugye ez nem csak a háború, ez

ebbe belejátszott az is, hogy a a covid

utáni beszállítási láncrobémák azok ugye

általában a világban növeltik az

inflációt, de ez különösen alakút lett

Európába, ott, ahol nagyon a az orosz

gázra és az onosz energiára hagyatkozott

a a kontinens. És ez magá oszt a

magasabb inflációt és a magasabb

kamatokat ezen keresztül. Tehát a

korábbi modellnek az a része is eltűnt,

hogy alacsonyak lennének kamatok és

olcsó lenne az energia. És ugye ami nem

egy ponthoz kapcsolódó törés, hanem

sokkal inkább a a repedezés, az pedig

az, hogy elkezdett ugye konvergálni

középket Európába a bér színvonal a

korzágokhoz. Tehát ez a típusú

versenyelőny a termelésbe ez elkezdett

eltűnni. Illetve a kínai középosztály,

illetve a kínai exportpiaccal is az

volt, ez a két probléma volt. Egyik az,

hogy a kínai növekedés is valamennyire

lassú. A covid után volt bőven probléma

a a kínai fogyasztással, de amis lenne

sokkal fontosabb, az az, hogy kicsit

megfordult a a folyamat, tehát sokkal

inkább a kínai cégek kezdték el komoly

exportpiacaként használni az európait,

és Kína eléggé bezárkózott, vagy

legalábbis a helyi cégeivel

leversenyezte az európaiakat. Az a

struktúra, amiben Európa működni tudott,

ennek gyakorlatilag minden lába kapott

egy rúgást. És akkor erre még rájött

ugye kétszer 25-re Trump is, aki

igazából azt gondolom, hogy nem

feltétlenül, tehát ő kicsit segítette is

Európát abba a kérdésben, hogy a második

világháborútól kezdődően azért Európában

béke volt. Ez folyamatosan leépítette a

a hadíipart, és ezt most felrázta Trump

és rákényszerítette Európát arra, hogy

egy önálló egységként lépjen fel és

elkezdje a hadí parát fejleszteni. 2026

a fordulat éve lehet Európába. Úgyhogy

hmegyünk a modellváltásnál a kitekintés

irányba, tehát hogy mi az, ami a jövőre

ebből változik, az több pont is. Az

egyik az az, hogy a háború után az, hogy

eltűnt a az orosz gáz, és ez

alkalmazkodásra készítette a kontiner,

ez kezd beérni. Tehát most már nem csak

az van, hogy kiépítették az LNG

fogadóterminálokat,

hanem Katar Egyesült Államok kiépítette

az indítóterminálokat is. Ezek

hosszabbak általában ezeknek a

beruházásoknak az átfutása. És ezen

keresztül jóval integráltabbá tud válni

a a világ gázpiaca. Tehát sokkal inkább

tudnak a Flöszt az Egyesült Államokból

Európábá csatornázni, ami várhatóan egy

stabilabb gázárat jelent majd Európába

is, hiszen több forrásból tud

beszerezni. A kamatszintben pedig

ugyanúgy volt egy megemelkedés 2022-től

kezdődően, viszont abban is 25-ben már

elindult egy normalizáció, és azt

gondolom, hogy az Európai Központi

Banknak sikerült a a softlanding, tehát

sikerült az inflációt úgy lehozni, hogy

nem volt ennek érdemi rágazdasági ára,

és ezen keresztül most már lejjebb tudta

hozni a rövid kamatokat. És Európa azért

egy rövid kamatra jobban érzékeny

gazdaság. Itt fontosabbak a a rövid

hozamok. Úgyhogy ebbe is fontos, hogy

most már inkább a monetáris politika is

el tud lendülni a stimulatív irányba. És

ami nagyon fontos változás, az a Trump,

Kína, sok mindennek az együttes hatása.

Gyakorlatilag az, hogy a a viszonylag

szigorú német költségvetési politika

átállt egy expanzívabbra. Ez az

felébredés, ez egy jelentősebb, 2026-ban

effektív váló infrastruktúrális csomagot

jelentett Németországtól. Ugye ebbe

azért nem egységes Európa, tehát a

franciáak inkább küzdenek a

költségvetésükkel, úgyhogy nem mindenki

tud ebbe szerepet vállalni és lazítani,

de ugye mindig is németek voltak ennek

erősen a a kerékkötői, és ott jött egy

felébredés ebbe a kérdésbe. És erre

rástött az is, hogy a hadipar és költeni

kell ugye Európa szerte. Nyilván ez a ez

a ez a pozitív oldala, tehát hogy azokat

a problémákat, amik megvoltak Európának,

az, hogy nem egységes a döntéshozása sok

kérdésben, lassú, bürokkratikus, ezek

megmaradnak, de elkezdtek olyan

incentívek létrejönni, főleg amikor

jobban megértették a kínai versenyt,

jobban megértették Trump üzenetét, ami

költekezésre és kicsit egységesebb

gondolkodásra ösztönzi Európát.

Európának a 2026-os éve az arról tud

szólni, hogy

támogatóbb lesz a monetáris politika,

támogatóbb lesz a fiskális politika,

beértek a Trump és a háború okozta

sebekre adott reakciók és olyan

visszatolások tudnak beindulni, ami

pozitívabb a régiónak és ennek egy eleme

a monetáris fiskális politika, az

energiaárt, tehát ezek mind tudnak egy

irányba állni, és remélhetőleg a a

fogyasztás is fel tud lendülni, és ez

egy nagyon pozitív elegy tud lenni

Európának. Ez egy ilyen utolsó esélye

Európának, hogy összehúzza magát és

összerántsa magát és és közösen

gondolkodjon a a régióról minden

szempontból, és aztán majd nyilván azt

kiértékeljék öt év múlva, 10 év múlva,

hogy ez egyébként sikerült-e. szkeptikus

vagyok olyan szempontból, hogy hogy

azért egy francia, egy német, egy

egy spanyol, egy portugál, tehát hogy

ezeket így egy kalap alá hozni, ezek még

mindig azért

önállóan gondolkodó vezetőkkel

rendelkeznek, akiknek remélhetőleg

látják, hogy rengeteg érdekük az

összepasszol. Ebben én szkeptikus

vagyok, de én reménykedem benne, tehát

azt mondanám inkább, hogy nagyon örülnék

neki, hogyha ez működne, és egy

régióként tekintenének magukra. Az

európai piacok tradicionálisan jóval

alacsonyabb értékeltségeken forogtak

mondjuk az amerikaiakhoz képest, de

ennek elég sok oka van. Nyilván a

gazdaságszeretből adódóan az igazán nagy

és nagyon nagy növek növekedésű, nagyon

komoly versenyelőnyökkel rendelkező

cégek azért az Egyesült Államokba nőttek

ki, nem pedig Európába. Az az amerikai

szélsőségesen kapitalista modell az, ami

a inkubátora tud lenni a az ilyen

cégeknek. De azért az fontos, hogy

Európában az ember ránéz a a

vállalatokra és keres metrikákat arra,

hogy ezeket értékelje, akkor ugye a leg

legegyszerűbb az az, hogy megnézi, hogy

a az európai vállalatok azok nagyjából

milyen kifizetéseket tudnak adni a

részvényeseknek. Ez ugye általában az

osztalék, de ennek két összetevő

jellemzően az osztalék és a

részvényvisszavásárlás, tehát azt a

kettőt együtt érdemes kezelni. És ha

megnézzük, akkor ezek azért egy jó 2%

ponttal magasabb hozamot kínálnak az

amerikai versenytársakhoz képest.

Nyilván ez minden már, ez egy olyan

típusú értékelés, ami azt feltételezi,

hogy a a mostani cashfow az berögzül a

jövőre, tehát hogy ez nem nem fogalmaz

meg növekedés és egyéb várakozásokat, de

ez egy kiindulási pont, ami attraktívvá

teszi a régiót. A másik az, hogy ugye

amikor elindult

2025, akkor inkább ilyen 13 körüli

árfolyam pernyereség hányadoson mozogtak

ezek a tőzsdék. Ezek azóta feljebb

mentek valamivel, úgyhogy inkább picit

az ározások nőttek meg a tavalyi évben,

és inkább az év első felében szerették

Európát, vagy akkor volt kicsit

kitüntetett

helyen. Ami várható lehet, az az, hogyha

ha összeérnek a fiskális és monetáris

politika, illetve minden más faktornak

az elegyeje, és elindul a növekedés, egy

magasabb növekedési magasabb fogyasztás

Európába, az inkább a belső piacra

kitett egyébként Small Mid Cap cégeknek,

akik még defenzívebb árazáson vannak

jellemzően, nekik segíthet abban, hogy a

nyereségeik növekedjenek és nyilván erre

egy idő után reagálni tud a az árfolyam

is. A szektorok jellemzően azok a igazán

izgalmasak, amik inkább a belső piacnak

vagy a belső fogyasztásnak kitettek

adott esetben, illetve a a klasszikus

ipari cégek is, akik mondjuk a az

olcsóbb energiából részesedni tudnak.

Európában a a sztori inkább nem arról

szól, hogy nagyon olcsó a a

részvénypiac, és hogy nagyot esett volna

2-25-ben, mert nyilván nem ez történt,

hanem inkább arról szól, hogy a a

növekedési várakozások azok azokban

lehet az ember egy picit pozitívabb, és

és ezen keresztül, hogyha például nem is

nőnek az ár az árazási szorzók, de maguk

a nyereségek tudnak feljebb menni, az

önmagába tudja segíteni a a részpiacot.

am