Sziasztok! Ez itt a feledi podcast, a

heti feledi hírlevélnek a kísérője,

amely ezúttal most már nem pusztán egy

hangstúdióból, hanem videóval fog

jelentkezni, legalábbis itt az első

kísérleti adásokban megnézzük, hogy hogy

tetszik nektek, hogy tetszik

vendégeinknek az, hogyha videós podcast

felvételt készítünk. Ahogy tudjátok, a

Heti feledi hírlevél minden szerda

reggel az elmúlt hét legfontosabb

világpolitikai eseményeit próbálja

összefoglalni és keretbe tenni, hogy

milyen módon lehet ezeket értelmezni.

Ennek a kiegészítése a feledi podcast,

ahol olyan vendégekkel beszélgetünk,

akik egy picit meg tudják világítani a

még ennél is mélyebb hátterét egy-egy

igazi mélyfúrás keretében, annak,

amikről ilyenkor olvashattok, illetve

mindaz, ami itt körülöttünk az

információs zuhanyban, ebben a viharban

keletkezik hétről hétre, naptól napra,

inkább már percről percre. Úgyhogy ennek

keretében, ahogy látjátok, ez már a

negyedik évad lesz, és innen indulunk el

abba az irányba, hogy feltérképezzük

ezúttal az orosz valóságnak a különböző

forgatókönyveit, és arról fogunk

beszélgetni, hogy milyen elképzelések

mentén lehet alakítani azt, hogy

különböző jövőképek mentén melyik milyen

valószínűséggel valósulhat meg. Ehhez

nagyon-nagyon sok szeretettel köszöntöm

a stúdióban és örülök, hogy elfogadtad a

meghívást Takácsi Dorkát, aki

Oroszországkutató, illetve a CID-nak a

Research felója. Köszönöm, hogy itt

vagy.

>> Szia Boton. Köszönöm a meghívást és

üdvözlöm a hallgatókat is.

>> Dorka, nyilván Oroszországról fogunk

beszélgetni, de előtte még ugye egy

olyan személyes kérdést engedjél meg,

hogy a háborúnak ebben a harmadik évében

te ezzel a témával most hogy vagy? Tehát

amikor leülsz, bejössz egy ilyen

stúdióba, tényleg rengeteg helyen

szerepelsz, nagyon jókat mondasz,

ez mennyire terhel meg? Te most ezzel a

teherrészével vagy?

>> Jó kérdés, köszönöm. Ennyire nem szoktam

őre reflektív lenni.

Az nyilvánvalóan nem egyszerű, hogy

nagyon nehéz már olyat mondani a

hallgatóknak, amit így három és fél

évvel a nagyléptők invázió megindulása

után még soha nem hallottak, még érdekli

őket, és bármi olyan, amivel még fel

lehet kelteni a a figyelmüket. Hiszen

nyilvánvalóan azért a főként az orosz

információs hadviselés a az invázió, az

invázió megindítását követően

közvetlenül már arra kezdett játszani,

arra kezdett építeni, hogy hát a nyugati

közvélemény villámyorsan bele fog ebbe

fáradni. Tehát pontosan erre a

fárasztásra is apelláltak. Tehát az egy

nagyon nagyon kitapintható rossz

szándék, hogy a nyugati közveményt minél

gyorsabban le kell fárasztani, le kell

szedni erről az egész konfliktusról, és

ha már nem érdekli őket egyáltalán,

akkor természetesen már a politikai

támogatást, amit a Nyugat-Ukrajnának

nyújt, és természetesen az összes többi

támogatási formát, ezeket már később

könnyebb lesz akkor így egyesével

lecsavarni. Tehát alapvetően ezt látjuk.

Ezek az orosz törekvések egyébként eddig

igazság szerint nem vezettek eredményre.

Tehát azért viszonylag gyakran látunk

olyan statisztikákat, olyan

kimutatásokat, amik az európai

közvéleményt szondázzák különféle

országos bontásokban. És nyilvánvalóan

van egyfajta fáradtság, hogyne lenne,

tehát senki sem szeret folyamatosan,

ugye a kifejezetten ezzel foglalkozókon

kívül azért senki sem szeret

folyamatosan háborús híreket olvasni.

Tehát egy hasonló konfliktusnak mindig

az a dinamikája, hogy a a konfliktus

kirobbanását követően hirtelen megúrik

az érdeklődés. rengetegen keresnek rá,

hirtelen mindenkit érdekelni kez. Majd

ahogyan további hírek is felemelkednek

ebben a hírciklusban, értelemszerűen a

figyelmünk az elfordul. Tehát azt

látjuk, hogy valamilyen fokú fáradást

detektálhatunk az európai

közvéleményekben, de az a fajta nagy

mértékű fáradás, vagy esetleg a az a

fajta teljes mértékben lefordulás erről

a konfliktusról, amiben szerintem az

orosz vezetés reménykedett, ezt nem

látjuk. Tehát semmiféle bezuhanást nem

látunk, semmiféle ugrásszerű más témára

fókuszálást sem látunk.

>> És ezt nem csak Magyarországra mondod,

hanem általában mondjuk akár

kelet-Európára vagy Európára.

>> Ez egyértelműen ezt ezt ezt egész egész

Európára mondom. Ugye én erről láttam

adatokat. A magyar helyzet abból a

szempontból különösen pikáns, hogy

nyilván mivel ez a ez a ez a háború, ez

az összes európai országhoz azért közel

van, tehát nem állítom azt, hogy

Magyarország lenne az egyetlen olyan

ország, ahol azonnal a belpolitika

keresztűzébe és így egyértelműen az

érdeklődés homlokterébe került volna

azonnal. Hát emlékezzünk, hogy 2024

februárjában hát már a választási

hajrában voltunk és a Fidesz

villámyorsan le is csapott erre a

témára. Bocs, bocsánat. Igen. Tehát a

22-22 februárjában a választási hajrában

voltunk. A Fidesz villámgyorsan le is

csapott erre a témára, és azonnal

átkeretezte a saját mondanivalóját, és

ugye a kampánynak abban a részében már

kizárólag egy háború és béke dihotumjára

építette fel a saját üzeneteit. Tehát a

magyar politika egyértelműen

egyértelműen onnantól már ezt a témát

nem tudta megkerülni.

>> Hát a háború és békének is van rossz

áthallása. De

>> hát igen, igen, igen, valóban van. És

hát ugye ennek számos olyan kifutása

van, hogy azért Magyarországon úgy

gondolom, hogy az átlagurópai országnál

ez talán egy meghatározóbb téma maradt.

Hát nem kis részben azért, mert a

kormányzat tudatosan építette Ukrajnát

egyfajta új ellenségképként

itt a magyar magyar politikai és

közéletben. Tehát itt Magyarországon ez

a téma nulladik pillanattól fogva úgy

gondolom, hogy jóval átpolitizáltabb

volt, mint a legtöbb európai országban.

Szóval igazából ha akarnánk, sem tudnánk

megkerülni. viszont úgy gondolom, hogy

ez is hozzájárult ahhoz, hogy igazság

szerint ez az elfáradás és elfordulás,

ez ez nem történt meg.

>> Ma azt hiszem, hogy egy irányba

gondolkozunk, mert nekem is ez a

benyomásom hát Magyarországon különösen,

de azért ez most a legtöbb altri radikál

jobb oldali párttal, illetve most már a

friss baloldali kritikákkal is

megjelenik, hogy maga a belpolitika

emeli vissza Ukrajnát a tematikába.

Tipikusan persze ezek negatív

kontextusban,

de ha már így van, hogy tényleg

Ukrajnáról kell beszélgetni, én is ezt

érzékelem, hogy egyrészt a frontot

követni a szakértőkön kívül a a az

átlagembernek nehéz is, meg egyébként se

egyszerű, illetve sokszor hajuk vagy nem

is triviális információkat találni, am

megbízhatunk.

De akkor ugye miről gondolkozzunk? És

pont ez lenne a célja a mostani

beszélgetésünknek, hogy egy olyan a

jövőben mutató ívet, vagy legalább

két-három különböző ívet vázoljunk fel,

ami mentén egyébként mondjuk majd a

hallgatók, amikor a következő

karácsonytartó időszakban olvasgatják a

híreket, akkor látják, hogy hoppá, hát

most a dorkáiknak akkor ez a kettes

tippje fog inkább közeledni. Tehát, hogy

egy picit így visszafelé gondolkozva a

jövőből, vissza a jövőbe, tehát egy

picit ebből a szempontból próbáljuk

átfésülni az ügyeket. És ehhez ugye

keresünk kereshetünk stabilitási

pontokat, hogy ugye mindig ez a kérdés,

gondolom te is ezt megkapod, akárhova

mész, mikor lesz vége a háborúnak. És

akkor ugye itt a háború vége az azt

jelenti, hogy különböző stabilitási

pontokon érhet ez véget. Tehát ugye mint

a leeső tányér, vagy így áll meg, vagy

úgy áll meg, vagy széttö. Tehát ezeket,

hogyha egy picit segítenél, hogy mit

javasolsz az ilyen stabilitási

pontkeresésünkben, hogy mit tegyünk föl

a mátrixunkba.

Ez nyilván lehet erőforrás, lehet egyéb.

És a maradék műsoridőnkál majd

beszélgethetünk még az egyéb ilyen

fekete hattyú jellegű finomságokról,

hogyha valaki meghal a vezetők közül,

akkor mi történik? És a más hát egyelőre

nem annyira valószínű történetekről.

Tehát, hogy látod, hogy mi mik lennének

azok a változók, ami mentén tudunk a

jövőről visszafelé beszélgetni?

Úgy gondolom, hogy itt a

legkézenfekvőbb, talán kiindulási

alapként

tekinthető kérdés, az az, hogy állnak a

felek, hogy áll a két egymással szemben

álló ország, látható-e az, hogy zárós

határidőn belül valakinek nem lesz pénze

folytatni ezt a konfliktust, ezt a

háborút, vagy valaki esetleg eléri

azokat a célokat, amiket megfogalmazott,

tehát érdekében állhat befejezni. Tehát

kialakul-e egy olyan stabilitási pont,

amivel mondjuk mindkét fél, ha nem is

elégedett, de mondjuk belátja azt, hogy

ennél ő többet ebben a pillanatban a

rendelkezésére erőforrás rendelkezésére

álló erőforrásokkal nem érhet el. Na

most ez az, ami nem látszik ebben a

pillanatban. Tehát a rövid válasz erre,

de hát remélem, hogy most még akkor

belemehetünk jóval részletesebben ennél.

A rövid válasz az, hogy nem látszik az,

hogy ez a háború hirtelen hirtelen

békébé fordulna ilyen varázslatos módon.

nem látszik az, hogy az, hogy olyan

erőviszonyok alakulnának ki, amik akár

csak egy tűzszünetet lehetővé tesznek.

Márpedig a tűzszünet a kulcskérdés

alapvetően, tehát ez mindenféleképpen

egy elkerülhetetlen első lépés egy

békéhez vezető úton. Tehát tűzszünetek

jellemzően akkor szoktak akkor szoktak

létrejönni, akkor lehet ilyesmiről

beszélni, vagy egyáltalán ezt a kérdést

felvetni, hogy hát milyen tűzszünetet

lehetne elérni, kitárgyalni, amikor a

felek,

ha nem is úgy látják, hogy elégedettek a

helyzettel, de de úgy látják, hogy hát

ennél most már nekik csak rosszabb

lehet, ők kimaxolták el lehetőségeiket.

Nekik ebből a jelenlegi felállásból több

haszon már nem származhat. És amint

érdekükben áll, érdekükben áll az, hogy

mondjuk például kifújják magukat, tehát

időt nyerjenek, ugye ez is egy ez is egy

motívum lehet, ez is egy olyan motiváció

lehet, ami ami a feleket vezetheti az

adott pillanatban, akkor már talán lehet

beszélni arról, hogy akkor fenn legalább

a hajlandóság a tűzszünetre. Na most ez

nem látszik, jelenleg nem ez látszik.

Tehát mindkét fél jelenleg azt hiszi,

hogy még van kapacitása valamilyen módon

ezt folytatni. És hogyha most nem is

kell tovább mennünk feltétlen, hogy néz

ki ez pénzügyileg? Tehát ugye mindkét

oldalnak van saját költségvetése.

Ezekről ugye látjuk a számokat, hogy az

oroszoknál azért többet költenek,

kevesebb a fosszilis bevétel most

2025-ről ugye az ukránoknál nagyobb a

költségvetési hiány, de érkezik a

támogatás. Ugye a beszélgetésünket

egyébként egy nappal a kopenhágai

informális csúcs után vesszük föl, ahol

ugye a Eurocnél lévő 200 milliárdos

orosz hagyónnak a sorsáról beszélgettek.

Ö de hát a magyar miniszterelnök

jelezte, hogy ő nem tolvaj és mások

pénzéhez nem nyúl. Ögye ha most ebből

indulok ki, hogy itt azért tényleg 100

milliárdos vagyonok állnak potenciálisan

ezek mögött a felek mögött. Ebben te

hogy látod a változók realitását? Tehát

a az oroszoknál

meddig mehet el ez? Tényleg a

fosszilison gyakorlatilag ez egy

köldögzsinór, ami hogyha vásárol India,

Kína, akkor napestig háborúzhatnak. És

hogy néz ki ez az ukránoknál? Igen.

Akkor először nézzük meg Oroszországot.

Azt javaslom, tehát alapvetően az orosz

gazdaság nagyon sokáig úgy tűnt, mint

amit valójában a szankciók úgy érdemben

nem ráztak meg. Ugye ennek talán a

szankciók természete is az oka volt,

hogy teljes mértékben irreális várakozás

volt az, hogy a szankciók egy másodperc

alatt majd bedöntik az orosz gazdaságot.

De hát azért mértékadó elemzők sosem

állítottak ilyet, és megbízható és

mértékadó politikusok sem állítottak

ilyet. hát ellenkező karakterekkel, jegy

karakterjegyekkel bíró politikusok az

ellenkezőjét, annál inkább. Tehát a

szankcióknak az a természete, hogy

hosszú távon erodálják egy

gazdaságfejlődési lehetőségeit. Tehát az

Oroszországra kivetett gazdasági

szankciók egyébként elkezdtek beérni,

határozottan elkezdtek beérni. Ugye itt

nagyon erősen technikai szektorokra

targetált szankciókról beszélünk, ugye,

mert nagyon sok szankciós csomagot

fogadtak el. Ezek egyrészt rengeteg

személyi szankciót tartalmaztak, és

rengeteg olyan szektoriális szankciót,

amelyek például bizonyos ibarágaknak a

lehetőségeit

csökkentik. Tehát például, ha ilyenekre

gondolunk, mint a szabályozástechnika,

például az olyan eszközök és az olyan

eszközök gyártására szolgáló gyártósorok

például, amiknek a segítségével

Oroszország többek között új

csővezetékhálózatokat építhetnek ki,

hiszen ezekhez nagyon komplex technikai

szabályozó. Sibéria kettőre gondolsz,

tehát hogy kíának eladni a köhye az a a

hasonló hasonló területekre vonatkozó

szankciók, ezek hosszútávon fejtik ki a

hatásukat, ezek már elkezdtek már

mutatkozni nagyon erősen. Ez az egyik. A

másik az, hogy természetesen, ami az

orosz gazdaság számára a legfájdalmasabb

pont, tehát hogyha a nyugat el akar érni

bármit, akkor szemlátomást ezt kell

ütni. Ez a ez a nyersanyaghordó, ez a ez

az energiahordozók az energiahordozók

piaca viszi a hátán az orosz gazdaságot.

Ugye nyilván itt főként kőolajról és

földgázról beszélünk. Oroszország

számára Európa volt a létező legjobb

piac akkor is, ha most az ellenkezőjét

állítják. Európai nagyon megbízható piac

volt, fizetőképes, kiszámítható. És hát

tekintve, hogy megvoltak azok a azok az

adottságok, amik például ugye a

csővezetékrendszerekkel való

összekötöttséget jelentik, hát volt egy

függőség

>> kölcsönös abból a szempontból, hogy

máshová meg tudták eladni, meg nem

tudtuk megvenni máshonnan.

>> Í van. Így van. Így van. Így van. Tehát

ugye ezek az adottságok, ezek azt

jelentették, hogy Oroszországnak volt

egy egészen kiváló piaca.

De de

>> ez egy picit ilyen sleep walking, nem?

Tehát amikor erről beszélgetünk, az

emberbe felötlik ezt, hogy ugyanez volt

az első világháború előtt, hogy mindenki

azt gondolta, hogy hát annyit

kereskednek ezek az országok, hogy nem

mennek egymásnak és mégis

>> pontosan. És hát ez ez mondjuk igen, ez

ez messze vezet, de mondjuk Oroszország

esetében igen, az az már bebizonyosodott

viszonylag régen, hogy ez a fajta

kalkuláció, hogy hát Oroszországot csak

érdekelték el tenni abban, hogy

meglehet, hogy erős gazdasági

kapcsolatai legyenek Európával, és akkor

majd nyugton marad. Látjuk, hogy

mennyire nem maradt nyugton. De hát ez

még csak nem is Ukrajnában terült ki,

hanem 2008-ban. Grúzia esetében már

azért lehetett ezt látni. De mindegy,

ezt ezt a kérdés most nyílsuk ki. Na,

mindenesetre ugye Oroszországnak volt

egy nagy és megbízható piaca, Európa, de

hát azáltal, hogy Európa most már szinte

teljes mértékben leállt, természetesen

tudjuk, hogy vannak annak országok, amik

ez alól kivételt képeznek, de ugye

lekapcsolódtak Oroszországról, ezáltal

Oroszországnak hát új piacok után

kellett néznie. Tehát ezek az új piacok

nagyságrendben, volumenben nem képesek

pótolni azt azt az egészen kiváló

európai piacot, amit Oroszország

elveszített. Tehát értelemszerűen most

itt Kínára gondolunk, most itt Indiára

gondolunk. De hát ugye ők miben

érdekeltek? Abban, hogy a lehető

legalacsonyabb áron vegyék meg

Oroszországtól. Hát amit egyáltalán

megtudnak, hiszen mint említettem, ugye

ide nem vezet annyi cső, nincs kapacitás

arra, hogy arra, hogy mindazt a

mennyiséget, amit Európa meg tudott

venni a rendelkezésre álló hálózaton

keresztül, ennek akár csak a töredékét

is le tudja szállítani Oroszország.

Szóval itt jóval kisebb nagyságrendről

beszélünk, és sokkal alacsonyabb áról.

>> Ühüm.

Tehát azt látjuk, hogy ezek a bevételek,

ezek drasztikusan drasztikusan

bezuhantak, amik az orosz

költségvetésben egyébként már tavaly

éreztették a hatásukat. Tehát a

Gaszpromot gondolom a hallgatóknak egy

nagyon nagy része azért ismeri. A

Gazprom volt az orosz költségvetésnek az

egyik legnagyobb beszállítója, amit az

orosz költségvetést a Gasprom vitte a

hátán nagyjából, ha megnézzük az

adatokat, a gaszprom a tavalyi évben

története során először veszteséges

volt.

>> Azért ezt húzzuk alá keretezzük be.

Igen, ezt azért érdemes aláhúzni, hogy

ez már egy intőjel lehetett az olasz

vezetés számára, hogy valami azért

valami nincs rendben. Tehát valami nem

úgy megy már, mint eddig. Ugye ez volt

az egyik az az egyik ilyen dolog. Hát a

másik az, ami ami ebből a szempontból

rendkívül jelentős változás, az idén

következett be az elmúlt hónapokban. És

olyan már korábban is erő előfordult,

hogy Ukrajna olyan az orosz

energiahordozók szállításához,

logisztikájához kapcsolódó

infrastruktúrális elemeket támadott,

amilyeneket idén már nagy léptékben

láttunk. Viszont azt is láttuk, hogy

akkor még ugye ez már pár évvel ezelőtt

volt, hát akkor azt gyorsan le kellett

csavarniuk. Vélhetően azért, mert az

Egyesült Államok ezt nem támogatta

akkor.

>> Ez a Bidenának az utolsó időszaka.

>> Így van. Ez a Bidenra utolsó időszakában

időszakára esett. Viszont az azt az

látható, hogy itt valami megváltozott.

Ukrajna nagyon nagyon nagyon nagy

landértékű támadásokat képes most már

indítani és intézni

ezellen az orosz infrastruktúra ellen,

amihez természetesen a magyar sajtót is

bejárta, hiszen itt a barátságkőolaj

vezeték elosztóállomását is számos

találat érte már. Itt ugye az unyacsai

elosztópontról beszélünk. Unyacsa nem

csak nekünk fontos, unyacsa

Oroszországnak is rendkívül fontos,

hiszen itt három olyan, itt egy olyan

elágazásról beszélünk, ami aminek csak

az egyik része az a barátság, ami ami

errefelé jön Szlovákia és Magyarország

irányába. A másik kettő Oroszország

számára ennél sokkal fontosabb. Tehát az

egyik az Belarusz irányába megy.

Belarusban vannak azok a feldolgozó

kapacitások, aminek Oroszország jelenleg

hián van. Tehát Belarusban, Beloruszban

megy az a cső, Belarusban történik egy

nagy mértékű feldolgozás, és onnan

például benzin formájában ez visszamegy

Oroszországba. Az, hogy itt sikerült

sikerült olyan találatokat

bevinni, olyan károkat okozni, amik

Oroszország számára kifejezetten

fájdalmasak, de ez abból is látszik,

hogy Oroszország Oroszországról

beszélünk, aminek a gazdasága a az

energiahordozók exportjára épül.

Oroszország rendkívül sok régiójában

benzinhiány van. Konkrétan benzinhiány

van ezekben a napokban is. Az, hogy

ezzel hogy birkózik meg a helyi vezetés,

ez egészen változatos képet mutat. Van

ahol már jegyre adják a benzintbe, de ez

a krímen volt, nem? Olyan

>> akkor ez ilyen szovjet flashbek idősebb

lakosságnak, hogy mikor éppen mi volt

jegyre?

>> Hát elképzelhető. Igen, elképzelhető,

hogy ezt ez sokban hát ha nem is

kellemes, de nosztalgiát ébresztett. Ö

nagyon sok helyen már limitálták azt,

hogy az, hogy egy tankolás alkalmával

mennyi üzemanyagot vehet magához egy egy

állampolgár, ez több helyen egészen

kevés 10-20 literek. Hát azért, hogyha

végiggondoljuk egy egy átlagos átlagos

autónak a fogyasztását, ez nem annyira

rettentően sok. Tehát már határozottan

vannak vann vannak olyan jelek, amik

arra utal arra utalnak, hogy hát itt

azért vannak problémák, és hát ez egy

kifejezetten fájó pont az

orosgazdaságnak, hogyha azt is tudjuk,

hogy Oroszország ugye pontosan ennek a

ennek a ennek a hiánynak az orvoslására

a benzinexportot már be is tiltotta.

Tehát itt az látható, hogy az orosz

vezetés érzékeli azt, hogy hát itt ez ez

most tényleg fájdalmas, erre valamit

lépni kell. viszont az is, ez ez akkor

azt is jelenti, hogy hát ezekből az

irányokból az orosz központi

költségvetés hát minimum nem számíthat a

bevétele növekedésére, de inkább ezek

drasztikus csökkenésére. És akkor még,

hogy befejezzük a a ennek a az unyacsai

elosztó

>> csővezetékágozásainak a harmadik részét

is. Tehát és itt a a harmadik cső, hát

ez pedig azért rendkívül fontos, mert ez

megy a balti tenger felé, és hát innen

látják el azt az orosz árnyékfottát,

ami továbbra is ellátja ugye az orosz

központi költségvetést. Tehát azáltal,

hogy Oroszország ezzel játssza ki a

szankciókat,

>> csak hogy a hallgatóknak, tehát hogy

ugye nem tudjuk vezetéken szállítani,

hiszen sem Kína, sem India felé olyan

érdemi vezetékkapacitás nincsen. És

ezért egy ilyen 200 darab most talán,

amikor legutóbb néztem, milyen számokat

tettek mellé. Tehát egy elég komoly

flottal ez, ami működik. És ez ugye

attól árnyék, hogy az Unió különböző

módokon biztosítást nem enged rájuk,

vagy más módon ezt a kereskedelmet

igyekezett akadályozni. Tehát ezek

kötnek ki ott a vezeték harmadik ágánál.

Igen, igen, nagyon köszönöm ezt a live

helyzetet. Tehát, tehát itt ugye erről

az árnyéflotterról beszélünk, amivel

egyébként azért más jellegű problémák is

vannak. Tehát Európa számára ennek az

árnyéflottának a működése azért más

szempontokból is is problémás és és

aggasztó. Tehát gondoljunk itt többek

között arra, hogy ugye ennek az

árnyévlottának a tagjai szoktak maguk

mögött húzni néha hát véletlenül

>> 200 tengeri mérföldön keresztül

véletlenül. kézesztengeri mérföldön

keresztül horgonyokat, amik aztán

eltépnek a NATO országok számára

kulcsfontosságú kábeleket és hasonlók

tehát ugye hasonló hasonló hasonló

dolgok írhatók ennek az árnyéflottának a

számlájára. Tehát az, hogy az, hogy

Ukrajna most már természetesen egy ugye

amerikai rábólintás, ugye mi és itt a

rábólintás az az itt a minimum. Tehát

tekintve tekintve azt, hogy tekintve

azt, hogy hogy Ukrajna hírzés és

információs támogatást is kap az

Egyesült Államoktól, ezt természetesen a

célok bemérésében is használják. Tehát

az Egyesült Államok nélkül ez nem menne.

Ez nem egy ukrán partizán akció. Ez

annál jóval nagyobb, jóval kiterjedtebb

és szisztematikus.

>> Tehát Donald Trump már Alaszka

környékén, ha nem előtte ezeket

engedélyeztem.

>> Ez már előttem. Ez már ez már ez már

előtte is volt. Tehát itt ez ez úgy

gondolom, hogy ez egy nagy mértékű

változás. Tehát ez ezt korábban így

ekkora nagyságrendben nem láttuk. Tehát

az, hogy úgy tűnik, hogy az Egyesült

Államok tényleg hát akkor mondhatjuk

így, hogy beleállt abba, hogy hát jó, ha

ezt kell tenni az orosz gazdasággal, ha

így lehet odaütni, akkor oda kell ütni,

akkor ezt kell csinálni.

Ez újdonság, ami azt is jelenti, hogy

hát az orosz gazdaság, tekintve, hogy

gyakorlatilag most már a a 90-es évek

második fele óta ez azért az orosz az

orosz politikai vezetésben egy

rendszeresen felvetődő elképzelés, és

valójában mindenki tudja, hogy az orosz

gazdaságot meg kéne reformálni. meg kéne

reformálni, hiszen tehát a a korszerű

fejlett gazdaságok

nem úgy épülnek fel, hogy kizárólag

mondjuk nyersanyag vagy

energiahordozóexportra épülnek, amit nem

dolgoznak fel, hanem a

legkezdetlegesebb, legprimérebb

formájukban exportálnak olcsón, hogy ezt

mások dolgozhassák fel. A

fejletgazdaságok nem így néznek ki. De

hát az orosz gazdaság az továbbra is így

néz ki, hiszen ez jelentő

>> Mir Putyin miért nem érti a

közgazdaságtant? Ezt már annyiszor

mondták, hogy

tőle nagyon távol áll az ilyen gazdasági

típusú megfontolás. Nem tudom, hogy

miatt lehet az. Hát 25 éve van velünk,

ugye. Tehát azért az egy negyed század

testvérek közt is, meg KGB-sek közt is.

Tehát hogy ott hogyhogy nem jött elő ez

a normál gazdasági építés? Hát

>> ez egy nagyon jó kérdés. Úgy gondolom,

hogy ő ő ő más prioritásokat tart

szemelőtt. Az ő neveltetése, az a

környezet, amiből ő jön, az teljesen

más. Ő teljesen más paranoákat hoz

magával, teljesen más prioritásokat.

Ugye ő egy szilovik, egy tipikus

szilovik. Ezt a szót ezt ezt fontos,

hogy fontos, hogy ismerjük. A szilovikok

ugye azok az orosz az orosz politikai

életben, és azok az elitcsoportok, akik

az erőszakszervezetekből kerültek ki.

Akik az erőszakszervezetekből kerülnek

ki. Az ő szocializációjuk ugye ezekben

az erőszakszervezetekben ment végbe.

Tehát olyan neveltetést kaptak, olyan

iskolákba jártak. Az ő értékrendjük az,

hogy nekik mi fontos, ki az ellenség,

hogyan kell ezekkel az ellenségekkel

elvenni, ez azért elég hasonló. Tehát a

szilovikoknak a gondolkodásmódja

ez ez ez azért nagyjából leképezhető. És

azért a az európai elitekétől ez nagyon

élesen elkülönül. Ez nagyon más.

Földimér Putyin egy tipikus szilovik,

tehát nem közgazdász. Ugye a a az orosz

politikai elitben és gazdasági elitben

is természetesen vannak olyan olyan

emberek, akik kifejezetten ebből a

közgazdász erről a közgazdászvonalról

érkeztek. Hát őket marginalizálták is

viszonylag nagy

>> hát is kiszorultak ebből a hatalmi

körből. Egyértelműen. Tehát Vladyimir

Putyin most már 25 esztendős

országlásra, ilyen ilyen olyan formában

történő országlása. Hát arra arra egy

kiváló példát szolgáltat, hogy az elit

csoportok között milyen dinamikák milyen

dinamikák zajlottak le. Hát az, hogy a

szilovikok gyakorlatilag mindenki mást

kiszorítottak. A szilovikok egy-egy

uralmát látjuk most. Itt itt a

szilavikok kezében van a hatalom, nem a

közgazdászok kezében. És ugye ennek

ennek számos olyan következménye van,

hogy amikor többek között a az amerikai

vezetés megpróbálja tisztán egy

racionális gazdasági szereplőként

kezelni Vladyimir Putyint,

>> ez nem működik. Ez ez nagyon fontos,

hogy ezt kimondjuk, mert azt hiszem,

hogy itt a nemcsak az amerikai, de néha

a német vagy akár más vezetésnél is ez a

>> Misscalculation vagy félreszámítás benne

van. Megjegyzem, ez ugyanúgy az

ajatollakra is igazság, mint a kínai

kommunista párt főtitkárára. Tehát, hogy

kelet-európaiként azt hiszem könnyebb

ilyen fejeket váltogatni. Sajnos nekünk

ebben a gyakorlatunk egy picit

magasabban van. M a azt akkor csak

kihangosítom a hallgatóknak, hogy

lezárhassuk ezt a lávydzet, hogy tehát

ez az erőszakszervezeti elit, ez egy

egészen specifikus orosz egyébként

messze nem a Putyin korszakkal kezdődő,

hanem szári titkos rendőrség, vagy tehát

hogy ez egy ez egy évszázados

hagyományról beszélgetünk, amit

szerintem nem tudnánk európai példát

mondani. Tehát ez ha a frankó diktatúrák

túlélnek, és lett volna még három

generáció, akkor ott alakulhat ki

ilyesmi. De tehát ez egy nagyon más

történet. Igen, én én én erre erre

konkrét párhuzamot én nem tudnék vonni

sehonnan, viszont köszönöm, hogy ezt

mondod, hogy hogy mennyire mennyire

régre nyúlik vissza ez a silovic elit,

hiszen ugye nem csak nem csak a Silovic

elit nyúlik vissza, hanem ennek ugye a

mi életünkre is egyébként nagyon kézzel

fogható hatása van. Tehát az a fajta

információs hadviselés, amit a jelenlegi

Oroszország folytat, aminek hát azért ne

legyenek illúzióink, mi vastagon a

célkeresztjében vagyunk. Tehát az a

fajta információs hadviselés, az a fajta

nagyon nagy mérzékű dezinformáció,

amivel Oroszország elárasztja a

kollektív nyugatot, és beleértve ebbe

minket is, hát ennek nagyon komoly

múltja van, és egy nagyon komoly

intézményi memóriára is épít. Ezt nem

Vladyimir Putyin találta fel, ez

sokkalokkal korábbra nyúlik vissza.

Tehát gyakorlatilag már a cári időkben

vannak ennek nyomai. És hát

természetesen ezeket a jó gyakorlatokat

a Szovjetunió is átvette, a szovjet is

vastagon alkalmazta. Most már erről

rengeteget lehet olvasni, hiszen most

már ahhoz pont elég idő telt el, hogy

már nagyon sok például amerikai

titkosszolga publikálta az emlékiratait

ezzel kapcsolatban, hogy ők hogy

próbálták meg megérteni, hogy mi ez a mi

mi ez az információs hadviselés, hogyan

gondolkodik az orosz vezetés, amikor

>> amikor információs manővereket hajt

végre a nyugat változatos ország. majd

aás lábjegyzetébe ajánlót ebből. Tehát

ha esetleg egyet mondasz, azt mindenképp

dobjuk be. Most ne vesszünk el a

akadémián kanyarodjunk vissza oda, hogy

ugye Oroszország pénzügyei és amit eddig

elmeséltél, az ugye arról szólt, hogy ha

csökken a saját bevétele, mi történik

amiatt, hogy az infrastruktúráját

megengedik az amerikaiak, hogy az

ukránok kilőjék. Ugye tegyük föl, hogy

még valami kijön a kutakból, ezt még

valahogy Árnyéklotta töredékével is, de

megpróbálja eladni. hogy a ennek az

érmének a másik oz kell vevő és ugye ez

Kína és India. Tehát talán nézzük meg a

Kína-oros kapcsolatot, mert ennek a

változónak, hogy hogy néz ki az oros

stabilitási pont, nyilván egész máshol

van az egyensúlya, ha Kína bármiért azt

mondaná, hogy hoppá, nekünk más

prioritásunk van, nem így tűnik, teszem

hozzá. Tehát Kajakallarasz nem ezt

hallottam hangi külügyminisztertől,

hanem pont ellenkezőleg

elég szép kínai elköteleződés rajzolódik

ki, de ebben nem tudom, hogy igazam

van-e. Tehát ez a kérdés, hogy hogy néz

ki az Ozorosz kínai kapcsolat. Egy picit

tegyük kontextusból és akkor nézzük meg,

hogy most merre halad.

Igen, igen. Akkor úgy gondolom, hogy itt

kezdjük azzal a azzal a kikötéssel, vagy

tehát beszéljünk egy kicsit arról, hogy

hogy néznek ki a szankciók és a

szankciók elkerülése ebben a

pillanatban. Hiszen ugye Magyarországon

egyrészt azt azt sokat halljuk, hogy a

szankciók nem működnek. És hát ugye

ennek egy egy érv, amit fel szoktak

hozni emellett, hogy hát mindenki tudja,

hogy hát egy csomó ország segít

kikerülni a szankciókat Oroszországnak,

és ugye itt például aláhúzható Kína

szerepe.

Tehát valóban ez ez így van. Vannak

olyan országok, amik tetemes hasznot

húznak abból, hogy Oroszországnak

segítenek megkerülni a szankciókhoz.

Viszont ez a szankciók megtervezésekor

azért azért azért ott volt a tervezők,

aztalán, úgy gondolom. Tehát ezeket a

szankciókat nem muta emberek hozták,

akik csak kitaláltak lépől kapott

ötleteket, hogy na mit kéne csinálni,

valami szankciókat vessünk ki, és akkor

mondjuk terveztek volna rettentően béna

szankciós csomagokat, amit mindenki

tudja, hogy hogy kell megkerülni, nem?

Tehát ezek az emberek, akik megtervezték

a szankciókat, azokat az egyrészt

amerikai, másrészt európai szankciókat,

amik amik ugye közösen vannak érvényben

Oroszország ellen. Tehát ebbe bele volt

az kalkulálva, hogy igen, lesznek olyan

országok, amik amik amik

természetesen a saját egyéni érdekeiket

szem előtt tartva majd segíteni fognak

Oroszországnak abban, hogy megkerülje a

szankciókat, hogy a saját gazdaságuk

fölözhesse- az előnyt. Ez úgy gondolom,

hogy bele volt kalkulálva. Ez bele volt

kalkulálva. viszont ebben benne van az

is, hogy így az a haszon, ami például az

olcsó energiahordozókból csapódik le,

ugye például akkor Indiában, akkor

mondjuk egy konkrét példát, akkor az

bele volt kalkulálva, hogy rendben, lesz

ilyen, viszont akkor ez a haszon az

indiai gazdaságban fog megjelenni, és

nem az oroszban. Tehát ez úgy gondolom,

hogy itt itt itt benne volt, tehát itt

nem nem egyszerűság

ez ez ezt szerintem kijelenthetjük.

Az orosz kínai kapcsolatok azok viszont

rendkívül érdekesek, hiszen ugye

egyrészt már beszéltünk arról, hogy ez

az európai piacokról való kényszerű

leszakadás, ez Oroszországot egy elég

kiszolgáltatott helyzetbe hozta, hiszen

nagyon gyorsan lett szükség arra, hogy

egyrészt legyen egy egy új piac, ahová

el lehet adni az energiahordozókat. Hát

másrészt ugye azért számos egyéb másc

csapás is érte Oroszországot. Hogy

gondoljunk itt arra arra például, hogy

hogy Oroszország úgy lekapcsolták a

Swift rendszerről, de ez sem tette

könnyebbé az életet sem az állampolgárok

számára, sem a befektetők és cégek

számára Oroszországban.

Tehát itt itt itt igazából

Oroszországnak gyorsan kellett egy olyan

partner, aki hát egyrészt a retorikában

fel lehet mutatni, hogy hát mégsem csak

egyedül megyünk az autópályán iránnyal

szemben, hanem vannak nekünk kiváló

szövetségeseink.

Hát másrészt ugye a gazdaságot valahogy

valamit kell csinálni. Tehát ez látható,

hogy hogy itt Oroszország kiszáltatott

helyzetben volt. Kína ezt természetesen

pedig kihasználja. Kína ezzel

gátlástalanul visszaél, a lehető

legolcsóbban vesz meg mindent

Oroszországtól. Nem is kicsit. Kína

nincs rászorulva Oroszországra. Ez ez a

függőség. Ez fordítva van jelen. Ami

azért nagyon érdekes, mert mert az ezzel

kapcsolatos félelmek az orosz elitben

már jóval korábban jelen voltak.

>> A korábban az most mit jelent? Tehát a

teljes invázió előtt, vagy a vagy a zöld

emberkék előtt?

>> Igen, még azok előtt is. Tehát például

most egy egy kicsit más példát hozok a

hallgatóknak, mert most már azért

kortárs orosz kortársorosz írók műveit

az elmúlt 15 évben ugye egyre gyakrabban

olvashatjuk magyarul is. Érdemes is őket

olvasni, mert nagyon tanulságos, hogy

hát az ezek közül az írók közül azért

azt mondanám, hogy a többség már

egyrészt külföldi ügynöknek van

minősítve,

egy promónak pedig már a műveit be is

tiltották Oroszországban. Ez ez egy ez

egy ez egy zárójel. Tehát a kortársorosz

irodalomban az elmúlt mondjuk 20 évre

visszatekintve egy nagyon meghatározó

félelemként van az jelen, ha például

olyan disztópikus műveket olvasunk, amik

amik olyan disztópiákat írnak le, olyan

rettenetes jövőképeket, amik jellemzően

egy-egy világégés után játszódnak, tehát

tényleg egy távoli, de borzalmas

valóságban. Ezekben egy visszatérő elem

az, hogy már létrejött egy olyan

orosz-kínai szuperállam, ahol viszont

Oroszország egyértelműen egy egy

lecsúszott, alárendelt junior partner.

Viszont Kína a gazdasági és technológiai

fejlettségével gyakorlatilag

gyarmatosította Oroszországot, és ugye

főként ezekkel a megfigyelő

technológiákkal és hasonlókkal ezzel

maga alá hajtotta Oroszországot. Tehát

ez már nagyjából 20 éve a Kortárs Orosz

Irodalomban egy visszatérő félelem. Úgy

gondolom, hogy ez ott lehetett a

levegőben az ettől való félelem.

>> Azt mondod, hogy a az orosz barátok

közti élnappal Budapest satöbbi

dolgokban ez egy visszatérő elem, hogy

van egy ilyen zsigeri kínai félelem az

orosz irodalomban vagy kultúrában.

>> Igen, határozottan. Tehát úgy gondolom,

hogy hogy az az látható, hogy ez a

félelem ez jelen volt. Ez a ez a félelem

ez jelen volt. És hát ugye amit az

elmúlt években láttunk, az egészen

kísértetiesen emlékeztet erre. Tehát azt

látjuk, hogy az orosz gazdaság az

becsúszott a kínai alá, tényleg a

legprimerebb nyersanyagokat,

energiahordozókat szállítja a kínai

gazdaságunnak a potompénzért. Vannak ott

természetesen olyan biztonsági félelmek

is, amik ha ránézünk a térképre és

megnézzük, hogy hogy néz ki az orosz

kínai határ, hogy néz ki a lakosság ezen

a két oldalon. Hát az tudva levő, hogy

az orosz gazdaságnak, az orosz

lakosságnak a kétharmada az Európában

él. egyha él Oroszország ázsiai részein,

és hát ennek is csak egy töredéke él

azokon a rendkívül távoli területeken,

amik a kínai határ környékére esnek.

Miközben, ha megnézzük a térképen, hát a

kínai határ, az orosz kínai határ

túloldalán ott milliós város ér milliós

várost, amik hát egy kis túlzással

szemben egy végtelen orosz tyeppére,

tajgára néznek. Na most ez azért azt

pontosan tudjuk, az álmoskönyv szerint

ez nem a stabilitás nem a stabilitás

garanciája azért hosszú távon.

Ugye időről időre megerősödnek az ezzel

kapcsolatos félelmek egyébként az orosz

helyi sajtóban is Szibériának ezeken a

távolabb távolkeleti területein. Tehát

például azzal kapcsolatban a már a

2000-es évek kezdetétől fogva

rendszeresen voltak olyan olyan

botrányok. És akkor itt ezekhez mindig

kapcsolódott azért aggodalom, félelem

rendesen, hogy például ugye kínai

befektetők ugye beruháznak, vagy meg

tudnak venni területeket, vagy csak

bérlik, és akkor oda kínai munkásokkal

kínai munkásokat visznek, hogy hogy ők

arassák le a termést, például ők

folytassák a kitermelést, de

gyakorlatilag már egy ilyen lopakkodó

gazdasági gyarmatosítás ez zajlik. Ez

zajlik. Ez egyébként az orosz

nyilvánosságban azért rendre felmerül,

tehát ezt nem lehet elfolytani. Ez

egyértelműen ott van, hiszen a a az

erőfölény az nem Oroszország oldtalán

van. Ez egyáltalán nem Oroszország

oldalán van. viszont Oroszország

jelenleg ezzel nem igazán tud mit

kezdeni.

>> Viszont eb tehát ha ezt a kontextust

most visszahelyeztük már a 90-es évek

óta, sőt ugye volt ott kis katonai

konfliktus is még régebben, ugye, tehát

hogy ez ez a kínai szovjet határszakasz

sem volt mindig vidám,

akkor retrospektív még durvábbnak tűnik

Vladimir Putyin döntése, hogy már csak

mégis a kínai szövetséggel hajlandó

elkezdeni elégetni a pénzét Ukrajnában.

Tehát ez egy ijesztően

a racion a nyugati racionalitástól

távolodó inerciarendszer.

Biztos, hogy a saját racionalitása

megvan. Ezt talán te érted, hogy ahhoz

mennyit kell beszélgetni Duginnal és a

többiekkel, hogy ez egy racionális

döntéssé váljon. De

azt gondol az ember, hogy az üzleti elit

talán 2014-ben még tudott sikítani, hogy

ez nem tűnik olyan jó ötletnek? Hát én

úgy gondolom, hogy az üzleti elitet nem

vonták be 2014-ben, és nem csak az

üzleti elitet nem vonták be, ezt most

már pontosan tudjuk, hogy gyakorlatilag

a legfelsőbb vezetést sem vonták be.

Tehát például most csak, hogy egy olyan

embert említsek, akiről a magyar

hallgatók is biztosan tudják, hogy

kicsoda, ő Szgey Lavrov orosz

külügyminiszter. Jó,

>> ő sem tudott erről. őt is csak kész

tények elé állította Vladyimir Putyin,

miután megindította az inváziót a kis

zöld emberkékkel, ugye 2014-ben, tehát

miután már a miután a kis zöld emberkék

felbukkantak felbukkantak a kríben,

>> biztos hogy Szártó Péternek elmondja

túlkolá.

>> Elképzelhető.

Tehát tehát még még amennyire ezt tudni

lehet és rekonstruálni az eseményeket,

őt sem vonták be előzetesen

egyeztetésekbe. Vagy itt ezt nem előztem

meg, egy olyanfajta racionális

egyeztetés, ami mondjuk magába foglalta

volna a vezetőgazgazdászak megkívását,

hogy esetleg itt olyan döntés szülessen,

ami figyelembe veszi azt, hogy egyébként

Oroszországnak vannak egyébként

gazdasági érdekei, és mi lesz azokkal,

milyen válaszra lehet számítani

nyugattól. Úgy tűnik, hogy ezek

egyszerűen nem élveztek prioritást. ezek

az érvek fel sem merültek.

>> És úgy gondolom, hogy egyébként

Oroszország külpolitikai döntéseiben ez

egy visszatérő elem. Tehát ezeket

jellemzően nem a gazdasági érdek

vezérli. Természetesen vannak gazdasági

érdek és és Oroszország ezeket sok

esetben nagyon jól tudja érvényesíteni,

de úgy gondolom, hogy az a fajta

rezsimbiztonság és az a fajta

biztonságja, ami természetesen nem csak

Oroszországra jellemző, de hát

Oroszországra különösen, ez egy ez ez

felülemelkedik a gazdasági érdeken.

Tehát az orosz külpolitikát azt jelenleg

a rezsimbiztonság fenntartása,

garantálása vezeti. És hát sajnos sajnos

ugye itt egy olyanfajta

rezsimbiztonságot és a világ

értelmezését kell elképzelnünk, ami ugye

nem egy európai gondolkodás tükröz,

hanem pontosan ezeket a silovik

neveltetésből hozott paranoyákat, annak

az ostromlott erődérzésnek

érzésnek a fenntartását és

projektálását, ami az orosz gondolkodást

egyébként meghatározza.

Az, hogy egy rezimbiztonsági szempontok

miatt egyébként az emberek általános

jólétét csökkentő döntéseket hozzanak.

Ugye ez nem orosz specialitás, napi 1

millió eurós büntetésre is gondolhatnak

a hallgatók. Tehát ezen azt hiszem,

érdemes analógiaként majd tovább

gondolkozni, de most ne odamenjünk, még

a kínaiak irányába tegyünk egy csapást.

Ög nyilván mindenkinek az első reakciója

az lenne, hogy jó, de hát az oroszok

haditechnikát is tudnak adni,

atomtechnológiát,

nem tudom, öreg

repülőgéphordozókat, bármi egyébre

gondolhatunk, hogy van-e még olyan

upperh az oroszok kezében olyan kártya,

amire Putin azt gondolhatta a saját

vonatkoztatási rendszerében, hogy azért

ezzel bele mer menni ebbe a kapcsolatba,

vagy ez tényleg nem volt választás. És

most már tényleg onnan jön az fossilis

bevételek ugye nagyobb része. Tehát

Indiá a kisebbik vásárló, a többiek azok

pedig már jóval kisebbek. Tehát hogy

mennyire kiszolgálatott ez a viszony,

energiahordozó, katonaság és még

micsoda? Tehát, hogy hogy fest ez a

történet? Hány dimenziós?

Még van néhány dimenzió, de én úgy

gondolom, hogy Oroszországnak ezekben

sincs ezekben sincs sincs fölénye

Kínával szemben. Tehát ugye azt tudjuk,

hogy Vladyimir Putyin már számos

alkalommal utalt arra, hogy hát ő Kína

részéről egy egy tényleg egy egy

mászélességgel való kiállást maga

mellett ő azért ezt szeretne. Tehát Kína

ebben a háborúban úgy van jelen, és

azért egyre erősebben jelen van, ezzel

kapcsolatban ne legyenek kétségeink,

hogy rengeteg olyan kettős felhasználású

terméket szállít Oroszországnak, amik

aztán csak felbukkannak drónokban és a

haditechnika egészen változatos mezején.

Ami ami azért hát minimum szürke zónás,

elég problémás. Ugyanakkor

ugyanakkor az a fajta nyílt kiállás,

hogy kéna nyíltan kiállna Oroszország

mellett, ez nem történt meg. Hiába

kelleli Vladimir Putyin évek óta a kínai

vezetést, hogy vagy hogy retorikailag is

álljon bele ebbe a konfliktusba, álljon

ki stratégiai partnere mellett. Azért

használom ezt a kifejezést, mert

Oroszország így hivatkozik ugye Kínára.

Tehát ez a fajta nyílt kiállás, ez

mindez idáig elmarad, hiszen Kína

Oroszországal ellentétben inkább

racionális játékos, és mivel a kínai

gazdaság számára a kollektív nyugatpiaca

összehasonlíthatatlanul nagyobb, mint az

orosz piac, tehát jobban megéri, hogyha

ezekhez fenn marad a kapcsolata, és ugye

ezeket folyamatosan fenntarthatja.

Ezért Kínának nem érné, hogy teljes

mértékben kiálljon Oroszország mellett,

kockáztatva ezt azzal kockáztatva azt,

hogy esetleg akkor szankciókat kapjon a

nyakába ő is, és és esetleg akkor akkor

ő konkrét anyagi veszteséget szenvedjen

el, mert mondjuk a szankciók ártak

ártanának a gazdaságnak és

megszakadnának azok a kereskedelmi

kapcsolatok, aminek a fenntartása Kína

elemi érdeke. Tehát azt látjuk, hogy a

vezetések máshogy gondolkodnak.

És azt is látjuk, hogy Oroszország

kezében nincs olyan kényszerítő erő,

amivel tényleg be tudná húzni egyébként

ide maga mellé akárcsak egy nyilvános

kiállásra Kínát. Még azt is a azért most

bocsánat mond mindjárt mondhatom, csak

még azt is érdemes itt kiemelni, hogy a

kínai vezetés viszont szemlátomást abban

érdekelt, hogy hogy azért ez a ez a ez a

háború tovább menjen, és abban is

érdekelt, hogy itt Oroszország ne

veszítsen. Ugye a kínai értelmezése

ennek a ennek a háborúnak, és ez nem

csak Kínára érvényes, hanem azért a

harmadik világ egy egészen széles

szegmensére

egy eltérő értelmezés attól, mint ami az

európai és nyugati mészre. Ugye mi

hogyan látjuk ezt a háborút? Úgy látjuk,

hogy ez egy egyenes folyamánya az orosz

imperialista gondolkodásnak,

ami gyakorlatilag itt a teljes régiót és

Ukrajnát különösképpen gyakorlatilag a

saját hátsó kisertjeként tartja számon,

amit nem élet meg a szuverenitás. ugye a

mi régiónkat és természetesen Ukrajnát

is. Oroszország még ráadásul egy külön

külön kifejezéssel is illeti el. Egy

külön kategória van. Ez a közelkülföld.

A közelkülföld a posztszovjet térséget

jelenti az oszás számára.

>> Ott a csücskébe belógunk. Tehát a közel

külföld az a közel külföldet úgy kell

elképzelni azon az gondolkodásban, mint

hát olyan külföldet, ami azért a mi

befolyás övezetünk, ahol azért mi

vagyunk az urak.

Tehát ez a közelkülföld közelkülföld

elképzelés azért az látható, hogy ha ha

ez nem az imperialis logika, akkor

semmi. Tehát innen nézve nagyon nehéz

ezt máshogyan értelmezni. Itt az orosz

imperializmust látjuk. Oroszország a

saját felfogása szerint nem hagyhatta,

hogy hogy Ukrajna a saját döntéseit

hozza meg, saját maga döntse, hogy

melyik szövetségi rendszerhez Óhajt

tartozni, milyen külpolitikát kíván

folytatni és hasonlók. Ezért

beavatkozott. Na most ez maga az

imperializmus.

A kínai olvasata viszont ennek egészen

más. A kínai olvasata és ugye mindazok

az olvasatok, amiket egyébként

Oroszország sikerrel terjeszt Afrikában

is például,

akiknek a megélése teljesen más, és ahol

egészen mást tekintenek

imperializmusnak, főként a

armatbirodalom,

armatbirodalomhoz kapcsolódóan. Tehát a

kínai felfogás viszont az, hogy hát ami

itt Ukrajnában történik, ez az volt,

hogy az Egyesült Államok

a gyarmatosító és imperialista

törekvései próbálták leszakítani jogos

helyéről Ukrajnát. Tehát az, hogy

Oroszország beavatkozott, ezzel ő lépett

fel az imperializmus ellen.

>> Tehát az imperializmussal szembeni

fellépés jogát ismerik el, amit maguknak

is fenntartanak a Pekingi vezetők. Igen.

Igen. Tehát az, hogy Kína egyáltalán

miért van benne ebben a ebben a ebben a

háborúban. Így, hogy csendes társként

ugye ellátja Oroszországot és egészen

konkrétan az orosz hadsereget számos

olyan dologgal, amit nem tudnának

máshonnan beszerezni. Tehát a kínai

szerepvállalás nagyon számot tevő és

fontos. Tehát enélkül az orosz haderő

messze nem lenne ennyire hatékony, mint

amennyire.

Tehát itt itt itt azt kell megérteni,

hogy a kínai vezetés ők úgy ér ők úgy

értelmezik, hogy azért nem hagyhatják

azt, hogy Oroszország vesztesként

távozzon ebből a háborúból, mert ő az ő

harcukat vívja a nyugati imperialisták

ellen.

>> Gyönyörű.

Akkor lekerekítve az orosz

megfejtésünket, hogy Ukrajnára

áttérhessünk, tehát tulajdonképpen ha

most leülnének Kaj Kállás főképviselővel

Brüsszelben és Antónniok osztályékkal,

vagy meghívnának az európai

csúcsértekezetre, akkor azt mondanád,

hogy ugye vagy az orosz bevételek

forrását tényleg az infrastruktúránál

ütve, ami most történik, lehet

lehúzni, lecsavarni, és hogyha ez nem

működik, akkor jöhetne az, hogy a

kínaiakat addig szankcionálni, amíg

inkább a nyugati piacokhoz és az

északatlanti piacokhoz való hozzáférés

érdekében inkább elengedik az oroszokat,

ha van ilyen pont, ugye gondolom ezt

azért tapogatják már trumpék. Tehát ez a

kettő olyan változó van, amit igazából

most érdemes figyelnünk. És ha ezt

átdítjuk most a a mondjuk Európa, tehát

Amerikát nem fogjuk már megfejteni,

Európa és Ukrajna változóira, ha

megnézzük ezt a pénzkérdést, erre

tegyünk egy kiskört, és nézzük meg, azt

gondolnám, hogy Európában számít. a

társadalmi reziliencia. Tehát ezt az

oroszoknál

jegyrendszer nem jegy, nem ezen fog

múlni a háborús tehát változóként nem

gondoljuk most már 2022-ben a

lelkesnyugatiak gondolták, hogy majd a

orosz demokraták megdöntik a rezsimet,

de hát ugye ők meghaltak a börtönben.

Többek közt Európában számít, mint

változó. És vajon ez egyébként mennyire

vagyunk szerinted mi tudatában? És

nyilván látjuk, hogy az oroszok ezen a

előbb részletezett információs

hadiseléssel azért keményen dolgoznak.

Tehát ez ugyanúgy a háború egyik frontja

és talán alábecsüljük a frontok számát,

vagy nyilván a leglátványosabb a

szárazföldi front, és nem nézzük annyira

a a többi frontot. Tehát Európa változói

pénzemberek.

>> Igen. És ez nagyon-nagyon fontos, amit

mondasz, mert úgy gondolom, hogy ez ez

egy nagyon markáns különbség. Tehát

valóban arra nem számíthatunk jelenleg,

hogy hogy az orosz vezetést mondjuk

megpuccsolják a felháborodott tömegek,

akik rosszabbul élnek, és ennek hangot

adva hangot advanék az orosz vezetést.

Ez nem így áll. Tehát Oroszország egy

konszolidált autokrácia, ami ugye a

szilovikok kezében van. Nagyon komolyan

dolgoztak azon, a az egész Puty rendszer

nagyon komolyan dolgozott azon, hogy ne

is legyen alternatíva. Jelenleg nincs.

És így aztán ezt sikerült elérni.

Tehát jelen jelenleg nem látszik az,

hogy az orosz társadalom társadalomnak

olyannyira elege lenne, hogy hogy egy

politikai rendszerváltást tudjon véghez

vinni. Ez ez egyszerűen nincs is az

asztalon. Ez erről erről nem érdemes

gondolkodni.

Az európai társadalmak ugyanakkor

demokratikus berendezkedések. Tehát

azért az európai országokban igenis

nagyon fontos az, hogy a közhangulat

hogyan alakul, a közvélemény milyen

pártokat támogat, és hogy egyáltalán a

közvélemény hogyan viszonyul például a

háborúhoz, egyébként Oroszországhoz és

számos más dologhoz is. És pontosan ez

az, ami miatt nagyon fontos az

információs hadviseléssel foglalkoznunk,

mert Oroszország foglalkozik információs

hadviseléssel, aminek mi a

célkeresztjében vagyunk. Tehát az orosz

vezetés nagyon jól ismeri az európai

társadalmakat. És még egy pillanatra

visszautalva egyébként Kínára, tehát az

orosz vezetés pontosan azért tud nagyon

hatékonyan információs manővereket

keresztülvinni

Amerikában is, de most akkor beszéljünk

Európáról inkább az európai

társadalmakban, mert értik az európai

társadalmakat, értik azt, hogy hogy mi

motivál társadalmi csoportokat, értik

azt, hogy mik a fájópontok, hogy hogy mi

az, amivel mobilizálni lehet embereket,

mozgósítani lehet az érzelmeket, hogyan

működnek az európai politikai szinterek

például, hogyan kell szélsőséges

pártokat finanszírozni, hogyan lehet

megkerülni az európai törvényhozásokat,

hogyan lehet például tiltatt

pártfinanszírozással hatalomban segíteni

olyan szélsőséges pártokat, akik aztán

orosz barát propagandát fognak folytatni

és mondjuk a saját országukban

gyengíteni akarják az Ukrajnának

nyújtott segítséget. Ezt Oroszország

érti,

>> és minimum hidegháborús komoly

tapasztalattal rendelkezik ebben

>> és minimum a hidegháborúja visszanyúva,

de úgy gondolom, hogy maga a kulturális

közelség az ennél jóval régebbre nyúlik

vissza. Tehát ugye az orosz az orosz

kultúrtörténetnek az elmúlt több 100

évét meghatározza az a nyugatosok és a

slavofilek közötti ellentét, ami most

nyilván nem megyünk bele, mert sajnos

nagyon kevés időnk van már. De ugye hát

itt mi a lényeg? Az, hogy voltak olyan

eszmeirányzatok, amiket természetesen

volt, hogy felkaroltak uralkodók, Nagy

Péter, Nagy Péterre gondolhatunk, de nem

csak rá, akik a nyugati társadalmi

berendezkedéseket mintaadónak és

példaként tekintették, és azt gondolták,

hogy hát Oroszországnak is ebbe az

irányba kéne mennie, hát nekünk is ez

kéne. Aztán ugye erre válaszul jöttek a

szlavofélek, akik meg voltak róla

győződve, hogy nem, Oroszország más. Ez

ez katasztrofális, de még ők is

referenciapontként tekintettek az

európai demokratikus, ugye polgári és

hasonló berendezkedésekre. Még ők is a

referenciapontként tekintettek erre.

Tehát az, hogy így ezek az irányzatok

nyilván egymással viaskodva, de

párhuzamosan azért jelen voltak az

elmúlt több 100 évben. Tehát az oroszok

ezt ezt figyelemmel kísérték, ezt

tudják. Gondolhatunk a nyelvi közelségre

is gondolhatunk. Gondolhatunk arra, hogy

ugye sok száz éven keresztül azért a

cári udvarokban a francia volt a

hivatalos nyelv, és emellett még mondjuk

a német. Na most hasonló kulturális

közelség Kínával soha nem volt soha nem

volt más a gondolkodásuk.

Más dolgokat más dolgokat tekintenek

alapvetőnek. teljesen más a mások a

nyelvi logikák és és még számos minden

számos más minden. Hát arról nem is

beszélve, hogy a dinasztikus

házasságoknak köszönhetően és hát annak,

hogy a az orosz értelmiség kikkel

levelezett, kikkel volt folyamatos

folyamatos kapcsolatban. Hát nem a

kínaiakkal, hanem így jellemzően mondjuk

francia értelmiségiekkel

és és Európa számos más országában élő

értelmiségiekkel. Tehát ezek a fajta

kapcsolatok, ezek Oroszországot

egyértelműen azért az európai

kultúrkörhöz kötik, ami azt is jelenti,

hogy hát mindezek folyamányaként a

jelenlegi orosz vezetés is

nagyságrendekkel jobban érti Európát,

mint Kínát, hiszen ugye mindezek, amiket

felsoroltam, Kína esetében egyszerűen

nincsenek meg.

Az európai társadalmak működését az

oroszok értik, és pontosan ezért tudják,

hogy hova kell ütni, hogy hogyan kell

olyan például ugye társadalmi

mozgalmokat, politikai pártokat

felkarolni, támogatni nekik, információs

támogatást nyújtani,

amik aztán tényleges hatást fognak

elérni az európai politikai palettán is,

hiszen jelenleg a legfontosabb orosz

külpolitikai cél az Ukrajnának nyújtott

nyugati támogatás aláása. Hiszen hogyha

ezt az európai és amerikai támogatást

sikerül megszüntetni, akkor ott már a az

erőviszonyok közötti különbség

egyértelműen Oroszországnak fog

kedvezni. Tehát ha Európát és a nyugatot

sikerül kihúzni ebből a képletből, akkor

Oroszország le tudja győzni Ukrajnát. És

pontosan ezért látjuk azt, hogy nagyon

nagy szabású dezinformációs kampányokat

folytat Oroszország Európában. Ellenünk

is látjuk a pártfinanszírozást és még

számos más dolgot. Tehát itt egyértelmű,

hogy hogy ezeket a célokat Oroszország

ezen a módon is megpróbálja elérni.

Igen.

>> Dorka, ha mi ezeket itt látjuk 2025

őszén a Partizán stúdiójában, akkor azt

gondolom, hogy ezt a európai vezetők a

kis szolgálati napi jelentéseikben alig

nem a háború elej óta látják. Azt te

hogyan értékeled, hogy a mi

rezilienciánk javult-e 2022 a teljes

invázió óta európai értelemben? Tehát

van ebben fejlődés dezinformációsan,

mert most a drónfal meg a többit, azt

hagyjuk a vasakat. Tehát, hogy alakul-e

ez a történet, vagy igazából

miközben mi Közép-Európában ezt látjuk,

hogy hogyan működnek az orosz elitek,

eközben néha én mondjuk akár pont a

brüsszeli frankofóniával való

kapcsolatban

és tanultam francia egyetemen marxista

professzornál, tehát aki még ilyen igazi

oldol francia értelmiségi volt ebből a

hagyományból.

még mindig tudják máshogy nézni. Hát

akkor is nézték a Szovjetuniót teljesen

könyben lábad szemmel, amikor már

ismertük a guláktörténetet. Tehát, hogy

valahogy a nyugatnak van egy van egy

ilyen áramlata is. Ez szerinted mennyire

tudott leépülni, realistábbá válni, vagy

legalább az immunrendszerét bekapcsolni?

Ellentmondásos a kép. Az a baj, hogy én

úgy látom, hogy hogy sokkal a

rezilienciánk nem javult. Most pontosan

ezért, mert

>> mert mert a a az az orosz dezinformáció

és az orosz információs hadviselés ugye

nem csak orosz ügynökökkel operál. Tehát

ennél ez egy jóval színesebb képet

mutat. Viszont az nagyon-nagyon fontos,

hogy mindig vannak olyan helyi aktorok,

akiket hát ha kevésbé szépen akarné

fogalmazni, akár hasznos idiótáknak is

tekinthetnék, akik úgy gondolják, hogy

az ő pillanatnyi érdekeik legyen szó

politikai vagy bármilyen más érdeke, hát

ezzel egybeesnek, és hallanak például

egy olyan egy olyan dezinformációs

narratívát, amit talán ők nem is tudják,

hogy egyébként Oroszországból ered.

Talán ők nincsenek is vele tisztában,

hiszen ugye nem mindenki foglalkozik

ennek a kutatásával értelemszerűen,

de mondjuk nem megfelelő

forráshasználat, vagy ugye a pillanatnyi

érdek egybeesése az nagyon könnyen

eredményezheti azt, hogy hát ők a saját

érdekeikkel egybeesülőnek látják azt,

ami nagyon primer orosz érdek, és

onnantól fogva ők már a saját saját

saját céljaiknak megfelelően fogják ezt

ha felhangosítani,

és saját maguk fogják ezeket

terjeszteni. Tehát

>> reflexív kontroll. Igen. És akkor itt a

annyira jó lenne, ha ez a beszélgetés

még sokkal tovább tartana, és akkor ebbe

belemehetnénk, de igen, a reflexív

kontroll az itt nagyon fontos. Ugye a

reflexív kontrol azt jelenti, hogy és ez

az orosz az orosz katonai gondolkodásnak

egy kulcskifejezése. A reflexív kontroll

azt jelenti, hogy az orosz hadvezetés

főként, amikor társadalmi manipulációról

gondolkodunk és az információs

műveletekről, akkor pontosan tudja vagy

kiszámítja, hogy egy adott csoport, egy

adott ember hogyan fog reagálni, és hogy

ugye ennek természetesen van egy olyan

vonulata, hogy ha elég jól sikerül

megismerni, hogy egy rendszer mi alapján

hoz döntéseket, akkor ebbe a

döntéshozatali folyamatba ebbe bele

lehet nyúlni sokféleképpen. És a

reflexív kontroll ezt is teszi. lehet

manipulálni személyeket, lehet

manipulálni magát a folyamatot és még

számos más ponton bele lehet nyúlni. De

hát ugye ha ez a manipuláció

megtörténik, akkor ugye az elkövető, aki

ezt kicsit távolabbról nézi, de hát ugye

tudta, hogy nagyjából milyen reakciókra

számíthat, akkor neki már csak

hátradőlve le kell szüretelnie ennek a

babérjait.

>> Tehát úgy gondolom, hogy sajnos Európa

nem kifejezetten vált resiliensebbé. Itt

nagyon-nagyon nagy különbségek vannak

egyébként országok között. Tehát például

a balti államok sokkal reziliensebbek,

hiszen ők az orosz dezinformációs

fenyegetéseknek már jóval korábban

tudatában voltak. Tehát nagyon komoly

állami szerepváldalás is van abban, hogy

edukálják az állampolgárokat,

nagyon jó kapcsolatot építsenek ki a

dezinformáció elleni küzdelemben

résztvevő civil szervezetekkel. És ugye

ez nagyon kell, ez is egy

erőforrásigényes dolog. Enélkül nem

megy. És hát ugye amikor már az alapvető

belátás is hiányzik. nézzünk csak

Magyarországra, ott azért nagyon-nagyon

nehéz küzdeni. Ott azért nagyon-nagyon

nehéz ezzel dolgozni, úgyhogy itt

országok között vannak különbségek.

>> Tehát ha ezt lekerekítem az európai

válaszodat, akkor az úgy fest, hogy

tulajdonképpen a társadalmi reziliencia

növelésével stabilizálni lehetne az

ukrajnai támogatás anyagi részét. legyen

szó most a befogyasztott pénzek

felhasználásáról, illetve a a tagállami

költségvetésekből,

amelyek egyébként a mai napig bár mindig

azt mondjuk, hogy itt Magyarországon

sokat hallani azt, hogy ez rengeteg

pénz. Arányaiban ugye ezek nagyon apró

pénzek, főleg ahhoz képest, amit el kell

költeni, ha Ukrajna elesik. Tehát ugye

itt a alternatív költség a nagyobb, ha

jól értem. Igen.

ugye arról szól, hogy milyen rettentően

sokba kerül nekünk,

hogyha utána újja is kell építeni és

hasonlók, de az jóval ritkábban jelenik

meg, hogy mennyi milyen sokba fog nekünk

kerülni, hogyha ha Ukrajna elesik, vagy

hogyha ez a konfliktus csak simán

befagy, ami hogyha a régió egyéb

konfliktusait nézzük meg, akkor hát a

tehetetlenség azért az az efelé mutat.

Nézzünk csak transzisztiára, nézzünk

csak környék, nézzünk csak Grúzia

környékén. Tehát az látható, hogy a a

régióban a tehetetlenségi erő az a

konfliktusoknak nem a megoldása és

megnyugtató lezárása irányában mutat,

hanem a befagyasztása irányába, ami

egyébként orosz érdek. Tehát ezeknek a

befogyott konfliktusoknak a fenntartása,

ez egyértelműen rossz érdek, hiszen

Oroszország ezeket ugye akkor forrósítja

fel, amikor csak akarja, amikor csak

újra destabilizálni van szándéka, akkor

ezeket újra fel tudja forrósítani. Tehát

ezeknek a konfliktusoknak a

befagyasztása, ezt pontosan tudjuk, hogy

Oroszország érdeke és ugye ez szokott

történni. Tehát hogyha ha az ukrajnai

háború is ugye efelé sodródna, és vagy

egy orosz győzelem, vagy egy vagy egy

biztonsági garanciákat nélkülöző

valamilyen fajta befagy követné, hát ez

egy nagyon primer rossz érdek, viszont

ennek számunkra nagyon nagyon nagyon

magas költségei lennének. És vannak erre

kimutatások. Az ilyen költségek sokkal

nagyobbak, de nagyságrendileg nagyobbak,

mint amik akár jelenleg Ukrajna háborús

erőfeszítéseinek a támogatására mennek,

mint akár amúgy a a az újjáépítésre is.

Tehát nagyságrendileg sokkal többe fog

nekünk kerülni, hogyha elengedjük

Ukrajna kezét, hiszen utána a saját

biztonságunkra kell sokkal többet

fordítanunk,

mintogyha támogatjuk Ukrajnát. Tehát

Ukrajnát támogatni nagyságrendileg

sokkal olcsóbb. Még mindenféle más ugye

etikai szempontot is félrerakom.

>> Valahogy ez a kormányzati TikTok

videóknál mindig lemarad. Biztos túl

hosszú ez a mondat. Én sem hallom ezt.

>> Túl túl hosszú a mondottunk, hogy

beleférjen a 30 másodpercbe.

Tehát ez a gyakorlatban azt jelenti,

hogy ha társadalmi rezidencia növelhető,

akkor Ukrajna támogatható. És ha eközben

egyébként az orosz infrastruktúra kapja

a belövéseket és vagy a kínaiakat

nyomasztjuk együtt a piaci eléréssel,

tehát nem feltétlen közvetlen

szankciókkal, hanem csak azzal, hogy

ugye nekik a saját túlkapacitásukat

muszáj exportálni a társadalmi

stabilitás érdekében, akkor azért van

ebben bőven mozgást, hogy egy Európa

számára kedvező stabilitási pontot

hozzunk létre. Nézzük meg a utolsó

néhány percben, amit ígértünk a

hallgatóknak. légyszíves lőjél nekünk

pár fekete hattyút, Dorka, hogy mi te,

tehát talán mi a te kedvenc két-három

fekete hattyúd ebben a konfliktusban,

hogy mi az, ami radikálisan

kiszínűséggel, de ha bekövetkezne, akkor

radikálisan változtatna a konfliktus

mozgásán.

>> Hát úgy gondolom, hogy itt a a

legevidensebb fekete hattyú ez az orosz

vezetés. Ez hogy miért Putyin személye.

Hát ugye pontosan tudjuk, hogy ő azért

nem fiatal ember már, és hát a biológiai

kornak is vannak határai. Na most az,

hogyha ő eltűnne a színről, ugye ennek

többféle száriója is létezik. Tehát nem

tudjuk, hogy nem tudjuk, hogy van-e

utódja. Ez nagyon fontos. Hát jelenleg

az orosz vezetés mozgását szinte olyan

nehéz figyelemmel kísérni, mint a

kommunizmus alatt. Tehát Moszkva egyre

inkább egy fekete doboz a számunkra,

mert mert egyre kevesebb adat nyilvános,

egyre kevesebb dologhoz férünk hozzá. Az

orosz vezetés egyébként szándékosan még

a minis minisztériumok oldaláról is több

100zá-as nagyságrendben távolítja el

azokat az adatbázisokat, amik korábban

egyébként fent voltak. Ez sem volt sok,

de hogy még azokat is pont azért, hogy

hogy ne lehessen megismerni a

hátországot, ne lehessen megismerni

például a bűnözési statisztikákat, és

ugye számos olyan olyan olyan

statisztikát, amik arra engednek

következtetni, vagy például a frontról

hazatérő

frontról hazatérő egyébként mondjuk

elítélt fegyencek és akik onnan kerültek

a frontra, ők hazatérve egyébként milyen

bűncselekményeket követnek el. Na de

visszatekint, tehát visszamen erre,

tehát pontosan ezért ezért is van az,

hogy az, hogy az orosz eliten belül

milyen mozgások vannak, ezeket egyre

nehezebb figyelemmel kísérni, mert nem

nagyon jön ki onnan információ direkt.

Tehát nem tudjuk azt, hogy van-e egy

felkészített utód, akiben mondjuk a

többi szilovik is biztos. És akkor

mondjuk tehát nem tudjuk, hogyha

Vladimir Putyinn Vladimir Putyin például

meghalna, akkor őt kik követné, hogy ez

az utódlás, ez a ez az átmenet, ez

tervezett-e. Tehát mondjuk az

történne-e, hogy ugye megvan mondjuk

akkor a trónörökös így akit akit a aki

akit például a többi erőcsoport is

támogat, hogy ez már egy lejátszott

meccs-e. És akkor mondjuk nem

számíthatnánk különösebb változása az

orosz vezetés részéről, hiszen az

feltételezhető, hogy amennyiben van

ilyen felkészített utód, akkor hát ő

maga is vélhetően szilovik. Tehát

valószínűleg hasonló hasonló

prioritásokkal venné át az országot,

mint amikerül a Gyir Putyin bírt. Nem

tudjuk, hogy van-e ilyen. Nem tudunk

erről semmit. Ö akkor az is

elképzelhető, hogy ha esetleg nincs

ilyen, akkor mondjuk az erőcsoportok,

akik természetesen ugye többségükben

szilikok, de azért közöttük is vannak

érdekellentét, tehát ne legyenek azért

ebben illúzióink. Nem tudjuk, hogy a

ezek az elitcsoportok egyébként

egymásnak feszülnének-e. Tehát nem

tudjuk, hogy ez az átmenet ez egyébként

mennyire menne, mennyire menne

gördülékenyen, problémamentesen, és ki

lenne egyébként az utó. Tehát például

egy másik forgatókönyv szerint

elképzelhető az, hogy hogy ha péld ha

elitcsoportok már elég szorongatónak

érzik például a szankciókat, amiket az

európai és államok és Amerika kivetettek

rájuk, akkor ők mondjuk mozdulhatnak egy

olyan irányba, hogy hát jó, akkor legyen

egy olyan vezetőnk, akivel mondjuk a

nyugat inkább tárgyalna, talán ki kéne

angolnázni ebből a háborúból is most már

lassanként, akkor lehetséges, hogy egy

olyan lehetséges, hogy egy olyan vezető

ö vezetőt emelnének fel maguk közül, aki

mondjuk nem exponálta magát ennyire

nyíltan ebben a háborúban, tehát nem egy

kalsörtető véresszájú öö körrel,

hanem egy technokra. Igen. Tehát nem ő,

hanem hát mondjuk erre az esetre mondjuk

vannak olyan politikusok, akik úgy

gondolom, hogy nyugat számára

hitelesebbnek tűnhetnek, például a

moszkai főpolgármester Szabiányin, vagy

például egyébként Michály Misuszin,

miniszterelnök. Tehát itt vannak azért

olyan karakterek, akiknek inkább

technokrata az imázsa, mint ez a mint a

vérzájú karcsörtető. Elképzelhető, hogy

ha éppen úgy alakulnak az erőviszonyok,

akkor valami hasonlóra számíthatunk.

Tehát úgy gondolom, hogy itt a

legfontosabb, a legfontosabb feketeyú az

mindenféleképpen ez, hiszen ez Vladimir

Putyin személyes háborúja. Ugye

említettük azt, hogy ő nem egy

közgazdász, nem gazdasági

szükségszerűségek vagy érdek mentén hoz

döntéseket, vagy legalábbis nem ez az

uralkodó szempont. És azt is tudjuk,

hogy az ő Ukrajna ellenérzett gyűlölete

és megvetése az kulcsfontosságú volt

abban, hogy ő hogy jó ötletnek látta a

>> szubjektív emocionális gyűvelete. Igen.

>> Igen. Tehát, hogy ő neki ez egy

személyes becsípődése, aminek sajnos

most milliók fizetik az árát mindkét

oldala.

De az, hogy az, hogy az ő személyes

szerepe ebben elvitathatatlan, ez úgy

gondolom, hogy nagyon fontos.

És éppen ezért a személyi változások a

kremben talán ezek a ez ez ez a

legfontosabb, amire érdemes érdemes

figyelnünk ugye mindazok mellett, amiken

már átmentünk.

>> Nagyon köszönöm, hogy mindezeket

elmondtad. Biztos, hogy még azért

vadászhatnánk béb hattyukat, de ez

legyen akkor egy következő felvonásban.

>> Köszönöm szépen, Dorka, Tagácsi

Dorkának, Oroszország utantónak, a CID

rész felójának, hogy eljöttél hozzánk.

>> Köszönöm szépen a meghívást.

>> A nektek is hallgatóknak. Köszönjük

szépen, hogy ezt az órát velünk

töltöttétek. Nagyon örülök, ha

eljutottatok eddig, és ha nem tettétek

volna, akkor mindenképp iratkozzatok fel

a Hey Feledi Hírlevére, illetve nézzétek

meg a korábbi feledi podcastokat, és a

Partizán többi igen kiváló podcast

adását is megtaláljátok. Tehát itt

tényleg egy nagyon szép palettáról lehet

választani, hogy milyen típusú adásokra

vagytok kíváncsiak, ami még a Partizán

videó tartalmaihoz képest is gyönyörű

szép.

Úgyhogy ha ebben szeretnétek minket

támogatni, akkor ennek a formáit

megtaláljátok az adás leírásában. Két

hét múlva jelentkezünk. Köszönöm szépen.

Sziasztok! Yeah.