Sziasztok! Ez itt a Partizán

külpolitikai elemző műsora. A birodalom

Feledi Botonddal és Pap Szilárdal két

hetente jelentkezünk, és valamilyen

aktuális témához is kapcsolódva

mélyfúrásokat végzünk, mély

jellemzéseket próbálunk adni a világ

alakulásáról, a nemzetközi politika

alakulásáról. A két héttel ezelőtti

műsorunkban Latin-Amerikáról beszéltünk,

és igen időszerűnek is bizonyult, hiszen

azok a témák, amikről beszéltünk, azok

folyamatosan a alakultak az elmúlt

hetekben is. Venezuela partjainál

folytatódtak azok a támadások, amelyeket

az amerikai hadsereg ilyen

motorcsónakok, kisók ellen végez,

amelyekről azt állítja, hogy kábítószert

szállítanak, és hogy egy narkoterrorista

hálózathoz tartoznának. Ezekről viszont

bizonyítékot nem mutatott be mindez

idáig, hogy tényleg így lenne.

Mindenesetre most már több mint 30 ember

veszítette így életét, gyakorlatilag

bármilyen igazságügyi eljárás vagy jogi

eljárás nélkül. Emellett Argentíában

megtartották az időközi vagy félidős

kongresszusi választásokat, és itt

bejött Donald Trump mézes madzaga. Az a

20.20 20 20 plus 20 milliárd dolláros

segélycsomag, amivel megsegíti Javier

Milej libertariánus argentin elnököt, ez

a mézesmadz bejött, és így Miley

viszonylag magabiztosan meg is nyerte az

időközi választásokat, és ezzel növelte,

stabilizálta a pozícióját az argentin

kongresszusban. Tehát a mandátuma

következő két évére kifejezetten stabil

politikai támogatással futhat neki az

általa javasolt reformoknak. és

megtartották Bolíviában is az

elnökválasztás második fordulóját, és

egy több mint 20 éves ciklus zárult le,

hiszen a második fordulóba be sem jutott

az a movimento szocialismo, vagyis a

mozgalom a szocializmusért, amely több

mint 20 éven keresztül vezette a az

andoki dél-amerikai országot. Végül első

helyre győztesként az a jobb közép

Rodrigo Paz futott be, aki az infláció

letörését, a gazdaság helyreállítását,

de legfőképpen az Amerikai Egyesült

Államokkal való viszony helyrehozását

javasolja. Tehát itt is gyakorlatilag

egy olyan döntést hozott a bolíviai nép,

ami egyébként Donald Trump és Washington

érdekeinek valamilyen szempontból

megfelel. A mai adásban viszont a bolygó

másik felére fogunk utazni. Most

találkozott nemrégiben Donald Trump és

Shitin Ping kínai pártfőtitkár, államfő,

a kínai kommunista párt vezetője.

Először élőben Trump beiktatása óta. Egy

nagyon fontos találkozóról van szó,

amelyet Donald Trump maga a 10-es skálán

12-esre értékel. Ez egyben azt is

jelenti, hogy a műsor első harmadában

megnézzük, hogy pontosan mi is született

ebben a megállapodásban, melyik fél

hogyan értékelte ezt, és mi az, amiről

tényleg szó volt, és mi az, amiről nem.

Ezután megnézzük azt, hogy hogyan alakul

Washingtonban a Kína héják helyzete. Ez

ügyben elég szép viták alakultak ki,

hogy vajon kiálmos nyerésre a fehérházi

folyosókban való lobbizás körül. Ki az,

aki tényleg a kínai veszélyt látja? a

legfontosabbnak, és kik azok, akik

máshová teszik a prioritást. Részben

pedig megnézzük azt, hogy Európa ebben a

versenyben felőrlődik, vagy mi az,

amiben önállóan képes mozogni. Úgyhogy a

mai adás tehát egy Kína-Amerika

párbeszédben tükröződő európai

benyomásról fog szólni. Mielőtt

belevágnánk, emlékeztetünk titeket, hogy

a műsorhoz ti is tudtok kérdéseket

küldeni. Légy szíves, amikor egy héttel

a műsor előtt kitesszük ezeket a

témákat, akkor nyugodtan ostromoljatok

minket a birodalomkukacpartizán.hu

email címmen. Ezen várjuk kérdéseiteket

és köszönjük azt, amit eddig is

beküldtetek. Ahogy azt már

megszokhattátok, mindig kérünk titeket,

hogy támogassátok a Partizánt,

amennyiben megtehetitek, hiszen a

2026-os választási év is rendkívül

fordónak ígérkezik, és még nem tudjuk,

hogy pontosan hogyan végződik, hogyan

fog a Partizán tudni a jövőben dolgozni.

Úgyhogy ehhez kérjük támogatásotokat,

hogy ilyen és ehhez hasonló műsorok

elkészülhessenek. Köszönjük szépen. És

akkor kezdjünk is.

>> És akkor mit szólsz Botont, hogyha azzal

kezdenénk, hogy gyorsan összefoglalom

azt, hogy miben is állapodtott meg

Donald Trump és Sieping múltcsütörtökön

Dél-Koreában. A nyugati sajtóban főként

ilyen kereskedelmi háborúban kötött

tűzszünetként vonult be eddig így az

elemzők leírásaiba. És hát nagyon sok

mindenről beszéltek, és nem is teljesen

lehet lekövetni, hogy pontosan miben

állapodtak meg, mert a technikai

részletek azok nyilván váradtak magukra

és így nagy vonalakban. Tehát minden

részletet, amit most elmondok, arról még

nem pontosan tudjuk, hogy hogy is fog

kinézni, de összességében az látszik,

hogy egy ilyen szinte patika mérlegen

kimért valamiről van szó, alkurról van

szó, hogy hogy igazából mind a két fél

enged valamennyit, és a másik fél is

enged cserébe valamit, de hogy ne

tűnhessen úgy, hogy az egyik fél az

sokkal többet engedett, mint a másik.

Ezzel együtt szerintem azt is érdemes

hangsúlyozni, hogy ennek az optikája

Kína szempontjából mindenképp jobb,

merthogy a Kína a feltörekvő és

gyakorlatilag ezzel a patika mérlegen

kimért egyenlőséggel azt tudta

bizonyítani, hogy a világ legnagyobb

hatalmát képes egy ilyen

fejfej melletti vagy egy ilyen egál

helyzetbe kihozni. képes olyan

nyomásokat, olyan fájdalmat okozni,

olyan nyomást gyakorolni, ami miatt egy

ilyen típusú ideglenes kiegyezésre van

szükség. Tehát, hogy ilyen szempontból

egy kicsit újfent az az optikája azt

erősíti, hogy Kína beérkezett, mint az

Egyesült Államokkal ilyen pariban lévő

egyenlő nagyhatalom, mint a G2, a a

globális két nagyhatalom. Na de hogy

akkor a részletekről is. Tehát ugye az,

ami az egyik legfontosabb dolog, amiben

megállapodtak, az az, hogy Kína egy évre

ápolja, egy évre felfüggeszti azokat a

ritka földfémekre, ritkaföldfémek

exportjára kivetett korlátozásokat,

amelyek mind az Egyesült Államok

iparára, mind az Európai Unió iparára

viszonylag közvetlen ellátás láncbeli

problémát jelentettek.

Ezzel szemben pedig az Egyesült Államok

felfüggeszti azokat a szankciókat,

amelyeket a a

kínai cégek Kínán kívüli

leányvállalataira vetett ki. Ugye ez a

olyan cégek, amelyek legalább 50%-ban

kínai tulajdonban vannak, és itt ilyen

különböző

technológiai export és pénzügyi

szankciókat, korlátozásokat vetett ki

szeptemberben a kormány. És ez

egyébként, ha majd később beszélünk

Európáról, akkor érdekes lehet a

Nextperia chip gyártó körül kialakult

konfliktus kapcsán is, ami Kína és az EU

között alakult ki, de ezt ha lesz időnk,

akkor erre majd még kitérünk. Emellett

Trump megígérte, hogy felére felére

csökkenti azokat a vámokat, amelyeket

Kínára a Fentanil nevű kábítószerhez

hozzájáruló kémiai anyagok exportja

miatt vetett ki Kínára. És így most

gyakorlatilag a a én a Financial Times

meg a Bloombergnek a számításait néztem.

Ott azt mondják, hogy így most az

átlagos Kínára kivetett amerikai vámok

mértéke valahol 45% körül lehet, ami

ugye az év eleji vagy az áprilisi

12040%-hoz

képest szintén egy jelentős csökkenés,

bár még mindig magasabb, mint mondjuk

januárban volt. Mindenesetre ez egy

olyan részlet, ahol nem teljesen lehet,

tehát láttam olyan elemzőket is, akik

azt mondták, hogy valójában az átlagos

vámszint már 10%-ra megy le, amit

meglepő lenne, mert az akkor alacsonyabb

vám lenne Kínán, mint az Európai Unión.

Szóval mindeneset, de hogy itt ez ez még

nem pontosan tiszta, és ez majd a a a

különböző minisztériumok közötti

tárgyalásokból fog kiderülni, meg meg a

gyakorlat fogja megmutatni, hogy mit is

jelen. De szerintem ez a 45%-os ez az,

amit leg legtöbb forrásból láttam, 45-47

ilyesmi. De ugye ezt érdemes tudni, hogy

ez az egész amerikai ilyen vámpolitika,

mivel nem egy ilyen törvényhozáson

átfutó egységes keretrendszer, hanem a

Trump elnöki döntéseinek ilyen

egyik-másik pillanatban rángatása, ez

egy ilyen hatalmas bizánci struktúra,

tehát hogy nem nagyon nagyon nehéz, a

cégek se tudják, hogy hogy pontosan

minek kell megfelelni. Emiatt nagyon sok

is a kiskapu, de hogy ezért nem lehet

kiszámolni, hogy valójában mekkora is az

átlagos átlagos vámszint. A másik nagyon

fontos dolog, hogy az Egyesült Államok

visszabonja, vagy hát ideglenesen

felfüggeszti egy évig azokat a kikötői

díjakat, amelyeket a kínai, tengeri,

logisztikai és hajóépítő iparra nemrég

kivetett, tehát gyakorlatilag a kínai

teherszállító hajókra kivetett ilyen

kikötői díjakat. Kína pedig szintén az

ellen válaszul hozott ilyen hajózási és

szállítmányozási szankciókat

szintén visszavonja.

A technológia területén igazából

konkrétumot nem lehet mondani, de abban

megállapodtak, és úgy tűnik, hogy valami

ilyesmi lesz, hogy enyhítik az az

Egyesült Államok enyhíti azokat a

legperformanceebb, a technológia

évonalába tartozó chippek és chipgyártó

felszerelések, eszközök, szoftverek.

exportjának a tilalmát Kína felé, enyhít

valamennyit. Ezt nem tudjuk pontosan,

hogy mit jelent. Most az Nvidia

konkrétan milyen chippet adhat majd el,

vagy milyen diá chipdájnt adhat majd el

Kínának. Ez még a szintén a

tárgyalásokból fog kiderülni, de itt is

valami enyhülés látszik. A TikTok

kapcsán is elvileg az az a az a korábban

korábban már sajtóban is kiszivárgott

megállapodás, hogy ezt egy Trump közeli

nagyvállalkozókból álló konzorcium a

TikTok amerikai részét átveszi, és az

algoritmust a B dance, tehát a kínai cég

licenzelni fogja ennek az amerikai

cégnek. És ugye ennek az amerikai cégnek

gyakorlatilag itt egy ilyen visszafele

tudástranszfer történik, hogy végre a

Amerika is betekintést kaphat ebbe a

kínai techszektornak az egyik leg hát

mindenképp a a social média közösségi

média világába a csúcs csúcsterméknek

számító algoritmusba,

és csavargathat is rajta ki Egyesült

Államokon belül. A és akkor ezutána sok

ilyen hightech cucc után, hogy chippek

meg nem tudom ilyen ritkaföldfémek,

amiket rakétákba meg különböző

vadászrepülőgépekbe meg a

mobiltelefonjaikba rakunk. Másik fontos

megállapodás, hogy Kína újra elkezd

szójabbababot venni, importálni az

Egyesült Államokból. Ez így mostre

mondom, egy kicsit nevetségesen hangzik,

hogy ugyanennek a dealnek a része, ahol

ilyen hightech dolgokról beszélünk, de

ez nagyon fontos mind a két fél számára.

Tehát a kínai állam, a kommunista párt

számára a sertéshús ára az egy nagyon

fontos inflációjelző

és a társadalmi megelégedettséget jelző

indikátor. És hatalmas sertéstenyészet

van, hatalmas sertéhúsfogyasztás, amihez

a szójab az takarmányként szolgál a a a

sertések etetéséhez.

És ez nagyon fontos, másrészt számára is

nagyon fontos, hiszen a választói

koalíciójának, ami két tavaly pont egy

évvel ezel vagy majdnem pont egy évvel

ezelőtt újra többséget hozott neki az

Electori kollégiumban,

ahobban nagyon fontos szerepet játszanak

az ilyen főként mezőgazdaságból élő

amerikai államok, és

főleg az amerikai délen, meg a

közép-nyugaton, tehát a Midwesten

található ilyen mező

Államok, ahol hatalmas szólyatenyésztés

van, és az év eleje óta viszont Kína a a

Trump Vám háborújára válaszként 1 gr

szójababot sem vett, hanem elkezdett

például Dél-Amerikából többet vásárolni,

például Argentínából, ugye ezt a múlt

adásban akartam mondani, de

elfelejtettem, hogy itt van egy ilyen

érdekkonfliktus és az amerikai farmerek

ki is akadtak, hogy Trump miért ad

segédcsomagot Argentínának, miközben

Argentína átveri őket azzal, hogy Kínába

szójabbot exportálnam. Szóval, hogy

szóval, hogy ez is a megállapodás része.

Kapott Trump valami ígéretet arra, hogy

Kína több amerikai kőolajat meg földgázt

vásárolna. Valamilyen alaszkai

projektről beszéltek. Ezt majd

meglátjuk. Ennek se látjuk a részleteit.

illetve még abban megállapodtak, hogy

Trump jövő áprilisban meglátogatja Sz

Kínába, és hogy még ugyanezen évben C is

viszonozza ezt a gesztust, és látogatást

tesz.

Amerikába tippre Gyúttal elmegy akkor

G20 csúcsra, ami jövőre Amerikába lesz,

és amire mostanában nem szokott részt

venni a C. És akkor most elmegy és akkor

egyúttal meglátogatja Trumpot is.

Legalábbis ez a ez a mondás. Tehát

nagyjából így néz ki a deal. Mélyebb

ilyen nagy strukturális

keletmegállapodások nem születtek. Tehát

hogyha nagy üzletek arról szeretnének

számolni, hogy hogy a Kínával való

kapcsolatukban ilyen 10 5-10 éves

távlatban, milyen biztos kövekkel,

milyen biztos alapokkal számíthatnak,

hogy hogy működik ez a dolog. ezt nem

kapták meg.

viszont egy évig most az az állítás,

hogy hogy ez ez lesz a keret, és

Trumpnak az az állítása, hogy ezt évről

évre meg lehet újítani. Tehát, hogy most

ilyen szerelmetes nyilatkozatokat tett

arról, hogy milyen jól jó jókat

beszélgettek szívvel, és és hogy ez most

egy ilyen hosszabb távú megállapodásnak

is az alapját képezheti. nagyon izgalmas

volt így végighallgatni megint, hogy

mennyi területet érint egy-egy ilyen

deal és egy-egy ilyen megállapodás és

ugye nem telt el olyan nagyon sok

időbeiktatás, hogy létrejött egyáltalán

ez a találkozó. Amit amit nekem a

felsorolás jól tükröz, az az, hogy

alapvetően nemzetgazdasági és

bepolitikai okok azok, amik korlátozták

a külpolitikai szándékot mindkét fél

részéről. Tehát Sicimping ugye még

korábban múlt hét elején arról beszélt,

hogy akar majd Táán kapcsán is egy

nyilatkozatot kicsikarni Trumpékból,

hogy nem fogják támogatni adott esetben

a Szigetországot.

Míg ugye Trump körül is rengeteg

Kínahéja van, akik legszíösebben a

rezsimváltást emlegetnének Pekin

kapcsán. Na most ehhez képest ugye az,

hogy az ellátási láncok működjenek, hogy

a kínai kommunista pártnak az

életszínvonal kapcsán való legitimitása

ne törjön meg, és az USAban a

szójatermelőktől kezdve a

kiskereskedőkig működjenek a társadalmi

konszenzusok. Ez korlátozza a

külpolitikai mozgásteret. Lábjegyzett.

Ugye ezért van az a nehézség, hogy a

külpolitikai jellemzők, bár a saját

országukban nem belpolitizálnak, de

minden más országukban kénytelenek.

Tehát egyébként ugye más országuk

belpolitikája az külpolitika.

De azért ez nem egy nem egy könnyű

műfaj, amikor ezt össze kell tenni. Ez

látszott ebben a tárgyalásban is. Most

ami pozitív az az, hogy egyáltalán ez a

megállapodás létrejött. Egy év rettentő

hosszú idő trump ciklusban, főleg. Tehát

hogyha ezt sikerül csak betartani, az

már óriási szó. Viszont már korábban is

kötött Schicinping és Donald Trump ilyen

megállapodást. Ne felejtsük el, hogy az

első ciklusában Trump maga indította és

eszkalálta már ezt a vámháborút. Ugye

itt összesen négy óriási vámlistát

rakott össze 2017 18 és hát ugye az

ellensége végéig folyamatosan készültek

ezek a listák különböző termékekkel,

akkor is volt szója meg minden más.

Ugye nem tudom mennyire emlékeznek vjen

a nézők és a hallgatók rá, de a Trump 1

alatt egy egészen durva epizódra is sor

került, és azért ugye ez mind benne van

a Trump adminisztrációban, hiszen sokan

átjöttek a Trump 1-ből, a Trump 2-ben

különösen kínai területen, és azért ők

emlékeznek azokra az epizódokra, amikor

elindult az úgynevezett túsz diplomácia.

Ugye ez arról szólt, hogy a kanadaiak

letartóztatták a Huaweinek a pénzügyi

igazgatóját saját területükön.

és az Egyesült Államok kérte a

kiadatását Vanzunak. Ugyanakkor a

kínaiak cserébe kilenc nappal később,

vagy hát retaliációként, bár ezt ők ugye

sokáig tagadták, letartóztattak két

kanadai állampolgárt kiémedési vádakkal.

Most ez a túz diplomácia 2018-ban indul,

és majd csak jóval később oldódik meg,

három évig tart ez a epizód.

Miközben Trumpék szépen tovább görgetik

a szankciókat, és ekkor került ugye a a

Huawei és a különböző kínai telekom

cégek a célkeresztbe, ugye ők is szépen

lassan lépegetnek fölfelé a listákon.

Kormányzat nem szerezhet be,

nemzetbiztonsági kockázatokká jutnak el.

Tehát szépen lassan kiszorítják őket a

piacról. Ugye ennek a másik lépése,

amikor a kínai elektromos autókat

szorítják ki, azt mondva, hogy nem lehet

ezeket a biztonsági kockázat miatt az

utakra engedni, mert túlságosan sok

mindent visszaküldhetnek Peking felé.

Trump elindul ugye az egyességgel,

2020-ban

már köt egyességet. Ezt ugye aztán a

covid és a háborús

mindenféle felfordulás, energetikai

felfordulás miatt egyébként a kinek nem

teljesítik. Tehát az is egy kérdés, hogy

még amit Szilád elmondtál, hogy majd

megígérik, hogy ezt vesznek, azt

vesznek, ez vajon be lesz-e tartva?

Nyilván egyébként ez nem csak Kínával,

akár Európával kapcsolatban is kérdés,

vagy Japánnal kapcsolatban, akik óriási

összegéket ígértek Trumpnak

befektetésre.

Na most a frontok még mindig nem értek

véget, tehát itt van Hongkong, amit még

Trump kezdett el szankcionálni a

különböző ugye a kínai hatalom átvétel

után. Konkrétan egyébként a városállam

vezetőjét, Carry Lemet akkoriban

2020-ban szankciós listára tették, de ez

folytatódott és különböző módokon

korlátozták a kereskedelmet. Nyilván ez

a pénzügyi szektort nagyon komolyan

érintette. A másik az Ujgur tartományban

ugye a különböző emberjogi lépések a

kényszermunka tilalmának fokozatos

kiterjesztése, és aztán ez szépen alakul

is. Itt ugye kapnak aztán

hideget-meleget európai parlamenti

képviselők is egyébként, illetve más

európai kutatók. Tehát ez egy elég

komoly történeté nőtte ki magát. Tehát

azért érzékeljük, hogy hány frontvonal

van, és még mindig nem ért véget a

frontvonalak száma. A másik személyes

kedvencem, amikor 72 órán belül kérte az

adminisztráció, a Trump 1-es

adminisztráció 2020 nyarán, hogy aoni

kínai konzulátust be kell zárni, mert

egyszerűen túl sok kémkedés és szellemi

jog, elbitorlás zajlik ennek a

segítségével. Nyilván a kínaiak egy

másik amerikai konzulátust csuktak be a

Népköztársaságon belül, viszont ez is

mutatja, hogy mennyire élesen zajlott ez

a karcsörtetés ahhoz képest, hogy most

egy 10/12-es találkozó zajlik. Úgyhogy

így aztán végetért az első Trump ciklus.

egyébként amint Trump elhagyta a fehér

házat, ugye a nem sikerült kongresszusi

pócs után 2021 január 20-án, 28

különböző tisztviselőjét, köztük Mike

Pompeo lelköszönő külügyminisztert is

különböző módon szankcionálták a

kínaiak. Tehát azért itt visszakézből

kapták a pofont a Trump egyes

tisztviselők. Nyilván ezt sem

felejtették el a Trump adminisztráció

részéről. No és ugye ekkor jön Joe Biden

a Fehér házba, aki egy alaszkai

csúcstalálkozóval indít. Ugye Alaszkát

nemcsak Putyinnak tartották meg Trumpék,

hanem Biden is egyébként itt még nem is

ő, először csak külügyminisztere.

Anthony Blinken volt az, aki találkozott

a kínaiakkal. Ez kifejezetten nem

sikerült jól, de addig eljutottak, hogy

szépen lassan a túszokat legalább

sikerült kiszabadítani. Tehát a kanadai

túszok kiszabadításában részt vettek. De

ekkor jelentik be az egyébként a Trump

első hónapjaiban most kicsit bizonytalan

lábra került nagy védelmi

együttműködést, az Aukuszt, ami az

Ausztrália Egyesült Királyság és az

Egyesült Államok közös fejlesztése,

amely kifejezetten nukleáris meghajtású

tengeralattjárókat adna Ausztrália

kezébe. Ez ugye egy óriási technológiai

lépés, és nyilván a kínai fenyegetését

szolgálja. Ezt végül megtartja az USA.

pedig itt voltak kérdések, hogy vajon

ezt akarják-e. Ugye ekkor Pelózi berepül

Tajvanra, teljesen felborul a tajvani

egyensúly, azóta a légtét sértések

százával történnek, had gyakorlatozik

kiír a Tajvan körül, és a kapcsolatok

brutálisan megromlanak. A félvezetők

körüli exportkorlátozások zajlak. Végül

Biden és Se összesen háromszor

találkoznak sohasem bilaterálisan, hanem

ahhoz hasonlóan, ahogy most Trump és Sed

találkozik. ők is különböző nemzetközi

fórumok mentén üldögéltek le egymással.

Ezt színezte, és ugye csak megint

érezzük a nyomást, ugye amikor berepül

ez a bizonyos kém hűballon az Egyesült

Államok fölé 2023 januárjában, amit

aztán február legelején lelő egy

amerikai replőgép a kaliforniai vizek

fölött, tehát azért elég elég durva

történetek voltak. És ugye innen szépen

jutunk el oda, hogy végül a pelózi

beutazás miatt megszüntetett katonai

fordóvonalat visszaállítják. Tehát, hogy

volt azért nem kevés idő, amíg két

atomhatalom megszüntette a katonai

foróvonalat, vagy legalábbis ezt

állították a nyilvánosság előtt. Úgyhogy

így jutunk el a mostani kapcsolatig.

Tehát azt hiszem, hogy érezni azt, hogy

ez egy tényleg hidegháborús hangulat,

amihez képest a mostani megállapodás egy

pozitív fejlemény, hogy ez a valóságban

aztán mit jelent. És tényleg, amit

Papzi, te is mondtál, hogy mindkét oldal

már szinte a hivatalos közlemények

szintjén is egy picit máshogy

fogalmazott, máshogy helyezi el a

prioritásokat. Tehát mindenki

belpolitikára fordította a találkozót.

És ebből aztán kérdéses az is, hogy

tényleg sikerül-e valamit hosszútávon

megtartani.

Nem látni még azt, hogy a többi

radikálisabb

nagyobb kihívást jelentő terület

beépítése nélkül. És ebbe egyébként az

oroszok támogatása is masszívan benne

van, hiszen nemrég kiderült, hogy a

kínai drógyártók is már kevésbé

szeretnek az ukránoknak szállítani.

Tehát vajon ezek nélkül lehetséges-e

bármilyen nagyobb megállapodás? Én erre

nem nagyon látok esélyt, és annál sokkal

több kínai látok Trump körül. De akkor

ezt nézzük meg egy picit közelebbről.

Trump első kormányzása óta, tehát

mondjuk 2017 óta egy ilyen kicsit ez az

ilyen pingpong történik, vagy egy ilyen

tánc, amikor mind a két fél próbálja

beazonosítani a másiknak azt a pontját,

ahol valamilyen módon akár politikailag,

akár gazdaságilag fájdalmat okozhat. És

ugye ez ez egy ilyen népszerű szó is

lett a szakirodalomban. Ez a csoke

point, tehát ez a folytópont, az a az

egy ilyen a akár az ellátási láncba,

akár valamilyen például nem tudom a

globalizációt, a globális kereskedelmet,

ezt ezt egybe tartó különböző

alapinfrastruktúrákban

találni olyan pontot, ahol az egyiknek

annyira domináns előnye van, hogy a

másiknak azon keresztül kárt tud okozni.

És ugye az amerikaiaknál elsődlegesen az

egyik az ilyen a technológia volt, és a

Trump 1 meg a Biden is azt gondolták,

hogy mivel nekik akkora előnyük van a

technológiában, hogyha az a a

csúcstechnológiás dolgokat maguknál

tartják, és nem engedik oda, hogy a

kínaiak vásároljanak belőle, és adott

esetben

fordítottan visszakövessék reverse

engineeringgel, lemásolják a ezeket a

dolgokat, akkor akkor meg tudják tartani

ezt a folyamatos előnyt. Tehát ugye ez

volt Trump Bidenéknél ez a

sőt nem ez az egész amerikai

régenig visszamenőleg ez a fuss

gyorsabban

típusú elképzelés. És hát ehhez képest

kiderült, hogy hogy ugye valójában

ez csak gyorsabb innovációra ösztönözte

a a kínai felet. Tehát ugye ezzel

párhuzamosan

2015-ben indul el ez a Made in China

2025 program, aminek ugye az a célja, ez

egy ilyen öt éves terv, aminek az a

célja, hogy különböző csúcstechnológiás

területeken vezetővé váljon önellátóvá

és vezetővé váljon

Kína, és például a Cíp területén nagyon

nagy előnyöket, tehát az Egyesült Állam

még mindig vezet, de olyan típusú gyors

felzárkózás történt a szankciók óta,

tehát amikor a Huaweit, a Huawei előtt

már a egy másik céget, a ZT-t, egy másik

ilyen Telekom céget elkezdtek

szankcionálni, és azt majdnem a Földbe

állították az amerikai szankciók, de

tényleg épp csak, hogy túlélte. Ehhez

képest a Huawei is nagyon megszenvedte,

de ott már felkészültek és elkezdtek

alternatív gyártási kapacitásokat

kiépíteni, tehát mára már a Huawei

igazából nagyon-nagyon performance

chippeket képes a az amerikai vagy a

kínai mesterséges intelligencia alapjául

biztosítani képes dizájnt tervezni és

gyártani is. Ö szóval, hogy látszott

látszott ez a rész, hogy ez a fajta

koncepció, ez valahol

alkalmazásra került ez a folytópont, de

közben nem biztos, hogy bejött. Másik

oldalon van, ami az Amerika kezében

szerintem egy másik nagyon fontos pont

folytópont, az maga a dollár és a dollár

hozz való hozzáférés, amit szankciók

nyomván meg tud akadályozni. És ezen a

területen viszont olyan orbitális erőnye

van még mindig az Egyesült Államoknak,

és akármikor a semmibe tud

szankcionálni, tehát a halálba tud

szankcionálni akármilyen kínai céget,

akármilyen kínai bankot, azáltal, hogy

nem enged hozzáférést a dollárhoz, itt

történtek ilyen enyhá kis lépések, de

tehát szóval, hogy itt voltak ilyen

gondolatok, hogy ugye, hogy több, hogy

úgy vegyen Kína, nem tudom én, kőolajat,

Szaúdi Arábia ából szúdi Szaudarábiából,

hogy azt azt ugye zsemmimpe

juanba

fizesse és ne dollárba, és hasonló ilyen

dolgok, de hogy valójában a a az

amerikai dollár globális dominanciája az

még mindig hatalmas. Másik oldal Kína

meg ilyenekkel próbálkozik, mint igen a

ritka földfémek, ahol ugye 70-90%-os

dominanciája van a a bányászat és a

feldolgozás területén. És ezek tényleg

mindenbe kellenek, ami hightech, tehát a

napelemektől és

izé szélturbináktól kezdve a

ballisztikus rakéták és vadászrepülők és

telefon és chip és mindenbe kellenek

ezek a rikka földfémek. Ez az egyik

dolog, ami látszólag per pillanat

tényleg komoly fájdalmat, tehát

konkrétan amerikai cégek jelezték már a

trumpék felé, hogy ha ez nem oldódik

meg, akkor akkor itt akár heteken,

hónapokon belül teljesen elfogy a az a

tartalékuk, amit felhalmoztak, és akkor

onnantól nem tudnak dolgokat gyártani.

Másrészt például igen, a hajózás

területén, tehát ugye ezt az ilyen nagy

konténerhajózást

mind gyártásban, mind

konténerhajó cégekben kínai hatalmas

hatalmas dominanciája van szintén.

Mondjuk itt vannak európai cégek is,

amik még nagy versenyzők, de Amerika

nagyon gyengén áll, és ugye Trump

szokott is ez, hogy nem építünk már nagy

hajókat, beautiful sheeps és nem tudom

én mi, és hogy kéne építeni újra. Na ez

a másik terület. Szóval, hogy így

próbálták lenyomkodni egymásnak az

ezeket a folytópontjait, és így jött ki

ez a döntetlen helyzet, hogy mind a

kettőnek időre van szerintem szüksége.

Tehát, hogy Amerika szeretné felépíteni

például a saját

ritka földfém ellátási láncát. Tehát

látszik, hogy befektetnek. Most ugye

beszéltünk pár adással ezelőtt erről a

Trumpnak ezekről az unortodox gazdasági

lépéseiről. És az egyik ez, hogy

részesedést vásároltak a

az MP materials nevű ilyen ritkaföldfém,

finomító, bányászó és finomító cégbe és

hasonló dolgok. De hogy ez nem egy két,

tehát ez ilyen szakértők szerinti ilyen

ö-10 éves távon lehet kialakítani. Ugye

a az Ukrajnával való dealek is része

volt egy ilyen, hogy Ukrajna majd ritka

földfémeket adna az Egyesült Államoknak.

Ugye a kongói demokratikus

Köztársasággal is volt egy ilyen

hát egy ilyen fele más rájuk

kényszerített alkú Trump részéről, onnan

is ritka földfémekről van szó. Tehát

látszik, hogy Amerika próbálja ezt

kiépíteni, de addig, amíg ezt kiépíti,

addig muszáj engednie Kínának, hiszen ez

egy folytópont. És vic verza, mondjuk

chippek, technológiák területén. Ez az

egy ez az egyik fontos dolog. A másik,

ami szerintem még egy ilyen nagyon,

hát hogy mondjam, ilyen stratégiai

ütköző vagy kiszolgáltatottság. Kína

kölcsönös kiszolgáltatottság igazából,

de Kínának azt hiszem, hogy egy picit

nagyobb az, hogy

hogy

az a gigantikus befektetési projektek,

amiket Kína az elmúlt 10 20 évben

megcsinált,

azoknak a nyereségessége,

ugye ez egy ilyen régi

piaci és marxi törvény is, hogy hogy

ugye a befekt fektetéseknek van egy

ilyen megtérülése az így lefele tartó

ívben van, mert hiszen építhetsz utakat,

utakat, utakat, de egy idő után már nem

ad hozzá annyit. Tehát amikor két

hatalmas ipari központ között építesz

egy utat, az egy befektetés, az

brutálisan megdobja a kereskedelmet, a

gazdaságot, de amikor már ugyan

ötödszörre ép ötödik utat építed a két

város közé, annak a hozzáadott értéke

már sokkal kisebb lesz. Tehát az van,

hogy a hidak, a gátak, a nem tudom én

milyen erőművek és gyorsvasútak

építésének is a gazdasági hozzáadott

értéke csökken Kínába. És valójában amit

ők csinálnak, az az, hogy kifektetnek,

próbálnak a világ különböző részeibe

munkaerőt meg tőkét exportálni, másrészt

meg a dolgokat, amiket gyártanak, azokat

el akarják adni. Valakinek meg kell

vennie mindent, amit ők gyártanak.

És hogyha Amerika nagyon, tehát hogy

ilyen értelemben Amerika a legnagyobb

piac, a legnagyobb felvevőpiac, tehát

ezt a az exportvezérelt modellt, ami a

kínai

látványos felzárkózásnak az alapja, azt

fenntartani nem lehet úgy, hogyha

bezárkózik mindenki és Kína ellen

hatalmas vámat vett ki az Egyesült

Államok, és hogy ilyen szempontból is

Kínának ez összességében érdeke, és pont

most volt pár pár hete ugye a központi

bizottságnak az új plenáris ilyen

plenáris ülése, ami pont a következő öt

éves terv meghozatalára szolgálna, tehát

a következő ilyen made in China 2025

típusú tervnek, ami ugye az előző, hát

hát sok előző nagyon sikeres volt. És

ebben is igazából ez az exportvezérelt

modell van a tehát, hogy Kína még mindig

ebbe számít, mert mondják, hogy kellene

a belső fogyasztásba és akkor kiváltani

a az amerikai fogyasztást például. De

hogy azért ezt csak szó ezt nem nem

látom pontosan, hogy miért, de ebben még

mindig nagyon szkeptikus a kínai

vezetés. Szóval, hogy ilyen szempontból

is fontos, és ebből a szempontból nagyon

érdekes, hogy ugye milyen, és ezzel most

le is lárom, bocs, ezt a hosszú

gondolatmenet, de hogy érdekes az a

fajta ilyen geopolitikai filozófiai,

ilyen ideológiai különbség, amit a Trump

meg a Sechimping csinál, hogy ugye Trump

most elment

délkelet-Ázsiába

és kötött, nem tudom én, rengeteg

bilaterális egyezményt, tehát köt

Japánnal, Malaiziával, Tájföldel,

Kambodzsával, Dél-Koreával,

talán még egy hatodikat ki is felejtek

most.

Na mindegy. És ehhez képest

és aztán találkozik Seching Pinggel,

aztán hazarepül. Ehhez képest jön

Sieping, találkozik Trumppal, majd marad

dél Dél-Koreában ez az ázsiai és Csendes

Óceáni gazdasági övezet

vagy

közösségnek a konferenciáján, fórumán,

és egy olyan beszédet mond, amiről arról

beszél, hogy hát hogy a szabadpiaci

globalizáció meg a multilaterális

intézmények fontossága, és hogy ezeket

meg kell újítani, de fenn kell tartani,

és hogy milyen fontos, hogy hogy

kereskedjünk egymással. Tehát, hogy

gyakorlatilag kicsit az van, hogy így

mintogyha megfordultak volna a pólusok,

és így kínai vezetés mondaná azt a fajta

ilyen liberális nemzet liberális

geopolitikát, vagy azt a fajta ilyen,

mert neki az érdeke, hogy kereskedjenek

velük többen. És közben amerikai vezetés

mondja ezt az ilyen bezárkózóbb,

autarchikusabb

autarchikusabb dolgot. Hiszel szerintem

nagyon érdekes volt.

És igen, hogy ez kérdés, hogy akkor ez

mennyi ideig tart ez, merthogy ezek a

strukturális összeütközések, ezek

továbbra is fenn állnak.

És hogy ebbe ebbe az érdekes az is, hogy

hogy ugye a legtöbb elemző, ahogy te is

mondod, és én is ezzel értek egyet

valószínűleg, hogy ez csak egy ilyen

ideglenes valami,

egy egy ideiglenes tűzszet,

de például lehet olvasni, és ez nekem

nagyon érdekes volt, a szemafor

főszerkesztője, a Ben Smith írt egy

ilyen elemzést arról, hogy ez valójában

a kína héják kora véget ért, és hogy

szóval, hogy van benne igazság. Tehát

hogyha hogyha végiggondoljuk azt, hogy a

kína héják mit akartak,

exportkorlátozásokat,

vámokat, nem tudom én mi, és kiderült,

hogy ezzel nem sikerül lentartani Kínát,

hanem így is utoléri az Egyesült

Államokat, akkor lehet, hogy más

stratégia kell. Na mindegy. És hogy

valójában ez az állítása, hogy hogy

ezzel a mostani megállapodással,

mindegy, hogy ez most hosszabb távú vagy

rövidebb távol, de hogy az a fajta ilyen

hé hozzáállás Kínához, amit Trump 1

kezdett el, azt most Trump 2 befejezte.

>> Igen, ez egy nagyon nagyon izgalmas

csata, és biztos, hogy itt a gazdasági

szakik, a védelempolitikai szakik is

több táborra bomlanak. Ráadásul ennek

van egy mélyebb rétege a az amerikai

külpolitika

különböző bugyraiban. Ugye itt Trppal

együtt nem egy darab külpolitikai

doktrina jutott hatalomra, hanem ugye

több különböző köröcske versenyzik. És

ebben ugye az egyik nagy kör

akik alapvetően izolációpártiak, tehát

ők szívük szerint Kínát is hagynák a

maga érdeksférájában, és akár nem is

piszkálnák Kínát. Tehát van egy van egy

ilyen beavatkozás ellenes csapat, akik

igazából nem akarnak szórakozni Kínával,

míg a másik most már a Rubiu által is

fémjelzett

régi tulajdonképpen azért a meccanizmus

lomjain újraépítkező

Trump mellett csendben kinövő erősebb

kínahéja a csapat, ők azért az amerikai

különlegességet és elsőséget Kínával

szemben is

érzékeltetni akarják. És vagy ugye ez

attól függ, hogy ideológiában ők honnan

érkeznek, vagy pedig tényleg veszélyt

látnak benne. Tehát ez ebben az utóbbi

olvasatban a kínai veszély, ahogy te is

mondod, ugye nem elmúlik, hanem a

kezelésének a kérdése átalakul. És ugye

a demokrata válasz erre mindig az volt,

legalábbis Obama és a Bidenék alatt,

hogy ázsiai szövetségi rendszert kell

építeni.

És ez ugye elindult, ugye Trump egyezt

felrúgta annak idején Obama után, tehát

nem jött létre a nagy Egyesült Államok

részvételével tervezett nagy

szabadkereskedelmi élvezet, aztán ezt

maguk egy piciben folytatták.

De ugye itt azért a bilaterális

egyezkedések, hogy Dél-Korea fizessen az

amerikai katonákért a japánok is

satöbbi, ez azért nem olyan szerencsés

üzenet, de ahogy látjuk, Európában is

átment, ott is átment, tehát Amerika

egyelőre ki tudja használni a helyzetét.

Úgyhogy küzd ez a két iskola. Ö na most

amit a kínaiakról a másik oldalon

érdemes szerintem elmondani, hogy

valóban zajlik ez a stratégiai narratíva

építés, hogy ők a szabadkereskedelem

őrei, azért hát ez körülbelül annyira

őszinte, mint amikor nem tudom, mazatunk

keresztet vetsz. Tehát hogy

nem látom ennek fikarcnyi valódi jelét

sem abban az értelemben, hogy látjuk,

hogy stratégiai korrupcióval haladnak

előre a harmadik világbeli országukban.

Ugye erről beszéltünk a múltkori adásban

Latinamerika kapcsán, de még ekrotánsabb

példákat találhatnánk Afrikában. A másik

ugye az Európai Uniónak az örök

problémája pedig az, hogy a kínai piac

egyáltalán nem reciprok módon nyitott az

európai cégek előtt. Tehát amíg az

Európai Unióban ők jöhetnek,

beruházhattak, felvásárolhattak,

elvihették ugye a szellemi tulajdont. Ne

felejtsük el, ez egy fontos 2010-es

évekbeli fejlemény volt. Tehát az

Európába érkező kínai tök jelentős része

a Covid előtt az nem zöld mezősberuházás

volt, hanem létező nagy cégeket

vásároltak föl. Most a Volvó-tól kezdve

lehetne sok példát mondani.

A tehát, hogy hogyan alakították át azt

a piacot, ahogy innen kisziváró kis

szivattyúzták a különböző szellemi

tulajdonokat, és aztán ezt

újrahasznosították a saját iparágaikban.

Ugye ez a hozzáállás megváltozott, és

most már vannak valódi beruházások, de

ez még mindig nem olyan módon reciprok,

hogy kell ugye a kínai cég részvétele, a

tőke kihozatal egyáltalán nem triviális.

És most már ugye az új nemzetbiztonsági

törvényüknek a fényében egyébként az is

probléma, hogy az információmegosztás

hogy történik, hiszen Kínából adatot

kiszolgáltatni nagyon könnyen kémkedési

váddal járhat. Tehát a nagy nemzetközi

cégek ezzel is küzdenek, és időnként

politikai okokból gyorsan kapnak is

egy-egy vizsgálatot. Tehát itt azért a a

kínai szabadkereskedelem az egy

politikai narratíva és ezt a kínai

elvtársok egy percig se gondolják

komolyan. Ö az pedig egy külön ö kínai

történelemműsor lehetne. Én erről

szintén csak jókat olvasok és hallgatok

podcastokat, hogy a kínai elvtársak

valóban képesek-e kapitalizmusban

gondolkozni, vagy pedig ez a

merkantilista hozzáállás, tehát amit

Szilárd leírt a túlkapacitás

exportjáról, tehát hogy egyszerűen ők

abba tudnak gondolkozni, hogy sokat

gyártunk, sokat eladunk.

Ez egy elég egyszerű hozzáállás, tehát

ez pénzpiacok nélkül nem fog menni, és

valóban az történik, hogy Chichinping

inkább megtanulja ezeket a típusú

lépéseket, mintogy a belső keresletet

növelje. Ez egy érdekes ellentmondás,

hogy valahogy nem akarnak ráharapni

erre, hiszen ez olyan mélyen megy szembe

az ideológiájukkal, hogy hogy nem tudják

elképzelni. Vagy és félnek attól is,

hogy egyébként egy elkapatott társadalom

az majd mit gondol a kommunista párt

egyeduralmáról. Tehát itt szerintem sok

érdekes belső ellentmondás is van, ami

megint csak Sicimpnek a mozgásterét

csökkenti. No, tehát erről kellene

valahogy gondolkozni a washingtoni

döntéshozónak, hogy hogyan tudja

meghatározni a

kínai mozgásteret, hogyan tudre jobban

hatással lenni. Ehhez az egyik üye ez a

decapling, hogyan váljanak le. őszintén

szólva európai nézőként én ettől azért

is tartok, mert ugye ha megvalósul minél

több helyen a decoupling, az valóban egy

olyan karcsőtetést tesz lehetővé, ami

egy mondjuk Trump utáni korszakban, ki

tudja ki lesz a fehér házban, gondoljunk

bele egy jó JD Eventsbe vagy valamilyen

más

mondjuk sokkal inkább Kínahéjában.

az egy háborús veszélyt is jelenthet,

tehát onnantól kezdve máshogy fog menni

a a tajboni gondolkozás is. Tehát itt

azért megvannak a kockázatai annak is,

ha ez sikeres. Mert most ahogy látjuk,

Trumpot ugye a emlegetett 140-150%-os

vámokról az amerikai kötvénypiac hozta

vissza. Tehát annak idején ugye nyáron

az amerikai kötvényeknél indult be egy

olyan mozgás, Trump ezt el is mondta

aztán, hogy muszáj volt neki egy picit

erről visszafelé táncolnia.

Tehát még a külső tényezők működnek,

úgyhogy ezeket a tényezőket is, a

másodlagos tényezőket is igyekeznek

befolyásolni egymás környezetében

ezek a felek. És ugye amiket elsoroltál

országokat, ahol járt Donald Trump most

a dél kelet-ázsiai körútján, ebből

szerintem Kambodzsa messze a

legizgalmasabb. Tehát Kambodzsa egy

abszolút komoly kínai bástya volt az

elmúlt évtizedekben kitartóan, és itt

most a hátsó kertjébe be tudott

lopakodni Donald Trump. Ugye Kambodzában

finoman szólva egy párt és egy ember

rendszer van. Ugye a apaadiktátor fia

viszi most a az országot.

És mégis csak ugye Trumpnak, akinek

nincsenek emberi jogi agájai, oda tud

menni és azt mondja, hogy akkor ő ők is

csinálnak beruházást. És igazából a

kambodjsaiak pedig örülnek, hogyha a

kínaiakat ki lehet egyensúlyozni, meg

lehet versenyeztettetni, alkalomattán ki

lehet játszani az amerikaiakkal szemben.

És nagyjából ez a logika érvényesül a

régióban. Tehát itt azt hiszem még ez

lesz izgalmas, hogy kinek sikerül ebben

a fene nagy

viharban elhitetni néhány helyi

partnerrel, hogy azért igazából vele

hosszú távon is érdemes számolni, tehát

hol lehet ezeket a picike támogatási

többségeket megszerezni. És azért ebben

az USA nem már rosszul, tehát a

külöpszigeteket is visszahúzta,

Maláziát is tudta segíteni. Nyilván

India a koronaégékszer, tehát a kérdés

az az, hogy ők velük vajon mi történik,

de hát az ő értegük sem az, hogy nem is

tudnának Kínával együtt mozogni. Igen,

ez érdekes, hogy miközben van ez a

tűzszünet, detant, nem tudom én, hogy

nevezzük dolog, aközben az van, hogy

mind a két fél a másik hátsó udvarában

próbál

matatni egy kicsit legalább, és hogy

ilyen szempont, mert ugye miközben

amiről a múlt héten beszéltünk, vagy két

hete beszéltünk, az meg az, hogy hogy a

legtöbb dél-amerikai országnak ma már

Kína a legnagyobb kereskedelmi partnere,

és nem az Egyesült Államok, tehát hogy

ott meg ott meg Kína próbál pozíciókat

fogni. És igen, a Kína hátsó udvarában

meg az Egyesült Államok, és nem csak

Kambodja, de ugye hát Vietnam az most

már így a 90-es évek óta és kicsit

részben

részben nagyon fontos kereskedelmi

partnere az Egyesült Államoknak, részben

ugye ilyen közvetítő is, vagy egy ilyen

kereskedelmi híd Kína és Egyesült

Államok között, hogy kínai cégek

telepednek oda, és aztán onnan

exportálnak. Most a vámok alatt volt is

erről volt is erről botrány. És kicsit a

kabodzsa felé valóitás is ezért jön az

amerikaiak részéről meg a kínaiak

részéről is, merthogy a Vietnam már túl

látványos és kezd túlzottan már

üzletileg se kezd megérni, mert sokat

fejlődött és akkor átrakni a sokkal

fejletlenebb a világ egyik legszegényebb

országának számító Kambójába gyártási

kapacitásokat, hogy ezt a híd szerepet

betöltse olcsóbban, profitábilisabban

mind az amerikaiaknak, mind a

kínaiaknak. Szóval ez ezek mind nagyon

érdekesek, de egy kicsit akkor

beszélhetnénk a saját hátsó udarunkról.

>> Nézzük, nézzük meg Európát. Tehát igen,

az a helyzet, hogy tényleg az a az az

érzésem így az elmúlt hetek, hónapok

olvasatából is, hogy Európa azért eléggé

beszorult a két nagy ágyú tüzelése közé,

tehát nehéz nehéz önálló lapokat

felhúzni a pakliból, amik alapvetően a

saját a stratégiai döntéshozatalban

kihagyott

fontos határozatok miatt vannak. Tehát

az, hogy nem hozta meg Európa az elmúlt

10 évben azokat a döntéseket, amiket

Kína meghozott a made in csána 2025

elsőt, nem csak meghozott, hanem végre

is hajtott. Ugye Európa is hozott

kritikus nyersanyagjogszabályt.

De ugye erre vagy forrást nem adtak a

tagállamok, vagy pedig ugye nem úgy

hajtják végre, vagy olyan elképesztő

hosszú határidők vannak, hogy mire

végrehajtják, addigra már

csakbirodalom podcast lesz.

Tehát ezek ezek miatt Európa egy elég

sérülékeny helyzetbe megy bele ebbe a

történetbe. És itt látszik, mondjam azt,

hogy a kapkodás, nem is tudom, Szirád

ezt, hogyan milyen jelzővel látnád el.

Ugye itt van nekünk ez a Nextperia eset,

amit említettél a bevezetőben. A

Nextperia egy kínai tulajdoni chipgyártó

cég. Ezek középkategóriás chipek

autókba, egyéb felszerelésekbe. Tehát

nem HTF chipekről van szó. Ugye az

anyacég Kínában szintén gyárt, tehát az

európai gyártó telepei soraban

Hollandiában, ahol ugye a többségi kínai

tulajdon miatt a szeptemberi amerikai

szankciókra ez felkerült, és az

amerikaiak ezt alig nem jelezték is a

holland hatóságoknak, hogy addig, amíg

itt nem lesz tulajdonos váltás, addig ez

a cég marad is ezen a listán. Most ugye

a hollandok részben emiatt is aggódtak,

hogy

hogy fog ez kinézni, hogyha egy

hollandiában bejegyzett entitás fölkerül

amerikai szankciós listára. Másrészt a

kínakkal próbáltak tárgyalni a cégnek a

tulajdonosi struktúra váltásáról,

kivásárolhatná be magát, tehát mint a

TikTok tulajdonképpen, hogy jelenthetne

meg európai beruházó, de a kínaiak itt

viszont egyáltalán nem állnak kötélnek.

Tehát szemben az USA-val és a

nagynyomással itt nem lehetett olyan

nyomást gyakorolni rájuk. Úgyhogy

bekövetkezett az, hogy egy hideg háborús

törvényre hivatkozva a Rexperia cégát a

Holland Hatóság tulajdonképpen átvette,

mint igazgató szerv. Ezt persze a

kínaiak nem akarták, sőt meg is

tagadták. És innentől kezdve a Nexperia

és any cége már nem akart exportálni

Európába. No ekkor viszont a német

autógyártók húzták be a kéziféket és

kongatták meg a vészharangot, hiszen

alig valadt készletük, és látszott, hogy

akár egy-két héten belül leállás

következhet be, hogyha ez a háú itt

tart. És itt a hollandlépés, ami ugye

alapvetően egy ellátás biztonsági

törvényre hivatkozott, és azt látta,

hogy akár elviszik a a itteni gyártást,

vagy valamilyen módon ugye az itt lévő

szellemi alkotásokat úgy viszik vissza

Kínából, hogy aztán ebből Európa már

egyáltalán nem tud részesülni, semmit

nem tudtak jelenleg ezzel a lépéssel

megakadályozni. Tehát ez mutatja azt a

hézagot, amiben Európa itt hát

kapálózik, de politikai konszenzus

nélkül, amíg a 27-ek nem közösen lépnek

föl, és vállalnak be egyes országok néha

nagyobb áldozatot, mert nyilván a

spanyol sertésipar az máshogy áll ehhez

a történethez, nagy exporterőr Kínába,

ahogy a francia konyagtermelők is

valahogy mindig meg tudják akadályozni a

a francia álláspontot.

Úgy ugye itt van Magyarország is, még

nagy barátja, tehát hogy egyszerűen föl

vagyunk már szalámizva, és emi emiatt

Európa nem nagyon tud ezekben érdemben

dönteni. És ezek az ügyek szaporodnak,

tehát a a hallgatók talán a Pirelli

gumit ismerjük. Ugye a Pirelli autógumi

egy olasz márka, és ezt az olasz

kormánynak kellett valahogy megvédenie,

amikor kiderült, hogy a gumikba ugye

olyan típusú ö

vezetéknélküli szolgáltatások, tehát

hivatalosan a gumállapotát figyelő

eszközök voltak beépítve, amik viszont

nemzetbiztonsági kockázatot is

jelentettek volna amerikaiak szebében.

És akkor innentől kezdve az állami arany

részvényt próbálták érvényesíteni.

Tehát, hogy ezek a történetek jönnek,

itt vannak velünk. Az Európai Bizottság

a maga módján próbálja ezt kezelni,

viszont ugye az hatásköre korlátozott,

tehát itt rengeteg a tagállami hatáskör.

Most szombaton ugye a berlini global

dialógon, Ursula von derline

bejelentette, hogy Resource EU néven új

kezdeményezés indul, ami a különböző

ritkaföldfémek és kritikus

nyersanyagokat próbálja majd jobban

beépíteni az európai ellátási láncokba

és diverzifikálni Kínából. És az a baj,

hogy ugye ezt már a kritikus nyersanyag

törvény is megtette korábban. Tehát

igazából ehhez pénz kell. A pénzt pedig

a tagállamoknak kéne odatenni a védelmi

iparra, a ritka földfrémekre, az

autóiparra, a létező és valós szociális

igényekre. Tehát egyszerűen kevesebb a

pénz, mint ahány helyre kéne. És ugye

ebben a politikai m

játszmában azért a tagállamokban

teljesen más ritmusban szajlanak a a

csaták. ugye van ah választás van, ott

akkor mást ígérnek. Franciaországban

költségvetés sincs, tehát mindeközben

ezekkel kéne valahogy megküzdeni.

Úgyhogy így aztán érdekes módon a G7-ben

is sikerült egy kritikus nyersanyag

kezdeményezést elfogadni a kanadaiak

nyomására, és ott több mint 25 különböző

többek között ritka földfilmeket érintő

projekteket fognak támogatni, és

fogadnak el, hogy a G7-ek ugye Kína

nélkül tudjanak haladni azzal, hogy

hogyan fest

az ellátási láncuk és ennek a

diverzifikáció. Tehát, hogy történnek

lépések, sok helyen történnek lépések.

Európa ebben viszont sokkal jobban le

van maradva. És mivel más területeken

sincs aduja, így igazából a horizontális

tárgyalásban sem tud sokkal erősebb

lenni. Tehát azon túl, hogy fizetnek

egyelőre a fogyasztók a kínai árukért, a

piaci elérésen túl nem sok mindent tud

adni. A piaci elérést viszont egyszerűen

politikai konszenzus hiánya miatt nem

tudja eléggé korlátozni, vagy nem tudja

elég gyorsan korlátozni és feloldani,

ahogy Trump a vámokkal teszi. egyik nap

ennyi, másik nap annyi. Ezt Európa a

jelenlegi politikai konstrukcióban nem

tudja lekövetni.

>> Sokszor én is, mi is ilyen élvonalbeli

technológiákról beszélünk, és a legjobb

chippek meg a zöld technológia, a

legjobb elektromos autók meg nem tudom

én miről beszélünk. De hogy az érdemes

látni, hogy nem minden ez, hanem hogy

itt vannak azok a dolgok is, amik a az

unib régebbi dolgok. És itt ez a

Nextperia sztori ez tényleg az, hogy

hogy valójában itt maradtak

gyártókapacitások,

régi tehát tényleg ilyen autók, régi

tehát hogy sima belső égésű motorok,

belsőésű motorral működő autók

elektronikai rendszereihez különböző

jelküldések, különböző izéknek a

szükséges tranzisztorok meg ilyen

logikai chippek, ilyen kezdetlegesebb

vagy régebbi technológiák logikai

chippek gyártás, és hogy az tök jó, hogy

itt maradt a gyártási kapacitás, de hogy

közben meg például a csomagolási

kapacitás már nincs. Tehát, hogy az

történik, hogy amit itt meggyárt mit

legyártanak

szilíciumezeket,

azokat aztán elviszik Kínába és ott

méret vagy méretre vágják, de ezek ilyen

mikroszkópikus dolgok. Szóval nem tudom

miért mutatom, de hogy méretre vágják,

ilyen foglalatokba rakják, csomagolják,

ellenőrzik, hogy tehát minőség

ellenőrzik, hog a ami el a rosszakat ne

ne adják el és így tovább. és hogy

ezekben a területeken tehát részben ez

az ilyen csomagolási meg nem tudom én mi

ebben ebben minden Kínában meg Délkelt

Ázsiában történik, de hogy hogy az ilyen

hátsó generációs csipgyártások is Kína

hatalmas nagy

erőforrásokat fektetett be, hogy itt

nagy piaci résedést szerezzen. Nem

tudom, én most nincs meg így, nem

készültem ezzel a számmal, de azt tudom,

hogy hogy mindenképp nagyon nagy

piacvezető, például az ilyen memória

chippek, tehát ez a az egyszerű, amiket

a nem tudom, az ilyen memória stickekben

használunk, az ilyen USB-kbe meg izékbe,

a az ilyen típusú memória chippek piacán

is hatalmas

előnye van sok tekintetben. Ez az egyik

érdekes tanulság. A másik érdekes

tanulság meg hát igen, ez az ilyen

politikai döntéshozatal, meg úgy

egyáltalán a politikai koncepciónak a

megléte és az összehangolásnak a

képtelensége az Európai Unión belül,

mert hogy tényleg ez most már egy ilyen

komoly

hát versenyhátrán kezd lenni az, hogy

hogy miközben Kínánban látjuk a

koncepciót, kiválasztanak versenyzőket,

kiválasztanak győzteseket, azokat

megversenyezetik, alájuk nyúlnak, pénzt

adnak, képesek annyi pénzt adni nekik,

hogy amik piaci részesedést szereznek a

világon, addig nagyon olcsó árazás,

dömping árazással tudjanak menni,

kiszorítani másokat a piacról. Tehát ez

a az egész ritka föld fém sztori ez

valójában ez, hogy hogy nagyon drág.

Tehát bányát nyitni nem olyan drága, de

maga a bányászat folyamata az nagyon

drága a más bányászati folyamatokhoz

képest, mertogy ezek attól ritkák, hogy

nem az, hogy ne lenne sok helyen, hanem

hogy a koncentrációjuk alacsony nagyon.

Tehát kivál kiveszel egy darab, egy

hatalmas adagföldet, és abban nagyon

kevés koncentrációban van, és az a

finomítási folyamat nagyon bonyolult

kémiai, nagyon koszos,

radioaktív hulladék marad utána egy

csomó minden. Szóval, hogy nagyon

macerás az egész megcsinálni, és ezt

Kína megcsinálta olcsóbban, és ezért

kiszolított mindenkit a piacról.

gyakorlatilag ez ez történt.

És hogy ez ez a baj ezzel a ritka föld

és hogy nincs ez a koncepcióhiány. Ez ez

valóban probléma az Európai Unió

szempontjából az is, hogy régi

technológiákban

mi az, amibe érdekes érdemes befektetni,

de hogy akkor érdemes tudni, hogy ha

régi technológiába fektetz be, akkor

mindig le leszel egy kicsit maradva. Az

nem annyira jövedelmező. Tehát akkor

tehát tehát te csak egy ilyen közepes

valaki leszel.

Vagy hogy új technológiákban mi az, ahol

viszont nem az van, hogy futni kell

utánuk, hanem megtalálni azt, hogy mi

az, ahol kettővel előre tudsz

gondolkodni, és ott becsatlakozni a

dolgokba. És én látok ezekre jeleket.

Tehát, hogy nem tudom én,

szerintem történtek izgalmas dolgok az

elmúlt hónapokban. Az, hogy a

három ilyen nagyurópai védelmi cég, a

Leonardo, a Talis meg az Airbus, össze

összedobják a mindegyiknek van saját

ilyen űr meg ilyen, hogy mondjam,

műholdészleg,

és összedobják a három műhold

részlegüket egy nagy közös cégbe, és

felveszik a versenyt a Starlinká.

Szerintem ez tök jó. Ö hajrá, ha kapják

megérte hozzá a támogatást meg minden,

mert szerintem nagyon jó. Nem tudom én a

németek most azon gondolkodnak, hogy

miután lecsukták az összes nukleáris

ilyen maghasadáson alapuló nukleáris

reaktorukat, most beszállnának a fúziós

energiába, ami sok előrelépés történt,

de még mindig egy kezdetleges

technológia. Üzletileg nem kifizetődő,

tehát még fizikailag se kifizetődő.

Aziszem most volt egy fél éve az első

olyan kísérlet, ahol több energiát

tudtak kinyerni egy fúziós reakcióból,

mint amennyi energiát beleraktak ahhoz,

hogy magát a

reakció létrejöjjön. Szóval, hogy ez még

egy nagyon kezdetleges technológia, de

elvileg ez sokkal jobb lenne, mint a

mostani nukleáris reakció vagy nukleáris

reaktorok

sokkal tisztább, sokkal kevésbé

veszélyes és sokkal több energiát tudna

adni. Szóval például ilyen dolgokba is

szóval történnek előrelépések. Most

csak, hogy így pozitívan zárjik a

dolgokat, de hogy közben meg hát full

fejetlenség van, és nem csak kapkod vagy

hát igen, akkor ez a fejetlen csirke

kicsit valahogy így így össze-vissza

mindig jön valami probléma, de így nincs

egy Kína koncepció. Tehát az elmúlt

három évből hány egymásnak ellát mondok

csak az Európai Bizottság részéről?

Tehát még azt se mondani, hogy mert a

tagállamok össze-vissza, hanem a

bizottság hatszor fordult 180 fokot a

saját intézkedéseibe. Tehát, hogy itt

itt itt van ez a probléma. Igen,

>> így van. Igen, tehát itt azért majd

valamikor egyszer egy európai adást

kitaláljuk, hogy milyen szemszögből

hozzunk össze.

Ugye az talán én egy történelem

kedvelő hallgatóknak kedves hasonlattal

zárnám. Tehát ugye Abszurg Monarchiában

a pénzügy, a hadügy és a külügy volt az,

ami integrált hatáskör volt. Na most

ugye ez pont az, ami az EU-a nincs.

Tehát még oda se jutottunk el, hogy egy

egységes pénzpiac legyen. Tehát ez a

Capital Markets Union, a tőkepiaci unió

nem valósult meg, és a mai napig ezt itt

csótságatják a döntéshozók, de nem

annyira brüszebben áll ez a történet,

mint a nagy nemzeti fővárosokban. Tehát

amikor egy német kancelláratt, hogy az

Unikredit bank valamit fölvásárol

Németországban, a szívéhez kap, és ezt

próbálják akadályozni, hát ez azért

egészen tragikus. Tehát itt így nem

lesznek amerikai bankokkal összemérhető

óriás bankok Európában. Ugye ez a

tőkepiac kellene az innovációhoz, hogy

vállaljanak kockázatot. Tehát, hogy

érdekes, ahogy ez így egymásra építkező

módon hátráltatja

egyáltalán a adott napi döntéshozói

lehetőségeket, hiszen nincs is meg az az

eszköztár, ami korábbi döntések

hiányából fakadóan nem is tud

rendelkezésre állni. Tehát valahogy ezt

kéne bepótolni Európának, és ebben

teljesen egyetértek, hogy egyébként a

fúziós energia az egy csodálatos

kitörési lehetőség lenne, ha már annyi

más technológiában egyébként Európa nem

fektetett be izgalmasan nagy összegeket.

Úgyhogy itt ezt lehetne bizony

pöcögtetni. Azt hiszem, hogy a mai

adásba az amerikai kínai egyességgel

kapcsolatban ennyi fért bele, és így is

eljutottunk oda, hogy az európai

hatásait és begyűrűzését is megnéztük a

Nextperia példán keresztül, illetve azon

keresztül, hogy itt milyen politikai

reakciók voltak. Nagyon köszönjük, hogy

az adást eddig követtétek. Köszönöm és

köszönjük szépen a figyelmeteket. Két

hét múlva jelentkezünk újra, ne

felejtsétek el, és jövő csütörtök

környékén pedig már a Facebookon,

illetve a Partizán Insta oldalán ki

fogjuk írni, hogy milyen témával, hiszen

onnantól kezdve várjuk a kérdéseiteket a

birodalomkukacpartizán.hu

email címen, úgyhogy küldjétek légy

szíves az észrevételeket, kérdéseket.

Azt is tudjátok, hogy a Partizánnak a

többi podcast adása szuper érdekes.

Ezeket légys szíves nézzétek meg,

hallgassátok.

Minden kollégánk nagyon kiváló adásokon

dolgozik. Ha nem iratkoztatok fel a

hírleveleinkre, akkor a Heti feletire, a

Partizánon tudtok feliratkozni.

Szilártnak a köztesére pedig a Substen

tudtok rátalálni. Mindezekről bővebb

infót tehát a leírásban. Nagyon

köszönjük, hogy megint velünk voltatok.

Sziasztok!

H