két teljesen különböző társadalmi

rendszer között megnyitni egy szabad

kereskedelmet, az szerintem a szabad

hülyeség, nem szabad piac.

>> Üdvözlöm! Ez itt a Concord podcast, egy

műsor, ahol a Concord munkatársai minden

héten alaposan megmondják véleményüket

pénzről, gazdaságról, politikáról és

mindarról, amit egy [zene] Concordos nem

hagyhat szó nélkül. Tartson velünk!

Üdvözlöm a kedves nézőket, kedves

hallgatókat. A mai adásban, a Concord

podcast keretében arról fogunk

beszélgetni, hogyan prosperálhatnak

jobban a magyar vállalatok és egyáltalán

az egész magyar gazdaság. Meghívott

vendégeink Lakatos Péter, a Videoton

Holding alapító vezérigazgatója, a

munkaadók és gyáriparosok szövetségének

elnöke, illetve kollégám Szendrői Gábor,

a Concord MB Partners ügyvezető partnere

és a gyáriparosok szövetségének

elnökségi tagja. Én Jaksi György vagyok.

Péter és Gábor nagyon szépen köszönöm,

hogy elfogadtátok a meghívásunkat.

Csapjunk is bele. Szerintem nagyon sok

megbeszélnivalónk van. Magyarország

lászban ég. Rendszerváltó hangulat van.

Ti hogy éltétek meg az elmúlt heteket?

>> Mindenképpen nagyon sok energiát

adott. Úgy látjuk, hogy mind a

társadalom széles körei, mind a

gazdasági szereplők úgy gondolják, hogy

most új lehetőség, új világ, új nap

támadt.

>> Most már mindenkiből, ahogy Gábor is

mondja, úgy kiderül, hogy hát ő is azt

gondolta, hogy ez már érett. Nyilván

utólag nagyon könnyű látni, hogy mi a

jó. Az nem kérdés, hogy hatalmas

lehetőségek vannak, de a kihívások is

nagyon nagyok, de emellett a

föllistázható feladatok is hatalmasak

mennyiségben, tehát senkinek nem szabad

nagyobb elvárást támasztania, mint ami

reális. Tehát a tisztességben,

transzparenciában

a szá-os elvárása minimum nyilvánvalóan

ebben a helyzetben, de de abban meg kell

adni a bizalmat mindenkinek, hogyha azt

látja, hogy dolgozik és nem hülyeségeket

csinál, akkor nem kitalálni, hogy én mit

vettem volna előre.

>> Ühüm. [torokköszörülés] Jó, tehát öröm

van, tolerancia legyen, és aztán

meglátjuk, hogy alakulnak a dolgok.

Addit még hozzátennék, hogy

[torokköszörülés]

hogy ezt az örömöt, energiát és

[horkantás] és várakozást nem csak

itthon látjuk, bárki külföldre megy,

vagy bárki külföldi kapcsolatrendszerrel

rendelkezik.

Nagy támogatottság, öröm és elismerés

van az április 12-én elért

eredményekhez. Én két hete voltam a

nemzetközi hálózatunknak a a

konferenciáján.

És ezt mások is beszámoltak. Ez olyan

élmények érték az embert, mintogyha

saját magunk értük volna ezt egyesével.

Olyan gratulációkat és és köszöneteket

kaptunk.

>> Azért itt bele kell vágnom, tehát azok,

akik Magyarországon nemzetközi

befektetőként voltak itt, mindig

elmondom, azoknak aranyéletük volt,

tehát azok nyilvánvalóan azon

gondolkoznak, hogy hogy lesz nem

rosszabb nekik, és minden alapjuk megvan

ezen gondolkozni. Tehát az az egyik, a

másik, aki Magyarországról

vásárol dolgokat, legyen ez szolgáltatás

vagy termék, hát az azt látja, hogy

erősödik a forint,

akkor majd drágább lesz, amit innen

adnak. Tehát tehát azok, akik nem

személyes kapcsolatokon keresztül

együttérzőek, vagy nem a

értékrendi alapon, makro alapon

közelítik a világot, azoknál nem ennyire

triviális ez. És erre a gondolatra még

annyit hozzátennék, hogy arról azért meg

kell emlékezni, különösen a a forint

erősödése az a hazai gazdaságban

sokaknak komoly nehézséget.

>> Erről szerintem sokat fogunk beszélni,

úgyhogy ne ne rohanjunk előre, de ez egy

fajsúlyos kérdés lesz. Arra gondoltam,

hogy egy kicsit összegezzünk, tehát

mielőtt arról beszélünk, hogy mi jöhet,

mit várunk a jövőtől,

mi is történt, és ez szólhat az elmúlt

16 évről, az elmúlt 24-ről, az elmúlt

30-ról. Ezt rátok bízom. Csináljunk egy

listát, hogy mi az, ami nagyon nem jól

működik a magyar gazdaságban.

Mi az, ami ebből külső tényező? Mi az,

ami a saját hülyeségünk, rossz döntések

eredménye, rossz gazdaságpolitika. mi

az, ami bármi mással magyarázható, de

legyen egy leltárunk, és én arra

építeném, hogy akkor a jövőről mit

gondolunk, mit várunk el, mit szeretnénk

létrehozni.

>> Hát ha kellő távolságban, hogy nagy

időhorizonton nézzük, akkor a problémák

nem igazán változtak

április 12-é, kerül 13-ra virreadóan.

Most egy párat mondok, aztán nyilván még

leltározzunk rendesen.

És ezt minden sokatszor mondom, és

minden negatív felhang nélkül. Tehát a

80-as évek végén jött ugye 90-ben a

rendszerváltás, ami nem volt tervezett.

Tehát persze németek akartak egyesülni,

sokan voltak, akik nem akartak a

kommunista szektorban élni, de azért

nagyon gyorsan jött. És akkor

gyakorlatilag eldőlt az első pár évben,

hogy ez az EU bővítés meg fog történni.

Tehát, hogy technikailag mi 2005-ben

lettünk EU tagok. Szerintem az

egyszerűen egy sarokzászlóűzése volt egy

hosszú úton, vagy egy zászlóűzése,

amit Antal József második beszédével

kijelöltünk. Tehát mentünk előre, ahogy

tudtunk. Most ebben a európai

zálódásban, Európával való

együttműködésben

nem volt egy sok éves terv, amit előtte

az IMF meg a nem tudom chicagói iskola

meg nem tudom ki lekottázta, hogy mi a

jó, mi a rossz, hanem azt gondolom

visszatekintve, hogy ez elég spontán

volt, és ebből az jött ki nagyon-nagyon

leegyszerűsítve és kicsit vulgarizálva,

hogy hát nekünk volt munkaerőnk, ahogy

ez nem volt munka, mert eltűnt a piac,

hát azt fölajá állottuk.

Volt piacunk, hát volt, mert oda

mindenféle

elég szar termékeket szállítottunk,

ezért tűnt el a Videoton piacra 1990

mellénk napról a másikra. Tehát a

piacainkat fölajánlottuk jobb híján,

mert szükségünk volt tévére, frigiderre,

és akkor ne beszéljünk a többiről. És

ezért cserébe kaptunk egy csomó mindent,

tehát egy munkaerő szabadáramlása, tőke

szabadáramlása,

EU támogatások.

Tehát ez volt valahol a deal. Most az,

hogy az EU támogatásokat

mi vittük arra, hogy ne feltétlenül jól

használjuk, vagy ott is valaki úgy

gondolkodott, hogy tulajdonképpen,

hogyha magas importtartalmú, nem

megtérülő dolgokba invesztáltok fiúk, de

jók az utak és az amúgy szép dolog, meg

hát a főtér az aztán főleg, tehát hogy

volt-e egy ilyen, hogy ne a

konkurenciába invesztáljunk, hanem más

irányokba, de mindenképpen az EU pénzek

ebbe az irányba mentek, és ha

összehasonlítjuk azért Kelet-Európának

ebből a két-három szempontból van

párhuzama Kínával. Most Kína ugyanezen

idő alatt a piacát ugye kevésbé adta

oda, a munkaerejét odaadta, de volt

abból rendesen, és az elején még szültek

is. És viszont a knohow transzvert

azt elvárássá tette a legkülönbözőbb

módokon, és azt mondta, hogy én döntöm

el, hogy melyik főteret újítom föl, hova

építek gyors vasutat, satöbbi, satöbbi.

[torokköszörülés][köhögés]

Tehát ebben az elmúlt 30 év szerintem

egy egy általános probléma, hogy amink

volt odaadtuk, és azt most, hogy rossz

dealt kötöttünk, vagy egy jó dealt

rosszul használtunk ki, vagy nem volt

de, hanem sodródtunk. Hát erre majd

lesznek gazdaságtörténészek,

de mindenképpen azt gondom, hogy ez egy

egy elég fundamentális probléma. A

másik, amit ilyen nagyon nem öt év és

nem pártok és nem kormányok szintjén,

és ebből tegnap egy

nem tudom hány 10 milliárd dolláros

kínai alap befektetője ült a kocsinba

Budapestől Kaposvárig, és beszélgettünk,

de nem tudtam, hogy ő lesz a kocsimban.

Ő volt a meglepetés vendég. Az egyik

vevőnknek a vezérigazgató jött, de hozta

magával a befektetési alapot. Ez egy 73

éves úr, nem mondom el az életrajzát, de

voltak közös ismerőseink a 80-as 90-es

évekből. Rendkívül kulturált malá

származású, az alapekingben van, de ő

Szingapúrban él. És akkor beszélgettünk

nagyon sok mindenről, és akkor mondta,

hogy hát Peter you are very much

thinking like a Chinese. Erre mondom

neki, hogy ez semmi, mert a kollégám

egyszer elkesterésben 98-ban azt mondta,

hogy értem Péter, hogy mit csinálsz, de

te olyan kína is, amerikai zsidós vagy.

Ezt nagyjából minden műsorban elmondom,

mert szerintem ez egy nagyon mély

állítás az, hogy a magyar társadalomban

ö az üzlet mennyire nem egy magas polcon

levő dolog volt, vagy ha magas polcon

azért, hogy el ne érjük, de tehát tehát

az, hogy mennyire van a az üzletelésnek,

a befektetésnek, a hoamnak, a

versenynek, a meritokráciának, a

kapitalizmusnak

súlya ebbe az országba szerintem

Nagyon könnyű [torokköszörülés]

bebizonyítani, hogy az elmúlt 16 évben

inkább gyorsabban távolodtunk az

elvárhatótól, mint korábban, de de ezt

így is lehet nézni, hogy hogy azért ez

egy folyamat része, és ennek a

hangulatnak a kielégítése volt sok

szempontból az elmúlt 16 év, legfeljebb

a végére kijöttek az eredményei. Tehát

nem lehet azt mondani, hogy itt jött

valaki és megerőszakolta a magyar

társadalmat.

Tehát itt vannak feladatok.

>> Én ehhez én két dolgot tennék hozzá. Az

egyik, hogy amiről a Péter beszélt, az

abszolút mérhető.

És és a és a magyar gazdaság előttünk

álló 5-10 évének a kihívása és

lehetősége.

Ugye ami az utóbbi négy évben történt,

nem volt növekedés. És

hova tűnt a növekedés?

Az alapvetően a gazdaság két input

faktorból táplálkozik a munkaerőből,

amiről a Péter is beszélt, illetve a

tőkéből. Az utóbbi 20 évben átlagosan

évi 3 milliárd euró tőke jött, és ennek

praktikusan pont a fele EU támogatásból

a fele pedig külföldi tőkebefektetésből

jött, és ez a 2020-21-es időszakra

kifuladt, és ugyanúgy az utóbbi 15 évben

óriási eredményeket értünk el. a

csökkenő lakosságban meglévő

munkaerőkapacitásainknak a jobb

kihasználtságába,

de majdnem az összes kategóriába

bejutottunk az európai top három-ba. Itt

sincs tovább. Tehát nincs tovább, mint

sem ennek a két nagy inputtényezőnek a

hatékonyságában, a felhasználási

hatékonyságában tudunk előrelépni a

növekedni. visszaugorva nem kérhetjük

azt a következő kormányon számon, hogy

miért nem teremt még 1 millió

munkahelyet,

mert még 1 millió vendégmunkást talán

most hirtelen nem fogadna be a

társadalom.

Inkább arra van a vita, hogy még

100000ret igen vagy nem.

>> És az se mindegy, hogy hova.

>> Így van.

És a a [torokköszörülés] másik része az,

hogy a tőkében viszont, mert ezt a Gábor

mondta, hogy a tőkének a minőségi

felhasználása az eszméletlen fontos,

mert az nem csak az a baj, hogy most nem

jön olyan sok tőke, hanem legalább olyan

nagy baj, hogy ami bejött, annak a

multiplikátor hatása különböző módon

működik ma. És egy német gazdasági

szakértőtől hallottam egy jó mondást

Kínával kapcsolatban, és ezt vissza

tápláltam terap ennek a nagyon okos

úrnak, aki mondta, hogy hát igen, ebben

van valami, hogy egy ország, ami az GDP

30%-át invesztálja és 5%-ot nő, nem

biztos, hogy jól invesztálta azt.

>> Sőt, teljesen egyértelmű, hogy nem.

Ezt ez a és ez a nemzetközi

tőkebefektetéseknek a felhasználása és a

gazdai gazdaságra való hatása. Ennek egy

másik oldala ugye Magyarországon is van

egy egy magyar gazdasági szereplői

gárdra, hazai vállalkozások, akiknek a

hatékonysága ez már 2008 óta megénekelt

toposz, csak nem történik bentben semmi.

A tehát a amiről beszélek, hogy a hazai

vállalkozások termelékenysége

Magyarországon pontosan a fele a

Magyarországon lévő nemzetközi

vállalkozások termelékenységének. Tehát

ez a téma az egyik nagy dolog, amiről

amiről beszélek. És a másik 30-40 éves

tapasztalat kevés olyan vállalkozó van

Magyarországon, aki nem gondolja, hogy a

vállalkozó társai úgy unblock kicsesztek

vele, meg a politika is unblock kicsett

vele. Ebből egy óriási versenyzés

adódik. Óriási versenyzés adódik

tulajdonképpen a legtöbb piacon, amit

láttunk. talán talán explicitebbé tenni

ezt készítünk, készítettünk egy anyagot

a ként a

most [torokköszörülés] hivatalba lépő

kormány számára, hogy mi mit látunk. Nem

az mondjuk, hogy mit csináljon, mert van

elég baja, de hogy mit látunk és mik

jönnek szóba, mint lépések.

És az én lehetőségem tisztem volt ezt

mondjuk összefésülni.

És komoly

beszélgetéseim voltak az Mos nagyon

neves tagszervezeteinek a vezetőivel,

akik egy-egy komplett több 100z embert

alkalmazó iparágot képviselnek, hogy hát

jó, hogy itt is álfát csökkentünk, ott

is izé, de hát ez mind pénzbe kerül. Mit

tudunk arról mondani, hogy mibe leszünk

mi jobbak?

És mindenki azt mondja, hogy én

vállalatként

ezt még akár mondanám is, de ezzel én a

saját tagjaim előtt nem tudok olyan

nagyon büszke lenni. Tehát ezt valahogy

le kell nyomni a rendszeren, hogy ez a

hatékonysághiány,

ez megvan, és nem arra vannak a

különböző

ilyen kártyaprogram, olyan program,

amolyan program, hogy a hatékonyság

javulást helyettesítse.

És ez ez szerintem ha toposzok ilyen

nagyon szép szalkal, szóval ez egy

abszolút dolog, hogy igen, ez így ahogy

csináljuk az kevés. És nem is az ilyen

16 órát kell naponta dolgozni, de azért

sok mindent modernebbő kell csinálni. És

ha jól van ez így, ez annyira

naponta hallatszik jól, semmi nincs jó

soha, mindig jobban kell.

>> Hadd vessek fel két dolgot. Mind a kettő

töknek az előbbiekben elhangzott

mondataira próbálok ezzel reflektálni.

Gábor említette ugye a magyar

vállalkozók, üzletemberek közötti

viszonyt. Ugye Kornai János az utolsó

szakaszában a kutatói munkásságának a

bizalom szerepével foglalkozott a

gazdaságba, gazdasági cselekvésben,

hogy mit gondolunk erről. Erről is

beszéltünk 30-16 akárhány év

vonatkozásában. Azt gondolom azért, hogy

az elmúlt 16 év rendesen rárakott erre a

mint teherre. A másik, amit te mondtál,

Péter, ugye a a magyar felfogása az

üzletnek, vagy a viszony az üzlethez,

hogy én nekem egy nagyon régi problémám,

és ebből a szempontból is az utóbbi

időszak inkább rossz irányba vitte a

dolgokat, hogy alig látok szabad szemmel

észrevehető olyan jelentős magyar

magánvállalatokat, amelyek teljes

mértékben, szabadversenyben nulláról

nőttek föl és fejlődnek. Tehát ami az

amerikai kapitalizmus, vagy a jó

értelemben vett, szabadversenyes, jól

szabályozott kapitalizmus, tehát nem az

államból, nem az állam vagyonából, nem

az állam pénzéből, ide sorolom az

Európai Unió pénzét is bizonyos

értelmen, tehát teljes mértékű

versenyben akár az erőforrásokat, akár a

bevételeket, akár a kiadásokat nézve,

akár a a tőkeforrásokat nézve, tehát

hogy ebbe én egy óriási deficitet látok

Magyarországon. Egyébként ez sok

szempontból máshelyen is megjelenik

Európában, és sok helyen megjelenik

Ázsiában is más formában. Az a kérdés,

hogy van, aki ezt jobban megengedheti

magának, van aki és szerintem

Magyarország azok közé tartozik, aki

kevésbé, hogy erről a két témáról mit

gondoltok? A bizalomnál

azt kell mondanom, hogy a nemzetközi

kontextusban, az én világomban a bizalom

végtelen sokat csökkent az elmúlt 15-20

évben, nem bennünk.

Tehát

>> tehát nemzetközileg mindenki

>> Igen. Tehát én azon most a videótóról

beszélek, akkor mondjuk konkrétan

[torokköszörülés]

>> ott azok a viszonyok egy vevővel, akik

10 milliárd dolláros cégek, ami a 90-es

években volt két, az megszűnt, hogy

gyakorlatilag

teljesen ilyen siló jelleggel

érdekérvényesítés folyik. Ezek a nagy

multik tipikusan nem elég, most nem a

Google-ról beszélünk, és a Facebookról

nem eléggé innoválnak ahhoz, hogy az

legyen a logikájuk, hogy nekem van egy

jó ötletem, ahol pénzt csinálok,

és akkor persze ez kellenek nekem

kiszolgálók, akiket persze nem fogok

hülye gazdaggá tenni, tehát az a jó, ha

szállít nekem, akkor fogok én halálra

keresni, akkor fogom magam halálra

keresni. Ehelyett az innováció hiányában

ugyanazt, hogy veszem meg olcsóbban,

mert nincs ötletem áttervezni. Most

nagyon leegyszerűsítem.

És tényleg nap mint nap és az egész autó

európai autóipar összeomlása

kapcsán olyan napi ügyek vannak, ahol

bocsánat, így mondom a szemünkbe

hazudnak írásba és szóba, amit senki nem

engedett volna meg magának. Vagy ha egy

ilyen előfordult 25 évvel elmondta, hogy

ezt kellett mondanom. Most menjünk ki a

kávézóba, és elmondom az igazat. A

bizalmatlanság, a kicseszés, hívjuk bár,

hogy nyilván egy olyan helyzetből

szorítás alatt vannak, és nincs meg arra

az eszköze valakinek, hogy a növ kinője

a problémáit. És egy ez egy ez egy

nagyon fontos dolog.

>> Tehát akkor ez nem magyar probléma

szerinted?

>> Én azt gondolom, hogy van rajta egy jó

adag magyar probléma, ami sokkal kisebb

mértékben van meg. Tehát nyilván a az

elmúlt évtizednek

a felülről vezérelt gazdasága,

fogalmazzunk így, mindenki a

korrupcióról beszél, ami szerintem egy

teljesen más dolog, merugye itt meg lett

mondva, hogy mi történik, és az lett,

tehát azzal senki nem vádolhatja, hogy

hogy nagyon titokban voltak a dolgok.

Talán a végrehajtás eszközei voltak

tisztosan. De de de

>> aki ebben az országban jött 98 és 2002

között nagyjából se, hogy azt kell

mondom, hogy idézőjelbe korrektül

konferálva lett, hogy mi fog holnap

történni, de a szabadversennyel

kapcsolatos probléma onnan is jön, és ez

egy külön, tehát ez a bizalmi része,

tehát itt nyilván ez a kiválasztott

vagyok, nem vagyok kiválasztott, tiltott

tűrt támogatott, ez a bizalmat alása

a kádári rendszernek ez a legvidámabb

barakdolga Az ez is adott egy alapot a

kavarásra. Tehát ebben rosszabb

helyzetből indultunk, mint egy román

vagy egy keletnémet, vagy mondjuk chat

is akár mondhatunk, vagy bárki. És akkor

jön a következő tétel, amit kérdeztél, a

szabad verseny

>> de bocsánat még mielőtt ehhez azért hadd

szóljak bele, hogy itt itt itt azt

gondolom, hogy hogy

van több szint, és amiről a Péter

beszél, az a nemzetközi verseny és

kooperáció. De azért azért a Péter is

sokszor hivatkozik arra, hogy a

német-német kooperáció, ami minket nem

érint, az azt hiszem, hogy kevesebbet

romlott. És ami Magyarországon hiányzik,

az a magyar-magyar kooperáció. Ugye

beszéltünk a hatékony felhasználásról.

Ugye a én nem szeretnék pont a

mezőgazdászokon meg a borászokon

élszelődni nagyon sokat, de éppen most

ez egy nagyon friss élményem. Ugye a

Tokajban, ahol eleve mindenki tudja,

hogy ha nem lesz egy tokaj brend, akkor

semmi nem lesz. Kitalálták, hogy legyen

egy tokaj üveg, legalább ha egy brend

nem lesz, és lett három. Illetve van 150

támogatott dugózógép.

Megkérdezném a Pétertől, hogy szerinte

egy gépnek mi a normális kihasználtsága,

de de itt ez 0,1% alatt van, és hogyha

csak kettő lenne, akkor még az is

megszervezhető lenne, de ma úgy lehet

tranzakciókat csinálni mezőgazdasági

vállalkozásoknál, hogy kétszer annyit

érnek az eszközök

feldarabolva, mint a cég külön, mert

mert háromszor több mezőgazdasági eszköz

van például az országban, mint amennyit

értelmesen ki lehetne használni, de

nagyon Nagyon kevesen állnak össze, hogy

hogy egy traktorral egy traktorossal,

amikor nincs traktoros traktorja

mindenkinek van, csak traktorosa nincs.

Mindenki erről beszél, és mindenkinek a

csűrben áll a traktorja.

Nem ez a szintjá,

>> hogy jön újra a TS. Adjuk össze, amink

van embergép. Nem, nem, nem adjuk el a

100 traktorból 94-et üzbegisztánba

osszuk el a pénzt és a hat traktort

használjuk közösen.

>> És nem tszben, hanem legyen egy

traktoros cég. Tehát tehát ennek a tehát

a specializáció, tehát hogy és rengeteg

ilyen rengeteg EU pénz, de

>> akkor traktorozás outsourcingolva

abszolút és megszabadulása fölösleges

Kalákában. Ez már legyen egy ilyen népi

[torokköszörülés]

döntés, de abban tényleg egy tehát amit

én mindig első pontban mondtam, mint az

elmúlt 16 évben a rossz üzenetét a

kormánynak, és azt én nem a

felülrőlvezélet mondtam szoros

másodikként természetesen, hanem azt,

hogy mi más, és ez nagyon gyakran

elhangzott a miniszterelnök szájából is,

hogy mi mások vagyunk, mi nem akarunk

bemenni. egy vállalatba dolgozni. Ezért

van nálunk 600000

egyéni vállalkozó.

Nem szeretünk együttműködni. Mi

mindannyian jobbak vagyunk mindenkinél.

Ha jobbak vagyok, miért jobb vagyok,

miért nem miért működnék együtt? Tehát

ez egy ez egy nagyon fontos attitűd

kérdés. Ez nem pusztán Excel táblákkal

megoldhatom. Az Excel táblákat a

másoknem a Gáborral nyolc éve

mutogatjuk, ahova lehet menni együtt. És

akkor jött a második téma,

>> a szabadverseny.

>> Igen. Igen.

>> Gyurival amúgy is előfordul, hogy

beszélgetünk, és saját környezetemben én

egy viszonylag liberális szabadpiaci,

kapitalista típus ember vagyok, de

hozzáképest egy őskommunista, vagy nem

tudom micsoda.

Ilyen szinten, tehát az olyan szintű

fundamentális szabadverseny, ami a

tankönyvben van, az nem létezik.

Ugye vámok nélkül Kínával nem lehet

minden azt csinálsz, amit akarsz. Tehát

két teljesen különböző társadalmi

rendszer között megnyitni egy szabad

kereskedelmet, az szerintem a szabad

hülyeség, nem szabad piac. Az egy

teljesen jogos dolog, hogyha Európában

azonos szabályok vannak, ott Európában

nincs vám. É, az emberek mehetnek, a

tőke mehet, az áru mehet. Azt, hogyha

ott vagy én nekem kell téb-t fizetnem,

neki nem kell téb-t fizetnie,

ha én megmérgezek valakit, börtönbe

küldenek, ha ő megmérgezik, akkor

szólnak, hogy legközelebb ne. És és

1000er ilyen dolog van, mert más az

ember értéke, más az ember viszonya a

társadalomhoz. Tehát azt mondani, hogy

akkor a globális szabadverseny az

szerintem szabad kereskedelem értelemben

nem értékelhető.

És van ennek egy másik dimenziója is,

hogy hol látjuk a magyar gazdaság

helyzetét, illetve hol látjuk a magyar

vállalatok szerepét a világban.

Természetesen nem az a cél, hogy

Magyarországon [torokköszörülés]

csak a CBA adhasson el. Nincsenek spár

részvényeim.

De ezzel együtt, ha van egy 50 éves

kommunista gap, hogy utána hogy kellene

lennie és mit kell abba akár

együttműködni

nyugat-európai demokráciák vezetőivel,

vagy a nyugat-európai vállalatokkal,

hogy ebből egy olyan dolog legyen, ami

vagy versenymagyarok és külföldiek

között, vagy közösen csinálnak valamit.

És ez mondjuk egy direkt a

legérzékenyebb kezdtem a mezőgazdaság,

illetve a bocsánat a

élelmiszerkereskedelem és ennek a

témájával, de ez az iparra is igaz.

Tehát hogyha mondjuk idejön

Magyarországra az Xnéet cég, legyen az

autógyár, vagy egy nagyon nagy

autóbeszállító,

neki szüksége van alkatrészekre, és most

nem 2026-ról beszélek, hanem

1998-2002-ről.

Akkor ha azt mondja valaki, hogy kell

nekem itt ilyen meg ilyen alkatrész, és

akkor megkérdezik a magyar céget, hogy

tudsz ilyet csinálni? De persze, hogy

nem tud, mert senki tehát a német

Wichard Wunder idején 50-es évek, 60-as

évek eleje, mondjuk már 40 51-től vagy

nem tudom mikortól, ott egy izzonyos

tudást gyűjtöttek magukra egyébként

védett gazdaságba

a németek meg a franciák, francia

satöbbi. Most amikor a idejövő Boschnak,

Kontinentának, Volkswagának kellett egy

beszállító,

akkor neki nyilván sokkal kényelmesebb,

hogyha az ő német beszállítója alapít

itt egy leányvállalatot.

Na jó, de hogyha az megalapította itt,

akkor akkor szabadverseny. Ez inkább a

szabadversenyezni kategória, mint a

szabadverseny. Tehát nagyon sok szinten

lehet ezt a szabadversenyt. az a része,

amiben nagyon aláírom, amit te mondasz,

hogyha van öt vagy nyolc vagy 10

versenyző és mondjuk egy olyan helyzet,

ahol csak magyarok

licitálnak

wcpuccolásra, hogy ott ne az nyerjen aki

haver. Ez a szabad verseny, de abban a

pillanatban, hogy bejön a nemzetközi

aspektus, a knohow, a tudásgyűjtés,

akkor azért nagyon sok más szint van,

amit meg kell beszélni. És azt mondjuk,

hogy ez a szabadverseny, és ez működjön.

>> Csak egy iparágnak egy kicsit a a

megvilágításával had vagy vagy egy

elemzésével hagy világítsa meg, hogy

hogy itt miről beszélünk. Magyarországon

az élelmiszerra

büszkék vagyunk, de de nagyon nem

működik jól. És azért nem működik jól,

mert egy kisországban rettentő sokan

próbálnak a nagyokkal versenyezni. Csak

az édesiparban 250 cég van

Magyarországon, és ebből három tud, négy

tud minimálisan kijutni. Beszél arról az

országból.

És ez és ez beszél arról,

amiről mi most beszéltünk, hogy

valószínűleg nincs szükség, tehát nincs

250 zseniális édesipari szakember, tehát

nem lenne érdemes ennyit csinálni. De

múltkoriban valaki elmesélte nekem azt,

hogy amiért Lengyelországban például az

élelmiszeripari cégek olyan nagyon

megerősödtek, és ez egy nagyon új szín

volt a sztoriban, az egyik, hogy van 40

millió ember, meg meg lehet, hogy egy

kicsit okosabban csinálták a az EU

beruházásokat satöbbi, de egy

szakembernek az volt az állítása, hogy a

nyugat Lengyelországban élő németek és a

kelet-Netországban lévő lengyelek

együttműködésének az lett az eredménye,

hogy lengyel cégek tudnak beszállítani a

kelet-németországi élelmiszeripari

kiskereskedelmi láncokba. És ezt meg

lehet mindenkitől kérdezni, hogy mikor

juthat be egy magyar termék egy nem

védett piacokon, de valahogy csak nem

juthat be. És erre tudok mondani egy

nagyon konkrét példát. Egy

Magyarországon 30 éve élő, működő német

panaszkodott arról, hogy egy

búza típusát nem engedik be

Franciaországba, ahol hiány van,

kereslet van, de csak Francián keresztül

lehet bemenni. Ő nem tud bemenni, mert

ugyan nincs vám, nincs szabály, de

valahogy nem tudja eladni.

>> Kérdés a Gyurihoz, hogy akkor mi a

megoldás? Az, hogy a rendkívül

jó szellemi képességekkel és

munkabírással felvértezett magyar EU

képviselők küzdenek a francia rendszer

kiegyenléséért,

mert ez a szabadpiac. Csak az

unokáinknak talán lehet, hogy már nem

lesz mezőgazdaság, de ott már nagy lesz

az egyenlőség,

vagy valamilyen reciprocitás módon mi is

összetartunk versenyellenesen.

És ez egy morális, rendszerszintű

kérdés. Nyilván a megoldás a kettő

ötvözése, tehát küzdünk ott, azért addig

is megvédjük magunkat, de ez a

szofisztikáltsági szint nincs meg ma a

rendszerben.

>> Ühüm. akkor megnyugtattatok. Ezek

szerint ez nem egy magyar jelenség,

hanem egy globális jelenség. A válasszuk

szét a szabadkereskedelem problémától,

ami önmagában egy külön beszélgetésnek a

egyébként nagyon időszerű témája lenne.

A és hogyha ha valamilyen konklúziót

szeretnék levonni abból, amit ti

mondtatok, meg amit én gondolok, akkor

talán úgy lehetne egy mondatba

összefoglalni, hogy nagyon-nagyon kemény

a nemzetközi verseny. Elsősorban azért,

mert nem tiszta a verseny. Viszont

hogyha erre szeretnénk felkészíteni

Kisha hazánk gazdaságát, akkor esetleg

ha már mindenképpen akarunk támogatni,

azokat kéne, akik amúgy is megállnak a

lábukon, és nem azokat életbe tartani

mesterségesen, akik teljesen

reménytennek már hazai versenybe, és ezt

így kijelenthetjük.

>> Igen. Talán azt, hogy a támogatásnak

nagyon fontos, hogyha ezt itt kimondod,

és az amúgy nagyon szofisztikált. És

milyen tisztelt közönség a Kremd a Krem

ebbe az országba. még akkor is

elsősorban pénzügyi támogatásra

gondolnak

>> ezzel szemben. Igen, de azt akarom

mondani, hogy a pénzügyi

[torokköszörülés]

támogatások szerepe túl van játszva.

Tehát hogyha ide bejön egy új külföldi

befektető, de miután a régiek is

állandóan kérnek új dolgokat, ezt én

tapasztalatból merem mondani. Azt lehet

mondani nekik, hogy fiúk, hát ne

szivassátok azt, hát olyan

feltételeteket adtok a magyar

középvállalatoknak, mint beszállítási

lehetőség, ami a magyar bankok által

megfinanszírozhatatlan.

Értsétek meg, hogy egy magyar bank, egy

magyar cég finanszírozásába

azt a fajta dolgot, amit Németországban

20 éve egy német középcsí Németbank

megadott, hogy a Jürgen adja a Horcnak a

a hitelt, de fölhívja a Klausot, aki a

Jürgennek a vevője, és az megerősíti,

hogy mi fogunk tőled venni. Ez ma

Magyarországon egy külföldi cég nem

megy, mert nagyon sok példa van, hogyha

nem kötelez őket valami, akkor lelépnek.

Tehát valamilyen módon ezek az

informális segítségek, ahol óriási

lehetősége van a mindenkori magyar

államnak, ezt a kvázi nem vízszintes,

hanem kicsit lejtős pályába berakni egy

éket, hogy vízszintes legyen, és ez egy

rohadt fillérbe nem kerül. Néhány

kellemetlen pillanat egy állami

alkalmazottnak.

Gábor,

>> nekem erről csak az jutott eszembe, hogy

ugye beszéltünk itt a itt a nagy

dolgokról, de azért egy-egy kis dologról

is, csak csak mert említetted ezt a

hitelviszonyt meg a támogatási viszonyt

is emlékezzünk meg, mert mert valaki

valamikor arra gondolt, hogy itt az

ország sokat gondolt a nemzeti Bank

arról, hogy az országban azért nincs

hitelezés, mert nincs nincs hitel.

sajnos projekt nem volt. És akkor

kitalálták, hogy az egyik támogatási

forma az az, hogy akkor majd az állam

mögé áll a bankoknak és megtámogatja

őket. Majd utána az állam kitalálta,

hogy ők viszont

majdnem, tehát 99,5%-ban

csak akkor állnak mögé, hogyha a

vállalkozó teljes személyes garanciát és

felelősséget vállal mindenre. Ezzel

becsuktuk, hogy a Kft, a Kft-ből BT-t

csináltunk. Tehát tehát azért nagyon

nagyon nagyon kell vigyázni ezzel a

támogatás szóval. Úgyhogy ezt csak azért

kaptad, mert egy-egy vállalkozónak azt

mondod, hogy támogatás és akkor kiszalad

a világból.

>> Igen. Azt retrospektíve és tisztába

térem, hogy támogatás alatt nem csak

pénzügyit értettem, hanem ennek akár

kereskedelpolitikai vagy bármilyen más

formáját. De ha már ezt így aláhúztátok,

akkor beszéljünk pénzgyűt

támogatásokról.

Nekem a fejlövésem az most már egy picit

haladva a jövő jövő problémáit

boncolgató

témaszakasz felé, hogy ugye a legnagyobb

problémánk, hogy rettenetesen el vagyunk

adósodva, visszatérően magas

deficitjeink vannak, magas inflációnk,

tehát a pénzügyi egyensúk általában

megbomlott, és nem az a jellemző, hogy a

pénzügyi egyensúlyünk rendben van. És

ugye a nézegeti az ember a tételeket a

Magyar Államháztartás kiadásai,

bevételei között van néhány a mi

szemetszúró, ugye a kamatról manapság

sokat beszélünk, hála Istennek talán

rálépünk egy csökkenő kamatpályára, de

még erre is visszatérhetünk. Másik ilyen

nagy tétel az úgynevezett gazdasági célú

kiadások az államháztartásból. Ez ugye

nagyjából 10%-a a bruttó hazai

terméknek, az európai átlag ennek éppen

a fele. Nem valószínű, hogy mi jobban

tudjuk, hogy ezt hogy kell csinálni.

Tehát valószínűleg ezt a 10%-ot ötre

kellene levinni. És hát akkor rögtön

találunk 5% GDP arányos olyan kiadást,

amit vagy átrakunk olyan tételekhez,

amik alul finanszírozótak, oktatás,

egészségügy satöbbi, illetve

remélhetőleg egy részét meg

deficitcsökkentésre

tudjuk felhasználni, hogy ezzel unblock

egyet tudtok érteni, illetve, hogy

szerintetek, ha lenne ilyen lépés vagy

szándék, akkor az hogyan hatna egészében

a magyar gazdaságra, illetve kik

lennének a legfőbb ká kárvalottjai vagy

haszonélvezői,

vagy hogy lehet ezt jól csinálni, mert

nyilván a számok nyelvén ez egy egyszerű

dolog, a gyakorlatban messze nem

ennyire.

Az egyik, hogy nincs egy mapping, egy

térképem arról, hogy ez hogy megy. Én

azért a nem 10-et, én ilyen hetet

hallottam és három és fél más, de hát

abban értétek, hogy a felét meg lehet

spórolni összerakunk. Igen, durván 10.

Igen. Tehát a tehát a én azt mondom,

inkább a hétnek a felét lehetett

szerintem a hét és a 10 között olyanok

vannak, ami ami egy bizonyos a

támogatás, de valójában inkább automata

dolog. Tehát én egy diszkrecionális hét

és alapból megtakarítható három és

felett hallottam olyan emberektől, akik

azt hiszem, hogy értenek hozzá, és nálam

biztos sokkal jobban.

De ennek a pontos térképét, hogy ebből

mennyi az FDI,

mennyi a különböző

innovációtámogatás,

azt, hogy a Széchenyi Kártya és környéke

350 milliárd az publikus,

ami ugye a az 0,3%

körülbelül GDP arányosan 0,35

és

>> 0 Igen. 04 körül. Igen, ezeket még ki

lehet elemezni.

Ha más országokban nincs ilyen, akkor

valószínűleg működik ország enélkül,

mert azt gondolom, hogy ennek egy érdemi

része arbitrázsra ment, tehát hogy

szépen nem volt jobb ötletük, de

berakták a bankba, és kamatkülönbözett

szemmel látható volt.

>> Egy másik része meg tőkepótlásra, meg

folyó veszteség finanszírozásra.

ilyenekre nyilván nem kellene adni, de

én azt gondolom, hogy ez nagyon jelentős

mértékben egy politikai eszköz volt, nem

egy gazdaságpolitikai.

A

>> Igen, ebbe egyetért

>> és az, hogy ezt pontosan hogy kell

kezelni, miután legközelebb is

politikusok döntenek, én én a

problémafelvetésben egyetértek. Az

eszköztár nyilván egy politikai döntés a

nap végén. Az, hogy mi a hárman

egyetértünk, hogy ez sok,

az biztos, hogy ez lehet-e nulla, az meg

már politikai és szakmai kérdés együtt.

Az, hogy a külföldi cégek támogatása,

az FDI

aránytalan volt nagyon sok helyen, ehhez

azt hiszem, nem kell sem politikai

sapkát fölvenni, sem mély szakértői

sapkát.

Ez az egész tevékenység

nagyon jó részt a politika kiszolgálója

volt, nem a gazdaságé.

Tehát politikai cél volt. Nem tudom,

hogy jó vagy rossz politikai cél,

politikai cél volt a foglalkoztatás

növelése.

Következő választás satöbbi, azt senki

nem nézte, hogy ez mibe kerül. És akkor

annak a finanszírozása

állomháztási hiányba eladóság mit

jelent. Tehát nem az volt, hogy itt van

ez és egy 8 10 40 oldalas, nem

technikai, hanem gondolkodós

előterjesztés, hogy ezért jó ez nekünk,

és ezért érdemes itt munkahelyenként 3

milliót fizetni, ott meg nem érdemes

csak egyet, vagy ott 10-et,

[torokköszörülés] de már eleve nem

munkahelyenként kellett volna fizetni,

hanem fölvállalni annak a döntési

felelősségét, hogy megnéztük ezt az

aktát, ennek a kivonata publikus.

Nyilván a üzitok nem. Mi azt gondoltuk,

hogy ennek adunk 400 millió Ftot, vagy 4

milliárdot. És kérem, hasonlítsátok

össze a többivel, a többinek a

bukletjével a többi pénzét, és ha azt

mondjátok, hogy aránytalan, akkor

beszélgessünk. De ezt ilyen mesterkélt

számokban, hogy per munkahely, ez

kérdés, hogy milyen beszállítói háttér

van, mit segít az egyetemeknek, és 1000

dimenziója van ennek. Milyen nemzetközi

karrierlehetőséget ad az adott cég?

Tehát nyilvánvalóan,

ha megnézzük a 90-es évek G Tunsgram

akvizícióját, ott nagyon sok ember

kapott nemzetközi karriert. És utána még

azt mondom, hogy így ezt a egy céget

nézem, a Veres egyházi, ami pedig ugye

zöldmezős volt, dologból is lettek

[torokköszörülés] nemzetközi karrierek.

Én biztos, hogy megkérdezném, hogy a

Magyarországra betelepült négy nagy

gumiabrongyár

hány nemzetközi karriert csinált magyar

mérnököknek vagy pénzügyeseknek? Ezt is

lehet mérni, ha valaki akarja, de sokkal

egyszerűbb azt mondani. Politikai cél

270000 ember alkalmazása nyolc év alatt.

Mondd meg, fiam, mennyiért tudod hozni?

A résen vagyok. Hallottam olyan is, ami

nem volt és nem mondták, hogy mennyibe

kerül. Akkor lesz, ami lesz. munkahely

az lesz fiúk. Tehát tehát ez egy

összetett kérdés, de nem kell ennyi

pénzt elkölteni, vagy

ennyit biztos nem, de amit elköltünk,

annak meg kell tudni mutatni, hogy hogy

jöhet ki belőle a négyszerese,

mert néhányat el fogunk bukni, becsődöl,

elmegy, megváltozik a piac, tehát nincs

baj, adtunk pénzt valamire és az

becsődölt. A másikból négyszer annyi jön

ki. De de ez egy befektetés, végül is

nem egy ördöngősség. Gábor,

>> ugye ehhez még annyiban csatlakoznék,

hogy a Péter ennek a 7 vagy 10%-nak a

nemzetközi vállalatok irányába menő

részéről beszélt sokat, de ugyanennek

azóta, főleg, hogy az EU forrásokat

befagyasztották, a hazai vállalkozások

is ugyanúgy kedvezményezettjei,

és bármennyire is világos volt, hogy

hogy a a

munkavállalók száma már nem jó

célfüggvény, továbbra sem szálltak le

erről valóról és továbbra is

továbbra is például a a

visszaellenőrzéseknél munkavállalói

létszámokat ellenőriznek. Holott, ahogy

már mondtam, 2008 óta téma az, hogy a

hazai vállalkozások

termelékenységdeficittel

küzdenek. Tehát ugyanúgy, mint ahogy a

Péter felsorolt, ilyen mutatószámokat,

amiket sokkal jobban lehetne vizsgálni,

hogy hatékonyan léptek-e be ezek a cégek

Magyarországról, magyar

állam, azaz az állampolgárok pénzén.

Ugyanúgy azt is hatékonyabban lehetne

vizsgálni, hogy hogyan használódnak föl

ezek a magyar vállalatoknál.

>> De a traktoron, amit elmondtál, az

iparban, rengeteg ilyen van. Tehát ö mi

videó videótonként nem vagyunk kis

középvállalat, de vannak olyan dolgok,

ahol ugyanolyan gépeket használunk, mint

ők. legféljebb többet tudunk egyszerre

venni, meg egy bonyolultabb esetleg egy

bonyolultabb alkatrészt gyártunk rajta,

vagy egy nagyobb nevű vevő bennünk

bízik, vagy bármi ilyen. És egy csomó

technológiában legyen ezek a

forgácsológépek, a lézervágó gépek,

ugyanint a traktort Magyarországon

van 200 vagy 300 ilyen lézervágógép,

ami nagyjából egyforma. Ezek mind meg

lettek véve Nyugat-Netországból,

Németországból

magas áron, mert hirtelen nagy kereslet

lett és hülyék lettek volna nem jó

drágán adni. Hát itt kiment valamennyi

az országból. MT ezek után ott volt 50

magyar cég, aki a hat darab vevőnél

kalimpált, hogy én lézert vágnék neked.

Így a piaci ár, csak hogy megint kicsit

hogy mondjam, challengek a

szabadpiaccal. A szabad piaci ár úgy

alakult ki, hogy azt mondták, hogy fiúk,

ti ingyen kaptátok a gépet, vagy

féláron, tehát az áratokban ne a gép

árát érvényesítsétek, hanem csak a fél

vagy a nulla gépárát. És erre állt be a

piaci ár, ami azt jelenti, hogy egy új

gépet már nem tudnak ezek a cégek

leamortizálni. Ergo legközelebb nem

tudnak venni egy új gépet. Tehát így

lehet a piacot torzítani rendkívüli

módon, amikor már a vége szabadpiac,

csak valahol négy lépéssel előtte volt

egy.

>> Hát a gép vásárlása is szabadpiac volt.

Hirtelen mindenki lerohanta a

gépgyártókat. Azok mondták, hogy hát

most picit drágábban tudunk ilyet adni,

mert megnőtt a kereslet. Ez nem ez a

szabadpiac.

>> Így van.

>> És vicceverza az eladásnál egy óriási

kínálattal jelentünk meg a piacon, hogy

lézervágágunk. Így van.

>> A hülyeség az volt, hogy mondjuk ezt

támogattuk, hogy ezt a baromságot

megcsináljuk.

>> De szerintem nem az [nevetés] volt a

baromság,

>> pénzé, hogy így támogattuk. Csak ugye

azért egy ördögi kör ez az egész, mert

ha végiggondoljuk, hogy hogy kellett

volna ezt a nem piaci piaci helyzetet

elkerülni, akkor arra az a könnyű

válasz, ami remélem nem a jó válasz,

hogy a kínaiak csinálják jó, mert ők

megmondják, hogy ki kapja a támogatást

mir, és ne legyen belőle túl sok. De

hogyha a kínaiak utol akarják érni

Amerikát, akkor az nem kérdés, hogy

nekik támogatni kell, amiről ők azt

gondolják, hogy támogatni kell, legyen

ez az atomerőművek, legyen ez a polgári

légiközlekedés, legyen ez a napelem.

Tehát tehát azért ezt érz, tehát ahol

bejön a globális rendszer, azt nem lehet

>> Igen, de nem lehet izoláltan beszélgetni

a hazai jól lépésekről, hogy a külön

témát ne integrálnánk bele a

gondolkodásunkba. Hogyha az integrált

téma nélkül

akarunk egy lokális jó döntést hozni, az

lehet, hogy egy rossz döntés az

országnak. Nem, szerintem mi abban

teljesen egyetértünk, hogy ott kell

segíteni a hazai vállalatokat, ahol az

önhibájukon kívül vannak

versenyhátrányban.

Legyen az a kínai nyomulás, vagy az

amerikai, vagy bármelyik másik európai.

Viszont ami szerintem még abszolút ide

tartozó téma, itt már termelékenységről

Gábor is bedobott egy-két ötletet, az a

magyar versenyképesség, amiről

alapvetően szeretünk úgy gondolkozni,

hogy az sem áll túl jól. És engem

egészen megdöbbentett, hogy valamikor

január-februárban jött ki egy új

versenyképességi rangsor, ahol 54.

helyről a 48ra avanzsáltunk egészen

megdöbbentő módon. És ezzel

gyakorlatilag a harmadik

legversenyképesebb

országként vagyunk nyilvántartva a

közép-európai blokból, hogy ezt nem

tudom, hogy ti követtétek-e, illetve,

hogy van-e magyarázat erre, hogy tényleg

van javulás,

mennyire hitelt érdemlő egy ilyen

rangsor?

>> Magsó van magyarázat rá, sok ilyen

rangsor van, akkor lehet, hogy érdemen

azd. Igen.

>> Oké. Tehát sok ilyen van.

És meg lehet [torokköszörülés] nézni, és

mindegyik úgy van, hogy 12 főcsoport

alul, három meg 12, és meg lehet nézni,

hogy mivel jöttél előre, és akkor

magadban nézhetsz, és bármelyik

politikus bármikor elő tud egyet húzni,

hogy hogy milyen jók vagyunk, ami

általában egy ilyen rangsorban egy típus

hiba, és ez nemrégiben egy egy szükkörű,

de nagyon

érdemi szükkörű megbeszélésen

volt téma, hogy

azt mondjuk politikai értelemben

magunkat kaserolva,

hogy nálunk háte termékek készülnek.

Na most, hogyha a

IBM harddisk gyár a videotonba gyártott

harddiskeket, abban nem feltétlenül

voltunk mi nagyságrendileg jobbak. Sőt,

lehet, hogy a autó kábelkorbásgyártásban

több ötletünk volt benne a gyártásban,

mert mert ott nem a Silikonvelli

fejlesztőkkel versenyeztünk, hanem a

német mérnökökkel. mind a kettőnek helye

volt, de attól, hogy a videót mondjuk

sok jó ötlettel

egy német vagy osztrák

éplületautomatizálsi cégnek dolgozik, és

beviszünk egy csomó ötletet, és az

épületautomatizálás, mondjuk most

hülyeséget mondok, a csöngő,

vagy a szélmérő, vagy a hús

hőmérsékletmérő,

vagy a ledlámpa, az lótechy, de ehhez

kép képest mégis egy baromi drága

termékbe kerül, ami mi is jól keresünk,

és a vevőnk 30%-os nyereségrátával

dolgozik, és ez lótej.

Ahelyett mondjuk egy taiwani cégnek

gyártunk routereket,

amihez a termékhez lövésünk nincs,

rendesen legyártjuk. Az hájteh.

>> Aha.

>> Tehát és egy ilyen dolog több helyet tud

[torokköszörülés] elvinni.

Tehát nagyon sok ilyen félre meg az

infrastruktúra, [torokköszörülés] az

üres autópályák viszik előre a pontok.

Mer akartam mondani, hogy mi a két nagy

előrelépés. Az egyik az infrastruktúra,

de a megdöbbentő azt megmondom mi, a

kormányzati működés.

>> Tehát ez pozitívumként szerepelt a

>> teljesen nyilvánvalóan, mert a [nevetés]

mert a elmúlt kormány abban kimagasló

volt, amit lehet hívni reverse

engineeringnek, hogyha megbecsüljük.

lehet hívni hackelésnek, hogyha gonoszok

vagyunk. Tehát lehet, hogy április

11-én, reverse engineerig, április 13-án

hackelés, de az magyarul, hogy okos

emberek arra voltak rállítva, hogy ebben

jól álljunk.

>> Matolcsi amikor azt amikor miniszter

volt még ezzel nagyon sokat

foglalkozott, hogy melyik

listek nem buta emberekkel vette körbe

magát. Tehát most nem nagykép és cinikus

szeretnék lenni.

meg, hogy a [torokköszörülés]

országhatékonyságát

azt a szememmel próbáljam elsősorban

megítélni, meg a makrogazdasági

adatokkal. Jó, de tudok mondani listát,

amin 12-14

vagyunk, ami exportkomplexitási

mutatója az MIT-nak. Ugye ott az a

helyzet, hogy az exportot azt nem mi

csináljuk. És és ugye a szerintem mi nem

versenyképes és szegény ország, hanem

versenyképes és gazdagország akarunk

lenni. És hogy a mi a kettő közötti

különbség? Az az, hogy

akik ezeket a csodálatos komplex export

termékeket csinálják, ugyanúgy, ahogy a

Péter mondja, azoknak van-e saját

tudásuk,

>> van-e saját brendjük,

>> kereskedelmük, fejlesztésük, beszerzés,

>> és maguk értékesítik-e külföldön, mert

ezek olyan 1520-25%

a a bruttó marginból lefele fölfele. És

addig ameddig ezek tipikusan szinte

tehát az igazi probléma az az nem az,

hogy hogy Középkeret-Európában vagy

kifejezetten Magyarországon, illetve az

EU perifériáján

nem születnek unikornisok a semmiből. Az

igazi probléma, hogy nem születnek

cégek, amiknek amiknek a margin

rendszerében a a gyártási marginon túl

benne van a disztribúciós margin, a

külföldi distribúciós margin, benne van

a brand margin, meg benne van a a

tudásmargin, még még talán ilyesmiket

lehet találni, de ez a másik kettő, ez

20-30-40% az árbevételből.

>> És vegyünk egy cinikus, elképzelett

példát. Tehát hogyha van egy Audi gyár

Győrött és azt csinál 100000 kocsit és

van egy Mercedes gyár kecskemét, ami

csinál 100000 kocsit. Ez 10 éve mind

robbanómotoros volt. Mondjuk most az

egyik gyár az gyárt 30 nem így van ezek

kitalált számok.

>> Egyik gyár gyárt 300 elektromos kocsit,

másik gyárt 200000 robbanómotoros

kocsit. Hogy simán ezekbe az indexekbe

az jobb számmal jön be a 300-rel. pedig

ott elbocsátottak embereket. Tehát

>> ezek nagyon nagyon mechanikus dolgok.

Szerintem azt, hogy hány ember megy el

az országból jobb munkáért, jobb

fizetésért, mennyi az átlagos fizetés,

milyen funkciót látnak el a magyar

cégek.

Ezeket nézzük meg, és hogyha ezek mást

mutatnak, mint a lista, akkor beszéljünk

a listásokkal.

>> Tudjuk, hogy mást mutatnak, mint a

lista. Úgyhogy szerintem ezzel meg is

válaszoltátok ezt a kérdést. Én még

órákig folytatnám ezt a beszélgetést, de

lassan kifutunk az időből, úgyhogy én

azt kérném tőletek, hogy nagyon tömören

próbáljatok megfogalmazni három-négy

olyan közérthető, evidens, konkrét

dolgot, ami nagyon jó lenne, hogyha

megtörténne, vagy legalább a közbeszéd

tárgyává, vagy a politikai közbeszéd

tárgyává válna, és a gazdaságnak jót

tenne. Én az attitűddel kezdeném

verseny, meritokrácia,

cégek reális értékelése.

Ö erről beszélni, hogy nem biztos, hogy

annyit ér valami, mint amit gondolunk

rólam, hogyha van 10000 telek,

[horkantás] ami még mezőgazdasági, és a

két házat fognak építeni. Mindenki azt

gondolja, az övé sokat ér, mer azt

fogják átminősíteni.

Nem mezőgazdaság és az övét fogják

megvenni. Tehát ezeket a álmok

nagyon-nagyon

magas szinten vannak. Én különleges

dolgot csinálok. Tehát ebben a realitás

szintjére eljutni

az szerintem nagyon-nagyon fontos. És

akkor onnan könnyebb indulni,

újraindulni. Tehát

>> ugye te is egy jó hosszú témát mondanál.

Ehhez kapcsolódik a kooperáció, ami egy

kicsit ami egy kicsit kiegészítő ahhoz,

amit a a Péter mondott. Ugye az egész

politikai rendszer alapult arra, hogy a

mi meg ők.

És és hogyha ez a 10 millió ember egy

kicsit miként tudna tovább lépni minden

egyes szintjén és a gazdasági szintén

is, akkor akkor az előre vinné az

országot. kiegészítve az elsőt és tovább

lépve a második gondolatomra, tehát hogy

nem vagyunk zsenik,

lehetünk szorgalmasak, lehetünk ebben

abban okosabbak, jobban képzettek,

és fogadjuk el, hogy erős gazdaságunk

csak nemzetközi

kontextusban, integrációban létezik.

Ehhez az embereknek el kell fogadni,

hogy nyelvet kell tudni, utazni kell,

nem tekinthetjük magunkat felsőbb

rangúnak. viszont úgy kell

kommunikálnunk, hogy nem alsóbb

rangúként kommunikálunk a külsőkkel,

és magyar elitnek és a magyar

kormányzatnak

egy ezt támogató logikát, arcot kell

mutatnia úgy a diplomáciában,

mind a nemzetközi kereskedelmi

tárgyalásokon, mind az EU-s

tárgyalásokon, mind a kormányzati

lépésekben. ide már befektetett és az

ide befektetni kívánó külföldiekkel. És

a tudás átadás,

a mély integráció, a nemcsak gyáraink,

hanem cégeink vannak irányba ellökdösni

ezt az egész rendszert. És

>> egyébként még egy dolog jutott az

eszembe, ami ami [torokköszörülés]

ami a ami egy kicsit ezzel a nemzetközi

kooperációval elsőre ellentételesnek

hangozhat. Én most viszonylag sokat

dolgozom Görögországban, és évek óta az

az élményem ott, hogy

ők sem követték pontról pontra, amit az

Európai Unió akart csinálni, csak ők a

trambulinról nem pisiltek bele a

medencébe. A vállalkozók sokaságának meg

az élménye, hogy mi belepisiltünk a

trambulinról, majd sokkal durvábban egy

csomó dolgot bevezettünk, mint az

élenjárótanulók.

és ezt a fajta kisebbségi köldöknézegető

idiotizmust is valahogy hátra kéne

hagyni. csomó dolgot végig kéne nézni,

hogy hogy a az élelmiszeriparban vagy a

a vendéglátásban a HACCPA meg az

üvegpohár, papírpohár satöbbi. Tehát

hogy egy csomó

>> De most jönnek a következők, ami nem

gyorsan most túl túlszabályozem nem

legyünk pontosak, mert részletekben

valószínűleg a hallgatók nem mindegyike

van benne. Tehát az EU-ból jönnek

törvények és jönnek direktívák. Nagyon

sok direktíva jön. A direktíva az azt

mondja, hogy ne délfelé menjünk, hanem

talán inkább északra. De ezen belül

mondjuk úgy a majdnem kelettől a majdnem

nyugatig bármit lehet csinálni, ami nem

dél felé mutat, hanem észak felé.

>> És ezekben az üzet implementálásokból,

tehát hogy egy direktívát hogyan

implementálunk. Ebből amit szokták

mondani, nagyon piros gatyásak voltunk.

Tehát tehát volt egy kormányzati

kommunikáció az ördögökről Brüsszelbe,

de a brüsszeli képviselőink azok

brüsszelibbek akartak lenni a

brüsszelibbeknél,

de ez így van 30 éve vagy nem tudom

amióta ott vagyunk, mert ugye nyilván

ezek az emberek jelentős része ugrál a

brüsszeli adminisztráció és a Honi

adminisztráció brüsszeli kiküldöttje

között. Tehát tehát ott ezen az operatív

szinten az érdekérvényesítésnek

egy egy nagyon fontos terepe van. És

ugyanúgy mgént is próbálunk most kicsit

így lobbizni, hogyha így mondom,

lengyelekkel, V4-ként, közép-európai

országokként a Business European, ahol

tagok vagyunk, ami a lobbiszervezet, ha

így mondjuk a EU tetejével

megjeleníteni, hogy ne csak a

nyugat-európai nagyvállalatok érdekeit

képviselje egy Business Europe, hanem

egy tranzícióban nevű kisebb országokké.

És ebben is el vagyunk maradva, és ebben

is a sarkunkra kell állni, de ezt is

sokkal könnyebb egy állammal a hátad

mögött, mint egy állommal, aki épp

azokkal vitatkozik, akivel együtt kéne

működnöd. És ez fontos, hogy itt ennek

két szintje is volt, mert volt az a

szintje, ami egy szimpla bürókratikus

elszúrás, meg volt az, amire aztán a

politika is ráült. Ugye ennek a kedvenc

közös témánk, a külföldi befektetések

magyar vizsgálata, ahol mi stratégiainak

a gazdaság 99%-át tartottuk. Ez egy

politikai túlépés, de ilyen szintű

túllépések egyes alkérdésben simán

bürókratikusan is megtörtén. Ha már ezt

említetted, ezt többen kérték, hogy a ma

hogy általában mondogassam, mint a

tagjaink. Tehát, hogy a tehát ezt a

higiéniás rész

feladatok részének tekintem a kormányzat

részéről, hogy az ilyen nyilvánvaló

berakunk egy hurkot politikai alapon

dolgokat, azt nagyon gyorsan, az nem

kétharmados semmi. Tehát azt, hogy

valaki elad egy takarítócéget, vagy egy

szoftver céget 170 emberrel, akkor azt

ne lehessen megakasztani azért, mert épp

rossz fiú a tulajdonos.

>> Világos.

Hát azt hiszem, hogy sok témánk lenne

még, viszont az időnk lejárt. Nagyon

szépen köszönöm, hogy elfogadtátok a

meghívást. Az a gyanú, hogy még idén

célszerű lesz újra összeülnünk, részben

az elmaradt témákat befejezni, és

szerintem a nemzetközi kereskedelem,

globális gazdasági együttműködés, ennek

a hatása Magyarországról egy olyan téma,

amit félrerunk viszonylag az elején, az

lehetne talán az apropója a következő

beszélgetésnek. Úgyhogy köszönöm még

egyszer, hogy eljöttetek hozzánk.

YouTube nézőinket arra kérjük, hogy

iratkozzanak fel a Concord YouTube

csatornájára. Podcast hallgatóinkat

pedig arra kérjük, hogy az Apple és

Spotify podcast csatornáinkra

iratkozzanak fel, és írásainkat pedig

olvassák a concordblog.hu.