a történelmi

[torokköszörülés] nehézségek miatt

kialakult a mégunkban. Ez nem csak egy

magyar specifikum, azért egy olyan

készség, hogy hogy a jéghátán is

megélünk.

>> Üdvözlöm! Ez itt a Concord podcast, egy

műsor, ahol a Concord munkatársai minden

héten alaposan megmondják véleményüket

pénzről, gazdaságról, politikáról és

mindarról, amit [zene] egy Concordos nem

hagyhat szó nélkül. Tartson velünk! A

Concord podcast mai adásban Magyarország

új lehetőségeiről fogunk beszélgetni.

Meglehetősen nagy ívet fog átfogni ez a

mai adásunk, mert az állami

ingatlanpiaci szerepvállalással kezdünk,

és a társadalmi felelősségvállalásig

jutunk el az adásunknak a végén. Ebben a

mai beszélgetésben társam lesz Kutas

Gábor, a Conkorcsoport ingatlanos

alapkezelőjének a rekordnak alapítója és

vezérigazgatója. Én Jó nap Rich vagyok.

Szia Gábor!

>> Szia Ricsi! Nagyon jó, hogy itt vagy

ebben az adásban, mert építésről és

építkezésről fogunk beszélgetni,

méghozzá lesz ugye a kötelező rész és

lesz az egyfajta szabadon választott

rész, tehát fogunk beszélni nyilván az

ingatlanpiacról, ami neked a szakmád, de

nem felejtkezünk el az adásunk második

felében a társadalomépítésről

sem. Tehát így egyeztünk meg, hogy ez

lesz ennek a mai adásunknak az íve.

Kezdjük is ezzel a az ingatlanpiaccal.

Így 2026 áprilisának a végén, májusának

az elején mik a nagy ingatlanpiaci

lehetőségei Magyarországnak, ha magyar

társadalommal az egész országban

gondolkozunk?

>> Hát erre nagyjából 42 óra nem lenne

elég, hogy válaszoljak, de mivel 42

percünk van összesen, azért megpróbálom

nagyon összesűríteni.

Gondolom a kérdésed részben arra

vonatkozik, hogy itt a választások után

mi változott, milyen új lehetőségünk.

egy gameer esemény és igyekszünk a

Concord podcastben a Gamechanger

eseménynek ugye múlt héten az Euro

bevezetésről beszélgettünk két héttel

ezelőtt Jaksi Gyurival egyáltalán arról

beszélgettem hogy hogyan lehet szép a

magyar jövő és hát az ingatlanpiac azért

az egy eléggé nagy terület eléggé

szignifikáns dolgok zajlottak mind

Magyarországon mind a világban az elmúlt

10-15-20 évben. Muszáj ezt is

áttekintenünk. Azt merem mondani, hogy a

piacnak a megélése ugye az ingatlanpiac

azért az egy tanker, tehát nagyon lassan

fordul, viszont hogyha egy irányba

elkezd menni, azért az hosszú nagy

trendek vannak ebben. Szóval az

ingatlanpiacnak a megélése az, hogy

hirtelen sok-sok év évtized

[torokköszörülés]

párija

mita után hirtelen a most a fütyülést

megkerülendő a do not touch kategóriából

Magyarország kikerült végre és és

normálisan egy befektetési tereppé

válhatott ismét.

Ugye ez a masszív alúlyozottságból

a sima semleges súlyozásra való

átpozícionálás önmagában egyébként márt

egy egy tektonikus mozgásokat hozhat

majd. De ez idő, ezek nem gyors

folyamatok, ez nem olyan, mint a a

EURHuvban, nem olyan, mint a

kötvénypiaci hozamokban. Ez negyed évek,

évek folyamán majd fog majd csak igazán

megjelenni és realizálódni. Ö az egyes

alszektorok kapcsán azt gondolom, hogy

nagy nyertese lehet, megint nem rövid

távon, de hogyha a gazdasági növekedés

be tud indulni és ezáltal a fogyasztás

akkor mindenképpen a kiskereskedelem

ebben ebben látunk potenciált.

megjelenhet Magyarországon az

eurozónához való csatlakozás által, vagy

ahhoz közel már kézzel fogható módon a

bérbeadású célú tömeges lakóingatlan

befektetés és lakóingatlanfejlesztés.

Ugye az egyik legnagyobb gátya ennek az,

hogy mivel Magyarországon sajnos

történelmileg úgy alakult most már,

nincsenek igazán hosszútávú intézményi

befektetők, ugye a nyugdíjpénztárakat

kinyírták, a biztosítók meg

különböző okokmál fogva nem tudnak, nem

akarnak igazán hosszú 20-30 éves

befektetésekbe

pénzt tenni, ezért maradnak a

külföldiek, ugye, de egy forintalapú

terméknél az elmúlt 15 évben ugye évente

nagyjából ilyen 2,5 52,6%-ot

buktak el csak a forint befektetésen,

ami ellehetetlenítette azt, hogy ők egy

alacsony, de nagyon stabil hozaút

befektetésbe tegyenek pénzt.

Ha lesz Euro és lesz Eurozóna,

akkor itt megjelenhetnek az első nagy

külföldi

portfólió befektetők, akik több 100

lakást vesznek meg egyszerre és tartanak

évtizedeken keresztül bérás céljából.

Azt mondod akkor, hogy a magyar

eurobevezetésnek, ha lesz ilyen, az

ingatlanpiac az egyik nagy nyertese

lehet.

>> Egyértelműleg.

Ennek három aspektusa is van. Az egyik

ugye a hozam, ugye ez, ami a legjobban

látható. Második az, hogy jelenleg a a

külföldi, illetve a magyarországi bankok

nagyon óckodnak még olyan feltételekkel,

és most nem csak a a kamatról beszélünk,

hitelt nyújtani ingatlan

befektetésekhez, amelyekkel például most

már Szlovákiában, Csehországban meg

pláne meg Lyországban lehet találkozni.

Ez a futamidő, itt az amortizációról

beszélünk, és hasonló kovenásánok,

amiket előírnak.

És a harmadik az az, hogy minél inkább

közeledik a magyar szuverén

államadósságnak

a hoama a nyugat-európai átlaghoz,

az egy olyan felértékelődési potenciál,

hogy itt a tőkiátel miatt ugye ez ez

hatványozottan jelenik meg, amer azt

gondoljuk, hogy jó pár szerepről rá fog

ugrani a következő negyed években

években. Ha Lengyelországgal hasonlítjuk

össze Magyarországot, ami az elmúlt

10-15-20 évben azért nem volt egy

kedvező összehasonlítás a gazdasági

prosperitást tekintve, mennyire érezted

hátrányos helyzetűnek mondjuk a magyar

ingatlanpiacot?

>> Nagyon

>> nagyon

>> nagyon ennek több lába van. Egyrészt a

sajnos Magyarországon, és ez nem az

elmúlt

idő kormányzti időszaknak a

a nem az eredménye, hanem már előtte is

egy olyan túszabályozottság van az

ingatlanpiacon, amelynek egy része

teljesen értelmetlen

és nagyon káros. Amikor tűzrendészetileg

például olyanokat írnak elő, amelyek

Lengyelországban nincsenek, akkor az a

kivitelezési költségben simán

négyzetméterre vetérbe 10 2030 EUR-at

jelent.

Hogyha viszont azt tesszük alapul, hogy

Magyarországon kivitelezni valamit,

mondjuk 500 és 700 euró között van,

Lengyelországban ugyan ez 350 370 EUR,

akkor nagyon gyorsan megérthető az a

különbség, hogy egy külföldi szereplő

például logisztikában miért miért

a németországi

logisztikáját Lengyelországba viszi,

Magyarországgal ellentétbe?

Ö nagyon sok projekt veszett el amiatt,

hogy Magyarországon a generál

kivitelezés rettenetesen drága, amelynek

egy része szabályozottságból jön, a

túlszabályozottságból, egy része pedig

azért, mert az állam elefántként a

porcellán boltban prociklikusan az

elmúlt időszakban belépett, és olyan

kapacitásokat vont el, amelyeket a

magánzazdaságban véleményem szerint

sokkal jobban lehetett volna

hasznosítani. Ez egy kérdés sem lett

volna ez a prociklikus, illetve

anticiklikus állami szerepvállalás az

ingatlanpiacon.

>> Ez a prociklikus szerepvállalás, ez

akkor már előrejött ez a kérdés, hogy

ezt így megemlítetted, ez mekkora

problémákat okozott?

>> Nagyon-nagyon. Voltak o ilyen időszakok,

amikor például a stadin építés pörgött

Magyarországon ezerrel, hogy a teljes

szerkezetépítő kapacitás

nakint 50-60%-a

stadionokat épített Magyarországon, ami

azt jelentett, hogy hogy gyárakra,

logisztikai üzelmekre,

irodaházra, erre arra nem maradt. Vagy

ha maradt, akkor olyan horrorisztikus

áron,

amely utána megemelte a bérleti díjakat.

Ha megemelte a bérleti díjakat, akkor a

szolgáltatóknak többet kell fizetnie. Ha

a szolgáltatóknak többet kell fizetnie,

akkor az ő ügyfeleiknek tovább kell

hállítania. Nem ide hozták, nem épültek

meg. Itt egyszerűen nem épültek meg

100zres nagyságrendben, 100es

négyzetméteres nagyságrendben

ingatlanok, amelyek megépülhettek volna

csak emiatt.

>> Ezek már mindörökre elvesztek, vagy most

egy lehetőség kínálkozik arra, hogy

ennek egyfajta korrekciója legyen ennek

a folyamatnak?

Az optimista én nem azt mondja, hogy az

új lehetőségek

tekintetében nem lesz akkora

versenyhátránya Magyarországnak, még

mindig lesz. Ugye itt a munkaerő is

bejön.

De de a realista elem azt mondja, hogy

ami elveszett, az már nem fog bejönni.

Vissza nem jön.

>> Hogyan kellene szerinted kinéznie Gábor

a korrekt állami szerepvállalásnak az

ingatlanpiacon? És itt megint megnyitok,

ha nem is egy 42 órás témát, de egy

13-14 órás altémát kinyitottam ezzel.

Mik a legfontosabb sarokpontjai ennek?

>> Én azt szoktam mondani, amikor a

gyerekeimel beszélgettem erről, hogy az

állam húzzon el a homokozóból.

Próbáltam, mikor még egészen picik

voltak beszélgetni velük arról, hogy mi

az államnak a szerepe különböző

sapkákban, és hogy egy homokozó példát

hoztam nekik. Tehát semmiképpen nem az,

hogy ő adjon ingyen lapátot meg dömpert

egyes szereplőknek, meg ne az, hogy a

meglévő várakat szétrugdossa, és ő

kezdjen el építeni a hatalmas giga

testével felnőtt módjára a

gyerekhomokozóban

valami monstrumot, aminek utána a

gazdasági fenntarthatósága és

hasznossága ráadásul évtizedek alatt sem

fog soha megtérülni.

Az ő szerepe az, hogy a park szélén

szabályozóként

a megteremtse a keremfeltételeket,

rendbe rakja időként rendbe rakja a

homokozót.

És ha a gyerekek annyira összebalhéznek

egymással, akkor okos bölcsként ketté

válassza őket.

Én személy szerint ebben valószínűleg

egy extrém álláspontot képviselek, de én

nem szeretnék olcsó hitelt,

nem szeretnék állami pályázatokat.

Ugye a a Ronald Reagennek volt az a

híres híres mondása, hogy a a

legveszélyesebb mondat amit egy amit a

magazdaságban használni lehet, hogy

kormánytól jöttem segíteni.

Ugye ez az, ami amitől én nagyon

osózkodom. az állam vonuljon vissza,

hagyja a magánzazdaságot, hagyja a piaci

szereplőket

a saját kockázatukra, a saját

felelősségükre

játszani

és időnként avatkozzon be, és és

teremtsen egy olyan keretrendszert,

amivel mindenki meg tudja találni a

saját számítását. például az

euróbevezetéssel, ami ugye más

>> például az euróbevezetéssel, de például

avval is, hogy mondjuk az európai

szabályozásnak és most nem csak az

ingatlagos sapkámat veszem elő, hanem

mondjuk a tőkepiacit is, hogy az európai

szabályozásnak a magyar implementációja

az ne más legyen, mint a többi

országban, hogy ne az legyen a modell,

hogy

minden tilos, amíg én meg nem mondom,

hanem minden szabad egészen addig, amíg

az nem tilos,

hogy legyen Magyarország

hogy lehessen Magyarországon innoválni,

be kell tartani a szabályokat, nem is

kérdés, de lehessen innoválni, lehessen

kreatívnak lenni, lehessen új dolgokat

kipróbálni.

Szerintem az egy teljes nonszensz, hogy

mindenfajta szabályozott tevékenységnél

vagy felügyelt tevékenységnél

sajnos az elmúlt évtizedekben az volt az

attitűd, hogy egészen addig bűnös

voltál, amíg nem bizonyítottad, hogy

nem.

Én nagyon-nagyon szeretnék olyan

országban élni, ahol ennek az

ellenkezője érvényes.

>> Én sokszor fogalmazom meg azt, hogy

prosperitását tekintve Magyarországnak

egy nagyon nagy problémája az

hosszú-hosszú évtizedek óta, hogy a

bizonyos szférákban a lehet és a nem

lehet határes az automatikusan már a

fejek és miatt rengeteg hasznos kreatív

energiát veszít el az ország. Valahol

így képzelnéd ezt is?

>> Nagyon nagyonnagyon. Én azt gondolom,

hogy hogy a történelmi

nehézségek miatt kialakult a mégunkban,

ez nem csak egy magyar specifikum, azért

egy olyan készség, hogy hogy a jéghátán

is megélünk. Azt is hozzáteszem, hogy ö

István barátomat idézve aki félig

lengyel, félig magyar, neki van az a

mondata, hogy azért nem véletlenül, hogy

a szocializmusban lengyel piac volt

Magyarországon, és nem magyar piac

Lengyelországban.

A lengyelekben még nagyobb egyébként a

vállalkozókárt, de azért Magyarországon

is azt gondolom, hogy alapvetőleg minden

kormányzati szándék ellenére nem

sikerült kiirtani. És azért ebben

például látnék egyébként kormányzati

feladatot is, hogy ezt támogassák és ez

segítség serkenteni a fiatalabb

generációkban.

>> Rá kell térnem az ingatlanpiacnak egy

olyan területére, ami nem a te

szakterületed, de azért nagyon sok

érdekelhet. Azaz elmúlt 5 10-15 évben

szerte a világban, főleg a

nagyvárosokban már egészen extrémé

fokozódó lakhatási válság, ami főleg

ugye a fiatalabb generációkat érinti az

égbeszökő ingatlanárak mellett. Mi lenne

szerinted a korrekt állami

szerepvállalás a lakhatási válság

megoldására

2026 Magyarországán? És akkor tekintsünk

előre a következő évekre.

>> Itt megint több szempontot érdemes

ütköztetni és végiggondolni. Az egyik az

államnak a szerepe a kínálatkeresleti

oldalon. Ugye az utóbbi évtizedekben az

volt a módusz, hogy a a

keresletet próbálta élíteni

adókedvezményekkel,

effektív pénzjuttatásokkal,

mindenfajta olyan programokkal, ugye itt

az csok, az otthonteremtési program,

olcsóhitel és a többi. Történelmileg

azért most egyértelmű látszik, hogy

evvel

igazából

benzinnel próbálnak

tüzet oltani. Szóval itt a a kínálati

oldalt kéne véleményem szerint sokkal

inkább támogatni és erkenteni, ami nem

könnyű, mert ugye kormányzati

források hián ki fogja állni a szet.

Ami erre talán megoldás lehet, ugye ez a

korábbi adásban, amikor a bécsi

lakóingatlanpiacról beszélgettünk, az

ottani modellnek az implementálása, ami

jó hír, hogy a recept működik. A rossz

hír az, hogy ehhez évtizedek kellenek

megint, de mondjuk amikor önkormányzati

vagy állami telkeket értékesítenek,

akkor előírni bizonyos kvótákat, hogy

ebből mennyit kell szociális lakásra

fordítani, vagy eleve úgy eladni az

ingatlant fejlesztőnek, hogy nagyon

olcsó debérlakásprogramot kell belőle

végrevinnie nagyon szabályozott keretek

között. Tehát itt megint az államnak

inkább a szabályozój szerepét és a a

keretrendszer formáló szerepét emelném

ki. Nem az aktőr

mi voltát feltétlenül

a megint szabályozásban lehetne okat

csinálni.

Tehát egész egyszerűen tetszik, nem

tetszik, a világ abban az irányba megy,

hogy ilyen mikrolakások jönnek létre,

hogy főleg a fiatalok be tudjanak lépni.

Ha az van előírva, hogy nem lehet egy

lakás x négmél kisebb, akkor ki lesznek

szorítva az igazán fiatalok munkába

állók erről a piacról. És én nem hiszem,

[torokköszörülés] hogy aközött óriási

különbség van.

Ez az újlakáspiacról beszélünk, hogy

most valakinek azt mondjuk, hogy 22 nm

az jó vagy nem jó, vagy 32 nm. A nagy

különbség ö ugye régen mondták, hogy a

nagy különbség nem a Trabant és a

Mercedes között van, hanem a buszbérlet

és a Trabant között. És így is azt

gondolom, hogy az önálló lakáskulcs,

vagy pedig a a

az, hogy négy emberrel lakom egyetak

között van, vagy pláne a mama hotelben

lakom.

Csomó mindent lehetne csinálni. Ö kell

hozzá akarat és főleg idő.

és elfogadni azt, hogy ez nem is egy

ciklus, hanem lehet, hogy több ciklus,

amíg ennek az első gyümölcseit le lehet

majd aratni.

>> Az idő kapcsán ugye itt előjön a bizalom

kérdése, mert most ugye egy olyat

tapasztalhatunk, ami főleg forintban,

államkötvénypiacon azért nagyon

szignifikánsan látható, egy nagyon gyors

bizalmi fröccs a nemzetközi befektetői

közösségtől, de ez már épült hónapok

óta, ha mondjuk a forintár folyamát

nézzük. És

hogyan építhető ki, hogyan tartósítható

ez a bizalom, ami ugye elképesztően

fontos kérdés az ingatlanpiacon.

>> Hát erre rögtön tudok mondani két-három

dolgot így hirtelen. Az egyik az az,

hogy a keretrendszer az úgy változzon,

hogy lehessen abban bízni, hogy hát

idees esetben egy évtizedig, de én már

szerintem nagyon sokan kibékülnünk

avval, hogyha évekig nem változna. Tehát

van egy változás, de akkor az legyen

beleéget

a törvényalkotóknak is a a fejébe, hogy

ehhez most nem nyúlunk, ha csak nincs

valami havária, kiszámítható

keretrendszer jöjjön létre, amivel lehet

tervezni. Ugye az ingatlanpiaci ciklusok

azért azok

években mérhetőek csak. Tehát hogyha

valami egy ötlettől odáig eljutunk, hogy

átadjuk a kulcsot

a pláne lakóingatlannál vagy

irodaháznál, az három-öt év közben

megváltozik, megváltoznak a

játékszabályok, az óriási károkat tud

okozni. Tehát ez az egyik, hogy

kiszámíthatóság legyen minden szereplő

számára, bérlő számára, fejlesztő

számára, befektető számára, mert akkor

lehet tervezni a finanszírozó számlára.

Erre nagy szükség lenne.

>> De ezt hogyan lehet megvalósítani

Magyarországon? Azért nem kekeckedni

szeretnék veled semmiképpen, de én nekem

évtizedes megfigyelésem sajnos szeretet

hazánkban az, hogy a hosszútávú

stratégiai célok nagyon sokszor égnek el

akkor, ha egy pillanatnyi krízis

keletkezik, és a felélhető jövőben pont

ezeket a stratégiai célokat mi szároljuk

le.

>> őszintén leszek nem tudom. Ö bízom

abban, hogy a az új kormányzatban olyan

szereplők vannak, akik évtizedeket

töltöttek el a magánszférában piaci

szereplőként, és hátha az ő

tapasztalatuk, keserű tapasztalatuk

átsegít majd ezekben a nehezebb

időszakokban, és át tudják vinni azt az

akaratot

és azt a szándékot,

hogy a rövid távot nem áldozzuk föl,

bocsánat, a hosszú távot nem áldozzuk

föl a rövid táv oltárra. Keletkezett már

ennyi fájdalom ebben az országban, hogy

egyszer a fájdalmunkat ilyen erővé

tudjuk átalakítani?

>> Hát én csak a sajátomat tudom mondani.

Bennem biztos.

>> Bennem is egyébként. Tehát ezt én is

érzem, és ez ez lehetséges, hogy hogy

hozhat egy ilyen változást. Én én is

sokat gondolkozom ezzel, hogy mi ho egy

olyan game changert, ami ezt a fajta

jövő felélő viselkedést

megváltoztathatja.

>> Azt tudom, hogy a most az ingatlanpiac

egésze nevében természetesen nem tudok,

nem is akarok szólni. De azokkal a

szereplőkkel, akikkel mondjuk aktív napi

kapcsolatban vagyunk, ott van egy nagyon

határozott vágy és szándék arra, hogy

hogy ebben is integrálódjunk jobban

Nyugat-Európához,

hogy ne lehessen hetek, hónapok alatt

évtizedes szabályokat átírni. egyébként

lehet, hogy az euro ennek egy

manifesztációja lehet, mert az

gyakorlatilag egy olyan hosszútávú cél

és egy olyan keretrendszer, amit eddig

senki nem tudott úgy megváltoztatni,

hogy mondjuk az eurozónából kilépek.

>> Az biztos, hogy egy nagyon jó eszköz

erre. Én most a törvények ről mondom,

ugye a piaci szabályok persze sokszor

felülírják ezeket, de tényleg nagyon

bízom abban, hogy hogy itt egy

gondolkodás, módváltás is elkövetkezhet.

Szeretnél-e még valamit mondani

Magyarország új lehetőségeiről az

ingatlanpiac kapcsán? Kimaradt-e még

valami, ami ami amit fontos lenne most

elmondani?

>> Logisztikáról beszéltünk, ugye

említettem a lengyelmagyar

összehasonlításban.

Abban egyébként nagyon komoly potenciált

látunk. Ugye a pénzünket is ebbe

tesszük.

Mint rekord, illetve a rekord

befektetői. Én azt gondolom, hogy ebben

Magyarország geográfiai helyzetéből

azóag komoly potenciál van.

És hogyha itt sikerül egy olyan

homokozót létrehozni, ahol minden

szereplő meg tudja találni a számítását,

akkor ebben stratégiai pozíciókat tudhat

majd fölvenni Magyarország. És ugye

ennek az egyik alapvető letéteményese az

ingatlan, amiben ugye ezek a logisztikai

szereplők működnek. Ebben látunk a

turizmus érdekes, mert

az Eurónióhoz

való újra, hogy mondjam, csatlakozás.

Szóval vagy legalábbis közeledésben,

visszaközeledésben, Igen.

>> Azt gondolom, hogy a turizmus az jól tud

kijönni belőle. Ott egyetlen egy

ellenhatás van azért ugye azért ott a

költségeknek a 60 7080%-a fort alapú.

Mégben ugye a bejövő turizmus nagy része

eru.

Ebből következőleg, hogyha a forint

tartósan plán tovább erősödik,

azért az fájdalmas tud lenni.

>> Tehát az azért árt a megtérülésnek

ezeknél a projekteknél.

>> Nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon. Hát

gondold meg, hogyha a költségbázisod

elmegy 10-15%-kal

úgy, hogy a profit marzod mondjuk

összességében előtte volt ilyen 25,

azért az

>> az azért eléggé. Tehát a azért az azért

az alávág. A az irodapiacon ott azt

látjuk, hogy ott visszatérhetnek olyan

nagy intézményi befektetők, akik az

elmúlt években, évtizedben tartózkodtak

a magyarországi kitettségtől.

És ez mindenképpen tud segíteni, de az

ingatlanpiac más nehézségekkel küzködik,

amelyet ez nem fog felülírni. Tehát az

egy külön beszélgetésnek lehet a tárgya.

De mi teszünk pénzt, és tettünk is pénzt

az utóbbi időben ingatlanpiaci

befektetésekbe, mert azt gondoljuk, hogy

ott meg elértünk egy olyan inflexós

pontot, ahol most már szelektíven, de

lehet nagyon jó beszállási lehetőségeket

találni.

>> Gábor, akkor az ingatlanpiacot szerintem

így átbeszéltük nagyjából. Nyilván

tudnánk még rengeteget, meg fogunk is az

évben még más Concord podcast adásokban

beszélgetni az ingatlanpiacról, és

térjünk át a társadalomépítési

kérdésekre.

Mik szerinted a magyar társadalomnak

azok az építhető vagy azok a

megváltoztatható struktúrái, amihez

mondjuk pénz sem kell? Tehát mik

lennének azok, ha ha kapnál egy ilyen

feladatot, hogy neked társadalmat is

kell építened, nem csak épületeket,

akkor hol indulnál el?

Hát nem tudom, ez akkor ehhez 42 év

kellene, de talán lehet, hogy onnan

érdemes, hogy nekem személyesen

a barátaimmal, családommal közösen most

már évek óta szívügyünk a társadalmi

felelősségvállalás,

és azon belül is az, hogy kifejezetten a

mészegésénben élő gyerekeknek a

társadalmi mobilitását oktatás által

hogyan lehet megváltoztatni.

Ehhez azért kell pénz, nem mondom azt,

hogy nem.

De az oktatásban olyan változások

jönnek, amelyekről mondjuk most már

lehet híreket hallani, az mindenképpen

egy fantasztikus kiindulópont.

A másik, amihez nem kell pénz, viszont

az, hogy a társadalomnak az a rétege,

aki megteheti,

az igenis vegye tudomásul, hogy neki van

kötelessége is, és nem csak lehetőségei,

meg jogai.

Ez jelenti azt, hogy elfogad egy olyan

szabályrendszert, hogy

nem mindenki egyenlő,

mármint abban a relációban, hogy aki

tehetősebb, annak kötelezettsége van

társadalmilag szolidarássá válnia.

azokkal szemben, akik kevésbé indultak

szerencsésen a sorsban, és jelenti azt

is, hogy

az anyagi lehetőségeihez mértán effektív

pénzzel

beszálljon olyan dolgokba, olyan

ügyekbe, amelyeknek részben az államnak

kéne, nagy a szerepe legyen. De ez rövid

távon biztos nem fog megvalósulni, és

ezt fölvállaljuk azt mindannyian, hogy

hogy ebben van tennivalónk. Mennyire van

szétszakadva anyagi lehetőségeit

tekintve a magyar társadalom jelenleg?

>> Szerintem a podcast hallgatóink jelentős

része nem tudja, hogy mennyire.

Mondok két példát.

A valós élő.

Budapesttől nagyjából 120 km rá van egy

pici falu,

hívják, hogy Litke,

ahol van egy fantasztikus tanoda, ahol

iskola után a környékbeli gyerekek

járnak, hogy az iskola rendszerhi

hiányosságai be tudják pótolni,

közösséget építenek.

A tanoda vezetője egy pár hónappal

ezelőtt mesélte nekünk, hogy elkezdtek

Uzsanát adni

az ilyen egy óra két óra környékén, és ő

meglepte, hogy fiatal kamaszok hogy

bírnak ennyit enni ebéd után.

Az derült ki, hogy aznap ettek először.

És ez Budapesttől, a mi környezetünktől

120 km-re van. Nem 1200-ra, 120.

Tömegesen vannak Magyarországon ma olyan

gyerekek,

akik reggelit nem kapnak, és az

iskolában nincsenek befizetve

közészkedtetésre, és valamikor a délután

folyamán lesznek először. Én ezt nem

tudom elfogadni, fölfogni se, elfogadni

se.

A másik példa, ami nagyon-nagyon szíven

ütött,

nem tudom, hogy a menstruációs

szegénységről mennyit hallottál, tudod-e

mit jelent ez a fogalom. Ö sajnos már

Magyarországon

tömegével vannak olyan fiatalok

ö akik

egy hónapban több napot akár egy teljes

hetet kihagynak az iskolából, mert nem

jutnak hozzá higiéniai

tisztálkodószerekhez.

Ami szégyenérzetet okoz bennük és

effektív megakadályozza azt, hogy

iskolába menjenek. egy hónapban egy

hetet nem jársz iskolába, akkor a teljes

oktatásod

dugába dől, behozhatatlan hátrányba

kerülsz, nem tudsz tovább tanulni, nem

fogod tudni beteljesíteni azt a

lehetőséget, ami amúgy benned van.

Nagyon sok nyugat-európai országban

egyébként már ingyenesen adnak a fiatal

lányoknak

ilyen tisztálkodószereket.

ö tanpont vagy betétet. Ö illetve még

több helyen van az, hogy az áfáját

ezeknek a termékeknek nullára vitték.

Magyarország 27%

hallottam olyan híreket, hogy az új

kormányprogramnak az egyik nem nagy, de

számomra fontos pontja lesz az, hogy

ebben is változás lesz.

>> Azért kemény volt ez, amit így

elmondtál, és

>> nagyon kemény. Nagyon kemény.

Mi egy burokban élünk. Én is, a

gyerekeim is.

Muszáj megértenünk azt, hogy a burkok,

sőt a burok burokjában élünk.

Muszáj megértenünk azt, hogy hogy

Magyarország nem csak belőlünk áll,

hanem ez egy sokkal nagyobb társadalom,

sokkal nagyobb réteg, sokkal

szegmentáltabb, és sajnos nagyon-nagyon

sokan élnek olyan körülmények között,

ami nem nekik felroható,

amelyről amérről nem tudunk, vagy nem

veszünk tudomást.

ennek akkor mindenképpen a te véleményed

szerint meg nyilván ehhez tudok én is

csatlakozni egy komoly

programnak kell lennie, hogy

gyakorlatilag

az alapszintű oktatáshoz vagy

élelmezéshez

való hozzájutás az ne okozzon ilyen

problémákat.

>> Egyértelműleg. Én azt gondolom, nekem

személy szerint, hogyha ebben nem lesz

változás,

minden más pozitívum mellett

a kormányváltás az egy kudarc

muszáj legyen.

És azt gondolom, hogy a társadalomnak

egy része ezt ki is fogja kényszeríteni,

legalábbis bízom benne.

>> Egyáltalán erről a problémáról hogyan

lesz a társadalomnak információja? Mert

hát azt én is tapasztalom, hogy nincsen.

Én is egy buroknak a burokjában élek. Az

én családom is egy buroknak a burokjában

él. És amikor rálátunk ezekre, mert

látunk rá néha, akkor ténylegesen

teljesen le vagyunk döbbenve.

>> Én azt gondolom, hogy megint az egyénnek

a felelőssége jön elő. Az államnak

nagyon fontos szerepe van ebben

szabályozóként

megint

társadalompolitikai a a mobilitás az

oktatás kérdésében, de az egyénnek is

van felelőssége. Egyrészt elmondani a

gyerekeinknek, megmutatni, hogy a burkon

kívül is van élet, elmondani nekik, hogy

neked is van felelősséged.

És nem csak mondani, hanem tenni és tett

kell bizonyítani adományozástól kezdve

különböző, tehát így nem kell

feltétlenül pénzt adni, munkát is lehet

adni. ö beletenni, szervezni lehet,

segíteni lehet őket. Több olyan

ismerősöm van, aki például online

mentorál fiatal tehetséges gyerekeket,

hogy segítse őket részben a

leszakadásban,

a felszá fel felzárkóztatásban, részben

meg a tehetség programon keresztül

eljutni oda ahol ahol amúgy

megérdemelenék ezek a gyerekek.

Megint visszatérnek az elejéhez. Messze

nem csak az államnak van ebben szerepe,

nekünk is van szerepünk egyénileg,

illetve kisebb közösségekben.

>> Mennyire fontos az, hogy az

állampolgárok az országukat a

sajátjuknak érezzék? Mert hogyha a

sajátjuknak érzik az országot, és nem

csak élnek a saját buborékjukban, akkor

már kényelmetlenebbé válik ez a helyzet,

hogy hogy

nem 5000 vagy 10000 km-re lévő

problémákról beszélünk itt, hanem a

litkei 120 km-re lévő problémákról. Vagy

tudnék én is borsodi származású vagyok

említeni helyzeteket és dolgokat.

>> Elengedhetetlenül fontos, de ez, hogy

akkor egy ingatlanpiaci példát mondjak.

Tehát ha valahova beköltözöl, ami nem a

tied és nem a te kötelezettséged, le

fogod lakni.

azt érzed, hogy ez a tied, sajátod,

vagy bérlőként, mert felelősséged van,

vagy plán tulajdonosként, akkor igenis

óvod,

ápolod, fejleszted. Az állam az nagyon

jó analógia egyébként, amit most

fölvetettél. Tehát az állammal szembeni

pozíciónkat tulajdonosként éljük meg,

abból szerintem csak jól jöhet ki.

Miért mentünk a beszélgetésbe?

>> Mire mire mentünk a beszélgetésbe?

kicsit könnyítek ezen a témán, mert egy

kérdést mindenképpen szerettem volna

feltenni neked a társadalomépítésbe.

Egyre több valódi térben, a fizikai

térben lévő

tevékenységet szervező ismerősöm

panaszkodik arra, hogy az emberiség és

így a magyar lakosság is süllyedünk el a

digitális terekben?

Netflixtől kezdve a közösségi médián át

olyan időmennyiséget vesz el az

életünkből, hogy már nem tudunk

megjelenni.

aő fizikai rendezvényeken.

Ezzel kapcsolatban miket látsz, hogy

látod? És itt jöhet egy ingatlanos

kérdés is, hogy hogyan lehet

újraszervezni a fizikai életét egy

társadalomnak, vagy hogyan lehet

megmenteni ezt attól, hogy végképp

elsüljedjen a digitális térben?

>> Nem akarom kikerülni a kérdést, de

de az az igazság, hogy én ehhez kevésnek

érzem magamat megválaszolni. Egyrészt a

koromból adódólag

nem értek sok mindent, meg máshogy élek

meg. Én nem tudom elképzelni, hogy a

barátaimmal nem tudom, online

találkozunk csak elsődlegesen, és hogy

az legyen a az eszmecserének a fóruma,

hogy nem tudom textelünk.

[torokköszörülés] Én már azon

meglepődöm, amikor a gyerekeim mondják,

hogy beszéltem valakivel és mondhatom,

hogy ó, hogy hívtad föl? Hát nem

fölhívtünk, hanem hanem chateltünk. És

az az ugyanúgy beszélgetésnek számít már

ez nekem nagyon fura.

Közben meg azt is gondolom, hogy

szóval, hogy amikor elkezd elhangzanak

azok a mondatok, hogy bez a mi időnkbe,

meg régen jobb volt, a történelem nem

áll meg. Én azt gondolom, hogy az inga

lehet, hogy kileng valamelyik irányba,

de majd akkor visszalendül.

Az emberiség fejlődik, vannak

vargabetűk, vannak zsákutcák,

a technológia ebben biztos segít. Ön

gondolom azt, hogy hogy ö hogy vége

lenne a történelemnek, de hogy milyen

irányba megyünk, arra úgy erre nem tudok

válaszolni.

Ingatlanos szempontból ugye legutóbb

említettük az AI-t

meg a technológiát, ott rengeteg

lehetőséget hordoz, tehát hogy ott

nagyon sok mindentben segít,

optimalizál.

Ha az utopisztikus énemet veszem elő,

akkor azt mondom, hogy a technológia az

az egy jobb világot fog elhozni. Hát

hogy milyen úton, az mondjuk persze

kérdés.

>> Igen, azért ebben ebben nyilván vannak

varga betűk és és különböző

zsákutcák, amiből azért ki is kell

farolni utána és ki is kell jönni.

Gábor, túl az ingatlanpiacon, túl a

társadalom építésen

maradt-e még kimondatlanul olyan

lehetőség, ami jelen pillanatban

Magyarország számára egy lehetőség

lehet? zárszként egyetlen egy dolgot

mondanék, hogy remélem, hogy így

sokunkban megmarad a szabadság élménye.

Mert

nekem a személyes

mottóm, hogy amíg szabadság van, és az

ember dönthet magáról és a saját

sorsáról,

addig a lehetőséget árázza el előtte. És

ez a szabadságélmény remélem megmarad.

És ezt nagyon sokáig fön fogjuk tudni

tartani akár áldozatok árán is. Tehát a

szabadságért meg kell küzdeni.

Ö de a boldogság kulcsa a szabadság és a

a szabadság kulcsa a bátorság. És hogy

Magyarországnak

korlátlan szabadságot és korlátlan

bátorságot kívánok.

>> Nem tudok ehhez mit hozzáfűzni.

Tökéletes zárszó volt. Gábor nagyon

szépen köszönöm neked ezt a mai

beszélgetést. Én köszönöm nektek.

>> És a YouTube nézőinket arra szeretnénk

kérni, hogy iratkozzatok fel

csatornánkra, illetve jelöljétek meg az

értesítéseket, mert akkor a

tartalmainkat látjátok mindig frissen

felbukkanni.

Podcast hallgatóinkat pedig arra

szeretném kérni, hogy iratkozzatok föl

Apple, Spotify és YouTube podcast

csatornáinkra. Írásainkat pedig

olvassátok a concordlog.