Tehát, h egy nő

sikeres szeretne lenni egy műfajban, az

elején mindenki támogatja, ez

csodálatos, tényleg, hát ezt csináld,

erre nagyon nagy szükség van, tényleg

végre egy nő, satöbbi, satöbbi. Viszont

ha sikeres leszel,

megváltozik ez a hangulat, hogy akkor

nem az van, hogy hú, de ügyes vagy,

mennyit dolgoztál ezért, satöbbi,

satöbbi, hogy tud ezt megcsinálni, hanem

szerencséd volt. Szerencséd volt. Hát

ugye nagyon sokan segítettek neked

ebben, ami nem igaz. Tehát, hogy ez

effektíven nem igaz, de hogy hogy nőként

mondjuk olyan formán van, tehát háttér

vagyok szorítva, hogy nincs egy karinti

gyűrűs női humorista. Nincs

>> nulla nulla.

>> Hát, mert a péniszgyűrűk elvitték a

fókuszt.

Így.

Hellóka! Sziasztok!

Fontá!

Szius,

sziasztok! Helló! Nagyon nagy

szeretettel köszöntök én is mindenkit,

és hát különös különös plusz szeretettel

Rásko Esztert. Köszi, hogy elfogadtad a

meghívásunkat és itt vagy velünk ma

este.

>> Bármit ugye csak ne kelljen otthon lenni

ugye nagyon fontos. Nagyon fontos.

>> Arra gondoltam, de igazából ez most már

el is kezdődött, hogy lehetne egy ilyen

jó hangulatú kötetlen, de azért a

mélységeket sem elkerülő beszélgetés. Az

a mai, mit gondolsz erre a koncepcióra?

>> Nem értek egyet.

>> Jó, figyelj, abszolta, milyen legyen

akkor szerinted?

>> Szerintem legyen egy ilyen beszélgetés,

am ilen kedvesen indul, és a végén egy

ilyen nagyon durva abúzusban fog így

kicsúcsosodni, hogy bármilyen irányba.

Teljesen mindegy. Nézd meg.

>> Ja, mert amúgy valójában erre készültem,

csak gondoltam ezzel a mézesmázos

bevezetővel

>> én láttam Tamás nyújtani. Csak mondom

nektek, hogy miérőtt kijött ide

színpadra, azért volt ilyen izé, úgyhogy

bármi lehet.

>> Bármi bármi történhet. Mit csináltam még

az oltözőben, amit nem láttál? Mindegy,

azt hagyjuk is.

>> Egyéni felkészülési módszerek.

>> Igen. Február 21-e van ma, ami hát több

szempontból is egy izgalmas

>> izgalmas dátum.

Azt onnan közelíteném meg, hogy néhány

hete volt a Hetyegű Vipera című önálló

estetnek az utolsó előadása, majd pedig

a napokban már megbuntatta a következő

önálló estedet, hogy mennyire volt ez

egy átgondolt stratégia, hogy egyikből a

másikba ennyire rövid időn belül

beleugrasz

>> közepesen?

Azt mondanám, az az igazság, hogy nem

nem gondoltam ezt nagyon végig, de úgy

éreztem, hogy hogy tulajdonképpen akármi

képes is lehetek rá, és az ilyen

halogató típusú emberek, mint amilyen én

is vagyok, azok jól tudnak dolgozni,

hogyha nagyon rövidek a határidők és

ugye minél több ugye a nyomás az ember,

meg minél több így a a megszégyenülé

való félelem, annál jobbat tudok

általában írni. És ez most egészen magas

szintű volt már az utolsó napokban,

úgyhogy, úgyhogy úgyhogy komoly, komoly

erőforrásokat mozgósítottam, hogy készen

legyek vele, de azt gondolom, hogy

szerintem nem kellemetlen.

>> Úristen, és akkor még így pluszba

bevállaltál egy ilyen telexes interjút

is. Szombatás pihen csináltam, de

>> hát meg van a techniká gyereket

visszaadnátok, az tök jó lenne, tudod.

Aha.

>> Hm. De hogy a de hogy egyébként a csak a

komolyra fordítva ezt a részét, hogy ez

mennyire volt neked egy akár mentálisan,

akár fizikailag megterhelő, hogy hogy

épp hogy kipről az egyik, ami egy

országjárás, rengeteg fellépés, az

utolsó alkalom, egyik utolsó alkalom az

egy dupla volt az átriumban szintén,

hogy akkor utána elkezdené egy

következőt?

Hát az igazság, hogy ugye majdnem két

évig jártam vele, ennek az az oka

általában másfél évig szoktam járni egy

turnén vagy egy este.

Ebbe szoktak lenni nehezítő tényezők,

mert néha covid lesz meg ilyesmi. És

akkor ugye akkor nem mész se hova, vagy

ha elmész, nincs rajtad kívül ott más.

Az azt igen. Az ki szokta tolni így a

határidőket. Ö, és most azt éreztem,

hogy most a rádió miatt kicsit tovább

tartott, míg körbeértem az országban, és

a végére már ilyenkor az ember úgy

megutálja egy kicsit a saját műsorát,

hogy hál istenstennek a közönsége ezt

nem éreztette velem, hogy ők így

éreznének, de hogy hogy már vágytam

arra, hogy új dolgokat csináljak, de

már nem akarod azokat veszni hagyni,

amik már olyan jól működnek. Úgyhogy

örültem is neki. Meg most azt érzem,

hogy másfajta igénybevétele ez az új

est, mert itt itt most még a kreatív

energiák dolgoznak. És ugye ilyenkor az

első 10 előadás az az zsákbamacska, mert

ott már jönnek ugye ki a jó ötletek, de

valójában a színpadon fixálódik minden,

és ilyenkor nagyon sok az impro, nagyon

sok a a kontakt a a közönséggel, sok

ember véletlenül megalázódik

köztük én is általában ugye többször is

általában és és hogy és hogy hogy ez

hogy ezt szer ez egy másik faj ez egy

másik jelenlét, szóval ez izgalmassá

teszi meg az embertek egy kicsit úgy

visszarakja a startmezőre, ami szerintem

mindig jó.

>> Ugye két évig voltál a Hetygegő

Viperával, hány helyen játszottál, vagy

léte?

>> Azt nem tudom, hogy hány helyen voltunk,

de 71000-et adtam el vele.

>> Mekkora felszisszenés a közönség

soraiból. Azért az valam

>> köszön szépen. Köszönöm.

Ez kisvárda kábé, nem? Vagy tehát egy

teljes egy teljes város vagy ilyesi.

Igen. Tehát 71000. De ebben biztos, hogy

volt, aki kétszer megnézte, mert nagyon

sokat hadarok, hogy tud értsék, hogy mit

mondtam végig. És hogy

>> innen hányan látták egyébként?

>> Ugye most nem láttuk a kezeket rendesen,

de viszont az elég

>> biztességes emberek ezek,

>> de akkor úgy érzem, hogy tetszett nekik

egyébként, hogyha még erre a

beszélgetésre isek igen

>> lesz erre is lehetőség egyébként nézői

kérdésekre. Az majd nem lesz benne a

YouTube felvételen, úgyhogy

>> komolyan. Igen, mert úgy gondoltuk, hogy

az ilyen legyen ilyen privát, hogyha

nagyon elfajulna a helyzet, akkor azért

azt most így mégsem mutassuk meg közö,

>> hogy elfajul. Nekem oké, nekem oké.

>> Amikor országjárás van, és elmész

rengeteg helyre fellépni, akkor ott hogy

néz ki egy napod? Mennyire mennyire

tudsz mondjuk azokkal az emberekkel

Békéscsabán, Zalaegerszegen bárhol

kommunikálni? Mennyire mennyire tudod

kicsit így, mennyire tudsz

beleszippantani abba, hogy milyen a

légkör mondjuk azon az adott

településen?

>> Hát mondjuk pont pont Békéscsaba. Hát

kritikán a luli. Csak elé mond semmi

nincsen. Senki nem találkozom. Tehát az

van, hogy hogy napközben én egy teljesen

átlagos anya vagyok, akinek ugye

különböző dolgai vannak. Próbálok minden

tesi cuccot kimosni, meg hogy nem

kellemetlen helyzetekbe sodorni a

családomat. Úgyhogy ez a különbség

közten, és a férfi előadók között. Ugye

a férfiak, hogyha elmennek előadni

valahova, akkor azt a napot már

relaxációval töltik. ö teljes testes

masszázsokat kapnak,

megburotválják őket, esetleg átfrissülik

a hajukat, ilyesmi. Én meg próbálom így

a háztartást így nem elsüllyeszteni,

akkor mindenki számára megfelelni

valamest, meg meg úgy mozgásban tartani

a dolgaikat, és és akkor utána meg

bejülök a kocsiba, és lemegyek

Békéscsabára és hát magát így a

városokat azért ritkán ismerem meg

ennyiből, mert voltak olyan időszak,

amikor lenne aludtam helyszíneken, de

ezt most már Sebescény Balázs miatt nem

tehetem meg.

elvette tőlem ezt a ezt a ezt a részét

az életemnek, és és így így

gyakorlatilag így lemegyek, megcsinál és

visszajövök.

>> Ühüm.

>> De van olyan, hogy mondjuk reggel a

rádióban vagy és utána mész a fellépni.

>> Ez egy hónapig működött. Egy volt egy

nagyon erős hónap, amikor azt hittem,

hogy ezt én simán meg tudom csinálni. És

aztán így összeomlott a cirkár ritmusom

és a hormonendszerem elég hamar, mert az

van, hogyha fellépsz, akkor utána tudod,

az adrá nagyon magas lesz így a

testedben, és ugye nem tudsz aludni, és

ha rádiózni vész, akkor azért 5-kor így

érdemes felébredni. És hogy az a az a

másfél óra alvás, amit sikerült ilyenkor

eszközölni, az nem tett jót nekem. A

műsornak jót tett különben, mert

>> Igen. Melyikeket kell visszahallgatni?

Mert a Soundcloudon ugye vissza lehet

csak így kies.

>> Azok ami a büntetések érkeztek, azokat

érdemes, mert az azok által így

születnek, hogy valahogy azt tettem

észre, hogy úgy működik az idegrendszer,

hogyha kialvatlan vagyok, akkor ez a

szűrő tűnik el. Tehát, hogy ami ugye

megtart minket a társadalomban, hogy

hogy az úgy így leomlik róla, ugye nem

tudom végiggondolni, nincs rá időm, hogy

hogy ezt így racionalizáljam, csak úgy

kimondom és és

>> most kialudtad magad a mai beszélgetés

előtt.

>> Nem azért kérdezem, hogy mert hogy ilyen

gyanús, csak hogy

>> de most most ez egy közepes alv

kialvatság kialvatsági szint, ha van

ilyen szó, mert tegnap mutattam be az új

estemet duplán, úgyhogy úgyhogy egy egy

nagyon szolid 5 és fél óra alvás van

bennem.

>> Mi a címe az újnak?

Hát ez most még ilyen ez secret, mert

akkor mer nem secret, az igazság, hogy

hogy van egy nagyon jó ötletem, de de

mér ez egy ilyen érzékeny dolog is

lehet, ezért írtam egy levelet, egy jó

vágyásra várok, de maga az ötletem az

az, hogy felülök a Nobeldíjas

marketingvonatra és sátán tanga,

hogy így

>> úgy tűnik, hogy működik.

egy sár en

>> Na de akkor még egy kicsit a hetyegő

viperáról.

>> Itt vagy levet a Kraszna orkainak és

most várom, hogy így, hogy ez oké vagy

nem oké, mert jogilag megtehetném, de

hogy közben azt érzem, hogy ugye most ez

egy érzékeny időszak több szempontból

is, hogy hogy hogy akarná-e egyáltalán

felejtettem jegyeket meg innen, de hát

még is várok.

Szóval Hegyegű Vipera és akkor most jön

a fekete leves része és azért is örülök,

hogy sokan látták az előadást, mert

akkor az itteni közönségnek is hát lesz

egy képe arról, hogy mire is utalok,

amikor felteszem a kérdést, hogy

>> kaptál olyan visszajelzést baráti vagy

családi körben, hogy hogy ennek a az

offcanitása az bizonyos határokat súrol,

vagy esetleg át is lép?

Érdekes kérdés

nagyon sok szempontból nincsenek

barátaim nagyon régóta.

Tehát itt itt húztam meg a határt, hogy

szerem szóem hát ugye gondolom arra

szerettem volna rák édesanyám mit szólt

ehhez, amikor megnézte. Azt is meg

akarom kérdezni, de látta akkor.

>> Igen, igen. Én mindent megtettem, hogy

ez ne történjen meg, mert azt éreztem,

hogy ez már így nem tér bele egyetlen

családi dinamikába sem.

De mi akkor titokba mond eljött

Nyíregyházán nagyon szeretett volna

eljönni és akkor és akkor ezt lehetővé

tettem neki de már akkor szégyeltem

magamor mentem fel a színpadra. Tehát

hogy nem tudom, hogy szerepeltetek-e már

úgy, hogy valahogy az anyátok nézett

titeket, de nincs ilyen hozzádat értéke

a az élményhez, tehát hogy az inkább

elvesz elvesz belőle. És hát izgultam

miatt, persze, de anyukám végül megint

meglevett engem, hogy ahogy sokszor már

megtette az életem során, hogy azt

mondta nekem, hogy nem hazudtál.

És ez már is valami, amit hát szeret

hallani az ember, úgyhogy igen, mert

hogy mert hát ugye ebbe így itt

tulajdonképpen generációk közötti

különbségekről beszéltem, vagy beszélek

ami egyesek számára sértő, majd majd

kihívásokkal teli is lehet, és és féltem

tőle, mit fog szólni hozzá, de

tulajdonképpen elfogadta. Szóval mutatni

az tök jó. Igen, igen. Hát majd az

ügyvédelink megbeszélik ezt majd

egymással.

>> De hogy például volt ilyen előzetes

felkészítés bármilyen szinten, hogy oké,

anya, eljöhetsz, de azért készülj fel,

hogy ez azért úgy lehet, hogy

>> a pénz koncentrációja ebben az

előadásban egészen magas. Erre gondolsz?

Ö hát elmondtam neki, hogy kábé miről

beszélk, mert nyilván ezek amiket én ott

feldolgoztam standup formájában, azért a

karácsonyasztalán is előkerülnek, mert

nálunk így a a családi dinamikának az

része, hogy mi így ugratjuk egymást, meg

meg mennek az ilyen nagy sztorizások,

meg kinek mik a gyengeségei, és hát

édesanyában sok fogást lehet találni,

úgyhogy ő már ismeri ezeket a

történeteket. Ö úgyhogy persze szerintem

tehát hogy ez ez többször felmerült csak

szerintem nem hitte el addig amíg nem

látta

>> hogy az ilyen,

>> hogy igen, hogy ez ilyen,

>> hogy hogy te tényleg

>> Igen, igen. Ahogyan meg ahogy és hogy

valójában

Igen. Szóval, hogy valójában az, hogy

nem mondok semmi olyat, amivel amivel

ami nekik kellemetlennek kéne, hogy

legyen, csak maga a tény, hogy egy nő

beszél ilyesmiről, szerintem már az így

sokszor kiveri a biztosítékot. Igen, de

hogy ezt ki szokta verni egyébként, mert

biztosítékot vagy az áre kérdés

>> ilyen hatással vagyok az emberekre, csak

mondom nektek, hogy ez történik decens

újságírókból jön ki a gusztustalanág.

Hát ez van

felfogadottan.

>> Szóval akár a közönségből, akár a akár

utána nem tudom, levelek, kommentek,

bármiben van, hogy kapsz arat egy

halálos fenyegetést egy nyugdíjastól

a belír, hogy hogy miért érdemelné meg,

hogy megdögöljek, mi hogy nyugdíjas

lehetnék. Ög, hogy nem érdemelte meg ezt

a ezt a ezt a ezt a kiváltságot, hogy

nyugdíjba vonulhassak. És mondtam, hogy

az én életvitelem valószínűleg tényleg

nem fogom megélni. Tehát hogy kár

szurkolni ennek a helyzetnek.

Figyelj, az előző estemben ott a

halálról beszélek, az szerintem jobban

fájt néhány embernek, mint ez, mert

valamilyst szerintem aki ismer engem, az

tudja, hogy mire lehet számítani tőlem,

hogy én szeretem ezt a provokatív, de

azért valamennyire ilyen intelligens

humort, és

>> szerősítettek a közelségből abszol.

Szóval így ezt ezzel próbálom magam így

életben tartani, hogy ezt gondolom

magamról is, de hogy de hogy szerintem a

halálos a halállal kapcsolatos téma az

az rosszabbul esett néhány embernek,

mert amikor elmentek megnézni az estet,

nem gondolták, hogy a vége szomorú lesz.

És akkor az az ott egy kicsi árulás volt

néhány embernek. De itt ez ez önmagában

figyel, van aki alapból gyűlöl engem

Tiszívéből, de ő meg nem jön el

megnézni. Tehát ahhoz nem kell eljönnie,

hogy leírja, hogy dögölj meg zsidrák,

ugye. Tehát ez ez mondjuk pont tegnap

történt.

Szóval, hogy igen, tehát hogy ez hogy ez

ez nem függvény ennek.

>> Azt Adom a Napon című műsorban. Te

egyébként csak azért érdekes, hogy ott

úgy fogalmaztál, hogy anyukáddal van egy

olyan egy ilyen egy ilyen egyezményetek,

hogy nem beszéltek a munkádról, de akkor

ezek szerint ez egy ponton változott.

Igen, mert itt itt ebbe a Hetygő iperába

itt bevontam az ő hiedelem rendszerét,

és azt éreztem, hogy itt azért ezt már

illik elmondani. Tehát nem beszélünk

róla, de nem azért nem beszélünk ról,

mert én nem szeretnék erről beszélni,

hanem anyukám nem szeretne erről

beszélni, mert anyukámnak van egy ilyen

félelme, hát ezt egészen pontosan meg is

fogalmazta, amikor az első sóder klubban

szerepeltem, hogy te így nem fogsz hozni

ránk. Ugye ez,

ez volt, és ez valóság meg is történt

amúgy, tehát hogy

nem csak rá, hanem már mások családal is

hoztam szégyen. Tehát ez a hétköznapi

rutinomnak a része.

Anyukám egy egy klasszikus értemben vett

vidéki nő, tehát hogy tehát hogy ő hogy

neki fontos az, hogy mit mondanak a

szomszédok. És

amúgy sokszor ácáfol erre, mert sokszor

gyakorlatban nem ezt látom, nem eszerint

dönt. De hogy hogy azért, amikor kimész

a tévébe, és van egy lányod, akinek

sokszor próbáltad elmagyarázni, hogy

gondolkodj, mielőtt beszélsz,

gondolkodj, mielőtt kimondod, gondold

végig, és ez soha nem tudott

megtörténni, ugye, hogy ez egy

kudarcélmény szerintem szülőként.

Úgyhogy és hogy valaki erre egy karriert

ráépít, az meg aztán

ugye hát problémás. És én gyerekkoromban

is nagyon szerettem így vicces

közbzúrásokat hozzátenni helyzetekhez,

ami ami miatt ugye önmagában a bizalmat

már elvesztettem nagyon régóta, és hogy

igen. Tehát nagyon anyukám és én nagyon

más típusú emberek vagyunk. Én inkább

apukám szabadosságát hozom, és és

szerintem ezért neki ez egy folyamatos

bootcamp, tudod, hogy lehettem volna

bármi más, ugye, tehát hogy mondjuk

annak tehát igazából nagyon nehéz neki

megfelelni, vagy úgy általában a

szülőknek nehéz megfelelni, mert mert a

szorongásaik felülírják a racionális

ítélőképességüket ezekkel a döntésekkel

kapcsolatban. Úgyhogy ezt elengedtem

őszintén szólva.

>> És akkor a szomszédság hogyan

visszanyúlt? Tehát, hogy ők azért így

>> nyomják a háttérben szülőidnek a a

visszajelzéseket, vagy vagy nem jelentős

többsége meghalt. Ez ezért ezzel

támogatták a karrieremet. De hogy nem

amúgy tök sokan élnek

tök sokan élnek. Az az igazság, hogy ők

ők nagyon nagyon elfogadóak ezzel

kapcsolatban. Ők nagyon büszkék rám, meg

nagyon örülnek ennek az egésznek, hiszen

nem érintettek,

ami ugye sokat számít még. Bár ha Kati

néni megtudja, hogy mire gondolok,

amikor arról beszélek, amit szeró, hogy

hogy igen. Tehát, hogy ő nem érintettek

ebben, ugye nem az ő vásár, nem az ő

bőrüket viszem vásárra, úgyhogy ők

imádják ezt és valószínűleg azért, mert

hogy az anyukámmal szemen felgyűlem

feszültség is így jól tud eszkalálódni,

tudod, amikor én ezeket így felhozom. De

hogy igen, tehát hogy hogy ők ők ők ők

tényleg azt érzem, hogy nagyon nagy

támogató háttérország. Ugye a családnál

bejön az a szempont is, hogy hét éves

ugye neked, vagy menny

>> most lesz nyáron hét éves. 6 és fél

>> hat és fél. Hogy az a szempont mondjuk a

poén készítésnél mennyire van benned,

hogy hogy azért ezeknek nagyon nagy

része ugye az fenn fog maradni és

mondjuk 10 év múlva vagy lehet, hogy öt

vagy vagy akár kevesebb potenciálisan ő

is megnézheti ezeket a felvételeket, és

hogy vajon akkor mit fog szólni, ez

mennyire van benned ilyenkor, akár egy

ilyen felettesénként bekapcsolva, hogy

hát azt a határt mondjuk már nem biztos,

hogy átlépem, merthogy mit fog majd

szólni a gyerekem hozzá. izgalmas, amit

kérdezem, mert azt vettem észre az

embereken, hogy ők nagyon szeretnék, ha

így gondolkodnék. Tehát nem mindenki, de

sokan, hogy hogy én mindig ezzel jönnek,

hogy mit fog hozzászólni, meg ilyesmi,

de hogy ő az én gyerekem, tehát ő ebben

nő fel

neki. Ezek a hétköznapok, tehát hogy

hogy ő nem fogja azt érezni, hogy ki ez

az ember,

mi jött ki a száján, hanem ez itt az

édesanyám. Hát ez van, srácok. Tehát,

hogy így és hogy tudod, nekem van egy

tehát a házasságom is ilyen, én én

vagyok a hétköznapokban, és hogy hogy a

lányomnak is ilyen humora van, tehát

hogy ő már hatéesen azért nagyon durván

oltogat. Hozzáteszem, hogy

>> nem érzem, hogy ebbe a pozícióban van,

de csinálja. És

>> és ezt hogy bírod?

>> Hm?

>> Hogy bírod?

>> Imádom. Hát büszke vagyok rá nagyon. Meg

hát abb azért van munka. Meg tehát mi a

férjem is, tehát mi nem az a nem egy

ilyen klasszikus családmodell vagyunk,

tehát hogy mi a férjem is imádjuk szívni

egymás vérét, a barátaink is ilyenek,

tehát hogy hogy ez a szeretetnyelvünk

is. Én azt gondolom, hogy hogy nyilván,

hogyha mondjuk volt ilyen konfliktus,

vagy volt már olyan, hogy valaki

megnézett egy standupot, ahol ugye így

így én nagyon őszintén beszéltem

valamiről, amit a gyerek csinált, ami

egy nykari hírozás, ami hogy ez a

módszer, amire dolgozik, hogy humorista,

és hogy és hogy ő ezt abszolút értékében

értelmezte, hogy ez milyen, hogy a

gyerek ezt megengedi velem szembe, és én

meg milan anyok, hogy ezt elmondom a

izzi, és hogy így lehet így élni, tehát

lehet így élni meg minden, de hogy én

nem szeretném

>> sokan élnek így, tehát hogy azért is

merül fel a kérdés, mert a magyar

társadalom azért

>> nagyon sok szempontból elég elég

konzervatív és tradicionális, és tényleg

ott van ez a mit fog szólni a szomszéd,

mit fognak szólni az utcában meg a meg a

kisboltban. És azt feltételezem, hogy

ezt ezt azért nem egyszerű levetkőzni

ekkora nyilvánosság előtt. Meg ez a

hierarchia alapú nevelés, hogy olyan

mint hogy így, mint ez így nem halt

volna ki teljes mértékben, és hogy

anyáddal így nem beszélhetsz meg izé, és

hogy de beszélhet velem így a gyerek,

mert mert nem ez a kapcsolatunknak a

gerince, és hogy és hogy én én erre

bátorítom, hogy hogy legyen verbális,

hogy hogy egyáltalán, hogy hogy így

tudod így legyen ebben rutinja, mert

mert mert mert sokkal erősebb közöttünk

a kötelék. És azt gondolom, hogy

hogy hogy ezt a fajta békéséget magaddal

kapcsolatban, hogy neked mi fér bele, mi

nem, ezt nekem kell biztosítanom neki.

És hogyha a gyerekem onnan fogja

megtudni, hogy mi az én értékrendszerem,

hogy itt mit mondok el rólunk, akkor azt

azt elrontottam akkor. Akkor akkor nem

voltam ott eléggé, hogy ezt megértse.

>> Most ugye 300 előtt beszélgetünk.

Hát hogyha eljött mindenki, aki jegyet

fájtott, ezt majd utólag ellenőrizzük.

Szóval, hogy neked amúgy a a taps, a

közönség, ez a típusú jelenlét, az

mennyire mennyire

>> heroin

>> a heroinok. Igen,

>> de van ebben függőség faktor, tehát a

szerintem az van, hogy aki aki szeret

szerepelni, azok azok nagyon vágynak így

az elismerésre és az egy nagyon jó

elismerés. Amikor valaki nevet azon,

amit te viccesnek szánsz. A taps az így

az is jó persze meg minden, de hogy így

én a nevetéssel már kielégülök. Ez

furcsa hangzott, de hogy igen, tehát

hogy hogy igen. Tehát nekem nekem nekem

az a az a fontosabbik a a taps is tök

jó. Vannak amúgy városok nagyon érdekes,

ahol nem szeretnek nevetni, de tapsolni

nagyon.

>> Mondasz egy példát?

>> Tehát hogy nem szabad személyeskedni, de

hogy hogy tudod az van, hogy hogy így

hogy így végigen csendesek, és akkor

mind nagyon sokszor megállítanak,

tapsolnak, meg a végig is nagyon-nagyon

megtapsolnak, de hogy nem mernek

nevetni, mert valahogy az alakult ki ott

ilyen kulturálisan, hogy az úgy nem oké.

Hm. Akkor ez mondjuk ilyen, hogyha nem

mondasz konkrét példát, mondjuk ilyen

kelet-magyarország, nyugat-magyar

észak-dél, tehát hogy csak úgy mégis úgy

legyen valami elképzelés. Hol? A

felcsult körüli településeken a izé van

egy van egy ilyen nagy, nem tudom én

szév nem tudom, érdekes valami

m

nagyon érdekes ez inkább a Dunán túl,

tehát a Dunán túlon vannak ilyen ilyen

települések amúgy és nem lehet

általánosítani amúgy tényleg. Tehát,

hogy hogy nem az van, de

>> hát de azért mégis van egy lista, nem?

Tehát így a fejedben akkor úgy érz

>> el fog küldeni neked emailben. Igen. A a

a az amik a halálistában vannak, azok a

városok, ahol van olyan büféje, ahol

árulnak chipset.

Figyelj, tehát ők azok az emberek, ez az

alja, tehát az amikor beültek itt, vagy

itt most itt valaki egyszer csak annyit

hallaná, hogy így tudod

és így nagyon komótosan áj

így figyelj az az pokó. Tehát van egy

erős figyelemzavaró, és akkor ezt így

meghallom, hogy valaki eszik, tehát de

zacskós dolgot, folyton így ránézek,

hogy mi történik, miért zörög a zacskó

és és nem értik, hogy ez miért miért

akaszt meg, de hogy az nag az nagyon

durva. Az nagyon durva. Úgyhogy

>> szóval most van az a pont, hogy valaki,

hogyha fel akar bontani egy zacskó

chipscet, akkor most tegye meg itt a

>> engedjétek el magatokat. Tényleg. Ú,

hogy

>> szóval mondta nevetés ugye azt mondtad,

hogy heroin, de hogy tehát hogy mégis

csak van valamennyi függőség benne, hogy

amikor mondjuk van egy hosszabb

periódus, hogy nem emléksz fel

egyáltalán mennyi volt a leghosszabb

idő, ameddig ameddig nem álltál mondjuk

színpadon? 27 év.

>> Igen, de akkor azóta, hogy megtörtént az

isem azért hozzátenném. Tehát igen, így

egyszer voltam Mikulás a helypában. De

azt azért

nem az a klasszikus fellépés, am

szeretem.

Igen.

>> Szóval, hogy mió mióta mióta aktív vagy?

Ugye ez most már 10 éve

>> bizony

>> a színpadon, hogy azóta mi volt a

leghosszabb időszak, ameddig nem voltál?

Hát nem voltak ilyen nagyon hosszú

időszakok, mert amikor szülni mentem,

akkor ugye 10 hónapos terhes voltam, és

akkor ez egy létező probléma,

ami nem készík fel az elején. És ig igen

és négy hónapos volt a gyermek, amikor

visszaszivárogtam így az éleple alatt

még így ilyen meg nagyon megetettem,

odaadtam az apjának, és mondtam, hogy

mindjárt jövök.

És az nagyon durva volt, mert ugye akkor

akkor ugye azt éreztem, hogy teljesen

elvesztettem a személyiségemet

feloldódotta az anyaságban, és és nem

tudtam bejárni fejben azt, hogy milyen

lesz, hogy hogy innen hogy különböző

foltokkal a pólóm van lezuhanyozva,

megfésülködve, hogy hogyan fogok tudni

újra előadni bármit is, és az az akkor

fontos volt. Nyilván nem olyan

amplitudóval voltam jelen, hogy mint

most, de hogy hogy akkor már így azért

már azért voltak fellépések. Na

>> de hogy mi az, ami akkor hiányzott

pontosan? Hát a józanság ugye, hogy az

felnőtt emberek, az, hogy így teljes

embernek érezd magad, mert maga az

anyaság ezen a ebben a korai szakaszban,

az gyakorlatilag egy egy ilyen

misztikus, egy ilyen kötfelhő, amibe így

belekeveredsz, és

nekem nagyon hiányos volt így az

önismereti része ennek a életszakasznak.

És akkor ott azt ott nagyon intenzíven

éltem meg, meg az, hogy

hogy hogy legyen kapaszk, tehát nem

elvesztettem a szelfemet, tehát nem volt

nem voltam többi az az ember, akire

épített építkeztem olyan sokáig, és így

szükségem volt arra, hogy így újra

érezzem, hogy így ez egyszer még fog

működni újra. Ja, de hogy akkor mondjuk

volt benne egy olyan jergőfélelem is,

hogy mi lesz, hogyha legközelebb

kimegyek a színpadra, hogy elvesztem azt

a ritmust, azt a flót, hogy milyen

közönség,

>> sokkal durvább az, hogy a szókincsemet

veszítem el, tehát hogy

>> hogy egy teljes értékű mondatot össze

tudjak rakni. Meg tehát az az szerintem

azt, aki nem élte át, azt sose fogja

tudni megérteni, hogy milyen az, amikor

nagyon sokáig nem alszol, nagyon

koncentrált vagy,

a tested teljesen ellened van, ellened

fordul, nem ismered semmit, nem ismered

a folyamatokat, amik végbem menned végbe

mennek benned, és

és akkor az ott az ott az olyan,

minthogyha elküldenének háborúba, tehát

egy egy időre, és akkor visszajössz, és

ráj, hogy ú tényleg, nézd, hát ilyen

amúgy így működik egy világ, és teljesen

kivesz téged így a a körforgásból. Ö a

ettől függetlenül csodálatos, meg meg

szoktam nosztalgikusan visszagondolni

erre az időszakra, hogy ez menny milyen

illat milyen illata volt ennek az

időszaknak, hogy milyen jó volt a

gyerek, amikor kuszolt és ez csak

és és hogy és hogy milyen jót együtt

aludni, meg hogy izé, hogy hogy rengeteg

fotóm van, hogy a macska a gyerek még

együtt fekszünk a kanapén hetekig és

és hogy ezek a dolgok ezek így ezek így

ez értékes számomra meg fontos, de hogy

a kihívás részét nem akarom elhazudni.

Tehát ott azért volt egy komoly lelki

munka ebbe.

>> Hogy készültem a beszélgetésre, azt

néztem, hogy nem nagyon sok olyan előadó

van, mint te, aki nagyon aktív a

színpadon, de az internetes térben

viszont sok nem nincs nincs ez a típusú

ilyen hiperaktivitás, ez a folyamatos

kommunikáció, közösség építés, hogy hogy

ezt hogy csinálod, mert szerintem ezt

nagyon sok ember úgy érzi, hogy nem

tudja ezt megtenni, hogyha hogyha

nincsen az interneten, akkor akkor a

akkor nem fog működni valahogy a a másik

részel. Ö nagyon fájdalmas nekem az

internet olyan szempontból, hogy nagyon

szerettem csinálni ezeket a vlogos

YouTube videókat, amikor terhes voltam,

mert az volt akkor a terápiám. Viszont

maga ez a posztolás, hogy nekem nagyon

nehéz kimerőíteni valamit az életemből,

és azt mondani rá, hogy na ez most egy

jó pillanat, tehát hogy ezt most akkor

nézzétek meg. És egyáltalán meg sokszor

azt érzem, hogy nincs is ennek úgy

jelentősége, mert

nem eszerint élem az életemet, hanem van

egy ilyen tehát én azt élvezem a a saját

karrieremben, hogy hogy itt vagyunk,

jelen vagyunk és itt ami történik, az az

így interakció köztem és az emberek

között, és azt érzem, hogy az emberek is

ezt szeretik, és ha ezt nekem el kell

magyaráznom, attól abban már sérülök.

Tehát, hogy így sziasztok, légys szíves

gyertek el, mert tényleg fantasztikus,

nagyon vicces lesz, meg egyáltalán is,

hogy ez ez kellemetlen és abban a

kegyelt helyzetben vagyok, hogy most már

ezt nem kell úgy csinálnom, hogy hogy

tényleg becsalogassak 20 embert, ahogy

az elején kellett nyilván,

de hogy

Igen, de hogy ez hogy ez hogy ez nem

tudom, tehát hogy sok ember ugye ott

kapja meg a visszaigazolást az

interneten, hogy kirak egy fotót a nem

tudom miről és akkor és akkor csodálatos

vagyok és sikeres vagyok, és ez a fajta

vissza nekem nem az igényem. Én nem

kérem ezt, nem szeretném azt érezni,

hogy hogy hogy hú de sikeres vagyok vagy

nem vagyok sikeres, hanem én csak azt

szeretném, hogy amikor eljönnek az

emberek megnézni, azok nagyon jól

érezzék magukat. Ez az egyetlen dolog,

amit szeretek, hogy hogy ez itt van a

pillanatban, és hogy annál nekem nagyobb

öröm nincsen, mint hogy az emberek

szívből nevetnek, és már úgy nevetnek,

tudod, hogy így fáj nekik. Azt szeretem,

amikor fáj nekik

és akkor azt ennek volt értelme, tudod,

hogy igen és hogy és hogy és hogy én

addig írok egy estet, addig forgatom a

dolgokat, amíg azt az nincs, hogy hogy

már nem kapnak levegőt, már ne tudjanak

figyelni arra, hogy mennyire volt vicces

az, amit mondtam, mert már máson röhög,

és hogy hogy nekem ez ez a dopamin, ezt

szeretem, ezt akarom érezni, és hogy

hogy a többi nem annyira fontos talán.

>> De és amikor van egy olyan este, ahol

inkább tapsolnak, de kevésbé nem vetnek,

akkor utána mire gondol?

>> Hzafelé végigrok.

egyen nagy izé. Hát akkor akkor azt meg

kell értenem magamban, hogy ez most egy

másfajta este volt. Meg nem minden este

tud nagyon-nagyon jó lenni. Tehát én is

tudok nyilván az én teljesítményem is

ingadozó, meg a közönségi is,

de hogy hogy nem nem tud minden mindig

jó lenni. Ezt meg el kell fogadni, hogy

ember vagyok. És akkor el kell jönni még

egyszer megnézni.

drágább jegyek, jobb helyek és hogy

igen, tehát hogy nem nyilván nem jó

érzés, de most már nem büntetem úgy

magam, mint régen. Tehát hogy régen

azért, hogyha nem sikerült jó egy este,

akkor az az két-három napra így

kiparkolópályára tett. Tehát akkor mint

az ilyen filmekben fekete fehér lett a

világ, szomorúan sétáltam a az utcákon

és satöbbi. És

>> de és akkor volt valami konkrét büntetés

is, amikor ilyenkor

>> Igen, ezt nem meséltem el. Vannak így

gyerekek is, ugye

nem, hát inkább csak az, hogy így

hibáztattam magam, hogy miért nem tudtam

jobban készíni, miért nem voltam ott

jobban. De most már tudom, hogy nem így

működöm. Tehát, hogy nekem nem a nem a

készüléstől lesz jó egy estem, hanem

mondjuk tudom, hogy a pihenéstől lesz

jó, vagy hogy hogy vannak ilen

módszereim, ahogy ráhangolódom a a

közönségemre.

>> Hogyha be kellene mutatnom téged, akkor

akkor úgy zajlanna olyan sorrendben a

titulusnak a sorolása, hogy humorista és

rádiós műsorvezető. Ez a te fejedben

mennyire áll meg ez a sorrend?

>> Ez számra még mindig hihetetlen, mert

teljesen tehát felfoghatatlan, hogy ez

még mindig történik.

Azért, mert mert én nem, tehát hogy

valahogy

annyira hamar eltelt ez a két év, most

már két éve csinálom ezt így

párhuzamosan, és olyan szürrálás idősáv

ez a reggel 6:00-tól 10-ig, hogy

tulajdonképpen mire felcsudok, addigra

vége van.

Tehát, tehát amikor mennek az emberek

dolgozni, én otthon vagyok, tudod, így

hát akkor eltelt egy munkanap,

és és hogy ez hogy ez egy ilyen nagyon

szűrálás életstílus, teljesen őszintén

és és így nem tudom, nem építettem be az

identitásomba, hogy rádiós műsorvezető

vagyok, mert még mindig azt gondolom,

hogy én még mindig csak két sráccal

beszélgetek így ilyen random

időpontokban,

akiket nagyon szeretek, de hogy úgy,

hogy nem épülköri egy ilyen, egy ilyen,

egy ilyen karakter, vagy nem tudom.

Szerinted a te érkezésed mennyit

változtatott magán a műsoron? Ugye

előtte három srác beszélgetett, most két

férfi és egy nő van. Ez akár

tartalmilag, akár tematikailag ez

mennyire mennyire változtatott rajta?

>> Én meg vagyok győződve róla, hogy nem én

vagyok az egyetlen nő ebben a hármasban.

Hogy őszinte legyek.

>> Váratlan.

>> Beszéljünk egy kicsit Balázsról.

Ezek vagy ezek ez a

Igen. Szóval, hogy

nyilván

>> olyan kár, hogy ezt nem hallja, nem?

Milyen jó lenne a Larc. Na mindegy.

Igen. Szóval, hogy hogy az van, hogy hát

nyilván puhább lett egy kicsit a dolog,

meg a perspektívák egy kicsit

megváltoztak, de

én azt gondolom, én nem nagyon nem

hallgattam őket előtte, akkor hallgattam

őket, amikor mondjuk valakivel egy

autóba ültem és ő hallgatta őket. Szóval

nem nem nincs objektív képem arról, hogy

mi volt előttem, de azt észrevettem,

hogy hogy ők nagyon örültek nekem meg az

én perspektívámnak és és akkor hát hogy

ismerjük a Balázst, hogy miről híres a

Balázs, hogy a Balázsnak vannak ilyen

nagyon nagy kinyilatkoztatásai, tud

ilyen nagyon szélsőséges lenni meg

ilyesmi. És én amúgy féltem is tőle

emiatt, hogy hogy mi milyen ő élőben. És

és ez ez kicsit így megpuhult, meg ugye

én én én nagyon szívesen vitatkozom, és

ezt tudja és és ugye emiatt így sokszor

az van, hogyha valamiben nincs ismerete,

akkor nem nyilatkoztat ki, hanem akkor

elkezdjük megbeszélni és

>> ez most már van így

>> szerintem. Hát mióta ismerjük egymást,

az nem tudom, hogy előtte így volt-e, de

ahogyan én ismertem őt a médiából, nem

ez volt róla a benyomásom. Ö, és hogy

átalakult nyilván a dinamika, volt egy

ilyen megszokási időszak, ugye ahogy így

ahogy így a három ember úgy

összecsiszolódott. Ez minden szünet tett

nekünk amúgy jó, tehát amikor volt egy

kicsit ideje leülepedni az

együttműködésnek és

és akkor én azt tudom mondani, hogy ez

egy ilyen ez egy ilyen baráti kapcsolat

lett a hármunk között, hogy hogy milyen

igazi szeretettel szeretjük egymást.

Nagyon különböző három ember vagyunk.

a a teljesen máshogy néznek a

hétköznapjaink, a preferenciáink, a a a

döntéseink, de hogy van egy ilyen egy

ilyen maximális elfogadó, odaforduló

szeretet egymás iránt, és és hogyha nem

vagyok jól mondjuk, vagy van valami

történik van valami, ami megvisel, akkor

akkor ők őket ez érdekli, ők ők akarnak

velem foglalkozni, és ez oda-vissza így

van. És ez egy olyan munkakörnyezet,

amiben könnyű nekem ott maradni. Még úgy

is, hogy ez egy risky biznisz volt így

az elején, mert a közeg, ahonnan én

jövök, az nem feltétlenül támogatta ezt

a döntést, mert ugye volt egy bejáratott

karrierem, amikor ugye ezt elvállaltam

pluszba, és ez kicsit ilyen lapott húzás

volt 19-re, meg azért De mit gondoltak,

hogy mi mi lett a hátulütője?

>> Hát szerintem az, hogy nem fogok tudni

fellépni, ugye, és akkor így elveszítik

ezt a ezt a ezt a lábát így a a a

karrieremnek. Ö, a másik, ami szerintem

így érdekes megfigyelés sem volt, hogy

azért ez egy kicsit ilyen snob ez a

környezet, akik szeretik a standupot,

hogy nem látok, gondolok kifejezetten,

de részei vagytok a problémának, és hogy

van ebben egy van ennek egy van ennek

egy ilyen közege, és hogy ez a közeg ez

nem feltétlenül

örült ennek, merthogy mertogy ezt így

kicsit ilyen mainstreamnek érzik, vagy

ilyen trashnek ezt a fajta ezt a rádiós

műsor, reggeli műsort, és ugye nem

értettük, hogy én miért megyek ide, és

azt rengetegen megírták nekem, hogy hát

mert csalódtam benned, mondom, még csak

most

figyelj, hát mondom évtizedes rekordjai

vannak és és hogy és hogy ezt nem

értettem, mert én soha nem voltam olyan

ember, aki ragaszkodott volna így a így

a a az ismeret az ismert dolgaihoz,

hanem én mindig szeretem a kalandokat és

és azt éreztem, hogy ez egy kaland, ez

egy ez egy ez egy nagy vállalás és azt

ki kell próbálni meg egy bocsánat benned

volt dinemma egyébként a hogy

elvállalod-e vagy sem pont akár ezen

okok miatt, hogy

>> közönség mit fog szólni, neked milyen

hatásra Zakori eredre.

>> Ö a közönség mit fog szólni, az kicsit

olyan volt, hogy kicsit bíztam abban,

hogy majd megszokják a gondolatot, és

rájönnek, hogy nem az lesz, hogy én most

így beolvadok egy közegbe, és olyan

leszek, mint a közegem, hanem hogy hozom

saját magamat, és aztán ezt fogják tudni

érteni vagy szeretni. Ö az volt ebben

szerintem nagyon nehéz, hogy hogy egy

egy logisztikai szempontból egy k egy

egy katasztrófahelyzet volt ezt a

férjemmel, a gyerekkel. Nekün még béb

sititterünk sincs. Tehát nekünk nincs

senki, aki segítene a családi

dolgainkban, hanem mi hárman vagyunk, a

lányom, a férjem, meg én, és ennyi. És

ez azt jelentette, hogy hogy akkor egy

nagyon tehát mint a náza, úgy dolgozunk,

ilyen Excel táblázatokkal. Ez a

férjemnek nagyon tetszik különben.

És hogy és hogy hogy ez egy nagy

vállalás volt, és nem tudtam milyen

hosszú időre fog szólni, de most már így

azt látom, hogy valószínűleg hosszú

időre el. Igen.

>> Hm. voltak olyan hangok akár, amik így

nagyobb mennyiségben eljutottak hozzád,

hogy ugye mindig az emberek nagyon

szeretik a megszokást, van egy

konzervatív ragaszkodás ahhoz, ami eddig

jól működött, akkor azon ne

változtassunk. És hogy azért a Vadon

Jani ott ült tudom majdnem 10 évig ebben

>> 15

>> 15 évig, bocsánat abban a műsorban és

hogy akkor hát én nem fogom hallgatni

utána, mert hogyha már ő nincsen, hogy

hogy egy ilyen helyzetbe neked beülni

ebbe a műsorba, az

>> az mennyire volt nehéz? Szerintem a

emberek a csalódásokat nagyon ritkán

szokták jól becsatornázni. Tehát hogy

ezt a műsort ugye azért én azért küldtem

be a műsorba, mert a Vadon Jani nem

akart többében a műsorban lenni és ezt

az összefüggést a társadalomnak egy egy

rétege nem tudta összerakni fel, hogy

nem az volt, hogy bementem zsákkal,

ráhúztam vadjanér azt kihúztam a

parkolóházba, neked ennyi volt? Neked

ennyi volt,

hanem hogy így, hogy ő hogy ő ezt

lejátszotta a fiúkkal. Egy éven

keresztül tartotta az ő távozásra.

tulajdonképpen annyi idő volt, amíg

tehát ők már egy évvel előtt tudták,

hogy ez lesz és akkor utána még utána

elment még aztán egy hónapig nem is volt

senki a helyén, és utána volt ez a

casting folyamat tulajdonképpen

>> és és hogy nagyon sok embernek tehát

hogy tehát szerintem az, hogy nyilván

kialakult egy közeg, kialakult egy

rajongótábor és és én ezt nem tehát én

nem akartam soha Jani lenni, mert nem

vagyok rá alkalmas. Hm. Állítólag ki

lehetne vágni belőlem különben, de hogy

még nem próbáltuk meg, de

a Jani egy nagyon gyorsjárású ember,

akinek ugye a tehát hogy volt egy ilyen

zsenie, tehát nagyon sok mindenben

nagyon jól tudott

riposztolni satöbbi. Tehát hogy hogy ő

azért tehát őt nem is lehetne pótolni,

mert ő is egy egyéniség, én is egy másik

fajta egyéniség vagyok, és volt ezzel

egy átállási időszak. Szerintem sok

hallgató el is ment, aki aki kifejezette

miatta volt ott. De hát ez most ez ilyen

ezzel nem lehet mit kezdeni egy ilyen

>> jöttek múlyak, hogyan milyen hatása volt

hallgatottságra?

>> Jöttek, jöttek. Ez nagyon érdekes volt,

mert én aggódtam miatta, őszintén

aggódtam miatta, hogy hogyan tud ez

muzsikálni. És ugye amikor elment a

Jani, akkor 30%-on volt a hallgatottság,

tehát az országnak 30%-a hallgatja ezt a

reggeli műsort. És most volt az első

ilyen teljes éve, amit én 12 hónapot

végigtoltam, és azután 40%

>> Köszönöm szépen.

És ami nagyon érdekes, hogy így

megváltozott a nemek aránya, mert előtte

ez egy ilyen fiús műsor volt, úgyhogy a

hallgatóknak a 70% volt fickó, most meg

50-50.

>> Hm.

>> Tehát ez egy egészen más közeg ilyen

szempontból. És és az SMS falon is

látszik amúgy, ahogy átalakult a közeg,

hogy kevesebb a dögöl meg daganc

és és hogy hogy egészen más jellegű

perspektívek érkeznek. Szóval, hogy hogy

lehet érezni azért, hogy változott-e a

hallgatóság,

>> de van ilyen is, tehát hogy aki aki

felveszi a telefonját és küld egy Viber

üzenetet akár ebben ebben a stílusban

ilyen tartalommal,

>> persze amit nem tudnak ezek az emberek,

hogy azt a telefonszámokat mindig

látjuk.

Nekem van egy kockás füzetem, ahogy

vezetem őket, és karácsony előtt egy

nappal fogom felrakni ezeket a

hirdetéseket a melegszex.hura,

hogy ő olyan izgalmasabb legyen a

szenteste, mint a izé, úgyhogy vagy

ingyen meleg szexú, nem tudom, hogy

van-e Mária. Szóval igen, tehát hogy

ismerem a számodat, Tamás. Az a helyzet,

hogy

>> mire utalsz pontosan? Nem volt

ismeretlen, amikor felhívtál, hogy

>> Ja, hogy kültes Igen. Nem,

>> igen. Szóval, hogy Igen, ezt ez is ez is

egy ez is egy kérgesedési folyamat, amin

keresztül kell, hogy mennyi, hogy ez

mennyiben szól rólad, mennyiben szól a

helyzetnek, mennyiben szól az ő hét

köznapjairól meg ilyesmi. És hogy most

már azért így ebben jó vagyok. Azt

érzem, hogy meg amúgy jó, hogy ott

vannak a fiúk, akik így megerősítenek

sokszor.

>> Ugye ez alapvetően azért ez egy

szórakoztató műsor, semmiképpen sem egy

mondat.

Igen.

>> Szóval, hogy azért nem nem egy nem egy

szeriartalomként

fut. De azért egyre gyakrabban, vagy

viszont gyakran azért közeleti témák is

bekerülnek a műsorba. Hogy ezt mennyire

érzed akár te személyesen felelősségnek,

hogy mégis egy olyan műsort készíthetek,

amit mondjuk az ország harmada hallgat

reggelente, hogy ne menjetek el

amellett, ami egyébként körülöttünk

történik, akár politikai, akár közeleti

szempontból.

>> Hogy mondjam? Nagyon sokszor

meghatározza azt, hogy mivel

foglalkozunk, hogy milyen napunk van.

Mert mert hogyha nem jó a mondjuk tehát

a Balázs mondjuk más lelki állapotban

van, akkor nem minden témahoz lehet

hozzáférni jól, akkor nem érdemes

ezekkel foglalkozni. És hogy igazából az

van, hogy vagy én vagyok más állapotban,

satöbbi. Itt mindenkinek fontos az ebben

a műsorban, hogy hogy beszéljünk arról,

amiről az emberek beszélnek. Tehát ez

határozza meg a témákat és a közért

ilyen formán ugye azért azért mindig hoz

új újdonságokat. Majd most jönnek az

igazi jó idők.

És és hogy beszélünk ezekről alapvetően,

de a mitagadás vannak olyan hetek,

amikor még mi is megtörünk. Tehát volt

már olyan, hogy egyszerűen annyi minden

történt egy hét alatt, annyira rossz

volt a közhangulat, és annyira nehéz

volt a levegő, hogy nem bírtunk

foglalkozni vele, mert azt éreztük, hogy

az emberek is fullokolnak ettől, és

akkor így el kell ruhaszkodni, és akkor

így csak így hülyének kell lenni, mert

mert hogy mert mert most így erre volt

így szükség. És és minket mindig mindig

számon kérnek, ha foglalkozunk valami,

akkor az a baj, ha nem foglalkozunk

vele, akkor az a baj. Tehát nincs, nem

tudunk mindenkinek örömet okozni. Ö de

hogy hogy nagyon nagyon figyelünk

őszintén, meg nagyon próbálkozunk meg

nagyon folyamatosan revidiáljuk

magunkat, folyamatosan beszélünk ezekről

a dolgokról, hogy hogyan kéne jól

csinálni és az igazság, hogy az, hogy

van SMS fa meg Viberfal, ez olyan,

mintogyha folyamatosan kapnánk a

diagnózist az aktuális lelkiállapotról,

és tényleg nagyon durva összefüggések

vannak, hogy nem tudom, napkitörések

vannak, vagy mi, hogy van ez, de hogy

vannak napok, amikor tényleg egyszerűen

mindenki segfej.

>> Hm. Tehát van ilyen nap, hogy tényleg te

egyszerűen nem tudod, van mindenki az

vagy mindenki jó kedvű, vagy hogy

mindenki ilyen gondtalan és hogy van egy

általános valamiféle ilyen közhangulat,

ami így valahogy tényleg így így

látszik, hogy van valami összefüggés.

>> Mikor volt ott olyan olyan, hogy

mindenki jókedvű volt, nagyon érdekelne

az a nap visszaolvasni, mit történt az

akkora világban.

>> Igen, a forint megerősödött egy napra

egy

volt, vannak ilyen napok, amikor

szerintem egyszerűen annyira elfáradunk

abban, hogy gyötörjük magunkat, hogy

most tudod, így ilyen egy pillanatra

lesz egy ilyen önfelettség.

Van az a pillanat a Harry Potterből, ez

egy nagyon random referencia lesz most,

ugye van az a pillanat a Harry

Potterből, amikor a három varázsló

mielőtt elmegy a háborúba, egy sátorban

táncolnak, az megvan?

>> Fú, most nekem így fejből nem, de hogyha

kicsit beszélsz róla, akkor

>> na mindegy. Szóval, hogy

van ez van ez, amikor tudod így, amikor

minden összeomlik, és tudod, hogy hogy

nincs, tehát hogy már akármihez nyúlsz,

úgy is tudod, hogy az nem lesz jó. És

akkor egyszer csak lesz benned egy ilyen

önfeledség, hogy hogy táncolsz az örömöd

rómjain, és és erre a magyarok nagyon

képesek. Tehát, hogy hogy ez nekünk

szerintem valahogy a nemzeti

identitásunkban benne van, hogy hogy

hozzá vagyunk szokva a nagy terheléshez,

és és van vannak egyszerű ilyen random

időpontok, amikor ez neki ki kell

szöknie belőlünk, és akkor csak ugye

elengedjük magunkat.

>> Ühüm. De például amikor most a héten

ugye többször is szoba került a műsorban

a szoba, nem tudom ezt mond-e valakinek

itt közösségben,

>> a szoba

>> úgy érzem, hogy talán mert hallottak

róla vagy látták ezt a képet, hogy

olyankor mondjuk az SMS falon mit

érzékeltek, hogy így jobban beindulnak

az emberek, nagyon rápörögnek erre a

témára, és ez akár mondjuk így más

közeleti témákra is rávetíthető, vagy

szóval, hogy hogyan visszanyúlnak

mondjuk a ti hallgatóitok a az ilyen

jellegű kérdésekhez?

>> A szobához?

>> Hát például a szobához. Szóval figyelj,

szerintem az, hogy arra ilyen drága, az

nem véletlen, mert olyan mennyiségű AI

tartalmat kapunk Viberen, azzal

kapcsolat, hogy mi történhetett a

szobában, hogy ezt mai napig imádjuk ezt

a témát.

Mindenki tehát, hogy ez a ez a szoba, ez

számomra egy iszonyatos csalódás, mert

én már két hete várom,

hogy legyen valami akció,

semmi nem történik. Közben azt mondák,

hogy jó lesz, nem történik semmi. Nem

tudom eldönteni, hogy jó-e, és hogy

saját szemem akarom látni, hogy most

akkor mi van és és az van, hogy nem

lehet ezt csinálni. Tehát én már

sorozatosan nézek úgy, hogy nincs kiadva

az összes rész, nem az, hogy itt izé

ilyen kliffhengerek vannak, aztán két

hétig kussolnak, érted? Szóval nem

tudom, ki csinálja ezt, de szégyelje

magát, mert nem ehhez vagyunk

hozzászokva.

Az van, az az igazság, hogy hogy nyilván

ez egy izgalmas dolog, meg meg ezek ezek

a politikai botránok, ezek mindig

izgalmasak, hogy hogy legyen valami, de

szerintem az emberek úgy van, tehát hogy

itt tényleg abszolút humorra van

kezelve, tehát hogy ebben nincs, tehát

nem reménykednek benne, hogy valami

durvát látnak, nem reménykednek benne,

hogy hogy nem történik semm, egyszerűen

csak ez egy abszurd, nem? Tehát az egész

egy abszurd, hogy hogy két hete néz egy

ország egy képet egy szobáról.

Olyan az egész mint ilyen pszichiátriai

vetélkedő, hogy

hogy mit látsz bele, és hogy neked mit

jelent a függöny, és miért van

összegyűrve a padlón a izé. Tehát hogy

hogy az egész tényleg egy egy ilyen egy

kicsit szomorú. És hogy és szóval, hogy

hogy szerintem mindenkit nyilván így így

mozgatnak ezek a dolgok, de hogy ha

egyszer ezt majd 10 év múlva elmesél

valaki történelmi órán, hogy a 2026-os

választások hogyan zajlottak, és akkor

lesz ez a hidegháború része, amikor

néztük a szobát, hogy izé

két hétig, ugye, és ezt nem fogják tudni

megmagyarázni, érted? Nincs nincs

magyarázat.

>> Ugye most február 21 van maga. Ezt csak

a YouTube közönségnek mondom, hogy

nagyjából február vége körül fog majd

megjelenni az interjú. Nem biztos, hogy

akkor még ez lesz az aktuális állás.

Lehet, hogy addigra már valami kép és

hanganyag vagy bármi megjelenik.

>> Értettem a reményt. Teljesen őszinte

leszek.

>> Én már elképzelem, mit szeretnék látni.

Úgy és az a baj, hogy ez már csak alul

lehet múlni. Úgyhogy

ennyi időt nem lehet hagyni a saját

képzeletednek, nem? Mert hogy így

elkezdenek jönni az elvárások, hogy

egyre durvább legyen, egyre durvább

legyen, és akor a végi lesz valami

nagyon vanília dolog. Engem az már nem

érdekel. Tehát

ez van. Kíváncsi vagyok amúgy. Én

őszintén azt gondolom most ezen a tehát

mi a 20-a van ugye

>> 21-én azt gondolom, hogy szerintem soha

nem lesz videó. Felültettek minket erre

a vonatra azt közben meg történnek a

gusztustalanságok mindenhol. Ennyi van.

Összebeszéltel arról a különböző

interjúkban, hogy nagyon zavar téged a

buzizás, meg az, hogy a melegeket

összemossák a a pedofíliával, és a

tavalyi Pride-on kint voltál

személyesen, és arról posztoltál is.

Mi az, ami meghatározza neked, hogy

mondjuk mi az a közeleti kérdés, ami

mellé odaesz, és ami amiről te beszélni

akarsz és véleménynyilváníteni és igen.

Szóval, hogy mi az, ami mi az a mérce,

ami alapján te eldöntöd, hogy erről te

most beszélni fogsz, vagy nem?

Én alapvetően szerintem sok mindenről

beszélek, vagy szinte mindenről

beszélek, mert nem is csak akkor nem az,

hogy akarok, hanem így belekényszerülök

ilyen helyzetekbe, mint ez is. És

>> szíves

és csak egyszer az van, hogy hogy nem

nincs mögöttem ez az online marketing

tér, hogy nem nem írok posztokat, meg

nem teszek ki képeket, meg meg nem nem

reprezentálom ezeket a gondolatokat

ilyen formában.

A Pride-on azért voltam kint, mert

fontos volt nekem a a Pride, meg az egy

jó buli volt alapvetően, és nagyon sok

ital is volt különben, és az egyszerűen

az van, hogy hogy van egy ilyen van egy

ilyen közösségvállalásom

a a melegekkel, mert van egy ilyen

elméletem, aztán ez vagy igaz, vagy nem,

hogy hogy hogy nagyon nagyon

hasonlítanak a sebeink egymásra, tehát

hogy hogy ők tulajdonképpen a közegen és

olyan formán, hogy hogy az a fajta A

számkivetettség, amin ők mennek

keresztül, amíg ugye az identitásukra

találnak, az nagyon hasonlít arra, amin

a kövér nők keresztül mennek. Egyszerűen

ugye mondjuk csak egy általánoskolai

helyzetet vegyünk, tehát hogy hogy ugye

kilógunk a sorból, és nekem rengeteg

meleg barátom van, amikor elkezdtem

kockáztatni a karrieremet azzal, hogy

elmentem Hóristának, ők voltak az azok

az emberek, azt mondták, hogy ez a

legjobb ötlet az egész világon.

És

és iszonyatos mennyiségű támogatást

kapok tőlük. Kegyetlenül őszinték velem.

A kegyetlenem van a hangsúly.

Tehát amikor azt gondolod, hogy jól

nézzel ki, akkor mindig kapsz egy

visszajelzést SMS-ben, hogy figyelj, ezt

át kellett volna gondolni, hogy izé és

és ők nagyon fontosak nekem ezek az

emberek. Ők érzelmileg is ott vannak

nekem meg meg anyag. Szóval érzemileg és

anyagilag is ott vannak nekem.

Nem tudom, egyszerűen így, így alakult

ki a szociális köröm. Nagyon tehát

tényleg azt mondhatnám, hogy random, de

valószínűleg az érdeklődésünk közös a

pénisz

izé.

Mindegy

ha lágyom, ha ezt látja a 10 év múlva,

hogy

szívesen

nem, hát az van, hogy hogy egyszerűen

egyszerűen tényleg tehát hogy ők a

közegem, ők a barátaim, ők ők ők a ők a

ők a a vigaszaim, a mit tudom én. Tehát,

hogy hogy nekem ez természetes volt és

nem volt ez egy ilyen nagyon átgondolt

egy ilyen, hogy most erre most kimegyek

a másikra, nem megyek ki egyáltalán. Ez

ez ez egyszerűen csak így alakult. Nincs

mögötte egy nagy terv, egy Soros György,

egy Gyurcsány Ferenc vagy ilyesmi, hanem

egyszerűen csak ott voltam és érdekes

emberekkel találkoztam különben.

Musimbe, Dávid, Denis,

Andrám, vagy ahogy sz nagyon sok a

címborám ott volt, és nagyon jól éreztük

magunkat és tényleg jó volt, fontos

volt. Ha már péniszt, most megpróbálom

valahogy onnan átkötni a következő

témát. A nem isi szerepekről szeretnék

beszélni veled, vagy arról kérdezni.

Szóval, hogy a 10 év alatt, amióta a

pályán vagy, ugye azért az egyik első

női standnapos voltál humorista

>> ebből rengetegből ugye ami van.

>> Hát az ember se tudja számol.

>> Szerintem még 20 év múlva is mondhatják

majd a következő női standuposoknak,

hogy te vagy az egyik első standupos,

tehát tén olyan kevesen vagyunk.

Bocsánat. Szó egyrészt ugye van a van a

a standupban ez a hát ez a nő bőség

tulajdonképpen, tehát az ember alig tud

választani. Másrészt ugye egy olyan

rádióműsorb ültél be, ahol korábban ugye

három férfi beszélgetett, most abból két

férfi és egy nő lett. Szóval, hogy

>> te mit látsz mondjuk akár ebben ebben a

10 évben mennyire a nem közötti

esélyegyenlőség egyenlőség úgy általában

az mennyire kezdett közeledni egymáshoz?

>> Hát szerintem esélyegyenlőtlenség nem

volt a standupban sosem.

Tehát ezt nem azért nincsenek nők, mert

nem lehetnek. Tehát, hogy nincs egy

ilyen gonosz szekta, akik a háttérben

azt mondják,

ezt nem ezt nem túl sok az xx ebben a

kromoszómával nem, hanem hanem

egyszerűen az van, hogy hogy ez egy nagy

dedikáltságot igényel, vagy valamiféle

elmebetegséget, és hogy egyszerűen az

van, hogy ugye ez egy ez egy

kombinációja a standup az, hogy hogy

hogy az elején nehéz és sokszor

kellemetlen, és ezt akarni kell

többször, hogy elmúljon az a

kellemetlenség. És itt egyszerűen így

elforgácsolódnak benne az emberek. Ö

másrészről meg meg szerintem egy csomóan

beengedik a hangokat és így feladják. Ez

történik. Ö ne nem tehát hogy hogy a

Dumaszín sose volt az, hogy hogy nem

akarnánk még több női előadót.

Egyszerűen csak, hogy így nem is jönnek

annyian lányok, meg meg valahogy nem

történik így meg. Én akárkivel

találkozom, és és van benne potenciálja,

én mindenkit felkarolok. Tehát, hogy

múltkor már a pékségben is elkezdtem

rekrutálni.

Tényleg az van, hogy hogy de hogy van

egy csomó ember, aki ugye most ez nagyon

gyakorlatilag a fő irány az, hogy

emberek videókat csináljak az

internetre, hogy vicces tartalmakat

gyártsanak és én akár ha van köztük nő,

én akárkell találkozom, mindig mondom

neki, hogy ki kéne ezt próbálni, hidd az

élő közönség milyen jó, de hogy nagyon

sokan alapból befeszülnek, mert úgy

vannak szokva, hogy hogy vágják a

tartalmukat, hogy hogy sokszor

elmondják, hogy nem hibázhatnak, nem is

hibáznak, és a többi, és a többi. És az

élőbeszédben ez nem lehetőség, tehát

hogy hog hogy ott ott hibázni fogsz, és

és ez egy nagy munka eljutni odáig, hogy

ezt meg tudd engedni magadnak. És

szerintem ez ezt itt itt itt

forgácsódnak el az emberek.

>> De nem azért nem mennek a humoristának

nők, mert van egy olyan társadalmi

hangulat, hogy hogy az asztal körül,

amikor beszélget a család, barátok,

akkor az általában azért férfiak

magyaráznak, általában férfiak

poénkodnak. Tehát, hogy eleve ez a

típusú ilyen exhibicionizmus, ez ritkán

jutnak el odáig nők, hogy ők mondjuk

hangadók lesznek például egy

társaságban, és nyilván ez odáig is el

tud menni, hogy akkor hányan kerülnek

olyan szituációba, hogy színpadra

álljanak.

>> Ezt nem tudom megválszolni neked

őszintén, mert egyrészt ugye nem ilyen

közegben nőttem fel. Nálunk mindig a

fizikailag erősebb emberek beszéltek,

tudod, hogy ez hogy az volt így a

lényeg. Nem, nem is ilyen közegben

nőttem fel, meg meg nem látok bele

ennyire a háztartásokba. Azt gondolom,

hogy hogy azok az emberek lesznek jó

humoristák, akik akik vagy nagyon

szomorú gyerekek voltak, vagy nagyon

szomorak voltak a szüleik, és próbálták

őket felvidítani, és

és szerintem egyszerűen ez egy ez egy

ilyen ez egy ilyen tréning, vagy van

erre ilyen születési vagy vagy val

gmutáció, de hogy hogy egyszerűen az

van, hogy hogy ez egy megküzdés arra a

helyzetre, amivel felnőttem és és én ezt

meg akartam ott oldani a humorommal, és

ez a humor ez végig elkísért engem.

és hogy nekem ez nem erőfeszítés, ebben

nincs plusz munka, hanem ez én vagyok.

És itt a kérdés az, hogy ugye ki hogyan

küzd meg ezekkel a helyzetekkel, mert

valaki csak simán depressziós lesz, vagy

legyűri, de nyilván van egy csomó olyan

ember, aki meg egyszerűen csak így

valahogy így nem hisz magában annyira,

hogy kipróbálja magát a színpadon. Ezt

tudom elképzelni, de de azt azt

gondolom, hogy egy ilyen társadalmi

dogmát alkotni, hogy akkor ezért nincs

nem tudom, hogy érdemes-e. Teljesen

őszintén.

>> Hm. De hogy akkor, mert ugye azért ez a

ez a helyzet, hogy van egy szakma,

amiben elsősorban férfiak vannak és

elenyésző számban vannak női szereplők,

azért az az nem csak a standupra

jellemző, hanem azzal lehet még mondani

néhány másik alatt, mondjuk a politikus

hirtelen azt, mint egy mint egy hasonló,

ahol mondjuk Magyarországon nem

>> monduk, de én se vágyok teljesen

őszintén. Tehát, hogy valamiért bennem

se született meg. Hm, töltenék időt

ezekkel az emberekkel, hát ez biztos

nagyon jó lehet, hanem ne hát igen, a

igen az egy ez egy másik tészta

szerintem ott van strukturális, nincs

általán strukturális oka annak, hogy

Magyarországon vannak olyan szakmák,

nyilván nem csak Magyarországon, tehát

az amiről beszélünk, az inkább

nemzetközi trendekbe ágyazódik, hogy

vannak olyan területei az életnek, ahol

a nőknek effektívebb, kevesebb

keresnivalója van, kevesebb van női

>> vezetői pozícióban. Hát ez egy kérdésbe

csomagolt állítás a részemről. Igen.

Amivel lehet vitatkozni. Vagy

>> én ezt mindig el vagy olyan módon

szeretném exkuzálni magam ebből a

helyzetből, hogy hogy én soha nem

éreztem magam kifejezetten nőnek. Tehát

hogy

én nem tudom, biztos van olyan ember,

aki úgy kell fel reggel, hogy hm nő

vagyok.

Mit csinál ebben a helyzetben egy nő? És

hogyan innék ma reggel, ha nő lennék?

hogy hogy én kifelé nézek saját

magamból, és hogy valahogy ez nem volt

sose egy ilyen lehet, hogy azért valami

nagyon magas vagyok meg kövér, és akkor

az egész úgy már úgy elrontódott valahol

egy ponton, hogy nem egy filigrán kis

hölgy vagyok, akit folyamatosan

félretesznek az emberek, merthogy ez úgy

nem volt sose így a tálcán.

De nyilván megvoltak a saját magam

sérüléseim meg ilyesmi. De hogy tudom,

hogy ezért szeretem melegeket, mert én

is egy drek queen vagyok csak ugye.

Úgyhogy és így úgy festem reggel, aztán

pillámat, hog nő vagy, nő vagy.

Koncentrálj erre, hogy nő vagy te is, és

hogy egyáltalán de hogy tényleg sokszor

ezt érzem, hogy valahogy az én

identitásomban ez nem kapott akkora

helyet, mint amikor lehetne neki, vagy

nem tudom. Tehát, hogy nem tudom, hogy

mások őszintén kíváncsi vagyok, hogy

valaki így szokott amúgy, hogy így

gondol, hogy szoktatok arra gondolni,

hogy nőktől kérdezem, hogy nők vagytok,

>> hogy hogy ugye, hogy ez így benne van,

és hogy nyilván ettől függetlenül van

tehát, hogy hogy nagyon nehéz ezekre a

kérdésekre válaszolni, mert hogy mi is a

kollektíva része vagyunk, vagy annak

érezzük magunkat, és így nem szoktuk

szerintem nagyon gyakran szétszálazni a

sikereinket vagy a kudarcainkat, azt

jelenti, hogy ez azért történik-e velem,

mert nő vagyok. Azért tettek-e félre,

mert nő vagyok. Én én én voltak

kudarcaim azért ebben nem kevés

egyáltalán. Tehát, hogy így ez ez így

megvan, de de azt nagyon kevésszert

gondoltam, hogy ez azért van, mert a

férfiak beesszeltek tőle, hogy nő

vagyok. Üüm

>> szerintem

ez lehet, hogy nem lehet, hogy amúgy ma

néztem meg pont a polgár Juditnek a a

dokumentumfilmjét és ugye annál az ő

helytállás az az kőkemény ebben a férfi

közegben, és ahogy ahogy nyilatkoznak

ról satöbbi, satöbbi, azért az egy másik

éra volt még. Azt vettem észre, hogy

olyan formán a velem kapcsolatos

megítélés azért igazságtalan, hogyha így

vesszük, hogy soha tehát hogy egy nő

sikeres szeretne lenni egy műfajban, az

elején mindenki támogatja, ez

csodálatos, tényleg, hát ezt csináld,

erre nagyon nagy szükség van, tényleg

végre egy nő, satöbbi, satöbbi. Viszont

ha sikeres leszel,

megváltozik ez a hangulat, hogy akkor

nem az van, hogy hú, de ügyes vagy,

mennyit dolgoztál ezért, satöbbi,

satöbbi, hogy tud ezt megcsinálni, hanem

szerencséd volt. szerencséd volt. Hát

ugye nagyon sokan segítettek neked

ebben, ami nem igaz, tehát hogy ez

effektíven nem igaz, de hogy hogy nőként

mondjuk olyan formán van, tehát háttér

vagyok szorítva, hogy nincs egy karinti

gyűrűs női humorista, tehát

>> nulla nulla. Hát, mert a péniszgyűrűk

elvitték a fókuszt

így nagyon sok szempontból, és

nem nem tehát hogy hogy nyilván lehetne,

tehát hogy lehetne, csak hogy ez ez sose

volt fontos, mert az uram bátyámkodás

meg az egyáltalán az úgy elvitte a

fókuszt.

Meg meg nem is nem is nem tudom, tehát

nem nem vagyunk fontosak ilyen formában

senkinek, tehát hogy nincs gazdája ennek

a témának. Ö

de hogy mondjam, hogy hogy én úgy küzdök

ezek ellen a stigmák ellen vagy dogmák

ellen, hogy azt az életet élem, amire

vágytam. Tehát hogy úgy döntök, ahogy én

szeretnék. Én azokat vállom el, amit én

szeretnék. Ott vagyok, ahol én szeretnék

lenni. Nem kérdőjelezem meg magam, hogy

lehetek-e ott. És és azt gondolom, hogy

ez a fajta példamutatás az, amit én

hozzá tudok tenni az egészhez, hogy a

lányom ezt szeretné, hogy ezt lássa. És

és az én lányom se kérdőjelezzi meg

magát, amikor bemegy szobába. Az

100%-osan így van. És hogy és hogy hogy

azt én azt érzem, hogy én ebben tudok a

legtöbbet hozzátenni ehhez, de őszintén

egyszer valaki csinál egy ilyen nagy egy

ilyen országos kutatást ezzel kapcsolan,

hogy mi a valóság, akkor akkor érdekel,

hogy van-e általános igazság ebben?

Hát ugye az a része mozgat engem vagy

foglalkoztat, hogy hogy a humor

általában ugye azt szokták mondani, hogy

a humor az egy baloldali műfaj,

jobboldali humoristák azok nem szoktak

viccesek lenni, de hogy a humor az egy

férfi műfaje vajon?

>> Hát lehet, hogy férfi műfaj, de akkor

valas inkább úgy mondom, hogy férfi úgy

mondom, hogy férfias, mer

>> ugyan lyukadtunk ki tulajdonképpen, hogy

>> mert hogy nagyon egy férfiak által

dominált területről beszélgetünk, és

hogy ennek ennek az egyéni okokon túl

van-e valami más mögötte. Hát erre sok

elmélet létezik. Azt szokták mondani,

hogy evolúciósan ugye így alakultak ki a

hogy ez egy ilyen egy ilyen férfi

eszköztár, hogy lenyűgözze a nőket. Volt

ilyen kutatás, hogy kinek mi a

legnagyobb félelme, hogy a nők attól

félnek, hogy a férfiak megölik őket. Ez

a legnagyobb félelmük. A férfiak meg

attól félnek, hogy kinevetik őket. És ez

mennyire más, nem? Tehát, hogy így

én egyiktől se félek különben. Tehát ez

így te én a repüléstől nagyon félek

cserébe. Úgyhogy igen. Szóval, hogy hogy

ugye más a más az indítatás meg a

motiváció, de szerintem amúgy maga a

társadalom nagyon változik. Én azt

gondolom, hogy az a hierarch hier, hát

egy logopédust, aki a hierarchia elvűség

szerintem kopik ki sok emberből.

mindenki kicsit jobban individualista

lett. A személyes fejlődés kerül

előtérbe, az önismeret kerül előtérbe,

és az emberek szerintem most már egyre

inkább arra törekszenek inkább ahelyett,

hogy hogy attól félnek, hogy

megalázódnak, vagy megszégyenítik őket,

hogy ők hogy jobban érezzék magukat a

saját életükben, hogy jelen tudjanak

lenni, hogy tudják processzálni azt,

amit történik velük a világban satöbbi.

És szerintem így a fókusz változott meg,

nem pedig ez a jelenség. Na de egyébként

pont a az egyik előző mondatodban arra

utalt el, ami a kérdésben is

megfogalmazódott még pár perccel

azelőtt, hogy hogy érzékelsz-e

valamilyen tendenciát abban, hogy hogy

ez a férfiuralom, ami mondjuk

Magyarországon is nyilván egy ilyen

tradicionális társadalomban

megfigyelhető, hogy ez egy kicsit kezd

azért felpuhulni és és sokkal sokkal

közelebb vagyunk ahhoz, hogy nőknek,

férfiaknak nagyon hasonló lehetőségei

legyenek. Majd ha a Varga Juditot

rehabilitálták majd akkor akkor lehet

hát hogy hogy kezdesz felpuhulni, hogy

azt gondolod, hogy hogy tehát most

tulajdonképpen arra gondolsz, hogy hogy

hogy nem voltak lehetőségeik a nőknek,

és azért nincsenek ott a nők?

>> Hát általában azért kevesebb szokott

lenni, kevesebbet keresnek. Nyilván

azért ez ezeknek azért megvan a

statisztikai hátterem, hogy

>> szerintem az empátia az, ami ami hátra

hátrasoroljon őket és és nem is kell,

hogy hátrasorolják őket, hanem saját

magukat automatikusan hátrasorolják. Ezt

én saját magamon sokszor érzem, hogyha

én belépek egy szobába, mindig

feltérképezem, rögtön letapogatom, mi a

helyzet. És nagyon sokszor volt olyan az

életemben, hogy a saját igényeimet

háttérbe soroltam mások kedvéért, mert

azt éreztem, hogy neki ez most

fontosabb. Ilyet a férfiak nem

csinálnak. Tehát, hogy ez, hogy ez, hogy

ez, hogy bennük ez nem merül fel, hanem

ők úgy vannak, hogy ha itt volt, akkor

az enyém,

érted? Ez ez így ennyi, nem? Tehát és és

a nők nem il vagy én nem vagyok ilyen,

és megint nem akarok tényleg

általánosítani, de nem az van, hogy

akkor jó ebben az mit jelent ez nekem,

neki mit jelent? Látom, hogy mennyire

akar jó. Tessék egyáltalán. És és hogy

és szerintem sokszor az van, hogy nem is

maga a versenyhelyzet az, amiben

kiesünk, hanem magunkat kiejtjük. Ö meg

van ezzel kapcsolatos szorongásunk is,

hogy meddig tudjuk eljátszani ezt, hogy

funkcionálunk ebben az élethelyzben,

satöbbi. Ö nem tudom, hogy mi őszintén,

tehát én azt látom, ugye én a Litkai

Gergőt ismerem, a az Aranyos Maricát

ismerem, ők akik döntenek arról, hogy ki

fellépő a Dumaszínházban, ők amikor jön

egy nő, aki fellépő akar lenni, nagyon

boldogok és mindenben támogatják. Ö ezen

mentem én is keresztül. Ennél fogva az,

hogy hogy mondjuk más társulatokban,

hogy mi van és hogy működik, ezt nem nem

tudom megítélni őszintén. Ön a Sebesény

Balázsal soha nem találkoztam vagy hát

egyszer egy egy műsorban találkoztunk.

Akkor ami civil volt, nem is humorista.

Nyertem től 1 millió Ftot. Ö és a

lényeg, hogy egy valami széf volt, aztem

vagy valami ilyesmivel játszottam

egyszer egy haverommal, és

ott találkoztunk igazából emberkét

először, hogy amikor bementem erre a

castingra és a Balázssal öt percet

beszélgettünk és egymásra nésztünk és a

Balázs azt mondta, hogy ő az ővele

akarok együtt dolgozni és én is azt

éreztem, hogy van itt valami amivel

akarunk együtt dolgozni és ott volt egy

megalakultunk, és hogy hogy ott nem ott

nem volt fontos, hogy nő vagyok-e, vagy

hogy vagy nem vagyok nő, hanem ott az

volt, hogy volt egy ilyen idegrendszeri

találkozás, hogy hogy ott voltak bennünk

közös dolgok. És tehát ezek a nagy, hogy

is mondjam, ilyen pillanataim a a amik

mondjuk a te szempontodból fontosak

lehetnek a karrieremben, amikor a Litkai

Gergő először látod fellépni, másnap

felhívod, hogy szeretné, hogyha minél

többet fellépnék. Tehát, hogy nem

éreztem ezt hogy ebben akadályoztatva

lennék. Ettől függetlenül azt gondolom,

hogy hogy vidéken meg egy csomó helyen

nagyon sok visszaélés van, meg meg

tudom, hogy borzasztó, amikor amikor

háttérbe helyezik ilyen mikr klímákban

az embereket, ilyen okoknál fogva

satöbbi, de előtte HR vezető voltam

IT cégeknél és ott is, ott is adtak a

véleményemre, ott is fontos tagja

voltam, a körfogás része voltam, nem

éreztem azt, hogy megint beszél a izé az

asszony, vagy egyáltalán. Tehát nem, nem

volt ez így jelen,

de ez a saját megélésem. Ebből nem lehet

általansítani, tehát mondom, és azt nem

lehet elhanyagoló elhanyagolhattó

tényezőnek venni, hogy milyen a

fizikumom, mert nyilván nem egy nem egy

130 centis vékony hangú lány vagyok.

Lehet, hogy az számít ebből a

szempontból.

>> A HR hiányzik

>> rettenetesen,

ha valakinek tényleg tudnám a time

sheetjeit összesíteni a hóvégén, az

nagyon király lenne.

Nem tűnt el, nem tűnt el teljesen a HR.

Mai napig vannak barátaim, akinek

segíteni kell ilyen különböző dolgokban.

szoktál vég mai

>> persze persze persze ez

>> soha el nem évülő tudáskockák

igen igen nagyon megváltozott a HR sok

szempontból de hogy így érdekes meg

igazából a közeget nagyon szerettem ott

fiúkkal dolgoztam együtt és egy nagy

osztályközösségnek voltam a része és

minden reggel olyan volt mintha a

gimbibő mennék be tudod hogy ment a

hülyéskedés haverkodás akkor volt komoly

feladatok voltak ilyen legyőzendő

ellenségek és satöbbi satöbb és az jó

volt szerettem nehezen is jöttem el

amúgy de a Mai napig szívesen járok

vissza, meg tartom velük a kapcsolatot.

Vagy ilyen szeretetteljes a a a

kapcsolatunk. Ugye a HR onnan is bejön

vagy bekúszik talán ebbe a

beszélgetésbe, hogy a néhány évvel

ezelőtt egy interjúban lehet, hogy a

monoszkóp című adásban vagy műsorban

beszélt arról, hogy a humoristáknak,

hogyha hogyha átlépnek egy bizonyos

szinten és profi standuposokká válnak,

akkor akkor ugye a civil foglalkozásokat

fel kell adni és hát előbb-utóbb az lesz

az életük, hogy járják az országot,

fellépnek, színpadon állnak és egyébként

a barátaikkal meg a család tagjaikkal

vannak, és hogy egy egyfajta ilyen

elefántcsont toronyba zárják magukat,

mert hogy nem nagyon találkoznak a a

civil világgal, hogy mi történik, és

hogy hogy veled ez most mennyire

mennyire van meg, mert hogy azért van

egy van egy fogl egy polgári

foglalkozásod, ami de ugye azért ott is

rádiózol, bejársz a nem tudom,

Balázsékkal, megbeszéltétek a világ

dolgait, de hogy azért ez nem egy olyan

klasszikus civil munka, mint akár a HR

volt, vagy akár egy egy bármilyen más.

>> Próbáltam venni magamnak egy elefánts

ccsontornyot, de nagyon megváltoztak az

ingatlanárak, és nem tudtam lekövetni, h

teljesen őszinte legyek.

Hát ami kirángatott engem az

elefántoronyból, az a gyermeknek a

közoktatási intézményben való

elhelyezése

és az SMK-nak a megjelenése a horizonton

nagyon sok szempontból. Tehát hogy hogy

az van, hogy szerintem ha gyereked van,

akkor már nem tudsz ennek a közegnek a

része, tehát nem tudsz elhatárolódni.

Ráadásul Pesten lakom, tehát nem Budán,

nagyon fontos különbség és az utca

embere

és hogy ez így van. Nyilván az, hogy

hogy bejárok amúgy a tehát a Balázsik,

tehát a Balázs, mint ember, meg a Feri,

mint ember nagyon más, mint amilyen a a

humorista kollégáim, teljesen más volt

embertípusok. És ez egy új szín lett az

életemben ahhoz képest, hogy előtte

kikkel voltam ugye sokat együtt. És

és azt azt kell mondjam, hogy hogy a

földön tartanak nagyon sok szempontból.

Teljesen mások az impulzusok. Ö

nem, tehát hogy nem tehát nagy plusz

ugye maga az SMS fal az, ami annyira

kiszolgáltat ugye így az embereknek,

hogy így lehet velem direktbő

kontaktálni, tehát hogy ott vagyok és

látom amit írnak, hogy hogy ez hogy ez

egy ilyen ez egy nagy kitettség. Ezt

nagyon ezt nehezen szoktam meg teljesen

őszintén. Úgyhogy én semmi, tehát még én

az elefántoronynak lakom a földszinti

részén, ahova mindenkinek van kulcsa

vagy ilyen tokennyel legalábbis. És hogy

hogy nem nem tudtam ugye elhatáródni.

Ezt a nyugdíjas éveimre tervezem majd,

hogy hogy meglegyen, de nem hiányzik ez

különben. Meg meg magányos dolog ez,

tehát hogy egy a humoristák alapvetően

magányosak.

Nem, tehát nagyon sok időt a kocsiban

töltenek, nem fix emberekkel mennek

helyekre, hanem hanem mindig valaki más

van ott velük, nem mindenkivel tudsz

kommunikálni úgy, ahogy szeretnél és

magadban tartod a dolgokat. És ezt onnan

veszem észre, hogy amikor találkozunk,

akkor nagyon sokan ventilálnak és és

azért nekünk nincs olyan sok

rendezvényünk, ahol mi együtt tudnánk

lenni humoristák. Úgyhogy úgyhogy azt

kell mondanom, hogy hogy ez tényleg egy

ilyen one man show minden egyes

embernél.

>> Az SMS fal, ez most már nem először

került elő, és ugye mondtad, hogy azért

nem volt egyszerű megszokni azt, hogy

ilyen ilyen direktségben tudnak veled

beszélni, vagy hát beszólni inkább fus.

Nem egészséges. Ez szerintem nem

egészséges. Az, hogy egy emberhez egy

lépésbe le lehet jutni, az nem

egészséges.

És hogy hát lehet az ismerőseimnek sem

engedném ezt, és

hogy

hogy hogy igen, ez már de megszoktam meg

amúgy nem csak beszólások, az vannak

nagyon sok kedves emberek, meg van egy

ilyen van egy ilyen nagy közösségünk,

akik akik hozzák a szintet, akik akik

ott végighallgattak minden műsort,

poénkodnak velünk, írják a nagyon jó

hozzászólásaikat, vannak ilyen ilyen

klasszikus ilyen törzshallgatóink,

szóval nem egy feltétlenül rossz dolog,

csak onnan, ahonnan én jöttem, ahol itt

találkozt emberekkel, ahhoz képest az,

hogy kapunk egy adás alatt körb

Körülbelül 4000 SMS-t azért ez egy egy

elég nagy változás volt.

>> De azt el is olvassátok, vagy tehát van

egy olyan szerkesztő, aki monitor előtt

ülünk mind a k mind a hárman, és

mindenki folyatosan kapja az a cuccokat.

>> Most de utána, hogy nem fogy ki az agyad

konkrétan?

>> Valószínűleg már nincseny.

Ez el megsziládult, eltűnt. Nem tudom

nem csak mi olvasokán szerkesztők is,