[Zene]

Reggeli személy

Csaba László közgazdász Egyetemi tanár a

Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja

a vendégünk. Köszönjük szépen, hogy

eljött.

Jó reggelt kívánok.

És mielőtt elkezdjük a beszélgetést

inflációról, növekedési modellről, meg

ki tudja még miről, a hallgatókhoz,

nézőkhöz kell fordulnom. folyamatban van

a klub rádió túlélési gyakorlata. Hogyha

tehetik, akkor támogassanak minket a

klubradio.hu-n, illetve itt a YouTube

videó alatt is megtalálják azokat a

lehetőségeket, amiken keresztül gyorsan

tudják a Klub Rádió fennmaradását

támogatni. Ezt nagyon szépen köszönjük,

és hogyha még nem tették, akkor

iratkozzanak fel a YouTube csatornánkra

is. És akkor Csaba Lászlóhoz

visszafordulva, miért nem lett repülő

rajt?

Hát azt gondolom, hogy ez a repülő rajt

ez mindenkit meglepett. leginkább talán

a pénzügyminisztériumnak az apparátusát.

A Nemzeti Bankot egész biztos, mert ők

már hosszabb idő óta hát a kormányssajtó

kifejezésével élve kárognak. Tehát ők

azt mondják 2021 óta, hogy a magyar

gazdaság egy strukturális

válságban van. válságban nem olyan

értelemben, hogy most össze fogomlanni,

mint ahogy volt ilyen veszély 1981-ben

vagy 1990-ben,

hanem olyan hrtelemben, hogy a

növekedési modellnek vége van, hogy az a

fajta fejlődési út, aminek a lényege,

hogy jön az évi nemzeti termék 3,5

4,5%-ának

megfelelő európai uniós támogatás, és

ezt bármilyen struktúrában költjük el,

legalább rövid távon fölhajtja a

gazdaságot és teremt munkahelyeket.

Ennek vége van. Na most miután ez 21-től

24-ig, azért ez nem egy kicsi idő, ugye

egy vállalat általában ennyi időre

tervez, mert hát mondhatjuk azt, hogy ez

nagyjából egy parlamenti ciklusnak

megfelelő időszak. Tehát igazából így

24-ben, ahogy én visszaemlékszem, nem

volt nagyon nagy vita az elemzők között,

hogy a itt ez a stagnálás közeli helyzet

alakult ki, és hogy hát miután külső

körülmények nem javulnak, ebben most két

mozzanatot emelek ki. Az egyik a

németgazdaságnak a nagyon gyenge

teljesítménye, és a másik az, hogy hát

ahogy

tehát, hogy egyre többe kerül a magyar

gazdaság finanszírozása, mert van egy

bizonytalanság, és rövidre fogva

kétszeresére nőtt az adósságszolgálat,

ami azt jelenti, hogy miközben nem

jönnek az európai pénzek, eközben a

meglévő adósság kiszolgálására

többet kell fordítani. Ez ugye azt

jelenti, hogy nincs mit elkölteni, akkor

sem, hogy egyébként ha nő a

adósságállomány.

Tehát ennek következtében az ember azt

gondolná, hogy hát nehéz elképzelni,

hogy hogy jön ki a növekedés. Most

rövidre fogva vannak tényezői, amiket

mindenki tud.

Nem hosszú, de hát van a befektetés,

ami ugye visszaesett, van a fogyasztás,

ami stagnál van, az export, ami hát vagy

visszaesik, vagy stagnál. És hát akkor

elvileg lehetnének a megtakarítások,

hogy ez kilőtt, mert hogy most nagyon

nagy összeget takarítanak meg, ezt nem

látjuk.

Tehát és akkor lehetne még, hogy

egyoldalú át utalások, tehát hogy ilyen

elmaradott országokban, mint Zé, Kongo

vagy Montenegro, ugye a nemzeti

terméknek akár 6-78%-a

is lehet, amit a külföldön dolgozók

hazautalnak. Nálunk ez sem van

hazautalás, de nem ilyen mértékű. Most

hogyha ezeket összerakjuk, akkor ebből

nem jön ki egy jelentős növekedés, mert

valaminek nőnie kellene. Most ha semmi

nem nő, akkor van az, amit láttunk. És

ezt ma már a pénzügyminisztérium és a

jegybank is látja, hogy hát lehet, hogy

valamit ki tudunk mutatni, hogy lesz egy

pozitív szám, tehát 0 egész valamennyi.

Az év elején, amikor én ezt mondtam,

hogyha fél% lesz, az egy jó eredmény

lesz, akkor én a huhogók közé tartoztam.

Most ez egy kimondottan derülátó

előrejelzésnek tűnik visszamenőleg. És

tudjuk azt, hogy még amikor kiszámolják,

hogy mennyi az annyi, akkor ez is

kiderül, ez a fé% is a statisztikai hiba

határon belül van, tehát hogy ez nem egy

valóságos növekedés. Na ezt tapasztalja

mindenki, aki volt mostanában

bevásárolni, bármit akart venni lakástól

almáig

vagy bármire költ a biztosítást, vagy

külföldi útig, ez tapasztalja, ahogy a

jövedelme kevesebbet ért, mint ezelőtt

egy éve. Ez nem a repülőrajt. Most a

repülőrajtban az a baj, hogy ezt nem

lehet félreérteni. Tehát ez nagyon

határozott, hogy ez nem tudjuk pontosan

honnan jött ez a miniszterelnöki

gondolat, hogy 3,6% közötti növekedést

jelzett előre erre az évre, mert ezt a

kormányzati struktúrában az általmi

ismert elemzők vagy elemzések közül

egyik sem tartalmazta. az volt, hogy hát

idén lehet másfél 2%, akkor 26-ra lehet

1% ponttal több. Aztán ugye a következő

év az már olyan messze van, hogy még

akár 2%-ot is rá lehet tenni, de úgy

igazából

elemzők beleírtve még egyszer ezeket, a

pénzügyminisztériumot és a jegybankot,

az nem jött elő ezekkel a számokkal.

Most be lettek mondva, ugye ennek

következtében szerencsétlen kénytelenek

voltak a számaikat addig masszírozni,

amíg legalább a 3%

magasságában föl nem küzdötték őket. De

így olyan primitív módon, ahogy

elmondtam, hogy 1 2 3 n annak a összege

az mennyi. Így nem jött ki senkinek,

hogy ez most miből lesz. Hát ilyenkor

mit szoktak csinálni? Ezt már az

országos tevivattal kitalálta, hogyha

nem jönnek ki a számok, akkor azt kell

mondani, hogy nőni fog a hatékonyság,

ugye? Tehát akkor, hogy kevesebb

energiából több kilométert fogunk

autózni, és ehhez hasonlók fognak

történni. Most azt mondják, hogy nő a

termelékenység. Ugye ez egy döbbenetes

dolog, mert ez legalább öt éve nem nő

egyáltalán. Sőt, hát hogyha úgy mondjuk,

hogy nagyon sokkal több, majdnem egy

millióval többen állítunk elő ugyanannyi

jövedelmet, mint 155 vagy 10 évvel,

akkor ugye a termelékenység inkább

visszaesett. Most akkor ebből hogy jön

ki 6% növekedés? Ezt egyszerűen nehéz

elmondani. Szerintem itt óriási

mellélövés történt kommunikációban is.

És hát szakmailag

azt kell mondani, hogy a külföldi

befektetők, de a belföldiek is, azok

nemcsak azt figyelik, hogy a kormány mit

csinál, hanem azt is, hogy mit mond. Ez

nem mindig jó, de most ebben az esetben

nagyon nem jó, hogy az idősebbek még

emlékeznek rá, hogy mint mondtak az év

elején, tehát

hogy ez a mostani eredmény, hogy a

6%-nak az 1ede a hivatalos előrejelzés

szerint, de ez még optimista.

Ez ez nagyon nagy mellélövésnek

bizonyult.

Az elmúlt időszakban rendkívül kreatív

magyarázatokat hallottunk arra, hogy

miért nem működik a gazdaság. már az

időjárás, a Brüsszel természetesen

háború, tehát azért a szokásos

fordulatok is megvoltak. És persze azt

évek óta hallgatjuk, hogy ez mennyire

kitett gazdaság. És hát tudjuk, hogy a

meg ön is említette most, hogy a német

gazdaság, amik legfontosabb partnerünk,

nem úgy működik, ahogy kéne. Csak most

már az a kérdés, hogy itt olyan belső

szerkezeti problémák vannak, amiről ön

is beszélt, hogyha mondjuk most

megindulna a külső konjuktúra, amit

évekig hallgattunk, hogy most jó, a

külső konjuktúra az húzza fel a magyar

gazdaságot, de hogy föl tudná-e még

húzni, vagy most már olyan szintű

problémáink vannak, hogy tulajdonképpen

már az se segít rajtunk, hogyha jó az

időjárás, nincs háború és Brüsszelben is

minden rendben. Most nyilván ezek jó

dolgok lennének, ha megtörténnének.

Ugye a amit strukturális válságként

jellemeztem a többieknek a nézetét

összefoglalva, az az pontosan azt

jelenti, hogy ami változás mondjuk az

elmúlt 10 évben végben ment, az inkább

kedvezőtlen. Most ne menjünk nagyon

messzire, egy ország elkezd

akkumulátorokat gyártani, amiben ez hát

minden meg van kivéve. Ugye a munkaerő,

a lítium,

a

összes többi, a hálózat nem bírja el,

ugye a a termelést, a feldolgozás,

hulladékfeldolgozás nincs megoldva,

akkor ugye ezt úgy mondják a üzleti

tudományokban, hogy mosolygörbének a

legalján vagyunk. Ugye a Mosolyggyőrbe

az, hogy ami az elején, amikor valaki

kitalálja, azon sokat keres, és a végén,

amikor eladja az autót egybe, azon sokat

keres. És aki közben van, és a

összeszerelő munkákat csinálja, ugye az

ugye az alul van, tehát kicsi hozzáadott

értékkel, kis haszonnal dolgozik nekünk.

Most egyre több ilyen tevékenységünk

van. Tehát most a napokban jelentette

ebbe a külgazdasági és külügyminiszter,

hogy vége van ennek a innováció

nélküli növekedésnek.

És hát ennek a példájaként egy ilyen

villamosgyárat

említett. Most ugye én már

gyerekkoromban is sokat villamosoztam,

tehát támogatom a közösségi közlekedést.

Ez környezetbarát, ez jó dolog, de hát

úgy igazából amiket olvasok, a nagy

innovációk, azok inkább a gyógyszer

molekuláknak a terén a mesterséges

intelligenciában és annak a

hasznosításában vannak.

Ez azt megint egy olyan dolognak tűnik,

hogy én leszek az utolsó, aki azt mond,

hogy ne ne gyártsanak akkumulátort, ne

használjunk villamos. Ezt én nem mondom,

de azt azért látni kell, hogy ebből nagy

fellendülést nem lehet. És ha így

végigvesszük, beleértve azt, amire

ugyancsak nagyon büszkék szoktunk lenni,

hogy Magyarországon a mezőgazdaság,

nemzetgazdasági részaránya nő, ilyen

egyébként Fekete-Afrikában sincsen, mert

mindenütt csökken. Ez a nagyon kevés

számú törvényszerűsége a

közgazdaságtánnak, amiben senki nem

vitatkozik, hogy ahogy haladunk előre

egyre több lesz a szellemi munka. Egyre

több lesz a szolgáltatás, egyre kisebb

az ipar és még kisebb a mezőgazdaság, a

mezőgazdaságnak a hozzájárulása. És hát

meg ilyen jegybank elemzései ezt

bemutatták, hogy egész Európában nincs

ilyen kevéssé hatékony mezőgazdaság,

mint a mienk. Akkor ebből nem tudunk,

tehát a válasz a kérdésére azért nem,

hogyha minden megjavul, akkor sem fogunk

tudni növekedni, mert a összetevőket

megint végigvesszük, a termelékenységet,

az ágazatokat, a jön a külföldi tőked,

miket fejleszt, mi a mi verseny

előnyünk, ugye az alacsony bér, ugye hát

ezekből nem nagyon szokott egy nem tud

kijönni. Tehát az emberek számolja,

akkor nem jön ki az, hogy hogy ebből egy

egy föllendülés legyen. És ebből adódik

az a gondolat, hogy valahogy itt most

nem a konjunktúrával van csak baj, meg

nem csak azzal van baj, hogyha megy le

az infláció, de nem mennek le a kamatok,

akkor rákamatnő, akkor egyre többet kell

a adósságszolgálatra

fordítani, hanem valahogy az egész nem

működik, hogy a modell az kifutott, hogy

ez így tovább nem megy, hanem egy másik

modellre kell átálni, amit százszor

elmondott mindenki. Ez a mindennek a

fordítottja, amit elmondtam, magas

hozzáadott értékű termelékeny, innovatív

megoldásokat kellene találni. Ennek nem

látom a jeleit. Tehát ez egy fontos

dolog, hogy látjuk, hogy merre lennek

kiú, de azt is látjuk, hogy

pillanatnyilag nem arra haladunk.

Ez a növekedési modell probléma, ez

magyar probléma, vagy egy

kelet-közép-európai probléma is? És

mondjuk milyen különbségeket vélhetünk

felfedezni itt a régiós versenytársak

meg a magyar gazdaságnak akár a

struktúrája, akár most így a működése

teljesítmények között mondjuk az elmúlt

nem tudom öt évet, illetve

hát ez egy nagyon hosszú történet lenne,

de röviden azt kell mondani, hogy ez egy

speciális magyar probléma. Ebből a

szempontból mi ugyanúgy állunk, mint a

németek. Valaki azt mondta, hogy a

németekkel focizunk egy ligába, ez a

futballban viszonylag jó lenne, de hát

így a gazdaságban nem olyan jó, mert

pont ez a baj Németországgal, hogy most

hiába költenek eszméletlen összegeket

mondjuk a hadiparra meg a közlekedésre,

abból majd ha minden bejön, akkor öt meg

10 év múlva lesz növekedés, most nem. És

hát ugye ez a baj, hogy Magyarország, ha

tetszik, egy nagyon sajátos helyzetbe

küzdötte magát, hogy ne legyek nagyon

hosszú az Európa Banknak a napokban

megjelent előrejelzése szerint Ukrajna

gazdasági növekedése az idén 2,5% lesz.

Ez ugye pont az ötszöröse a magyarnak.

jövő évre ugye 5%-ot jeleznek előre,

hogyha a Trump elnök, mert a többiek

erőfeszítései miatt leállnak a a harcok.

Most azért Magyarország tekintetében a

5% az egy elképzelhetetlen. Én azt

gondolom, hogy a legvérmesebb

előrejelzők se jönnek elő egy ilyen

számmal. Ez azt mutatja, hogy a keleti

szomszédunk, amelyik háborúban áll, az

jobban teljesít. Akkor nálunk valami

nagy bajnak kell lenni. Nem is akarom

mondani, mert végig lehet ezt mondani,

hogy a lengyeleknél is ilyen 3% körüli

növekedés van, és hogyha megyünk észak

felé a balti államokat, hogyha vesszük

ott még meg ezek a minőségi mutatók is

még sokkal jobbak a pizza eredményektől

kezdve a az infokommunikációs

technológiának a felhasználásáig,

hát azért Észtország, ami az orosz

birodalomnak a perifériája volt még

három évtizede is, vagy három és fél

évtizede is azért most az európai

infoter kommunikációs iparnak az egyik

központja és azért nem olyan értelemben

központja, hogy átvették a Microsoftnak

a helyét, hanem hogy alkalmazásban,

amiben a üzlet van, abban ők nagyon

előre tartanak, és sok mindenben

ilyen minőségi mutatókban ők előre

léptek. Most lehet ezen vitatkozni, és

vannak jó elemzések és viták arról, hogy

Románia elhagyott-e már bennünket.

Elfogadom azt, amit ugye Oblad Gábor egy

hosszú elemzésben a statisztikai

szemlében bebizonyított, hogy még nem

hagyott el bennünket, de hogyha nem

hagyott el bennünket, hanem mondjuk 95

vagy 97%-on áll, és mondjuk Erd

csatolásokor voltak 25%-on, akkor azért

ez egy elég jelentős történelmi

felzárkózás. És azért mondom, mert ez

ritka itt van mellettünk, és és pont

arról van szó, hogy Románia nem Svájc,

de azért csak előre jutott, és különösen

az elmúlt 15 évben előrébb jutott.

És emiatt azt hiszem, hogy hogy hát

valóban ideje elgondolkozni

azon, hogy mi mindent rontottunk el, mi

mindenen

kellene változtatni, méghozzá belátható

időn belül. Tehát én most nem akarok

várakozásokat keltálni, hogy ó bez egy

másik kormány az mindent másként

csinálna. Ugye csodát tenni nem lehet,

de azért, hogy lehetne mondjuk úgy

kutatásfejlesztést támogatni, hogy az

eredendően nem a Matias Corvinus és a

magyarság kutatóintézetnek a

fejlesztését jelenti. Most

pillanatnyilag a magyar

kutatásfejlesztés az Európai Unióban az

egyik legmagasabb összeg. Mert hogy

benne vannak ezek meg a Smith Mária

intézetei, meg a

Veritász

intézet, meg Isten tudja micsoda, de nem

ilyen jellegű, hanem olyan jellegű

kutatásfejlesztési támogatás kell,

amiből új molekulák jönnek ki, meg cégek

alakulnak, meg ehhez hasonlók. Tehát,

hogy

és végig lehet ezt a történetet mondani,

az én kedvencem, ez az amerikai

fordulat, hogy lehet vállalkozást

élénkítenni a pénzügyminisztérium

kihagyásával is, hogy ez mit jelent.

Deregulációt, hogy van számtalan

előírás, amit senki nem tudja. Tehát a

bármiért folyamodunk, akkor akkor ott

mindent be kell adni. Számtalan

ellenőrzést, a munkaügyi ellenőrzéstől a

keresztlevélig mindenfélét be kell adni.

És lehet, hogy ha nem adnánk be ennyi

papírt, nem lenne ilyen módon

túlszabályozva, az különösen a 20 fő

alatti cégek működését azért

megkönnyíteni. A nagyobbakért is csak

mondom, hogy hogy ez például egy egy

lehetőség.

És még sok

ilyen lépés van, amivel szerintem

lehetne és kellene a gazdaságot

élénkíteni. Ez az elmúlt időszakban nem

volt jellemző. Az volt a jellemző, hogy

ragaszkodunk olyan tervekhez, ami

nyilvánvalóan soha nem tud megtérülni.

A Budapest Belgrád vasút az én

kedvencem, ahol még állomás sincsen. Hát

megépítettük. Nem lehet azt mondani,

hogy nem építettük meg. Hát ott a vasút

aztán ugye hát vagy jár rajta, vagy nem

jár rajta, vagy használják, vagy nem.

Ebből magyar újjászületés nem nagyon

lesz. Tehát azt gondolom, hogy első és

legfontosabb rész, hogy abba kellene

hagyni a azt a hihetetlen, mennyiségi

értelmetlen tevékenységet, amit

folytatnak, mert ugye tudjuk, hogy az

jólét növelő anélkül, hogy bármit

kellene csinálni. A második kör lenne

ez, hogy a pénzügyminisztérium bevonása

nélküli gazdasági,

a harmadik része lenne az, hogy az állam

inkább olyan smiket

fejlesztenne, ami hasznos.

beleértve a felső oktatást, egyáltalán

az oktatásra a a bölcsődétől a doktori

képzésig valószínűleg többet kellene és

jobban költeni. Nem utolsó sorban, mert

elég sokat költenek, csak nem jó. Hát

nem akarok senkit bántani. A nemzeti

Banknak volt ez a doktori képzési

programja, nem tudom, négy vagy 500

kolléga kaputérekken állt ösztöndíjat,

egyetlen értekezést nem védtek meg. Hát

én értem, hogy ezeknek a családoknak jó

volt. Talán a fogyasztást is növelte,

tehát nemzetgazdaságilag

nem volt elá pazarolva, de nem erre

gondolok, amikor azt mondom, hogy a

bölcsődértől a doktori iskoláig,

és ezek ezek elég jelentős változást

tudnának hozni. azért emlegettem főleg

Lengyelországot és Romániát, mert ugye

ez volt a két ország, amelyik a 80-as

években, hogy ezek úgy tönkre vannak,

tévegy soha nem lesz belőlük semmi.

Aztán kiderült, hogy ez nem így van.

Igen. Csak az a kérdés, hogy persze

lehet, ahogy ön is mondja, meg vannak

rövidtávú intézkedések is. Hát ahol

ekkora korrupció van, ennyi felesleges

bürokrácia, ott azért lehet gyors

eredményeket elérni. Csak alapvetően,

amikor arról beszél, hogy önt idézem,

hogy látunk kiutat, csak nem abba az

irányba haladunk, hogyha így abba

szeretnénk haladni, akkor annak azért

nagyon komoly politikai és gazdasági ára

van. És akkor ez az én kérdésem, hogy

áprilisban lesz egy teljesen mindegy

milyen színű kormány. Hát nem mindegy,

csak most a kérdés szempontjából

mindegy. Ott az a kormány megmeri-e majd

azt lépni, hogy amikor azt várják tőle,

hogy most már tényleg legyen jobb, és

nyilvánvalóan, hogy az elején nem lehet

jobb, hogyha irányba akarjuk állítani a

gazdaságot, akkor ki lesz az, aki ezt

felvállalja? lesz-e az, vagy haladunk

ugyanígy, hogy hát akkor így

toldozgatunk, foldozgatunk, kis tűzoltás

ít, kis kozmetikázás ít ott, és akkor

majd valahogy elvegetál továbbra további

10-20 évig így a gazdaság.

Azt gondolnám, hogy

nem a bátorsággal van baj, merthogy a

közszereplőknek a egy igen jelentős

része az az nem habózik a hogy

mindenféle bátor ígéreteket tegyen.

És én nem is vitatkozom, hogy hát

említette ön is a a korrupciót hát a

korrupciót le kell

le kell nyomni, meg kellene szüntetni.

Ezzel mindenki egyetért, csak hát ez nem

olyan egyszerű, hogy most kijelentem,

hogy márpedig holnaptól kezdve nem iszom

alkoholt, és akkor nem iszom alkoholt,

mert azt meg lehet csinálni. Nem

könnyen, de meg lehet csinálni.

Ez nem ilyen egyszerű. És

az igazi bajt abban látom, hogy hogy

miközben van egy jelentős várakozás a

társadalomban, na most már ebből elég

van, csináljuk másképp.

Eközben a helyzet olyan hosszú idő óta

romlik, tehát ugye mint egy

elüszkösödött

seb, hogy hát azt nem olyan egyszerű

megoldani. Persze ki kell tisztítani az

jó első lépésként, de az még még hosszú

út vezet a a gyógyuláshoz. és hogy hogy

hát ezek az ügyek, tehát hogy a a

költésnek a szerkezete olyan, a

gazdaságnak a szerkezete olyan, hogy

hogy az nem könnyen változtatható.

Az mindenképpen egy egy probléma. Tehát

azok, hogy

most csak egy példát mondok, hogy

miközben megyünk, mint világ megyünk a

tudásalapú társadalom felé, és a ahogy

emlegetem termeléken magas hozzáadott

értékű munkák, azok jellemzően a

szellemi munkaigényes munkák. Eközben

általánossá vált az, hogy egyetemi

képzet képzésnek vagy egyetemi

végzettségnek azt tekintik, hogy valaki

három életben ült a valamilyen

felsőoktatási intézményről. Most én nem

akarom, hát ugye egyetemi oktatóként én

leszek az utolsó, aki lebet csüli az

egyetemi képzésnek a jelentőségét

beleírtve a papírokat. De hát mondjuk

milyen szakma az, amit három év alatt

meg lehet tanulni? Tehát azért ha

belegondolunk, most azért mondok két

olyan példát, mert hogy ott nem olyan a

képzés, hogy hogy szeretnénk-e azt, hogy

egy váles ügyvéd az egy olyan személy,

aki három év alatt tanulta meg, hogy

osztozunk egy életkeresményén, és akkor

van valaki, aki már három éve tanult

abból egy év római jog, hogy akkor az

ebben a dologban majd hasznunkra lesz,

vagy orvos. Hát tehát, hogy amit mondani

akarok, hogy hogy ezek strukturális

gondok, hogy nagy tömegben ki vannak

képezve emberek, akikről azt gondoljuk,

hogy őnek felsőfokú végzettsége van, de

ő ő egyáltalán nem alkalmas arra a fajta

innovatív tevékenységre, ami a

gazdaságban szükséges lenne. Tehát itt

nem arra van arról van szó, hogy csupa

Billgat legyen a magyar gazdaságban, de

arról szó van, hogy ahhoz, hogy valaki

mondjuk épp a mesterséges intelligenciát

jól tudja hasznosítani, ahhoz azért kell

bizonyos képzettség,

vagy képesség,

tudásszint,

az és főleg az alkalmazásra való

képesség. Na most ebben a mi

felsolokoltatásunk nem nagyon jó. És

most anélkül, hogy messzire mennék, a

Pizza nem az a ugye alapképzésre meg

középfokra vonatkozik, de hogy a az már

előre jelzi, hogy mikben vagyunk gyengék

a az alkalmazásban, az innovativitásban,

az, hogy csapatmunkában hogy oldjuk meg.

Na, ezek kellenek a a gazdasághoz,

amivel annyit akarok mondani, hogy egy

területet vagy kettőt felhozva, ahol

mindenki átlátja, hogy egy strukturális

probléma van, sok év alatt

fölhalmozódott

problémát, azt nem lehet úgy megoldani,

hogy most akkor kicseréljük az akadémia

elnökét, ki fogjuk cserélni jövő évben

az akadémia elnökét, de az

mondjuk így szükséges,

feltétele annak a változásnak, amiről

beszélünk.

azon gondolkozok nagyon sokat, hogy ha

esetleg egy másik színű kormány lesz,

akkor azoktól a az elképzelésektől, amik

itt a társadalom fejében, meg egyébként

valószínűleg a politikusok fejében is

benne vannak, hogy a gazdaságot a

politika csinálja, meg a problémákat a

politika oldja meg, azt hogyan el

tudjuk-e engedni, tehát a következő

emelkedő inflációnál majd mennyien

jönnek azzal, és a politika el tud-e

tekinteni attól, hogy árstoppokat,

árésstoppokat, nem tudom micsodákat

vezessen? be, vagy el tud-e tekinteni

attól, hogy ő akarjon minden áron

beruházni, ahelyet, hogy ruházzanak be a

magánszereplők. És nyilván lehetne még

nagyon sokáig sorolni, hogy hol van ott

az állam a gazdaságban, ahol nem

feltétlenül kéne lennie, miközben meg

hol nincs ott, ahol meg lehet, amikről

az előbben is beszélt, meg jobban ott

lehetne.

Azt gondolnám, hogy a társadalomnak

a tanulóképessége az sokkal nagyobb,

mint amit feltételezünk, hogy ez a fajta

infantilizálódás, ez egy mesterséges

folyamat. Tehát, hogy itt azért voltak

évtizedek, amikor elmentek abba az

irányba, hogy ki ki a megoldást. Ez nem

volt mindig jó. És ennek volt a

hátulütője, hogy a magyar társadalom

szélsőessége se individualista, nem

kooperatív, és tudjuk, hogy ennek is a

hátránya.

De én azért azt gondolnám, hogy a magyar

társadalom egészében véve hajlalmas azt

elfogadni, hogy

nem mindent old meg a kormányzat

helyettünk. Most persze ez egy népszerű

szök, hogy hogy majd a kormány ezt

megoldja,

de igazából én azt gondolnám, hogy a

legtöbben

azért legmélyén tudják, hogy ez nem így

van, mert a hát a tapasztalatok rám,

tehát hogy hogy látjuk azt, hogy

mindentől kezdve, tehát hogyha a gyerek

megtanuljon énekelni, azt az óvónnié nem

fogja neki megtanítani, és végig lehet

mondani, hogy hogy mi mindenhez kell

odafigyelés és idő, pénz, energia

ráfordítása.

Emiatt én azt hinném, hogy hogy a

társadalom főleg, ha látja az

eredményeket. Hát én azt hinném, hogy

hogy ezek azért fantasztikus dolgok,

hogy hogy amikor megszüntetik az

árstoppokat és új árak alakulnak ki,

akkor annak nincs vége néhány nap vagy

hét alatt. És akkor azért elindul egy

alkalmazkodás,

és hát ahhoz képest, hogy a első

szabadon választott kormányt a

benzináremelés elleni tiltakozás majdnem

megbuktatta,

most már viszonylag hosszú ideje van egy

meglehetősen magas benzinárszint

Magyarországon,

ami nem is lehet alacsonyabb, hiszen a

környező országokkal is folyik egy

verseny, tehát nem lehet valami nagyon

más. És ezt a

átlagkeresetekhez képest mindenképpen

magas benzinársz, tehát a a magyar

társadalom elfogadta. Én most nem azt

mondom, hogy örülnek neki, és hogy hogy

a a

Hernádi Zsolt ugye a legesélyesebb arra,

hogy a bármelyik pártnak ugye első vagy

második számú jelöltje legyen az ország

országos listán. De hát azért a

társadalom ezt benyerte, és ez működik,

és sok más hasonló példát is lehet

mondani. Én azt gondolnám, hogy amikor

itt a társadalmi érzékenységre

hivatkoznak, ez egy instrumentális

hivatkozás. Ha valakinek van egy olyan

világképe, hogy az ő küldetése az, hogy

mindenkit megboldogítson, akkor fogja

ezeket a szövegeket nyomni, hogy hát ez

csak a ti érdeketekben, és hogy nektek

is ez milyen jó. És a összes többi én

azt hinném, hogy a nagyon különbözőek a

társadalmak.

Tehát például azt láttuk, hogy az

amerikai társadalom sokkal

infantilisabb, mint ahogy ezt mi

általában

feltételezni szoktuk. És olyan

gesztusok, ami hát a világ más részein

inkább csak nevetnek, azok nagyon jól

bejöttek. Trump elnök ugye amikor

hamburgert árult és ott beállt és ő maga

adta az alelnök jelöltje pedig ugye a

fiúknak egy rundó sört fizetett és akkor

maga hozta ki a az egypintes ugye sörös

korsókat. Ez ez nagyon jól működött.

Ugyanakkor a magyar társadalom szerintem

nem ilyen. A magyar társadalom az érti a

az őszinte szót. El tud fogadni

népszerűtlen dolgokat, hogyha látja az

értelmét. És nem azt látja, hogy ez egy

duma arra, hogy megint lenyúljanak, mert

hát már annyiszor lenyúltak, hát akkor

most már elég volt belőle. Tehát én

biztatnám a közszereplőket, nem

mintogyha hallgatnának rám, de azért a

már így lehetőségem van rá, hogy hogy

azért az őszinte szó az nem egy rossz

dolog. Nem hiába van az, hogy amivel

kezdtük a beszélgetést, hogy a figyelik

a befektetők adottan, hogy a kormány mit

mond. Szerintem a választók is figyelik,

és van egy jelentős részük, aki adottan

a kevésbé népszerű dumákat is elfogadja,

hogyha lehet látni, hogy tényleg az

történik.

Akkor ehhez kapcsolódva a Tisza

gazdasági szakembere, Kármán András

adott most nagyobb interjút, és ott

elmondta, ahogy mai korábban is

hangsúlyoztak, hogy semmilyen

megszorításra nem készül a Tisza, hogy

meg fognak tartani bizonyos

intézkedéseket, mint a fiatalok adó

kedvezménye, 13. havi nyugdíj, alacsony

társasági adó, csok 13 satöbbi, satöbbi

és még azt is mondta, hogy senkinek nem

emelkedik a munkabérét terhelő személyi

jövedelem adója. Ez mennyire őszinte,

hogyha már politikusi őszinteségre

beszélünk, tehát ott fognak állni

áprilisban, hogyha kormányváltás lesz

egy teljesen kiürült államkasszával,

mert azért ne legyenek illúzióink, ez

lesz. Mennyire tartható mindez, amit

most a Tisza gazdaságpolitikusaigér?

Hát azt gondolom, hogy

követve a már nem tegnap óta a

folyóválasztási

kampányt a a Tisza be lett szorítva a

sarokba, és hogy ő nekik most bizonyos

értelemben hát nincs más választásuk,

mint részt venni az ígéretek

versenyében, ami hát nem most van

először, mert már egy-két ilyen

választásra emlékszem, hogy ilyen volt,

És pontosan lehetett tudni kivételnek

számított a

94-es választás, amikor

az MSZP listáját vezető Békesi László

ugye mindenféléket mondott, hogy itt

azért bajok vannak, hogy itt azért nem

csak a napsütéses

napok lesznek, de ez kivétel volt. Azért

jellemzően van ez a ígéret versenyen.

Most nem akarok kibújni a kérdés alól,

és hát igazából ez egy nehéz szakmai

kérdés, ami sok számítás kellene. Úgy

úgyhogy én emiatt hivatkozom két volt

pénzügyminiszterrel, akiknek ugye ez a

szakmájuk, hogy megpróbálják összehozni

a bevételt a kiadással.

Hosszú podcastokban magyarázták ezt el a

Veres János és a Békesi László. hogy hát

ők úgy látják ezeket a Tisza ígérete

ugye nagyon vázlatosak, de hogy

próbáltunk ilyen számokat kialakítani

hozzá, meg ők maguk is jöttek elő

számokkal,

és ugye azt mondják, hogy vannak olyan

források, amiket a mostani kormány nem

használ, mint amilyen az Európai Uniós

források, mint amilyen a korrupcióra

elfolyó források. sok

mint amilyen a be nem szedett adók

nak a kérdése a meginduló gazdasági

növekedésből adódó bevételek

na most

én most a két volt pénzügyminisztert

idézem akik ilyen podcastokban

nyilatkoztak tehát nem a választási

kampányban és nem mint politikus han

nyugdíjas nyilvánultak meg és az a közös

benne hogy azt mondták hogy ezek egy

nagyon derülátó előrejelzés, mertogy

miközben a kiadások viszonylag könnyen

felmérhetőek, és az reális, hogy ez

jelent többlet kiadást, mondjuk akkor

még nem volt szó arról, hogy lényegé

tekintve minden ilyen jóléti vagy annak

tűnő intézkedést megőriznek, de hogy hát

amik van az a kiadás, az meglesz a

bevétellel ott elég nagy gondok vannak.

Mind a ketten azt mondták, hogy a Tisza

által vizionált többlet bevételeknek

körülbelül az egy negyede, ami megjöhet.

És ebből hát két olyan van, amit én

biztosnak tartok, hogy így van. A többi

azt ugye, hogy mekkora a növekedés, vagy

milyen szigorú az adóbehajtás, azok

ilyen

bizonytalan elemek. De hogy két nagy

tétel, amit tudunk, abból az első az

európai pénzeknek a kérdése. Erre azt

mondják, hogy ez nem nagyon tud bejönni.

Én azt gondolnám, hogy ez azért van így,

mert a ha ismerjük az európai

szervezeteknek, európai bizottságnak a

működését, akkor tudjuk azt, hogy

mondjuk májusban megnyeri a Tisza

választást,

augusztusra megalakul a kormány. Na most

ugye szeptember végéig a francia

nyelvterületen senki nem dolgozik, mien

a maffia is elmegy szabadsággra. Tehát

ez ez a olaszokkal közös tehát semmi nem

történik. Most akkor októberben

elkezdenek vizsgálódni.

Most a jogállamiság kérdése az az egyik

baj, hogy olyan sokáig nem léptek benne,

hogy most már vizsgálnak mindenféléket.

És most csak egy-két példát mondok, ami

ami a jogállamisághoz

kötődik, például a fogvatartottaknak a

szabadság jogai. Hát én híve vagyok

annak, hogy ezt javítsák, de azt úgy,

hogy így augusztusról, szeptemberre ez

ebben nem nagyon hinnék. És még néhány

ilyen van. Tehát már emlékettem a

vállópert, ugye egyszer amikor

Magyarországot elítélték, az pont az

volt, hogy egy vállóper az 13 évig

elhúzódott. Hát az egy újabb házasság is

tönkremhetett, tehát hogy hogy ez egy

irreális dolog. És e megbüntettek minket

emiát. Most hogy ezt lehet mondani, hogy

bírók itt érkezettek gyorsabban írók

alkosatok remek művek, de ez nem így

működik. Tehát én azt hinném, hogy a

jogállamisági témákban

nagyon nehezen tudnak előremenni. És van

még egy sor ilyen dolog, a korrupció.

Ilyen az egy

személyes vagy egy szereplős

közbeszerzések, az egy ilyen. Hát ugye

amik az ide, tehát 26-ban mennek, azokat

még a mostani kormány fogja kiírni. Én

örömmel hallottam, az illetékes

miniszter nagyon büszke volt, hogy ez a

egy szereplős közbeszerzések aránya

40%-ra lement. Én azt gondolom, hogy

egynek sem lenne szabad lennie.

Annak idején Martonira sokat dolgoztunk

a versenytörvényen, aminek az egyik

eleme az, hogy ilyet csinálni nem

szabad, de nem alkalmazzák.

No, tehát a azt hiszem, hogy ezeket

megváltoztatni elég nehéz. Plusz

[Zene]

2027-től ugye egy új pénzügyi keret

indul új szabályokkal,

ami azt jelenti, hogy a ezek a most

Brüsszelben beragadt pénzeknek egy

töredékét fogjuk tudni lehívni, merthogy

azért nem adták oda, mert van a

jogállamisági vita, azért nem adták oda,

mert a mezőgazdaságban a

környezetvédelmi szempontoknak nem

felelünk meg. A területfejlesztésnél

pedig jellemzően az egy szereplős,

korrupciógyannús, nem tudom én milyen

ügyek vannak. Na ezeket nem hiszem, hogy

hetek alatt meg lehet változtatni, akkor

ugye a maradékrőszerrel még mindig lehet

pályázni. az előfordul, hogy később

fizetnek ki a előző több éves keretnek a

terhére, de az szerintem a úgymond

Magyarországnak járó pénznek körülbelül

az 1-5öde lehet. A azt még innen-onnan

meg lehet szerelni, hogy az egyetemek

kapnának pénzt, azt nagyon nehéz nekem

elképzelni, és végig lehet venni a

mezőgazdaságot, a területfejlesztést, a

kutatási pénzeket.

Tehát azt gondolnám, hogy a

pénzügyminisztereknek igazuk van, hogy

az uniós pénz az nem nagyon fog

megjönni. A gazdasági növekedés

felgyorsítása az egy középtávú program.

Tehát az 26-27-ben még szerintem nem ad

jelentős

többletbevételeket. A korrupció

leküzdése az nagyon jó lenne, ha lenne,

de azt azt hinném, hogy azt írják, akik

ilyen tényfertár megellemzők, hogy a

magyarországi tulajdonosváltások

azok jellemzően nem célszerűek,

politikailag vezéreltek,

de jogszerűek, pestiesen szólva le

vannak papírozva.

Most bármelyik nagy privatizációt,

hogyha nézzük,

az ember ámul és bámul, hogy ez végbe

tudott menni, de hogy le van papírozva,

az nem kérdéses. Most ebben az esetben

azt mondani, most nem akarok senkit

bántani, magyar bankholding,

ugye az négy vagy öt ilyen lépésen

keresztül került azoknak a tulajdonába,

mészáros és társai tulajdonában a

tulajdonában van. Most hogy

visszamenőleg négy-öt lépéssel azt

bizonyítani, hogy mondjuk a Bayerich

Landes Central Bank, amikor eladta a

maga részvényeit a német szabályozó

felszólítására

2015-ben vétkes hanyagsággal és a magyar

érdekek kijátszásával járt el 10 év

késéssel. Szóval én ezt teljesen

kizártnak tartom. A példát azért

mondtam, hogy a korrupció

megszüntetésében vannak tartalékok, de

úgy, hogy a 26-os27-es költségvetésben

ebből bevétel valamit már el is

költöttünk,

ez nagyon bátornak tűnik.

És ami esetleg változhatna egy

kormányváltással, az a megítélése a

kormányoknak a nemzetközi terepen. És

ezt nyilván fordítva is meg tudom

kérdezni, hogy gazdaságilag, és akkor

most nyil fordítsuk ezt le állampolgári

jólétre nyugodtan. Mit árt, ha árt az

nekünk, hogy a magyar kormány olyan

viszonyb van a nemzetközi

szövetségeseivel, amilyen viszonyba,

hogy a magyar kormányról sokan azt

gondolják, hogy valamilyen módon az

orosz érdeknek megfelelően jár el. Most

nyilván van ennek egy nagyon egyértelmű

része. Bulgária, Románia, Szlovákia kap

uniós pénzeket, mi meg nem kapunk. Mi

van még?

Hát emellett azért fontos dolgok azok,

amik a jövőre vonatkoznak. Tehát ugye ez

a NATO döntés, aminek alapján 5%-ra

emelik a védelmi kiadásokat, egyfajta

hadikonjunktúrát

indít el. Most az egy óriási kérdés,

hogy ebből a hadi konjunktúrából mennyi

lesz az a ahogy amerikai fegyvereket

kell venni, ahogy azt a Trump elnő

gondolja, és mennyi lesz ehelyett az,

amit a Kit Starmer brit miniszterelnök

és a Friedrich Merc kancellár is gondol,

hogy hát a európaiak elkezdenek

fejleszteni és közös fejlesztéssel

hoznak létre új termékeket, mert ugye

ebben a második esetben nem az amerikai,

hanem az EUR európai gazdaságnak lesz

hadi konjunktúrája az ismert módokon. Na

én úgy gondolom, hogy Magyarországnak ez

a konfliktusos viszonya a partnereivel,

ez azzal is együtt jár, hogy nagyon

sokkal kevesebb ilyen programban fogunk

tudni részt venni. Ez a konfliktusos

viszony azt is jelenti, hogy sokkal

alaposabban megnézik, hogy mekkora

kamatfelárral

számolnak a a japánok, a kanadaiak, az

ausztrál száncándékkal mondok nem

európai és nem a NATOban érintett

országokat, hogy

hogy ez lefordítható. Én azt hinném,

hogy egy olyan kormány, ami iránt jó

indulattal vannak, az át tudickélni

olyan nehézségekkel,

amiken egy másik kormány nem. Ez volt a

helyzet a az Antal kormánnyal, és ez

volt a helyzet a Horn kormánnyal is,

hogy nagyon nehéz helyzeteken át tudtak

evickélni a a jobb megítélés miatt.

Emiatt én biztatnám, tehát ha már

emlegettem ezt a pénzügyminisztérium

nélküli ö

gazdasági élénkítést, hát

pénzügyminisztérium nem kell hozzá,

külügyminisztérium talán kellene.

És akkor az elkövetkező három percben

még akkor ehhez kapcsolódva beszéljük

meg azt, hogy amikor arról beszélünk,

hogy egy esetleges kormányváltás után a

Tiszapárt haza tudná hozni viszonylag

hamar az uniós pénzeket, akkor azért is

gondolnak sokan erre, mert annak

ellenére, hogy ebben teljesen igazuk van

a pénzügyminisztereknek, hogy itt

annyiféle feltétel van, hogy nem lehet

öt perc alatt megfelelni neki, de hogy a

lengyel példát nézve ott is az volt,

hogy elég volt együttműködési

hát elég tehát idézőben elég egy

együttműködési hajlandóság, elég nem

megfúrni minden egyes Ukrajnát támogató

döntést, és akkor már egy kicsit

könnyebb lesz tárgyalni és egyeztetni a

feltételekről.

Azt gondolom, hogy a kérdésben foglalt

állítással egyetértek. Ugyanakkor látni

kell, hogy a a lengyelek

sem mindig a mi legjobb szövetségeseink.

Most nagyon durván leegyszerűsítve

fogalmazok, és bízom benne, hogy a bírói

karta tagjai nem fognak

emiatt ugye külön vitára kihívni, de a

lengyelek beígértek egy igazságügyi

reformot, amit lényegét tekintő el

blicceltek.

Tehát aminek nem azért bliccelték el,

mertogy a Tuszk az egy hamis kártyás,

hanem mert a államfőnek nagyon jelentős

jogosítványai vannak pont ilyen

kérdésekben, és a állam fő ebben nem

volt partner. De most Brüsszelből nézve

a lengyelek megígértek valamit, és azt

nem teljesítették.

Emiatt én azt gondolom, hogy nekünk nem

adnak Biankocsekket. Erre rájön az, hogy

az elmúlt

10 évben legalább

a magyar kormányzat és különösen az

igazságügy tekintetében olyan jellegű

bizalomvesztés

jött létre, ami miatt egy új felállás.

Azt mondja, mi most ezt meg fogjuk

változtatni. Ez jól hangzik, fontos is.

Lehet, hogy első lépés és lehet, hogy

egy másfél év után ennek van hatása, és

akkor már ez megszűnik. De a kezdetben

azt hinném, hogy ebben nem lesznek

partnerek Brüsszelben és Strasburgban,

mert mert annyira

ugye középpontba került a úgymond

Brüsszellel meg az ő jogászaikkal való

szembenállás a Fidesz politikájában,

hogy emiatt a magyar gyakorlatnak van

egy nagyon rossz megítélése és az időbe

telik, amíg tudatosul, hogy ez a kormány

már nem az a kormány.

Jó lenne még beszélgetni Csaba László

közgazdász egyetemi tanárral, de hát

letelt az idő, mert ugye mi nem egy

podcast vagyunk, úgyhogy kint leszünk

híreket mondani. Nagyon szépen

köszönjük, hogy eljött.

Köszönöm szépen a lehetőség.

És köszönjük szépen önöknek is a

figyelmet, meg a támogatást is, amit az

elmúlt hetekben küldtek nekünk. A Klub

Rádió gyűjt támogatókat, támogatásokat a

következő napokban is még annak

érdekében, hogy a következő fél évben is

működni tudjunk és hasonló színvonalú

beszélgetéseket készíthessünk, amilyen

ez is volt. Hogyha tehetik, akkor

támogassanak minket, iratkozzanak fel a

YouTube csatornánkra, illetve a

klubradio.hu-n, vagy itt a YouTube videó

leírásában nézzék meg, hogy hogyan

tudnak minket támogatni.