Bizonyára találkoztál már azzal a

jelenséggel, amikor valaki büszke rá,

hogy drágán vet meg valamit. Ugye menő

tud lenni, hogyha drága autód, drága

házad, vagy nem tudom, drága órád van.

És természetes, hogy mivel ugye

mindenhol ezt látjuk magunk körül, mi is

szeretnénk egy kicsit menőbbek lenni.

Ugyanakkor egyáltalán nem biztos, hogy a

menőség az minőséget is jelent. És meg

szeretném nektek mutatni ebben a

videóban, hogy annak a hírverésnek, amit

így a drága autókról, ruhákról vagy akár

az élelmiszerekről hallasz, valójában jó

része pusztán csak illúzió. Tartsatok

velem!

Már az 1960-as években rájöttek, hogy az

emberek valójában nem nagyon tudnak

különbséget tenni például a sörök

között. A kutatók könnyen befolyásolni

tudták az embereknek az ízérzékelését

a sörös dobozon látható márkának a

cserélgetésével.

ugyanis amikor ugye megkóstolunk

valamit, akkor nem csak a tényleges, a

ténylegesen érzékelt íz hat ránk, hanem

a korábban hallott élménybeszámolók, a

reklámok, az értékelése, különböző

plecsnik, meg a terméknek a megjelenése,

márkája, az szintén kihat az általunk

érzékelt minőségre. Van például egy

eper, amiből egy szem 19 dollárba, azaz

7000 Ftba kerül egy szemeper. Nagyon

felkapott lett ez a szuper minőségi

japán, ezért előre érezzük, hogy ennek

fantasztikusnak kell ugye lennie. A

csavar a dologban, hogy valójában ebben

a videóban egy sima boltipret adtak az

embereknek, a járókellőknek, csak ugye

azt mondták nekik, hogy ez az a 19

dolláros erle

[Zene]

Strawberry. A really good strawberry.

A really good strawberry. I feel like

it's a lot sweeter than normal and

there's like no bad spots. I feel like

berries often to kind of pick around. I

guess you could say it doesn't taste GMO

or like you don't taste any like food

coloring or anything. Do you normally

taste food coloring in strawberries?

You don't tast natural. Is it the best

straw you ever had? Mm. Can you describe

the flav

juicy

s in a sweet way

flwe

juicy lingering

to

are you professional aff yes

is it the best strawberry you ever had

honestly best sweetest strawberry ever

we actually got some strawberries from

the supermarket to do you have

really is punch the water so gone

whereas

the otherryation

különösesen érdekes szerintem hogy még a

séf is mennyire re bedőlt ennek a

trükknek, pedig nyilván láthatólag

eléggé szakértőnek gondolta magát. És

hát ne gondoljuk, hogy ez velünk ne es

nem eshetne meg. Nagyon sok kísérlet

bizonyítja, hogy hajlamosak vagyunk

erre. Egy kontrollált kísérletben

például egy 90 dolláros és egy 10

dolláros bort adtak a résztvevőknek,

hogy hogy döntsék el, melyik a jobb. És

hát ahogy várható volt, a 90 dolláros

bornál az alanyok jobb ízélményt éltek

át. A csavar természetesen itt is az

volt, hogy a két bor az valójában

ugyanaz volt. És képzeljétek el, hogy

még a borszakértőknek a versenyeken

adott pontozása is inkonzisztens, azaz,

amit egyik versenyen jónak minősítenek,

azt egy másik versenyen lehet, hogy

rossznak értékelnek. Tehát ennyire

szubjektív az ízérzékelés. És ami talán

még megdöbbentőbb, hogy olyannyira

valósnak tűnik, a magas ár okozta extra

élmény, hogy a valós teljesítményünket

is képes befolyásolni. Egy kutatásban

egy mentális éberséget fokozó

energiaitalt adtak a résztvevőknek,

akiknek ezután játékos feladványokat

kellett megoldaniuk. És azok, akik

olcsóbban vették meg ugyanazt az

energiaitalitalt, ők jelentősen kevesebb

feladatot tudtak helyesen megoldani,

mint azok, akik a teljes, a drágább árat

fizették érte. De nem csak az

élelmiszerek esetén figyelhető meg ez a

hatás. Amikor magas árat látunk, például

egy ruhadarab mellett, akkor

aránytalanul jobb anyagminőséget,

tartósságot, meg jobb szabást társítunk

hozzá, még akkor is, ha erre egyébként

nincsen konkrét bizonyíték. Játsszunk

egyet. Mondj egy árat, amit ezért a

cipőért fizetnél.

Mondd ki hangosan a számot, oké? Vagy

írd le, ne tudd utólag módosítani.

Megvan? A videó végén elárulom majd a

megoldást. Oké. Ez a hatás egyébként

fordítva is működik. Egy online ruházati

vásárlásról szóló tanulmány kimutatta,

hogy minél nagyobb árengetményt adtak a

ruhákból, annál alacsonyabbnak érezték a

vásárlók a ruhának a minőségét. Robert

Chardini amerikai pszichológus könyvében

olvasható egy történet, amiben egy

ékszerboltról ír, ahol nem tudták eladni

a türkiz égzereket. És a tulaj azt kérte

az eladótól, hogy hát árazza le őket, de

ő félreértésből inkább megduplázta az

árakat véletlenül. És az eredmény az

lett, hogy elkapkodták az égszereket.

Miért? Mert a vásárlók a magasabb árból

azt feltételezték, hogy az égszerek

különlegesebbek, értékesebbek, és így

már sokkal inkább megérte megvenni őket.

A luxus termékek esetében nemcsak a

terméket vásároljuk meg, tehát hanem

azzal együtt ugye egy státuszt is. És

ezek a termékek így egy plusz

pszichológiai örömöt nyújtanak, ami

viszont fokozza az érzékelt minőséget

is. Mivel az autó az emberek életében az

egyik legnagyobb magánkiadás szokott

lenni, például autó esetében nagyon nem

mindegy, hogy például egy

autóvásárlásnál el tudod-e kerülni, hogy

az agyad ilyen módon megtréfáljon. Egy

kutatás szerint, miután az újdonság

varázsa és a és ez a presztízsérték

alábhagy, a luxos autótulajdonosok

például már nem boldogabbak, mint a

takarékosabb autóknak a vásárlói. Íme,

még egy játék. Tippeld meg, hogy melyik

az eredeti Rolex ezen a képen. Hagyok

egy kis időt. Megint csak mondd ki, vagy

írd le, hogy később ne tudj rajta utólag

módosítani, még véletlenül se, vagy

tudat alatt se. Oké, még egy játék lesz,

aztán el fogom árulni a megoldásokat, de

előbb nézzük meg, hogy miért tréfál meg

minket íy módon az agyunk. Alapvetően

három hatás van, ami itt közrejátszik.

Az első az a marketing placebo. Ez

igazából ugyanaz a hatás, mint amikor

valaki ugye bevesz egy egy hatóanyag

nélküli tablettát, de mivel azt hiszi,

hogy gyógyszert vett be, ezért jobban

lesz tőle. Ugye ez sok esetben működik.

Ez tudjuk, hogy ez egy létező dolog.

Ugye a drága termék esetén is ez

történik. Mivel azt hisszük, hogy jobb,

a testünk és az agyunk is úgy érzékeli,

hogy ténylegesen jobb. A második a

kognitív diszonancia. Van egy klasszikus

pszichológiai mechanizmus, amit ugye

ennek a kognitív diszonanciának

nevezünk. Ez akkor lép működésbe, amikor

valaki valami nem passzol össze a a

fejünkben. Például vettél egy drága

kávéfőzőt, de az első kávé nem volt

sokkal jobb, mint a régi kotyogós.

Megtörtént eset nálunk. Na, ilyenkor az

agyad elkezdi így kisimítani a képet, és

azt mondja, hogy lehet, hogy nem érezni

azonnal a különbséget, de biztosan

hosszabb távon majd megéri, meg meg majd

sokkal tartósabb lesz, meg hát jobban is

néz ki. A másik amúgy is öreg volt, jól

jártunk, csak jó volt, hogy megvettük.

Oké, az agyunk nem szereti, ha úgy

tűnik, hogy rossz döntést hoztunk, és

ezért inkább meggyőzzük magunkat utólag

akár, hogy a vásárlás az nem volt rossz

döntés, és és végül is megérte. A

harmadik pedig az árminőség heurisztika.

Ugye megszoktuk, hogy az ár erősen

összekapcsolódik a minőséggel, és hogyha

nincsen más információ a termékről,

nincs más kapaszkodó, akkor az az

emberek az árat használják ilyen

értékjelzőként. És kutatások szerint,

hogyha két teljesen azonos termék közül

az egyiket magasabb áron tüntetik fel,

akkor a fogyasztók automatikusan jobbnak

fogják érzékelni azt pusztán az

árkülönbség miatt. És ez az egész azért

nagyon trükkös, mert nem csak jobbnak

akarjuk érezni, de ténylegesen jobbnak

is érzékeljük az adott terméket, így

kvázi magunkat csapjuk be. Egy kutatás

azt vizsgálta, hogy milyen típusú

emberekre hat leginkább ez a marketing

placebo. És azt találták, hogy azok a

fogyasztók, akik vagy erősen vágynak a

jutalmazásra,

vagy kevésbé érzékelik a testi

benyomásokat, például ugye kevésbé

tudják megkülönböztetni a az apró

íztapintás vagy érzékelési

különbségeket, illetve azok, akiknek

magas az igényük a gondolkodásra, az

elemzésre, ők nagyobb valószínűséggel

válnak ennek a marketing placebo

hatásnak. nak az áldozatává. De mégis

mit tehetünk, hogy kevésbé hasonnánk ez

a hatás? Hát az egyik az az, hogy a

terméket meg kéne próbálni csupaszon

megvizsgálni. Mi például párommal

többször is csináltunk vak, ilyen

vakteszteket, ízteszteket kólákkal,

alkohómentes sörökkel például, és

megmondom őszintén, hogy nagyon-nagyon

megdöbbentünk magunkon, hogy azokat a

termékeket sem sikerült jól eltalálnunk,

amiket egyébként rendszeresen

fogyasztottunk és biztosak voltunk

benne, hogy felismerjük. jó ötlet lehet

olykor olykor vakon kipróbálni otthon

egy drágább meg egy olcsóbb verziót

például és ez egy ezt egy ebből egy

vicces játékot lehet csinálni de közben

nagyon sokat meg lehet tudni magatokról

és arról mi éri meg ténylegesen az árát

ha van módod például ruhákat vagy

kütyüket megnézni úgy, hogy nem látod az

árat akkor az is az is hasznos tud lenni

a második az hogy a termékjellemzők

alaposan értékel ugye készíthettek egy

listát az elvárt funkciókról a

tulajdonságokról

És meg lehet próbálni a termékeket

különböző szempontok alapján, objektív

szempontok alapján összehasonlítani.

Ugyanis ez a módszer igazából segít

abban, hogy érzelemmentesen tudj döntést

hozni és elkerülni az ár által keltett

ilyen előítéleteket. A harmadik pedig

ennek a torzításnak a tudatosítása, hogy

legközelebb amikor valami drága dolgot

vásárolnál, akkor tudatosan vegyél

vissza az első érzelmi reakciódból. tud,

hogy most hatnak rád ezek a bemutatott

hatások, és kicsit próbáld meg

visszaskálázni az érzékelést. Tehát ne

felejtsd el, hogy ezek a torcítások rád

is hatnak, még akkor is, hogyha

tisztában vagy velük, és teljesen tudat

alatt ott van ez a ez a hatás. És

próbáld megfordítani

ezt a dolgot. Tehát főleg nagyobb

vásárlások előtt érdemes megpróbálni

szándékosan elvonatkoztatni az ártól és

ténylegesen csak a az objektívan

érzékelhető információkra hagy

hagyatkozni. Például egy trükk, hogy

amikor ránézel az ajánlatra, akkor

magadban feltételez, hogy ez egy olcsó,

ez egy olcsó olcsó rossz cucc. Csak meg

akarnak téveszteni, át akarnak vágni a

magas árral, és utána gondold végig,

hogy van olyan valós általad észrevető

tulajdonsága, ami észszerűvé teszi a

magas árat. Tehát te meg tudod cáfolni

azt a felvetésed, hogy ez valójában egy

hamisítvány, egy bowvli vagy egy

átverés. Ugye ma már nagyon jó

hamisítványokat gyártanak, például

luxustáskákból, ruhákból, órákból, és

még a szakértők is nehezen mondják meg a

különbséget. Íme, tehát a harmadik

játékunk. Meg tudod-e mondani, hogy

melyik táska az igazi, és melyik a

hamis? Ha nem tudod megállapítani

magadtól, hogy hamisítvány-e, akkor

valójában nem látod a különbséget, és

valószínűleg egyébként mások sem fogják

látni. Egy csomó ilyen videó van fenn

egyébként a a YouTube-on, és a videó

megnézése közben bennem felmerült, hogy

valójában a szakértő sem tudná

megmondani, hogy melyik melyik, ha nem

tudná. Ugye olyanokat mond a videóba,

hogy ez drágább tapintású, meg ez

rücskösebb. De most igazából, hogy a

rücskös az jobb vagy rosszabb, azt csak

az alapján tudod megmondani, hogy mert

tudod, hogy melyik az eredeti. Lehet,

hogy amúgy meg ha az eredeti lenne az

simább, akkor meg azt mondanád, hogy az

a jobb. Nem, én egyébként nem hiszem,

hogy az átlagvásárló vagy vagy az utcán

bárki megmondaná a a valós különbséget.

Na de lássuk akkor a játékoknak a

megoldásait. Ugye az első cipőnek az ára

az 670000 Ft volt. A Rolex óráknál mind

a kettő eredeti volt. És hogyha nem ezt

mondtad, akkor valószínűleg csak

tippeltél. A táskánál pedig a baloldali

volt a hamis, a jobb oldali volt a az

eredeti. Na, hogyan teljesítettél? Ha

szeretnéd, nyugodtan megíratod

kommentben, hogy hogyan teljesítettél.

Kíváncsi vagyok. Összefoglalva tehát úgy

tudsz védekezni az ellen, hogy így a

marketinggel és az árral megtéfáljanak,

hogyha egyrészől tudsz erről a hatásról.

És amikor legközelebb valaki egy drága

élményről vagy hol miről áradozik, akkor

ne feledd, hogy rá is hatnak ezek a

tudatalatti torzítások. És hogyha van rá

lehetőséged, akkor próbáld meg vakon,

objektíven tesztelni a megvásárlandó

terméket. Így elkerülheted, hogy az

agyad megtréfáljon, és kikerülheted,

hogy hogy fölöslegesen kölcs drága

holmikra. Ha szeretnél többet tudni a

pénzügyekről és elkerülni a

pénzügyeidben és a befektetéseidben a

hasonló pszichológiai torzításokat,

akkor pedig érdemes eljönnöd pénzügyi

szabadság alapozó tréningre, ahol meg

fogom mutatni, hogy miként használják ki

a bankok, a biztosítók meg a

pénzintézetek a tudatalatti

torzításainkat, amikor a

megtakarításainkról van szó, és azzal

bizony sok milliót hozzá tudsz tenni a

vagyonodhoz az életed során, vagy a

nyugdíjmegtakarításhoz, az

lakásmegtakarításokhoz, hogyha el tudod

kerülni ezeket a csapd ezeket a

torzításokat. Úgyhogy nagyon sok sikert

kívánok neked. Örülök, hogyha velem

tartasz. Csak így tovább. Sok sikert

kívánok. Hajrá!