lényegében főállású közösségi médiázók

lettek a 13-18 év közöttiek.

>> Tehát a tínédzser korban ott egy-egy év

is nagyon sokat számít az idegrendszer

fejlődésének a szempontjából.

>> Közösségi média életünk szerves részévé

vált. Sokaknak ez az egyik első dolga

reggel, illetve az utolsó dolga a

lefekvés előtt. De ezt görgetjük a

buszon munkába menet, akár munkaközben

vagy tanulás közben, de még gyakran

akkor is, amikor éppen másokkal töltünk

időt. Világszert az emberek átlagosan

napig 2:21 percet töltenek különböző

közösségi média oldalokon, ami egy év

során 35 napra jön ki, egy átlagos élet

során pedig azt jelenti, hogy nagyjából

hét életévünket töltöttük social médián.

A Pénzt és életet podcast első adásában

azzal foglalkozunk, hogy miért van

addiktív a social média, és milyen

negatív következményei lehetnek ennek a

túlhasználatának. Erről beszélgetünk

most Benke Valilariával, szexuál

pszichológussal és Horvát Szofival, a

Concord vagyonkezelés portfólió

menedzserével. Én Becselyi Kinga vagyok.

Sziasztok! Üdv itt a stúdióban!

>> Sziasztok!

>> Vágjunk is bele. Leria, a szakmai

karriered során mit tapasztalsz?

Mennyire része most a közösségi média

mondjuk a párkapcsolatoknak?

maximálisan nagyon nagyon kitölti a

párkapcsolati teret is, és nagyon

sokféle módon hat rá. Tehát akár már a

párkeresésnél is megjelenik. Ugye sokan

konkrétan a közösségi médiafelületeket

használják párkeresésre, ott sokan így

vadászgatnak, vagy így próbálgatnak.

Hát hogyha valami bejön egészen odáig,

hogy magában a párkapcsolatban milyen

feszültségeket okoz az, hogy mondjuk azt

éli meg valamelyik fél, hogy nem kap

elég figyelmet, sokkal több a

telefonhasználat, social média

használat, mint az értékes együtt

töltött idő, vagy hogy bejön a

féltékenység, hogy olyan lájkok mennek a

social média felületen, ami nem tetszik

valamelyik félnek, vagy akár egyszerűen

az a csábítás, hogy milyen férfiak, vagy

milyen nők vannak fent a social médián,

vagy legalábbis milyen accountok

egyszerűen

behozzák azt, hogy a szexualitás is

sérül, tehát a szexuális élet

intenzitása visszaesik, mert annyira sok

az inger, ez nem csak a social médiának

a hatása, de hogy annyira sok a külső

inger és annyira sok szép és izgalmas és

érdekes

ember jön szembe, hogy elkezd unalmassá,

szürkévé válni az, hogy aki reggel

kinyitja a szemét a párja mellett, akkor

mondjuk évek óta ugyanazt az embert

látja, és közben azért így lehet, hogy a

fantáziájában menne másfele is. Szóval

nagyon sok témát és súlyos témákat nyit

ki a párkapcsolatban a social média.

>> Tehát a a szakmádban is abszolút

releváns téma ez a közösségi média

esetleg túlhasználata. azt mondanám,

hogy a féltékenység, illetve a

megcsalás, vagy a megcsalástól való

félelem, az abszolút kiemelkedik így az

egész csomagból.

>> A mai beszélgetés során beszélni fogunk

az addikcióról is, a mentális

hatásokról, fő főleg, hogy a fiatalokat

hogyan érinti ez, és akkor ott

kitélhetünk a fiatalok párkapcsolataira

is egyébként. De összességében magát a

képernyőhasználatot és ezt a ezt a

függőséget is szeretnénk átbeszélni.

Úgyhogy itt a szakmai szempontok mellett

egy személyes nyitókérdés Szofihoz is

intéznék, hogy te hogy érzed a te

életedben mennyire beleívódott a social

média használat és mennyire érzed, hogy

elégedett vagy a mostani szinttel?

>> Én nem érzem magam elégedettnek azzal,

amennyit social médiát használok. Nem

merem megnézni a képernyőidőmet, de

azért szerintem az átlagot én is hozom

egészen komolyan. És itt inkább

szerintem az a fontos szempont, nem is

az, hogy mennyit használjuk önmagában,

hanem hogy mire használjuk ezt az

egészet. Hogyha arra használjuk, hogy

pörgetjük a reeket meg a TikTokot,

kicsit céltalanul lássuk be egy ilyen

időkitöltésként,

az valószínűleg nem a legoptimálisabb

felállás. De azért [torokköszörülés] azt

is meg kell említeni ilyen szempontból,

hogy a közösségi médiának is vannak

pozitív oldalai, tehát ugyanúgy lehet

használni kapcsolódásra emberekkel,

információszerzésre,

tehát hogy ez szerintem nem annyira

fekete-fehér ez a téma, hanem ez egy

nagyon sok oldalú kérdés és ebbe is meg

lehet találni az optimumokat. Én abban

szeretnék segítséget kapni, mondjuk

tőled, Laria, hogy

hol van az a pont, amikor ez a közösségi

média használat, ez már túl

használatként említhető. És hol van az,

amikor még azt mondjuk, hogy hát ez

belefér egy egészséges használatba, vagy

egy egészséges képernyőidőbe? Hogy

tudjuk érzékelni ezeket magunkon?

>> Ühüm.

Teljesen egyetértek azzal, amit

bedobtál, hogy hogy ez nem ilyen

fekete-fehér. Az, hogy hol van a határ,

ezt így nagyon nehéz kijelölni ilyen egy

vonalként vagy egy pontként, mert

sokféle határt lehet vizsgálni. Mondjuk

ugye fogunk majd itt arról beszélni,

hogy milyen életkori fázisban érdemes

vagy nem érdemes használni, milyen

élethelyzetben érdemes vagy ne kevésbé

érdemes használni. Mindenesetre, ami

ilyen általánosan elmondható, az az,

hogy vizsgáljuk meg, hogy mi a funkciója

az életünkben. Tehát hogyha például

munkára használjuk, mert ugye nagyon sok

profil az arról szól, hogy valamilyen

rendépítés, üzlet satöbbi, satöbbi,

azért azt nem sorolnám ugyanoda, mint

amikor egyszerűen csak folyik az idő és

nincsen semmi célja, hanem csak megy a

végtelen görgetés, és folyamatosan

fogadunk be olyan tartalmakat, amik

egymással ugye nem összefüggőek, amik

nagyon szín kíesek, nagyon gyorsak,

nagyon hangosak, de igazából, hogyha

megkérdezzük magunktól, hogy három

posztal ezelőtt mit láttunk, akkor nem

tudjuk már megmondani. Tehát

hogyha felismerjük, hogy mi a funkciója

a fogyasztásnak, akkor az sokat tud

segíteni abban, hogy eldöntsük, hogy az

hozzánk tesz és

mondjuk kikapcsol, vagy épít, vagy

előrébb visz, vagy inkább rombol, inkább

eltereli valahonnan a figyelmünket.

Inkább nagyon nehéz a gondolatainkkal

maradni, nagyon nehéz a szorongásainkkal

maradni.

esetleg már átcsúszik oda, hogy a

függőség is szóba kerül, de ugye majd

erről is beszélünk picit bővebben, hogy

annak mik a tünetei, mert az már egy

másik szint.

>> Itt most mondjátok, hogy lehet

különbséget tenni abba, hogy mire

használjuk. Ö egy kicsit így így

általánosan nézve maga a képernyő idő,

hogy van-e olyan, hogy ennyit már nem

szabadnak képernyő előtt tölteni, hiszen

mindjárt majd mutatok egy statisztikát

arról, hogy ez döbbenetes mérték, tehát

ugye az alvásnál is többet használja

valaki a képernyőt,

>> hogy ennek esetleg ilyen mentális

háttere, hogy ez hogy csapódik le

valakinek így az idegrendszerében

esetleg erről egy kicsit, ha még

mesélsz,

>> hát a konkrét ilyen időintervallumot,

hogy mi az egészséges, meg mi az, ami

már nem egészséges, Ö nem tudok mondani,

és nem is tudom, hogy ilyet meghatároz-e

a szakirodalom. Viszont arra vannak

kutatások bőven, hogy a kék fény hat az

idegrendszerre. Ugye nagyon felborítja a

az alvásébránlét ciklust, merthogy

megváltoztatja

a hormontermelést. És

ugye szokták is mondani, hogy lefekvés

előtt egy kötőjel két órával már ne

használjunk képernyőt, mert a melatonin

termelést úgy befolyásolja, hogy meg

fogja zavarni az alvásunkat. Hogyha

megzavarja az alvásunkat, akkor nagyon

sok regenerációs folyamat a szervezetben

nem tud végbe menni, aminek aztán egyéb

következményei is lesznek. Tehát ennek

konkrét egészségkárosító

hatásai vannak. Nem csak az, hogy

mentálisan mit okoz, nem csak az, hogy

szorongunk vagy depresszióra hajlamosbá

válunk, hanem az is, hogy konkrétan a

testi egészségünkre hat. Úgyhogy ez

egyértelműen bizonyított, de ezenkívül a

mentális hatás is

nagyon erőteljes, ahogy az előbb

említettem, a szorongásos, illetve a

depresszív tüneteket abszolút

felerősíti. Ugye van egy ilyen szepáló

hatása, tehát hogy m szerintem

mindannyian szembesülünk azzal napi

szinten, hogy mondjuk elmegyünk egy akár

egy étterembe, ahol ott van egy család

vagy egy baráti társaság, és ha nem is

minden tagja, de mondjuk a tagoknak egy

része telefonnal a kezében ül, és éppen

azt nézi, és nem biztos, hogy azért,

mert egy üzenetet válaszol meg, hanem

reflexből csak ránéz mondjuk a social

médiára. Szóval innentől kezdve

szakadozottá válnak a beszélgetéseink, a

kapcsolódásaink, és ez egy

elszigetelődést, egy társas magányt hoz

létre. Ugye erre is elég öva

statisztikák, számok vannak, hogy 18 és

30 éves kor közöttieket kérdeztek meg,

vagy valahol ebben a tartományban kell,

hogy gondolkodjunk. És ilyen 60-70%-a

ö

a megkérdezetteknek

arról számolt be, hogy rendszeresen

magányosnak érzi magát a társaságban.

Úgy érzi, hogy nem tudja a gondolatait

kifejezni. ö nem talál meg hallgatásra,

és ettől egyszerűen egy buborékban érzi

magát. Hiában, hiába van nagy

társaságban.

>> Nagyon jó, hogy ezeket mondod. Én is

kerestem ilyen statisztikákat, és

kifejezetten szerettem volna fókuszálni

így a a fiatalabb életkorra, hiszen ugye

ott alakul ki ennek a megtanulása, és

hogy ez ott kifejezetten fontos. És

átlagos képernyőidőket hoztam most

2026-ban globális szinten. Ühüm. És

képzeljétek el a legmagasabb használatot

13 és 18 év között mutatták, és ott 8:39

per az átlagképernyő idő. Ez ez

[torokköszörülés] egy döbbenetes szám.

>> Többet telefonoznak, meg ülnök a gép

előtt, mint amennyit alszanak.

>> Mint amennyit iskolában vannak. Tehát

hogy ez egy teljes állásnál több. Igen,

>> ebben most egyébként benne van mobil,

telefon, tév, laptop, videójáték, tehát

hogy minden is, de nem ami a tanulás,

tehát hogy az iskolán kívüli képernyő

használat. Hát azért ez nagyon durva.

>> Lényegében főállású közösségi médiázók

lettek a [nevetés] 13-18 év közöttiek.

És szerintem az is nagyon érdekes, hogy

például ugye a Z generáció már elkezdett

belépni a munkaerőpiacra, és ők mi

voltunk talán Kingával itt az első

generáció, akiknek már így a kamasz

korában jelen volt nagyon aktívan a

közösségi média platform,

>> és hogy ugye az is látszik, hogy nálunk

is azért szerintem egészen magas

képernyőidők vannak. talán nem ennyire

egy picit elmarad, de hogy eléggé magas

és hogy ugye a munkahelyen is szerintem

jönnek ki ebből például olyan

konfliktusok, hogy ugye az égenációsok

többször ránéznek a telefonra, jön az

értesítés, megszakítjuk a a fókuszt,

>> máshogy fókuszálunk, vagy más, tehát

hogy kevesebb ideig tudunk fókuszálni.

Ez szerintem tehát, hogy egyre jobban

érzékeljük ennek a hatásait, és ugye

majd most jön hát később azért még, de

hogy majd érkezik az a generáció, aki

már tényleg szerintem öt-h éves kortól

kezdődően,

>> sőt

>> vagy korábban, [nevetés]

közösségi médiázott. És ö te mit

gondolsz arról, Leria, hogy igazából

akinek már ilyen hamar megjelenik az

életében a közösségi média, ott mennyire

szükséges belépni szülőként

vagy akár állami szabályozással, hogy

ezt valahogy megfékezzük vagy

lecsökkentsük?

>> Hát szerintem abszolút 100%-ig. És azért

gondolom így, mert egy gyereknek, egy

fiatalkorunak ö nem feladata, hogy saját

magát meg tudja védeni és fel tudja azt

mérni, hogy a különböző helyzeteknek

milyen hatásai vannak. Nemcsak, hogy nem

feladata, hanem az idegrendszere sincs

erre kész. Tehát azért is nagyon durva

ez a statisztika, amit hoztál, hogy a

nyolc több mint nyolc órás képernyőidő

használat,

mert

a az ilyen tehát a tíédzser korban ott

egy-egy év is nagyon sokat számít az

idegrendszer fejlődésének a

szempontjából.

egy 12 éves és egy 16-17 éves, vagy

mondjuk egy 20 éves egészen másképp

tudja felmérni az adott helyzetnek a

lehetséges következményeit. Sokkal

kevésbé tud, minél fiatalabb, annál

kevésbé tud érzelmet szabályozni, annál

inkább vagy annál kevésbé tudja

szétválasztani a reklám, a manipuláció

és a realitás közti különbségeket. nem

találja ezeket a határokat. Tehát

igazából nem várhatjuk el a gyerekektől

és a fiatalkorúaktól, hogy erre képesek

legyenek, és hogy ilyen módon felelős

döntéseket tudjanak hozni. Tehát nem

marad más, mintogy a szülők, tanárok

vagy akár állam, tehát most melyik

szintet nézzük, de különböző

szabályozásokat hozzon, vagy

ezt a szabályozást, ezt egy picit

óvatosan mondom olyan szempontból, hogy

persze azok is bizonyos kereteken belül

segíthetnek. Ugye vannak azok a típusú

szabályozások, amik inkább még feltelik

a használatot, mert menjünk ellene,

főleg tínédzser korban. Tehát ott ez a

feladat, hogy bontsuk le a falakat,

hanem én sokkal inkább

emelném itt ki azt, hogy milyen

környezetet tud megteremteni akár a

család, akár az iskola. Tehát, hogy a

közösség élménye

az offline módon

tud-e vonzó lenni, mert egyébként a

kapcsolódást azt keressük, és a gyerekek

főleg nagyon keresik. Tehát a gyerekek

alapvetően nem akarnak online térben

mozogni. Ennek van egy ilyen addiktív

hatása, ennek van egy ilyen

idegrendszeri háttere. De alapvetően,

hogyha van egy olyan környezet, amiben

jól érzi magát, és lehetősége van úgy

kapcsolódni, hogy az minőségi, akkor

sokkal könnyebb háttérbe szorítani a

social médiát. Ezzel nem azt akarom

mondani, hogy ki tudjuk zárni. Ebben én

személy szerint nem hiszek, mert

szerintem annyira elhatalmasodott ez

jelen pillanatban a világban, hogy egy

bizonyos életkornál ezt kizárni nem

tudjuk. Egy bizonyos életkor fölött már

nem is biztos, hogy kell, de az, hogy

valahogy a realitás talaján tudjunk

maradni

hát az fontos lenne, az mindenkinek

érdeke.

>> Tehát, hogy akkor az, hogy ott van a

családban, mi a családi légkör, a szülők

mit modelleznek, ez abszolút abszolút

fontos. Abszolút. Igen. Tehát, hogy mi

az a például mi az, amire a fiatal

hazamegy mondjuk az iskolából, hogy az

egy az egy ilyen ö

örömteli környezet, ahova jó belépni,

ahol várnak, ahol érdeklődés van, és nem

minden nap ugyanaz a sablonos kérdés

hangzik el, ha egyáltalán elhangzik, ha

egyáltalán otthon van valaki. Ö, vagy

pedig a veszekedés, van, a vitatkozás, a

feszültség, a ö azt se tudjuk, hogy

éppen a szülőnknek ki az új párja. És

egyébként is egy olyan környezetből

jöttünk, ahol lehet, hogy csúfoltak,

bántottak, unatkoztunk a tanórán és

egyebek. Szóval egyébként szerintem

nagyon nehéz a fiatalok jelentős

részének a hétköznapi élethelyzete. Erre

csak rákapcsolódnék, hogy hogy ugye

akkor tulajdonképpen ez valahol már egy

ilyen menekülés abban, hogy akkor jó,

akkor előveszem az Instagramot. Tehát

eleve egy negatív állapotban megy föl

oda valaki. És én is mindig azt

tapasztaltam, hogy ha már negatívban

kezdek el elővenni egy ilyen social

média platformot, akkor az soha nem

hozza vissza a jó kedvemet meg az

életkedvemet. Tehát, hogy talán még

inkább bele tudsz esni ebbe a hát ilyen

mindless scrollingba.

Iselő kerül, megnézi az ember, hogy

mondjuk mások hol nyaraltak, milyen jól

néznek ki. És szerintem ugye fiatalként

valószínűleg az, hogy állandóan egy

ilyen társas rangsorba helyezzük el

magunkat azáltal, hogy hogy mindenkinek

a az életének a legszebb részét látjuk,

meg a legjobb pillanatait. kicsit egy

ilyen kitalált képünk van arról, hogy

mások hogy élnek. Ezért szerintem

biztos, hogy ennek is van egy olyan

hatása, hogy így kicsit inkább még

rosszabbul érezzük magunkat ebből az

alappól is negatív állapotból, amiből

indultunk.

>> Abszolút. És amit említettél, hogy az

Egenerációnál

a munkaerőpiacon mondjuk milyen probléma

lehet az, hogy a a figyelemnek a

váltása, szakadozottsága satöbbi, ez

mind így van, igaz?

De hogy eggyel mélyebb rétege ennek a

problémakörnek az, hogy mennyire

elégedetlen azzal a munkával például,

ahol van, mert nagyon sok fiatalnál az

jelenik meg, hogy egy instasztár

szeretne mondjuk lenni, és akkor ezért

vagy tesz, vagy ábrándozik róla, de

mindenesetre

valahova helyezi a jelenlegi

élethelyzetét, ahhoz képest valahova

helyezi azt, amit a social médián lát,

és oda akar elérni, és akkor ahol éppen

van, azt pedig csak színni tudja, csak

panaszkodni tud róla, amitől szintén

egyébként a saját mentális állapota

romlik, a saját elégedetlenségében

marad. És hát nem lesz mindenki

instasztár, tehát hogy nem biztos, hogy

bejárja azt a karrierutat, amiről

álmodik. Meg az se biztos, hogy pont

olyan, mint amit eredetileg képzel róla.

És mit gondolsz, hogy mennyire

hasonlítható más addikciókhoz ez a fajta

social média függőség? Vannak itt

párhuzamok, és hogyha igen, akkor így a

megoldásirányokra utána majd

átkanyarodunk kicsit.

>> M szerintem abszolút

beleillik a képbe, tehát hogy lehet

függőjévé válni.

hogyha valaki a függője, akkor

ott már olyan szintű

érzelemszabályozási

problémák vannak, illetve

viselkedésszabályozási

problémák, hogy egy kényszert érez az

illető, hogy mondjuk megnyissa a social

médiát. Például

egy baráti programról hamarabb hazamegy,

mert már elkezd irritáltá válni, és azt

érzi, hogy csak egyedül akarok lenni, és

csak meg akarom nyitni a valamelyik

platformot. Igazából én a

pornóhasználathoz szoktam hasonlítani,

merthogy nagyjából ugyanazok a körök

indulnak el, hogy

van egy ilyen

kényszeresség a viselkedésben, hogy a

jön egy olyan belső feszültség, egy

olyan szorongás, ami nő, nő nő, hogy egy

bizonyos ponton túl már nem tudja

tartalmazni az illető, nem tud

egyszerűen mit kezdeni vele, és ezért

éppen az adott helyzetet legyen az most

éppen a munka, vagy legyen éppen a

baráti társaság, vagy az edzés, vagy a

szabadidős tevékenység, bármi, azt

megszakítja és felmegy ugye igazából

teljesen cél nélkül. Tehát kell az a

dopamin, fröccs a rendszernek, ami

hát így fenntartja önmagát. Van ez a

mondás, hogy derre borul. Ez nem

véletlen, hogy van ez a mondás, merthogy

sajnos amikor van egy ilyen dopaminföcs,

akkor annak van egy ilyen visszaszálló

ága is, és amikor már függőségről

beszélünk, akkor ugye nem is tud olyan

magasra menni, illetve sokkal nagyobb

adag kell a szből, most legyen bármi is

a szer, hogy ugyanazt a hatást ki tudja

váltani. Viszont a visszacsapási hatás

az megmarad, vagy még intenzívebb lesz.

Tehát ez egy ilyen ördögi kör, mert

egyre erőteljesebbé válik a szorongásos,

illetve akár a depresszív, vagy

konkrétan klinikai értelemben vett

depressziós tünetegyüttes.

És ugye ezek a közösségi média

platformok azért nagyon szépen fel

vannak építve olyan szempontból, hogy a

gyengeségeinkre

rá tudjanak játszani, hogy mit csinál az

algoritmus. Figyel bennünket évek óta,

látja, hogy mit néztünk meg, min

időztünk el, hol vesztettük el kicsit a

figyelmünket, mikor léptünk ki, és

ezeket az információkat azért nagyon

szépen tudják használni a

platformdizignon keresztül. Például ez a

végtelen görgetés, ami szerintem nagyon

veszélyes. Ugye régebben, amikor

felmentünk még egy weboldalra, akkor ott

kellett mondjuk oldalt váltani. Tehát,

hogy voltak ilyen döntési pontok, hogy

én most szeretnék itt maradni, még

megnézem a következő oldalt, most még

igazából ezek így kikerültek a

rendszerből. És ami nagyon érdekes így a

például a Facebookkal kapcsolatban, hogy

a feed amúgy egy-két évvel a Facebook

alapítása után született meg, mint

koncepció, és eleinte amúgy nagyon nagy

ellenkezést váltott ki a

felhasználókból. Ekkor amúgy még csak a

kollégisták vagy egyetemisták

használhatták a platformot, még nem volt

megnyitva a teljes világ előtt úgymond,

és nagyon nem tetszett nekik, tehát hogy

nem rajongtak ezért. És akkor Mark

Cuckerberg írt egy kedves posztot a

Facebook felhasználóknak, hogy ők még

nem tudják, de hogy ez nagyon jó lesz

nekik. Hát ha megnézik, akkor szerintem

üzleti szempontból az egy briláns lépés

volt.

>> Etikai kérdéseket azért felvett, hogy

hol van az a pont, ahol mondjuk egy

csomóc csomó viselkedéskutató

arra használja a képességeit, hogy

igazából az emberek gyengeségeit

kihasználva lekösse a figyelmüket és

úgymond addiktív tegyen egy ilyen

jellegű platformhasználatot. Szerintem

ebbe ez egy nagyon érdekes és nagyon

elgondolkodtató kérdés, és hogy itt mit

kell tennünk, vagy hogy

>> Igen,

>> igazából az önkontrollunk tudunk-e

valamit segíteni azon, hogy visszafogjuk

a használatot, vagy ez itt már kevés,

merthogy ez annyira profi szinten

folyik?

Szerintem nagyjából ez az egyetlen, ez

az önkontroll kérdés, az

érzelemszabályozási kérdés, amivel ezt

befolyásolni tudjuk, mert az, hogy mit

akarnak nekünk eladni, ez mindig is egy

szakma, mindig is egy iparág volt. Tehát

ez a Facebook előtt is igaz volt, csak

akkor mondjuk

inkább az útmenti plakátok voltak, meg a

tévében a reklámok, meg az újságban a

kis reklámok, amit nyilván sok

szempontból nem is hasonlíthatunk össze

mondjuk a jelenlegi helyzettel, de az,

hogy befolyásolnak minket és próbálják

alakítani, hogy akkor mit vásároljunk és

mit csináljunk, ez igazából mindig is

létez.

És mi tudjuk meghozni azt a döntést,

hogy ezzel élünk vagy nem, vagy mi az,

amibe tovább megyünk, tovább lépünk, mi

az, amit megvásárolunk. Nyilván ez

egyébként egy nagy fokú tudatosságot

igényel, mert akkor is, hogyha tisztában

vagyunk, például szerintem ez

feltételezem, hogy nálatok is így van,

én vállalom, [nevetés] hogy nálam igen,

hogy

hiába tudjuk azt, hogy mondjuk sokat

használjuk a képernyőt, és ezt

szeretnénk lecsökkenteni, mert mindaz,

amiről most itt beszélgetünk, mégis

vannak olyan helyzetek, vagy olyan

pillanatok, amikor ezt nem tesszük meg,

ö mert nem vagyunk tudatában. Tehát

éppen annyira el vagyunk varázsolódva,

vagy annyira fáradtak vagyunk, vagy

annyira automatikusan csináljuk, amit

csinálunk, hogy eszünkbe se jut, hogy

ezt most lehet, hogy nem kéne, és

előfordulhat az is, hogy eszünkbe jut,

de azt mondjuk, mert mondjuk rossz

kedvünk van, hogy inkább ezt nézem, mint

a gondolataimmal maradjak. És egy x

mennyiségben pedig megtörténik az, hogy

észbe kapunk és lerakjuk. Tök jó, hogy

ezeket mondod. Én én mindegyikre tudok

rezonálni egyébként. Tehát, hogy van,

amikor eszembe se jut, tehát hogy van

olyan, hogy megnyitom és ezt most mit is

akartam? Tehát hogy még így be is

mit is kerestem. És akkor váltogatok az

appok között, hogy nem is tudom már mit

szerettem volna. Olyan is van, hogy nem

tudom, hú, nehéz napom van, csak egy 30

percet hadd görgessek. Tehát, hogy egy

ilyen kis rewardként tekintek rá, hogy

>> hú, most egy kicsit nekem ki kell

kapcsoljam az agyam. Igen.

>> Úgyhogy

>> Igen. És hogy mi abban az életkorban

vagyunk, ahol képesek vagyunk ezeket a

különböző helyzeteket differenciálni,

meg tudjuk különböztetni, hogy na ez

reklám vagy ez valós tartalom. Ez

nagyjából fedheti-e a valóságot, amit ez

a tartalomgyártó most itt mondat, vagy

sose használta ezt a fogkrémet, csak

most fizettek neki érte, és akkor nem

biztos, hogy megveszem. vagy tehát, hogy

vannak ilyen gondolataink, aztán ettől

még lehet, hogy megvesszük, de mindegy.

Gondolataink vannak róla. Egy 12 évesnek

nincs. Tehát, hogy hogy ez itt nagyon

fontos, hogy hogy van az az életkor,

ahol ez még nem tud egyszerűen

megjelenni, mert nem tartott a

fejlődést. Tehát az az a kritikus

gondolkodás, az a komplex

folyamat, ami tartalmazza mindazt, amire

mi itt már képesek vagyunk, az 18-25

éves kor között alakul ki, és inkább a

25-höz közelítve jobban, mint a 18-hoz.

És ezek a platformok azért legtöbb

esetben ellenérdekeltek abban, hogy

mondjuk a 11-18 éves korosztálynak, vagy

még az annál is fiatalabbnak mondjuk ne

jelenítsenek meg reklámokat.