nosztalgikus az egész, mert hát én ott

nőttem föl kvázi. Különösen mostani

időszakban nagyon sok olyan dolgot

hallok, hogy persze a vasmusok egy

burokba éltek, bizonyos mértékig igaz.

>> 1991 január óta dolgoztam a Dunafernél.

Az utolsó napig büszke voltam, sőt a mai

napig büszke vagyok arra, hogy dunaferes

lehettem. Még egy olyan közösség nincs,

meg még egy ilyen munka, még egy nincs.

Én még bíztam. Tehát én én én voltam

olyan uta, hogy bíztam abban, hogy

igenis ezt valaki meg fogja venni. Nekem

a mai napibben van a töltöző szekrényben

a fürdőccom, papucsom, mert azt hittem,

hogy visszamegyünk.

>> Legalább ezren veszíthetik el

munkájukat, ha nem tudják újraindítani a

nagyolvasztókat a Dunai Vasműben.

>> Leállították a Dunafer nagyolvasztóját.

Több mint 1700 embert küldtek el a

Dunafer utócétől.

>> Hát ez is olyan olyan történet, hogy

vannak, akik a halálból is jól jártak. A

Dunafer halálából

a többség nem.

2025 nyarán több hullámban 2500-nál is

több dolgozót rúgtak ki a dunaújvárosi

vasműtől. A Dunai Vasmű a

szocializmusban Magyarország egyik

legfontosabb gyára volt, de a

rendszerváltás után egyik tulajdonostól

a másikhoz vándorolt. Az egymással

szivakodó orosz-ukrán tulajdonosokat a

gyáratkipakoló Liberty Stel követte,

akik leállították a termelést. Végül

felszámolóbiztosok jelentették be a

Vasművégét.

Filmükben Háromegykori dolgozó, a

2025-ben kirúgott Éva és László, illetve

a korábban elbocsátott Zoltán történetét

mutatjuk be.

Biztos stabil hely volt. Nem olyan volt,

mint most, hogy elmegyünk egy helyre és

lehet, hogy fél év múlva vége. Ez 10 20

éveket dolgoznak az emberek. Nem kellett

gondolkozni azon, hogy holnap is lesz-e

munkánk.

Ez már nem aktuális ez a biztosövő.

>> Szép jó napot. Kívánok. Tájékoztatót

adok a cégekről.

>> Köszönöm.

>> Mit remélünk?

>> Ja.

Én azért van.

>> Figyelj, nézelődjetek, beszélgessetek

mindenféleképpen, mert rövid időben

szűrő várom is lesz.

>> Hegesztési munka érdekelne,

>> akkor jó helyen jár,

>> vagy inkább hegesztői segéd előkészítő,

mert hegesztő vagyok, de nem szeretek

heget. Na,

>> én tőlem 2022 március végével

elköszöntek. Előtte fölhívtak, hogy

holnap már nem kell jönnök dolgozni. 47

év után ez úgy

hát egy kicsit

mondjuk rosszul esett. Lassan három éve

vagyok itthon. Nem nagyon tudok mit

kezdeni magammal. Bár mindig kitalálok

valamit, amit amit éppen csinálni kell,

és egyház körül mindig van mit csinálni.

Egész életemben pörögtem. Lótottam,

futottam,

döntöttem, szerveztem. Még mindig nehéz

átállni. Sokan azt mondják, hogy milyen

jó neked nyugdíjas vagy. Hm. Nem mindig

gondolom így.

>> Régen mondták azt, hogy ha él a gyár, él

a város. Ez most már nem állja meg

teljesen a helyét, de bizony rosszul

érinti Dunai város ez a sok munka

nélkülikor lesz probléma majd mikor

nagyon sokaknak elfogy a pénze.

>> A végengét azt ugye felmondás utáni

hónapban kaptuk meg. Ebből próbálunk még

a mai napig is élni, amíg nem találunk

valami álláslehetőséget.

>> Helló! Na, mi újság? Hát én én már

megyek a munkamélkélyre, mert már lejárt

a a vasműnek a sétálóidője. Azt akkor

próbálok itt a hangokhoz, leadtam most

az emeltrajzomat,

azt nem tudom. Megyek tovább, hogy mi

van? Te dolgozol valahol?

>> Nem, nem, nem, nem. Most nem csá te most

a életbe laksz. Nem,

>> így van. Most a futárkodás is vége.

>> Ja, futárkottál,

akkor még valahogy fönntartottad magad,

mi? Ja,

meg, én nem tudom mi lesz. Most

már munkanélkülis segéire megyek. Egyé

fogácsát nyugodtak. Meg

>> köszi. Egyedül nevem a

gyermekemet. Egy éve került hozzám a

teljes körű szülői felügyeleti jog. Idén

kezdi a kisgimnáziumot

a magániskolába, és amikor én még

beirattam, akkor nem tudtam, hogy ez

ennyire nehéz helyzet lesz. Nagyon sok

embert hallok, aki nem tudott

elhelyezkedni, ami elsősorban annak

tudható be, hogy egyrészt ilyen

speciális szakmák vannak, másrészt azt,

hogy magasra ment az átlag életkor a

vasműben. Hát olyan 54-55 körül lehetett

az átlag életkor. Egy 54-50 éves

embernek már nagyon-nagyon nehéz

elhelyezkedni, különösen úgy, hogy most

mindenki inkább elbocsátani akar,

semmint embereket felvenni. Ha elvennék

az utolsó pénzüket is, és nem látnák,

hogy miből lesz holnap ebéd, és ott

lenne egy gyerek, akkor megjelentenék,

hogy lelkileg ment.

Tehát mi akármilyen rossz volt a végén

az anyagi helyzet, akkor is volt,

és most nem is látunk kilátást arra,

hogy legyen valami. És ez a helyzet, ami

ami igen frusztráló, főleg úgy, hogy

ugye a gyereknek nem mondhatom azt, hogy

jövő hónapban nem fizetem ki neked az

iskolát, vagy jövő hónapban nem veszek

neked ceruzát, vagy nem veszek neked

cipőt.

>> Nekem ma lesz az első napom a CEVA

logisticknál. meg volt hirdetve a CEÁnak

a polgármesteri hivatalma volt egy ilyen

tájékoztatója, és arra én elmentem,

meghallgattam őket, másnap már vissza is

hívtak, hogy sikerült a tesztem.

Szívesen látnának egy raktártúrára.

Én 34 évet húztam le a Dunafernél.

Ez a harmadik munkahelyem lesz 53

évesen. Tehát nekünk az volt a példa it

szülőktől, nagyszülőktől, hogy minél

többet húzol le egy munkahelyen, annál

nagyobb a megbecsülés. Hát ez ez a

mostani időben már nem így van. Inkább

azt nézik, hogy hú, ennyi időt egy

helyen, hát akkor nem vagy képes

fejlődni, nem vagy képes tovább lépni.

>> Mik bíznak benne, hogy újra elindul a

gyár? Szerinted miért bíznak benne?

>> Nincs más választásuk. Tehát ők

kényszerhelyzetben

vannak, és ezért bíznak benne. 55 éves

hölgy, aki eltöltött 35-40 évet a a a

gyárba,

nincs más esélye. Egyrészt az embernek

az agya sem ö

úgy fog. Másrészt meg még az is

hozzátartozik, hogy jelen pillanatban a

gazdasági környezet sem olyan, hogy

nagyon kapkodnának az ember után.

>> Amit látunk. Minden nap böngészük a

professzor a a mindenféle árást

hirdetőt, ha megjelenik egy jófőreárás.

Én kedden vettem észre, hétfől rakták

fel az állást és 77 darab egy nap alatt

77 darab vasműs

állás

ajánlat érkezett hozzájuk.

Mikor az egymással folyamatosan

ökölharcot vívó orosz- és ukrán

tulajdonosok elmentek, 2024-ben a

kormány büszkén bejelentette, hogy

megtalálták a Dunafer megmentőjét. A

Vasmérre több cég is jelentkezett. A

kormány kizárásokkal és kedvezményekkel

is úgy alakította át a pályát, hogy ez a

Liberty stíl felé lejtsen. Még annak

ellenére is, hogy a cég pénzügyileg

kockázatosnak tűnt, tudni lehetett, hogy

más országokban is belezett már ki

cégeket. A nemzetgazdasági minisztérium

biztos volt benne, hogy a liberty nélkül

nem lenne vasmű. Kiderült, hogy vele

viszont még annyira sem. Az

államasszisztálásával a Liberty

visszafordíthatatlanná tette az

egyébként is több száz milliárdos

mínuszban sínlődő Dunafer helyzetét, és

kivégezte a gyárat. A kormány pedig

gyorsan brüsszelezni kezdett.

>> A Dunafert tönkretették a korábbi

tulajdonosok, a vállalatvezetők és végül

a brüsszeli szankciók. Ennézőbb ügyet

még életemben nem láttam, mint ez.

Önmagában a tulajdonosoknak a

beazonosítása is gondot okoz. Azt se

tudjuk, hogy szankció alá esik-e vagy

nem. Attól függően, hogy ki a

tulajdonosa most ukrán vagy orosz.

Ráadásul körülbelül 500 milliárd Ft

adóssággal terhel. Tehát azt valaki a

válára veszi, rögtön nagyon is nyomja.

Az az egész egy annyira kaotikus dolog,

hogy azt nehéz a hagyományos szavakkal

pontosan leírni. Ennek ellenére

folytatunk tárgyalásokat annak

érdekében, hogy ami abból menthető, azt

megmentsük.

>> Megmondom őszintén, nem szeretek

politizálni, meg nem is akarok ebbe

politikát belevinni, de az orosz-ukrán

tulajdonos, a liberté és az állam is

szerintem mind tehetnek róla, hogy

idejutottunk.

a csőrünket

úgymond piszkálja, hogy tényleg az évek

alatt senkinek nem jutott eszébe, hogy

oké, hogy van 780 milliárd mínusz, de az

honnan következett?

És azt annak nincsen felelőse.

>> A Liberty Steel a Dunafer kipakolása

mellett egy idő után a béreket sem

fizette. Kormány 2024 novemberére hosszú

kínlódás után úgy döntött, a bérgarancia

alapból rendezi a béreket. A kormányzat

erről szóló közleménye azt azonban nem

említette, hogy korábban pont ők voltak

azok, akik különböző módokon segítették

a már régen is gyanús céget.

>> Biztos, hogy lehetne vizsgálni itt az

egyes időszak vezetőinek a felelősségét

is, de ezek ö szerintem eltörpülnek

ahhoz képest, amit amit ami a hibát az

állam vétett.

>> Még az utolsó pillanatban is szerettem

bejárni. Ö de akkor már nagyon kevés

volt a munkánk és

so volt a szabadidő. Én én rengeteg,

megmondom őszintén, rengeteg könyvet

kiolvastam, nagyon sok filmet megnéztem.

És bizony hát ha éjszakára kellett

menni, akkor megágyaztunk és aludtunk,

és erre nem vagyunk büszkék. Tehát

itt

azért nagy félreértés van az emberekbe,

mert erre senki nem büszke arra, hogy

hogy mi aludni jártunk be. De de mikor

bemész egy munkahelyre, és nem tudnak

neked munkát adni, nincs munka, álmos

vagy, hát nyilván elfekszel és pihensz.

Köztudott volt a városban, és nagyon

sokan elítélnek bennünket, de nem minket

kell elítélni. Értsék meg. Ö, és ezt

mindenkinek mondom, hogy nem minket kell

elítélni, azt kell elítélni, aki nem

adott munkát nekünk, mert ha van munka,

akkor eszünkbe se jót aludni.

>> Fél reggel mi van?

>> Nem tudom, mostanában nem beszéltem

bele.

>> Pitével beszéltem. Azt mondta, hogy ő

ő még mindig vár, hogy hátha

>> mondom, mire

>> veszett. Vezet helysz. Ettől tartottam

én is, hogy itt a városban a vasműs

elhelyezkedni. meg, itt csak szaré

hugy miniszterelnök is kijelenti, hogy

650 bruttó fizetés van Magyarországon.

Ha én azt mondom, hogy ezekre a munkákra

olyan 395 bruttót ajánlottak több

műszakra, akkor az 650-nek hol van? Amit

nagyon figyelembe kell venni, utazni

kell. Vagy fel kell itt számolni

mindent, és oda kell költözni, hogy és

ott kezdeni egy új életet.

>> Arról tudsz mesélni, hogy milyen volt az

a nap, amikor kirúgták az embereket

köztük téged is.

Egy pillanat.

Ez nagyon sokunk emlékébe

megmarad az utó nagyon sokáig.

Igazából nekem 10 órára volt időpontom,

és

9:40-kor

álltam be a sorba,

de akkor már olyan hosszú sor állt, hogy

több mint két órát álltam a sorba, mire

bejutottam.

Szörnyű, szörnyű volt az a nap.

És ettől függetlenül

mindenki fegyelmezetten, csendben várta

a sorát. Ez többen is mondták, hogy

igen, csendben gyászoltunk.

Nekem egyébként még ott sem fogtam fel

teljesen. Persze mikor megkaptam a

papírokat a kezembe, akkor már sírtam,

de

tulajdonképpen este itthon.

Akkor fogtam fel, hogy jönnek végre.

Sose volt egyszerű,

de most már egyre nehezebb. Az albéletet

kifizettem idé, ugye a végelgítésből,

a lakást, mi egymást, amit tudtam,

úgymond rezsit, ilyesmit, ami előre

látható rezsik voltak. Mi egymás azt

kifizettem, de akkor is élni kéne

valamiből

kéne venni. Ennivalót kéne gyereknek a

ne hadis mondjam, hogy mennyi volt a

beiskolázás. Tehát ezeket a költségeket

elő kell teremteni a a

semmiből.

Ezt lezárni szerintem nagyon hosszú idő

lesz. mire mire teljesen le lehet ezt

zárni. Ezért 34 év nem múlik el

nyomtalanul.

>> Hosszú idő kellett, hogy eljussak oda,

hogy

ez már nem az én dunaferem, ez már nem

az a dunafer,

amelyikbe

én

nőttem fel. Úgyhogy nem mondom, hogy

teljesen immunis vagyok a a történetre.

Most már sokkal tárgyilagosabban

tudom ő meg itt élni, mint mint

korábban.

>> Utoljára találkoztunk, akkor volt ugye

az első egyik első munkanapod a Cevánál.

Tudsz arról mesélni, hogy azóta mik

történtek veled?

volt egy kisebb

incidens a cevánál,

és az utolsó

utolsó másfél hét hetet úgy jártam be,

hogy állandóan sírógölcsöm volt, és

mondtam, hogy nekem erre nincs

szükségem, kell a munka, de nem minden

áron.

És és felmondtam, nem vagyok büszke

magamra, mert ennél kitartóbb szoktam

lenni,

de

vagyis hát ennél kitartóbb vagyok,

de de ez így már nem tehát tarthatatlan

volt. aki betanított, ő ő állt

tulajdonképpen

úgy hozzám, hogy hogy

ahogy nem kellett volna. Igazából két

pofont ilyen hirtelen egymás után,

ekkora pofont nem vártam az élettől.

De hát

nem gond,

mert felálltam én máshonnan is, úgyhogy

most is felfogok,

csak most kicsit nehezebb.